Délmagyarország, 1949. január (6. évfolyam, 1-25. szám)

1949-01-13 / 10. szám

2 • DELMAGYA HORSZiO Négy^áz munRá* h!íe! lett Hz af boMtiv szerződés véprelsaftisát és a normarendezés! a szegedi textillzeme'i aktívái öntudatos, odaadó munkával segítik Csütörtök, 1949 január 13. bwj»«W.í;W -•ivzTvmm Csü! öltökön délután ax Uj szegedi Kendergyár kultúrtermé­ben mintegy négyszáz ember gyűlt össze. A három legnagyobb tzceedi l ex ti i özem: a Magyar Kender-, Len- és Jutaipar, a Sze­gedi Kender és az Angol-Magyar Jutafonó üzemi pártszervezetei­nek vezetőségei, népnevelői, üzemi bizottsági tagjai, versenybl­zotlsági tagjai, bizalmiak, ilmunkisok és brlgddosok. A magyar ipari üzemek, az ipari munkásság pillanatnyi központi kérdé­sét, az uj kollektív keretszerződést, a kollektív szerződés ren­delkezéseinek végrehajtását és ax ezzel kapcsolatos tennivalókat tárgyalták meg e három üzem legjobbjaL Eddig a legalaccsonyabb mun­kabér 1.39 forint volt, most 1.60 forintot kap a legalacsonyabb kategóriában dolgozó textilmun­kús. A felsőbb kategóriáknál a változás aránylag már kisebb. Az MJ kollektív szerződések sarkalatos kérdéseiről, a normák átrendezéséről igen részletesen beszélt Dőbrentel elvtárs. Na­gyon alapos és komoly felvilá­gosító munkával kell a norma rendezését, szükségességét és kö­rülményét tudatosítani a dolgo­zók között. llarcl kérdésnek kell felfog­ni, mely kérdés erős fegyver a szocializmus megteremtésére. Ugyancsak részletesen vázol­ta a normák rendezésével kap­csolatos technikai feladatokat is. Minden üzemben a 41. és 48. bérhét közli átlagteljesítmény t kell alapul, 1051 százaléknak venni. Bizottságok szállnak ki a na­gyobb üzemekbe a szakszervezet, az iparügyi minisztérium és az országos munkabérmegűllapitó bizottság kiküldötteiből, ekik megállapítják az uj normákat. Olyan üzemek, ahova jaitíiár 15­Ig nem küldenek értesítést a bi­zottságok kiszállásáról, külön Központi kiküldött, Döbrcntei Károly, a magyar texilr.iunkások szakszervezetének országos főtit­kárhelyettese ismertette az uj kollektív szerződést, annak je­lentőségél a szegedi textilmun­kások előtt. Elöljáróban vázolta a kollek­tív keretszerződés megalakításá­nak körülményeit. 'A magyar munkásosztály most már saját államával, tehát ön­magával kői: meg ezt a szer­ződést. Ezért az uj kollektív merőben különbözik a réglektől. Az eddi­giekben. mivel a tőkésekkel kö­töttük meg, csak a munkáltató­kat érlnlő kötelezettségeket vél­tük fel. Az uj kollektív szerző­dés már a munkások, a munka­vállalók kötelezettségeit és fel­adatait tartalmazza. Azt, mit é •zodniiznvjs építésének előmoz­dítására kell tcnnllnk. A kollektív szerződés Jc-lcntő­tégének részieies vázolása után ez előadó, Dőbrentel Károly elv­társ a szerződés részleteiről szó­lott. Az uj szerződés január 15­én jelenik meg. A textiliparban előrelátható­lag bérváltozás lesz. Pirkadni előtt indullak útnak. A napkelte már a tanyák közt vezető keskeny dűlőúton érte őket. Almos szemmel keresték Balástya felé a napot. Mindket­ten aktatáskát szorongattak a hónuk alalt. Az egyik elnyűtt, bőrből valót, a másik talán az iskolás fiától kölcsönvett vlasz­kosvásznasat. Egymás mögött mentek s lehe­tőleg keresték a száraz utat, de csizmájuk igy is meg-megcup­patü a sárban. A lábukat kissé nehezen emelték. Meglátszott, hegy fáradtak. Előző nap is jó későn vetődtek haza, mert nem gyerekjáték ám a népszámlálás. Komoly, nehéz munka,, feleiős­séggel Jár és ha az ember iga­zán becsületesen akarja elvégez­ni, ennyi felvilágosítást adhat, begy bcleszárad a torka. Talán ezért Is mentek olyan nagyo­kat ballg8lva, hogy bírják egcsz nap szóval. — No, itt etbucsuzunk — szó­lalt meg a bőrtáskás az egyik útelágazásnál. A vészontáskás le­kanyarodott o szőlők közé s szembe ment a napnak. A másik akácos és néhány nyesetlen gyü­mölcsfa közé bujt kis tanya felé vette útját. Ismerte a tanya gaz­dáját. Sejtette, hogy a legna­gyebbb bizalmatlansággal fogad­ják, nem Is ccsoda. Több asz­szory, meg leány is van a Par­ragi-csaiádban. azok aztán ala­posan összeszedik a környék ösz­szes rémhírét. * » Nem tévedett. A kis tanyán már napok óta rettegéssel vár­tik a népszámlálást. Az első hírt oz asszony hozta haza n népszámlálásról. Benn járt a piacon s ott hallotta egy öreg gyságótól, aki hízott libára al tudott. kérjék az engedélyt a normál; rendezésére. A normák átrendezésénél ko­moly segítséget nyújtanak az Országos Munkatudományi In­tézet által már eddig kidolgozott országos normaalapok. Az országos nor­maalap segítségével készült nor­mákat azonban az ipari igazgató­ságok jóváhagyása után lehet al­kalmazni. A jóváhagyásig az üzemek csak a 100 százalékos teljesít­ménynek megfelelő bért fizet­nek ki a dolgozóknak. Ez az állapot csak rövid átme­net lesz, mivel az Illetékes ipari hatóságok gondoskodni fognak, hogy a normákat mindenképpen igen gyorsan felülvizsgálják. Olyan helyeken, ahol komoly eredményeket értek el a terme­lés terén már eddig Is, a normá­kat nem fogják túlságosan szigo­rúan visszaszorítani. Általában véve a normakérdés rendezését rugalmasan rendezik majd. Dőbrentel elvtárs Igen részle­tesen Ismertette a normakérdés politikai jelentőségét. Beszéde közben állandóan fel-Jeltört az aktíva résztvevőinek tapsa és he­lyeslése. A beszéd végeztével pe­dig hosszasan ünnepelték harcos páráinkat, a Magyar Dolgozók Pártját és nagy vezérét, Rákosi Mátyás elvtársat. Ezután a három textilüzem ak­tívájának tagjai álltak a mikro­fon előtt. Kendergyáriak, gere­benezők, előkészítők, szövők, fes­tők, üzemfenntartók, lakatosok, normafelelősök, bérelszámolók. Február 28-án helyezik éhembe a szegedi automitahaz&onM A budapesti délutáni lapok j tervnaptárában szerepel a sze­;elöntése szerint a közlekedés- I -;cdi automata telefonközpont agyi minisztérium közölte a ja- < Q,cmbe helyezése is, mintegy nuar, február hónapra előiránv- ... , . . ' ^ -ott fonlosabb tervberuházások i 2000 állomással A szegedi aa­| liefejezésének időpontját. A j 'omata telefonközpontot február közlekedésügyi minisztérium i 28-áu tervpzik üzemire helyezni. Fizikai és szellemi munkások fel­váltva: Frankstein Magda, Biza Ferencné, VIgh Ferenené, Rizs­vár Anna, Vas Júlia, Miklós Nán­dor, Bordács Eszter, Deák Já­nos, Dudás Ilona, Péter János, Koszonus István, Szotyorl Nagy László, Sebesi János, Vlgh Ist­vánná, Llczlnger Gyula, Vineze József, Vitusz Gyula, Pribék Ti­bor, Oláh Károlyné, Cséesei Im­re, Dcmány Mária, Igaz Erzsé­bet, Gerencs Miklós, Balázs Já­nos, Vizl Vilmos. Péter János. A legkülönbözőbb szempon­tokból, de egyöntetű lelkesedés­sel helyeselték az uf kollektív keretszerződést. Mindnyájan megegyeztek abban, ez a szer­ződés, a normák rendezése to­vábbi fejlődésünknek rugója, amely megszünteti a bérek kö­zötti igazságtalanságot. Vas lulia például rámutatott arra, hagy a tervgazdáikadás fej­lődése, a mezőgazdaság gépesí­tése nagvon függ attól, hogy mi­lyen normál vannak az ipari dolgozóknak. Sebesi János, Bor­dács Eszter beszámoltak arról, hogv üzem őszeikben már őrként leszállították a normát. Vlgh Ist­vánná dörgő taps közben felen­tette ki. hogv a laza normák éket vertek c. munkások közé és most negnyugvás lesz ezen a téren, fés a felszólalásokból akarás is elszántság csengett ki. A kollek­tív szrrz'dés végrehajtását, a normák rende~ését a szegedi tex­tilüzemek aktivál pártunk és a szakszervezet Irán vitásává! öiti­datos, odaadó munkával nagyban elnseeldk maid. & Times a magyar állani egyházpo'Hikáiáré! A Times »Az állam és az egyház* dmü cikkében foglal­kőzik a kelebeurőpai kormányok egyházpolitikájával. A konzer­vatív lap Magyarországról meg­állapítja, hogy a földreform vég. rehajtása nem jelentett hátrá­nyoaabb elbánást az egyház szá­mára. Az állam minden lehetőt elkövet, hogy pénzügyi és egyéb segélyekkel továbbra is támo­gassa az egyházat. Az egyházi — Adná maga még a libáit fele áron Is — fontoskodott alku közben. •— Jönnek a népszámlá­lók, azok majd elviszik ingyen, de nemcsak a libákat, hanem minden szárnyas, meg lábasjó­szágot, amiből egynél több van a háznál. A nagylány másnap hasonló hireket hozott a faluból, ahova vasárnapi misét ment hallgatni. Otthon hiába kérdezték a pré­dikációról, orról semmire sem emlékezett, pedig igen szomorú­an mondta azt a plébános ur borlzü hangján. Egyre csak a népszámláláson járt az esze, mert olyanokat hallott róla o mise után, de még alatt is, hogy ha nem a Szücsék JőskáJa kísé­ri, tán az egész utat véglgbög­te vtHna mlatiuk. De Jóska előtt szégyelte a sírást és a rémhírt is, mert az a staflnungről szólt, amiről legény előtt nem igen Il­lik beszélni. Otthon eztán annál jobban Ul­lört belóle a keserűség. nHdt ér­demes volt spórolni, érdemes volt szép fehérneműt, fodros ágyneműt varrni. Elviszik a nép­számlálók mindet, csak azt hagyják meg, ami rajtunk van, meg legjel/cbbb egy váltást.*. A háznál egész felfordulást okozott a hirrel. A sógornője már az elásást javasolta, az any­ja meg erősködött, hogy inkább meghal, de nem éli tel a nép­számlálást. Prrragl a nagy sirán kozásban pedig szidta az összes asszonyt a világon, aki elhiszi az ilyen butaságokat s mérgében elment estére a kocsmába, pe­dig hajnalban bekészült a kis­teleki vásárra. Amikor másnap este vissza­ért Kistelekről, már neki ts ló­gott ez orra. Előző este a kocs­mában még nem hitt a volt gaz­dakör két kulák vezetőjének, de a vásáron összeakadt dr. Bérczy­vel, a kamarából kizárt ügyvéd­del s az is ugyanazzal a hirrel jött neki. iszik nemcsak az aprójószágot, a barmot, a ru­hát, de Pusztaszeren már a két macskából és két kutyából Is elviszik az egyikei.* Otthon az asszonyok is tudtak már estére a kutya, meg a macska elvlvés­röh — Mit tegyünk, mit tegyünk —siránkozott az öregasszony s közben egész megfeledkezett, hogy sót szór a zacskóból, úgy­hogy a malacok est! korpásmos­lékja sósabb lett a tengervíznél. Parragii rámordult az asszo­nyokra, hogy adjanak vacsorát, aztán feküdjenek, mert reggel korán lesz a kelés. vElásunk minden olyan holmit, amit elvi­hetnének* szólt oda a feleségé­nek. A menye gyorsan hozzátet­te. hogy az egtjik kutyát és a két öregmacskát Is eldugják va­lahova. mert ha csak egy macs­kát hagynak, megeszik őket n pockok. * Másnap azonban hiába kel­tek fel korán. Amikor Lidi, a nsgulány kiment a kamrába az ásókért, a góré lécközein át meg­lálta a riiilőulon bandukoló em­bert. Látta kezében oz aktatáskát s rémüítcu döbbent rá, lmay az bizony a népszámláló lehet. Ugy rohant a konyhába, miní a vihar­felhő s lihegve, akadozva mond­ta el amit látott. Az asszonyok rémüldöztek, csak az ember maradt nyugodt, hiszen megjárta a frontot Is. Mindenkinek osztogatta a pa­rancsokat. Lidire rászólt, hogg annyi Inget és alsószoknyát ve­gyen magára, amennyit csak el­bir. A többblnek Is adott mun­kát. Eldugni ezt-azt az ágya alá, a sublót mögé, meg ahova lehet. A kisebb fiúra, aki a sarokban éppen a macskákat nyervogtatta, rászólt, hogy vigye a cirmost és a vöröset a színbe s ott dugja őket a kocsiládába. Tiszát, a na­gyobbik kutyát jóómaga zavarta el bottal a háztól, nehogy azt is meglássa a számláló. Mire a kopott bőrtáskás em­ber beért a tanyába, üres volt a szekrény, a sublót s az asszo­nyok egészen meghiztak,, külö­nösen Lidi, akinek egészen fia­talasszonyos kiiézése lesz. Jő ter inetükhöz sehogyan sem Illett Ijedős képük, különösen Lldl sá­padt és pirult, mert BZ is eszé­be jutott, hátha észreveszi a nép­számláló a gyanús kövérséget és rajta számolja meg a sok alsó­szoknyát. A népszámlálő hangos jóreg­gcljét valami morgásfélével vi szonozlék. Látta az mindjárt,, hogy ml a baj s amolyan ko­moly vidámsággal kezdte a be> szédet. Elmondta, hogy a nép­számláló Íveket hozta cl kitöl­tésre s nagyon siet, mert sok helyre látogat még el. Azután iskoláknak segélyt folyósított, templomi harangok öntéséhez órcet adott és más hasonló in­tézkedéseket hajtott végre. Az. iskolák államositá-ával kapcso­latban a Times azt írja, hogy a magyar kormány a forradalmi liberalizmus igazi szellemében járt cl és kétségkívül nyugat, európai precedensekre hivatkoz­hat SHSE3 mivel senki sem szólt hozzá s meg sem mozdullak, kérdést sze­gezett az embernek: »Mondj i meg nekem, mit tesz, ha a jég elver! a szőlőjét, vagy a szél le* veri házáról a cserepet s pótol­ni akarja a hiányt?" — Hát a szőlőt, azt megné­zem, hogy mit tehetek még vele, a levert cserepet pedig megszá­molom,, hogy vegyek belőle és pótolni tudjam. — No látja, a kormány sem csinál semmi mást. Sz'ámbaveszi azt, ami a nagy jégverés, a hl­ború után maradt, hogy az öt­éves tervben tudja, mire van szükség, mit kell pótolni Maga a levert cserepet számolja meg, hogy se többet, se kevesebbet ne vegyen utána, az állam pedig ugyanezt csinálja nagyban, ne­hogy valamiből tul keveset, más­ból "pedig tel sokat gyártson. Parragl szinte elvörösödött a szégyenben s vasvillaszcmakkcl nézett az asszonyokra, mintha csak szók hozták volna a ház­hoz a rémhíreket. Zavartan hely­lyel kínálta n népszámlálót, aki kiteregette az asztalon az Iveket, előszedte tollát és belekezdett 3 munkába. Az asszonyok, akik némán néz­ték nz egészet, besomfordáltak a tiszta szobába. Halk beszélge­tésükön kivül kihallatszott a le­vetett fehérnemük suhogósa is. A gyerek is észrevette, hogy nin­csen semmi baj. Kiment s le­emelte a fedőt a kocsiládában nyávogó macskákról. Parragi arca is egyre jobbon felderült, amikor végignézte n népszámlálő ivek rovatalt, d» legjobban talán a két maccska örült, amikor a gyerek mögött vlssznsurranhatott a meleg kony­hába. Pozsonyi Sándor.

Next

/
Thumbnails
Contents