Délmagyarország, 1948. november (5. évfolyam, 252-275. szám)

1948-11-17 / 264. szám

DELMAGYARORSZAG Előadássorozatot indit a szegcds Szakmaközi Bizottság Az elmúlt télen és tavasszal igen nagy érdeklődő közönség hallgatta végig a szegedi Szak­maközi Bizottság előadássoro­zatát Ezeket a hasznos és ér­tékes előadásokat most ismét meg kezdik a szakszervezeti dol­gozók számára. Minden szomba­ton este C órai kezdettel a szakszervezeti székház nagyter­mében hangzanak el az előadá­sok, amelyekre minden érdeklő­dőt szívesen látnak. Az első alkalommal, most szomtiaton Nemes Dezső, a Szaktanács or­szágos nevelési titkára a ma­gyar szakszervezetek 60 évéről beszél, a következő szombaton, november 27-én Tnrai József, a Szaktanács üzemi bizottsági osztályának vezetője »Hogyan valósítsuk meg az ipari szak­szervezeteket^ cimmel, decem­ber 4-én Dékány Sándor, az OMB fóti tzárhelyetteso »Bérek és életszínvonal alakulása*, de­cember 11-én a Magyar-Szov. jet Művelődési Társaság kikül­döttje »A szovjet szakszerveze­tek szociális munkája*, decem­ber 18-án Alpár László, a tex­tilszakszervczct oktatási titkára »A világ szakszervezeteinek har­ca a békéért* cimmel tart elő­adást. l&éfcssovjet ffilm Szivárvány A mílodtk világháború idején fálszőtlik le a Széchenyi Mozi­ban most bemutatásra kerüli film• Hős szovjet asszonyok, öregek és gyermekek elevened­nek meg elöltünk. Egy falu né. pét lálha'jnk, akiicet a náci hor­dák valóságot rémuralom alatt tartanak, sanyargatnak, kegyet­lenkednek velilk, betörnek ott­honukba és kifosztják öket Egy hös partizán asszony mégis megszervezi a faluban magára­hayyatolt asszonyokat, öregeket, de közben a győzelmes Vörös Hadsereg felszabadítja öket. At elkeseredés már-már gyilkos hosszura indítja a lakosságot, kávát, kaszát ragadnak, hogy kiirtsák sanyarqatóikat. A fala vezető asszonya azonban meg­állitfa őket. hadd lássák elnyo­möik összeomlani a náci vi­lágot és feiépilda szocializmus békés világát. Megjelenik a szi. várván// is az égen s hirdeti, hogy a szovjet nép a többi bé­keszerető nemzetekkel zavarta­lanul élheti .a maga éleiét. Külvárosi ffu A Belvárosi Mozi vetíti ezt a moghapóan kedves filmet, amely epy külvárosi kis ezer­mester proietárgyernick életét mutatja be. A kis Andrej paj­tásaival ócska mozdonyokon ta­pasztalhatta a gépek csodálatos világát, kezdetleges rabétapisz­tolyokat fabrikált, d© azután iskoláim került, egyetemre s a szovjet állam mérnököt csinált belőle. A külvárosi kisfia töret­len szorgalma, fáradhatatlan munkaereje modern géppuskát talált fel, hogy megvédje velo a békét, a szocialista haza el­lenségeitől. Andrejben nz ujtipusn szov­jetembert látjnk megjelenni, oki minden gondolatával orszá­gát, a nép hazáját szolgálja. Ez a film legnagyobb értéke s vele AZ, hogy ott játjuk ezt az uj társadalmat, amely bol­dog kis családokban él, szeret ós szórakozik, de mindenek­előtt tud/a mi vei tartozik annnb az uj szocialista rendnek, amely feltalálókat, mérnököket, tudó­sokat nevelt * külvárosi fink tömegeiből. Készüljünk a híd avatására! HnssonSi laníti kapott ftlfásfaszooefli tanyákon A szegedi népoktatási kerü­letben az elmúlt néhány hét alatt összesen 25 okleveles ta­nítót juttattak álláshoz. Eze­ket a tanítókat főként az eddig pedagógus nélkül ülő tanyai is­kolákhoz osztották be, ezenkívül pedig olyan helyekre, ahol az eí?y-egy tanítóra eső tanulók létszáma 80—90 főt is megha­ladta. Az idei télen előreláthatóan nem lesznek tanítási zavarok Szegeden, mert a tüzelőanyagel­látást minden általános iskolá­ban biztosították. A dolgozók körében igen nagy érdeklődés mutatkozott meg az októl>erben megindult dolgozók általános iskolai tanfolyama iránt. Ennek keretébon egy egy­tendő alatt minden iskolaköte­les koron tul levő férfi vagy nő elvégezheti az általános is­kola felső osztályait. Szeged belterületén öt, a külterületen pedig nyolc iskolában nyitották meg ezt a tanfolyamot. Általá­ban egy-egy helyen 26—30 hall­gatóval indultak. Népi kolté^isiáh a deszhi iskoláért A Kálmány Lajos népi kol­légium, amely a mult évben végzett jó munkájáért a közel­múltban kapta meg a íKiváló Kollégium* eimet, vasárnap Deszken sikeres műsoros estet rendezett a de3zki EPOSz ren­dezésében. Hantos László, a kollégium nevelő tanára üdvöz­lőbeszédében haugoztatta, a népi kollégisták, falu- és üzemlátogatásaikkal is megmu­tatják, hogy nem hasonlítanak a Horthy-reakció értelmiségé­hez, hanem valólwn a népből származnak s a néphez tartoz­nak. Az est teljes bevételét a deszki tanyai iskola felsegélye­zésére fordítják. 'i ' 0h1óbe?lien 203! állatéi ellünk Szegeden Október hónapban a szegedi közvágóhídon közfogyasztás céljára levágtak 109 szarvas­marhát, Sí bor jut, 55 lovat, 11 i juhot és decskét, 1669 sertést. Szerda, 1948 november 17. Az ódivatú kulákkal együtt utazok fátum felé a vicinálison. Fénym csizmá-* ban, fekete kalapban, bár­sony kabátban ül, pattoyzotl plrossággai arcán- 0 még nem tért rá a rongyos ruhára, mellyel néhány tiszavidéki zsíros pardszt sikerrel játsza ki magát koldusnak. 0 sok­kal konokabb és tulajdonsá­galt büszkén viseli. Engem urnák tart. Uj, hosszú őszi­kabátom meglette rá a ha­tást, a könyv is, amit elővet­tem. Ugy látszik elfelejtett, vagy mint szemét csetédii*i­dékot észre se nett akkorjá­ban. Így még jobb, mert meg­fejtem emberemen azt. amit különben sohse találtam vol­na ki. János bácsi ugyanis töri a kabátját, a ptsiegásán látom, hogy akar valnmil. Amint csók leheti rávágja a szomszédomban pletykázó kofaasszony szavára: — Ja kérőm, kl a csészét emetinti, a száját csak at nyat/ntil... Nem* pedig az, aki a tehenet megfejintt — he'he-he! Most már látom, hogy Já­nos gazda * eredeti* parasz­tot akar játszani mindenáron. Már mint nekem, az urnák A mult világban sokáig volt es­küt1 és a /tármegyei urak ki­szállásainál alaposan eltanul­ta a mórest. Tudja 6 nagyon, hogy milyennek akarják azok IdtriJ a parasztot és ez vissza* ütött nála. Eredetieskedik, tetszeni akar nekem, közmon­dásokat, sikamlós bemondá­sokért gyárt, be nem áll a szá­ja Búza, lej. a kolhöz és minden kuláksérclem hangot kap. Mini késöl/h megtudom a béresétől, ez a mániája ne iá ujablx/n. fi temeti falumlnn a jöizü reakciós rémhíreket. Mert eddig nenl háborya'la senki ebben a kedélyes, ko­mól. pipafüstös népköltészet* ben. — ns — Helyreállították az Szovjetköztársaság A Nagy Honvédő Háború alatt a német fasiszta megszál­lók által az Orosz Szocialista Szovjetköztársaság területén le­rombolt könyvtárak helyreállí­tási munkálatait most befejez­ték. Az Orosz Szocialista Szov­jetköztársaságban összesen 11.392 állami könyvtár van (nem számítva a szakszerveze­ti, helyi és klubkönyvtárakat.) Ez 397 könyvtárral több, mint amennyi e köztársaság terüle­tén 1910-ben vott. Az utóbbi időben hatalmas könyvtár-há­lózatot létesítettek az u] szov­jet területeken: a Kalinliigrádi­terúleten (volt Königsberg) és Szalialin-szlget déli részén. A köztársaság könyvtárai ál­landóan bővülnek, mindig ujabb és ujabb kiadású poiiti­Orosz Szocialista összes kömiáraíi kai és szépirodalmi könyvekkel telnek meg. Csupán a mult cv^ ben kb 8 és fél millió kötettel gyarapították könyvállományu­kat. Az állandó és mozgó könyv­ié a'.on kivül az Orosz Szoci­alista Szovjetkőzláfsaságban je­lenleg 55 autó-könvvtár is mű­ködik. Ezek az auló-künyvtárüK a mezőkön dolgozó kolhózpa­rasztok, az crdöirtók és a inesz­szi tengerpartokon dolgozó ha­lászok pihénöí! teszik kellemes­sé. X Tagsági könyvecskébe, R. G. pártmunkás és SzIT iga­zolványba 4 trb fénykép 3 ló­rin! Brunner fényképészmesler­nél a rókusi templom inögölt. JÓSKA, ESEItZ§Ei\YI, meg a szövetkezet A falu uojiy vendéglőjének oáifcermében süriiu gomolygott a íü.-t. Es alkalommal nem bálo­zók töltötték meg a termet, ha­nem komoly, barázdált arcú purusztemberek, de bőven akadt a fejkendős nsszonynípség kö­tül i«. Már több, mint egy órá­ja figyeltek nagy érdeklődés­ael. — JJogy kitanult ez a Józsi, — mondta elismeréssel az öreg Ké-ri bácsi feleségének. Az meg szaporán bólogatott rá és Ta­nács Vince gazduram felé né­zett, aki le nem vette volná" szemét o színpadról. De nem étn. hisz az ő fia ült ott és azt hallgatja ez. a sok ember, asz­tsonjr, szinte az egész falu. Tanács Vince eddig mindig a másén dolgozott. A népi de­mokrácia juttatta, őt hold föld­höz, Jóska fiát meg a tanulás­hoz. Jóska népi kollégista lett B rároBhon és most őt küldték ki a falujába, hogy a szövetke­zetről tartson előadtak Izvssau már a vége felé is jár. Most éppen a Magyar Dol­gozók Tártja programnyilatko­zatából olvas fel: »A népi de­mokrácia minden kényszertől mentes, n teljes önkéntességen ulnpulő mezőgazdasági esővet­kezetek tániogatá-Ava) megnkn­i'ályozza a excgénw- 6a közép. parnMxtsftg romlását és bstlly­iveilését. lehetővé teszi gnsdu­eági éa társadalmi feleuirikcdé­S'-tj. Vagy taps tölti be a termet. !'"Ívesei, elégedetten bólogat u.bidenki. Rögtön körülveszik, i '•cinek vele, amint t>efcjczi mondanivalóját és lelép az emelvényről. Csak egy valaki áll meg zordan, hátul a sötét­ben. Nagy pocakján feszül a nadrág s arcán piros-lilán lát­szanak az erek, a ióltápláltság vérbőségétől. A falu kulákjai kö­zül való, aki idekivánosiskodott, hogy meghallgassa, mit is főz­nek már ki megint. — A koszosoknak most meg szövetkezet kell. .. .Szövetkezni akarnak ... Gépállomást akar­nak ... Nem kell majd nekik a traktorom... Méghogy so­kat kértem tőlük a használat­érti — dohogott magában. — Egymással szövetkeznek, ugy akarnak termelni. Hozzám nem jönne már egy se dolgozni. Hogy kevés volt a béri Meg nem adtam eleget enni? Ilát majd én koplaljak a koszosak miatt, vagv én túrjam fel azt a száztíz holdamat. így morgolódott a kulák Ke­rek! magában, de hogy látta senki se törődik vele, hat meg­szólalt hangosan is: — Maguk hisznek ennek a sok beszédnek 1 Nem idehaza találták ki ezt a szövetkezetet, amiről ez a taknyos gyerek is beszéli — s tsirpárnás' kezével Tanács Jóska felé bökött. Jóska meg épnen azt magya­rázta a körülallóktiak, hogv a föld mii vosszövetkezetek milyen nagv á'laini támogatást kapnak munkájukhoz és n kormányzat mindent elkövet, hogy segitse a dolgozó kisparasztságot. Meg­ütötte azonban n fiilét Ke re ki rosszindulatn, fojtott haragú hangja. Odalépett hát hozzá. A többiek meg lestúk, hogy mi less. — Igyekeztem mindent el­mondani a szövetkezetekről, — szólt neki Jóska, Megmagya­ráztam, hogy a kisparasztság csak egymás támogatásával tud boldogulni. Meg is értette itt mindenki, mert mi tudjuk, hogy mit jelentett, amikor a múlt­ban mások használták ki erőn­ket. Nem is akarom én meg­győzni az afféle zsirosgazdákat, kulákokat, mert elboldogulunk mi nélkülük is, sőt nem is en­gedjük be őket a szövetkezetbe, mint ahogyan nem engedjük a nagykereskedőket s a többi más bőrén élősködőket sem. Csak­hát szeretném azt bebizonyíta­ni, hogy a szövetkezeti gondo­latot nem épp ma ipláltuk ki. Régi kívánság ez s régen is lát­ták ennek szükségét nemcsak a dolgozó parasztok, de a nemzet legjobbjai is. Ezzel vaskos kötetet húzott elő a hóna alól. — Nézzék csak! — mondotta — »Berzsenyi Dániel minden munkáia«, ez" áll a cimlapon. Az iskolák'han tanítgattak ezt is, azt is Berzsenyiről, a mult szá­zad nagy magyar költőjéről, de" még többet elhallgattak róla. Itt van például egy tanulmánya, amely a íMngyarországi mezei szorgalom némely akadályairól* szól. Több, mint száz eszten­deje 1833-ban irta. Arról ir benne, liogy mennyi gonddal­hajjil kell megküzdeni a föld­ért s mennyi nehézséggel kell egy-egy földművelőnek megküz­denie. »A mezei szorgalmat — irja — én a népboldogságo* egyedül nz által lehetne legfőbb tökélyra juttatni, ha n földmű­velő népet vulami célirányosabb egyesületekbe szerkesztetnék*. Körülnézett Jóska a figyelő szemeken, aztán folytatta: — Berzsenyi iczélrányosabb egyesületekről* beszélt száz év­vel ezelőtt, ma pedig mi már szövetkezetet mondunk. De va­lami ilyesfélére gondolt ő is, mert -különbféle tágabb én szo­rosabb ozcrközelről* tesz emlí­tést. Azt irja ugyanis: * tágabb egyesületi szerkflzet lenne uz: midőn minden falu többféle összeadásból és közre tett mun­kákbői oly köz gabona, vagy pénztárt Állitann, melyből A szükségben lévőket Illendő ka­mat melletti seigitenó s az egéss tárt ugy használná, hogy az időről-időre mindenkor gyara­podnék*. — Ezt én hitelszövetkezetnek, beszerző szövetkezetnek nevez­tem előadásomban, mert Ber­zsenyinek ez a gondolata ma ilyen formában valósult meg. De a táblás gazdálkodás gondo­lata is felvetődött nála s vele a szocialista termelési rendé, amelyben mindenki munkája szerint kapja jutalmát. Hall­gassák csoki sSzoroeabh népegyesület len­ne az: midőn a nép annyira egyesülne, hogy aa egész gaz­daságot, a vének kormánya alatt, egyesült erővel folytat­hatná. melynek minden jövedel­meiből minden ember, a maga közreadott pénze vagv munkája szerint venné ki részét.* — Irta, irta... — fajt te­hetetlen gúnnyal Kereki s amint zsebkendőjéért nyúlt, hogy megtörölje izzadó homlo­kát, széles aranylánca megcsil­lant a mellényén. Tanács Józsi azonlan nem elégedett meg ennyivel. — Nemcsak az njjából szop­ta ám s ngy irta mindezt Ber­zsenyi Dániel, hanem tapasz­talataira is hivatkozott. sAmerika felfedezésekor mk találtattak ott a legcivilizáltabb népeknek, melyek egyesületeké ben éltek s közerővel munkál­ták a földjét; » a legújabb uta­zók csodálva látják az njr-elan­dl nagy csinoeságu földműve­lést, hol a nép hasonlóképpen egyesülve él s közerővel müvei! a földet.« — De minek is beszélünk már annyit! — igvekezett befe­jezni mondanivalóját Jóska. b'<r á körülötte állók csakngy itták a szavait. Száz év után fogad­juk meg végre nagy nemzeti költőnk, Berzsenyi intését: » Végtelen lenne a nép ereje, ha az egyttve « mindenkor célszeriut használtatnék és vég­telen annak következmény® mind gazdnsági, mind erkfl'e-l tekintetben. Az emberek külön­válva s magukra hagyatva, HMijd leggyámoltalanabb állat­jai a természetnek; egyesülve pedig urai a földnek. Vad Sej szaggatta és reggette külön na embereket, s a műveltségnek legfőbb célja: azok egyesdté*o«« — Ugye nem haragszanak, hogy én, a fiatalabb beszéltem ennyit maguknak — fordult mo­solyogva Jóska a kis ember­gye rühöz, amely a falubelijei­ből tevődött össze, mintegy meghazudtolva a közmondást, hogy » senki sem próféta a s.ajátí hazájában*. Azok szeretettel si­mogatták végig tekintetük! osak a nagygazda Kereki for­dult ki megszégyenült dühös co' az ajtón. Eltűnt, mintha oi« 9em lett volna. Az ottmaradt dolgozó kisparasztok pedig bé­kés egyetértésben indullak ha­zafelé. Dr. Lőkös Zoltán

Next

/
Thumbnails
Contents