Délmagyarország, 1949. február (6. évfolyam, 26-49. szám)

1949-02-13 / 37. szám

Wisömp, 1910 fettrnSr 18, dklmagtarorszio nikolaj tyihonov: EMBEREK A TUTAJON A hajó süllyedt. Tatja magasan a fekete szén porréteggel belepett viz fölé emelkedett. A bomba éppen a közelébe csapott és szénrekcszek mélyébői verte fel ezt a port, amely most lassan ereszkedett Ic az aszók fejére, e roncsokra, a /encket'en mélységbe alásüllyedő tatra. A Finn-öböl liideg, őszi vizébe ugráló békés utasok között volt egy fényképész. Váltán átvetett szijjon lógó nehéz i.eicája iefeté húzta. Zavaros, zöld viz zúgott a fülében, az égen a német bombázó motorja herrepett, amely galádul megtámadta ezt e kis, békés gőzöst, amin egyetlen ágyú, egyetlen puska sem volt. Aszszonyok és gyerekek, öregek és betegek voltak rajta, de egyetlen katona sem. A fényképész arra a következtetésre jutott, hogy életének ngyis vége és ezért nem érdemes a fuldoklóra oly jellemző felesleges mozdulatokkal gyötörni magát. Megpróbálta elképzelni, hogy mindez nem eavéb unalmas, lidérces álomnál, de fájdalom, a viz szájába, szemébe tódult, teste furcsán megmerevedett és nem érezte a hidegét... összefonta karjait a mellén, lehunvla a szemét és igyekezett utoljára elképzelni felcségét és gyermekeit. Homályosan merüllek fel tudatában és nyomban el is tűntek, mintha szétmosnák őket a hu'lámok. A vízben alábukott és süllyedt lefelé, a fenékre. De nem ért el odáig. A viz felvetette. Fuldokolva, a hullámoktól elborítva, ujlwi a felszínre került és szemét kinyitva, meglátta a tengert, a fef-feibukkanó fejeket, az alacsonyan járó napot, az olmos felhőket és meghallotta a gépfegyverek ropogását. A német kalóz a fuldoklók főié emelkedett és lőtte őket. Olyan undor és elkeseredés fogta el, hogy elhatározta, újra a viz alá merül. Megint öszszefonfa karjait és a nehéz Le.iea, amelyet ugy féltett, ahogy a legbecsesebb fegyvert félti az ember, a zöld mélybe húzta. Váratlan gyengeség lett úrrá rajta. Lábai elernyedtek, fejében minden összekuszálódott. fis a hullám megint felvetette, de már nem nyitotta fel a szemét, attól való félelmében, hogy ujabb szörnyű látványban lesz része. Behunyt szemmel lebegve a liabzó tarajokon, ugy érezte, mintha ledöntötte és összelapította volna két hullám, amelyek szinte egymással versengve dobálták ide-oda. így játszottak vele egy darabig, és — különös dolog — feje tisztulni kezdett. — Ez kétségtelenül a gondolat utolsó fellobbanása — vélte —, erre mondják, hogy teljesen eszméleténél hal meg az ember. Ekkor sebesen felemelte valami és a fényképész, aki eddig semmiféle fájdalmat nem észlelt, erős lökést érzett a vállán, felnyitotta szemét és észrevette, hogy egy tutaj mellett van. Rápillantott erre az imbolygó, szánalmas alkotmányra, amelyet a halálos veszély percében sietve' és ügyetlenül tákollak össze, körülhordozta szemét az utasokon, de meg sem próbálta, hogy felkapaszkodjék, csak megfogódzott a dészkák szélében, ki- ' dugta fejét a vizből és tele- í •-"ívta magát a friss levegővel, j ffe'frissülve, hátracsapta homlokáról nedves fürtjeit és más szemmel kezdte nézni a tutajt. Három férfi és egy fiatal nő ütt rajta. A férfiak csuromvizesek voltak, hallgatagok és komorak. Görcsösen belekapaszkodtak a deszkákba és nem néztek az asszonyra. Az pedig szünet nélkül jajveszékelt: hangja fülsiketítőn és áthatóan, hol keservesen és panaszosan szárnyalt a tenger pusztaságán. Összekarmolt arca, kuszált haja és tágranyitott szeme a kétségbeesés utolsó fokáról tanúskodott, amikor már nem gondolkozik az ember. A férfiak cafatokban lógó ruhája, borús arca, erősen összeszorított ajkuk — mindez oly közel volt a fényképészhez, hogy erről a néma mozdulallanságról tekintete akaratlanul is átsiklott az asszony görcsös mozdulataira, aki ugy kiabált, hogy hangja még az 6 víztől félig süket fülét is sértette. A fényképész kissé felkapaszkodott a deszkákra és miközben a keserű vizet köpködte, ezzel a kérdéssel fordult a mozdulatlan férfiakhoz: — Hát miért nem nyugtatják meg ezt az asszonyt? Közömbösen és komoran néztek rá. A tutaj erősen hányódott és a fényképésznek minden erejét meg ke'lett feszilenic, hogy lene sodorják a hullámok. A feje fölött átcsapolt hullám végkép visszaadta nyugalmát. Olyan kellemes volt utána a kemény deszkákba fogódzni... Hogy elnyomja oz asszony kiáltozását, aki ruháját tépdeste és szemei messzeségbe meredtek, ahonnan az est közeledett, a fényképész a férfiakra rivallt: — Van itt kommunista? A hozzá légik özelebh ülő eml>er mereven nézett rá és ezt mondla »fin« ...és kinyújtotta a kezét, hogy segítsen felkapaszkodni. Micsoda dolog ez, elviárs — mondta lassan a fényképész, — az asszony torkaszakadtából kiabál, nvugtassa meg hát, elvtárs... Ekkor óriási hullám vetette fei a tutajt, utasai eltűntek valahol a sötétben, a fényképész pedig ugy érezte, olyan mélységre jutott, mint eddig még soha — annyira veszélyesnek •álszott ez az ujabb alámerülés. Amikor megint a felseinre került, semmiféle tulajt nem látott közelben, csak három szál deszka úszott feléje, ezeket ki is szemelte magának. De megnyergelni nem vott olyan könynyü. Kicsúsztak a kezélpől, élükre álltak, de ekkor rájött, hogyha nem válik meg LeicájátóJ, ettől a csodálatos hűséges útitársától, a deszkák nélküle indulnak ei vándorutjukra és velük együtt meghiusui a menekülés utolsó esélye is, minthogy az est már közeledett. Nyögve kapcsolta ki a csatot és a szij lecsúszott a válláról. A Leica alámerült, egyedül. Egy pillanat múlva a fényképész ! már a deszkákon feküdt, arcához szorítva nedves oldalukat és a viz összevegyült könnyeivel. Igaz könnyekkel siratta Leicája pusztulását. A hivatalban, ahol a fényképész dolgozott, egy magas, komor, forradásos homlokú ember jött be és érdeklődött, ki a főnök, hogy elmondja ueki a fényképész halálát, azt, hogy ők — a három férfi és egy nő — tutajon menekültek meg a hajó elsüllyedése után, és ez a fényképész odauszott hozzájuk Beszélni is kezdett, de ekkor a viz iesorlor'a és messzire ragadta a tutajtól. Ott találkozott a fényképésszel, ahonnan a hajó indult. Derék ember volt és jó munkaerő... fis abban az utolsó, rettenetes pereben remekül viselkedett... Ekkor félbeszakították az elbeszélőt... — Ezt személycsen elmondhatja a fényképésznek, minthogy a szomszéd szobában van. Hogy-hogy a szomszéd szobában? — kiáltott fel. Hát megmenekült? Megmenekült 1 Behívták a fényképészt. Felismerte a másikban azt az embert, aki a tutajon azt felelte: »finc. Mosolyogva kérdezte: •Mi van azzal az asszonnyal? Megnyugodott? A forradásos ember zavarba jött, de mégis azt felette: >Megnyugodott. Erőt vettünk magunkban és megnyugtattuk, s hogy ránk kiáltott, visszavezetett vaiamenynyiünket az életbe. Olyan váratlanul bukkant fel a tengerből és olyan váratlanul tünt ei, hogv később megmenekülésünk után, folyton magára gondoltunk és magáról beszéltünk, fis kizárólag azért jöttem ide, hogy elmondjam, hogyan viselkedett akkor... — Számit is a viselkedés, — mondta a fényképész, — Oda van a Leicám, pedig micsoda gép vott, ha tudná... EhI Jelenjen meg előttetek teáin győzelmes zászlaja. J. V. Sztálin. Nyiholáj Tyihonov: Szemezésben jártas vidéki elöfizetisgyűjtőket felvesz a Dé msgya?ország fc'adíiii mfala ujabb ke fős rekamié mindenfele kárpllOföü ijű or készei és rendelésre SZELES kárpitosnál, ATTILA-UTCA 2. A LENINI ZÁSZLÓ A csillogás felettük nem csoda S nem észak-sark tündéri fénye, — Leninnek halhatatlan zászlaja Lobog le Névánk vén vizére. Az éj zug, mint tizenkilenc körül, Nappal a jég páncélja roppan, A régi lom megint előkerül — Blokád van, ellenség és köd van. S a hályogos, halálos harc felett, Mint egykor bajra, vérpatakra, E zászló" vet ránk tiiz-tekintetet Győzelmi lánggal bátorítva. S egy géppuskás roham-utá-iz legény A hóban kúszva most o?ont ki, S az ifja harcost izzószárnyu fény Pászrája villogón behinti. A fütő. kit kazánház gőze mar, A munkás, jégcsapos tizemben, A tengerész, ha dnl dühös vihar — E zászlót látja egyre fényesebben. S ahol Leningrád szürke szirtjel. Között a vad gond leple gyászolt, Csatán, blokádon át i* lengeti A nagy zászlóvivő a zászlót. E zászló most — erő és győzelem. Leningrád védfala. A nagy nap eljön. Győz, — és az ellenséges sirverem Felett — harsogva zug a földön. (Rékés István fordítása) Leleplezlek a hamisan könyvelő paprikanagyheteshedől A Gazdasági rendőrség megindította az eljárást ifj. Szeredai József Kárász-utcai nagykereskedő el'cn, mert kivonta saját vállalatábót a tőkét. Hamis könyvelést vezetett, de csalásokat Szeredai követett el a mérlegeléseknél is. Szeredai az üzíetbői kimenő áru egyrészét idegen nevek alatt szállította le, s a befolyt súlyos ezreket, amelyek a könyvelésben nem szerepeitek, megtartotta. Különféle mesterkedésekkel a havi forga'om 30—40 százalékát vágta zsebre adófizetés nélkül és többek között 130 000 forintot kölcsönzött a feketén szerzett pénzbőt egy másik vállalatnak. S7ercdait a nyomozás befejezéséig egyen'őre csak azért nem vette őrizetbe a rendőrség, mert sufyos betegségben szenved. Stilyos le!celázjs§ri ömelhe velták fi. Tűili iázse! kisteleki kiiiákal Az elmúlt hetekben beszámoltunk arról, hogy a szentesi közellátási felügyelőség feketevágásokért eljárást indított A. Tóth József 46 holdas kisteleki kulák ellen. A feketéző kulák , az eljárás során a ha/óságok ! elől eltagadta földjeinek nagy í részét s amikor házában ujabb házkutatást tartotlak, több máfutották a wwt i. 5*7 ÁRUDA AZ ORSZÁG MINDEN RESZELJ zsa elrejtett feketén csépelt gabonát is találtak. A rendőrség A. Tóth Józsefet a hatóság félrevezetéséért és galionarcjtegetésért őrizetbe vette. Kisteleik dolgozó parasztjai a legnagyobb megelégedéssel fogadták az egyik teghirhedlebb feketéző és uzsoráskodó kulák őrizetbevétefét. SzappaníDari Szövetkezet alakul Szegeden A szegedi szappanfőző iparosok elhatározták, hogy szappanipari szövetkezetet alakítanak. A szegedi szappaniparosok felismertek azt a nemzetgazdaságilag fontos tényt, hogy a jelenlegi széttagolt kisipari munkával a hároméves és ezt követő ötéves terv'ien csak a szövetkezeti mozgalom keretében lehet tevszerü termelést folytatDi. A szegedi szappanipar évszázados, becsületes múltra tekint vissza. Az ország legjobb minőségű házi mosószappanét állította elő és jelenleg is minden törekvése oda irányul, hogy készítményeinek »házi jellesrét« megtartsa és a kiváló minőséget a fogyasztóközönség továbbra is elismerje. A most kialakulóban lévő szegedi szappanipari szövetkezet, mely az összes szegedi apáról fiúra szállt iparosokat foglalja magába, a szegedi szappan jóhirenek megvédése, minőségének további fejlesztése, a termelés olcsóbbá tétele érdekében fog dolgozni. — Üzemi munkások, diákok és EPOSz fiatalok a Hungáriában. Az Ujszegedi Tanilóképzőintézet Diákszövetségének több, mint 30 diákja Afgyőre tátogatott el. Barátságos fulbaflmérkőzésben mérte össze erejét az algyői EPOSz-szervezettel és jókedvvel viselték el m'-g a 3:l-es vereséget is. Délután bábszínházzal szórakoztatták a falu apróságait. Ennek a barátságnak szálai szövődnek majd tovább ma, vasárnap este Szegeden, amikor a tanítóképzősök látják vendégül prepa-báljukon a Hungáriában az algyői EPOSz fiataljait. Úgyszintén meghívták a bálra a szegedi üzemek dolgozóit is. Hétfőn kezdődik a TéüVásár az EXCELSI9R fiarlsnpházhan Ne mulassza el megtekinteni erre az alkalomra készült Kirakatunkat.