Délmagyarország, 1948. november (5. évfolyam, 252-275. szám)

1948-11-17 / 264. szám

Szerűn., 1918 novemöer iT. DÍLMAGTABORSZAG A KEhJHÚÓfiVEKRŐL A ] Polill; ai Bizottság hatá­rozatának végrehajtása uj szakaszába lépett Már Sze­geden is több kerületi, vagy üzemi vezetőségi tag, pártmun­kás, bizalmi vagy tizes cso­portvezető megkapta a fehér kérdőivet, aki pedig még nem kapta kézhez, a napokban vár­hatja. Akinek címére már eljutott a kérdőív, az tudja, hogy rö­videsen rajta a sor és a felül­vizsgáló bizottság elé kerül. Legtöbb elvtársunk ezért igen megőrült, amikor az ivet meg­látta. Sok mindenre kíváncsi ez a kérdőív — állapíthatja meg mindenki, amikor végignézi. És tegyük rögtön hozzá: joggal kí­váncsi. A kérdői ven át termé­szetesen a párt teszi fel a kér­dést a tagság felé: ki vagy, mi vagy, mit végeztél, mit tudsz, mivet érdemled ki a párttag cimetvagy pártfunkciókat. Nem kétséges, hogy ezeket a kérdé­seket mindenki szívesen és őszintén megválaszolja, tudva azt, hogy ha nem ir igazat, azonkívül, hogy a pártot félre­vezeti, önmagát csapja be. (jgzerepel ezen az iven egy olyan kérdés is, amely­nek nyomán bizonyára sokan rágják? a tollat, vagy ha tetszik, ceruzát. Rágják még akkor is, ba ugy érzik, hogy szégyenke­zés nélkül válaszolhatnak, dc különösen akkor rágják, ha eb­be a rovatba nem sokat tudnak beleírni. Ez a kérdés: Milyen marxista-leninista müveket ol­vasott? A legtöbb elvtárs itt zavarba •jön. Ha sokat olvasod, nem tudja, hogyan sorolja fel mind, esetleg nem tudja azl, mit a legfontosabb megemlí­teni. Nem tudja, belrja-e az oktatási füzeteket és egyéb ve­zérfonalakat, mert ilyen már számtalan megfordult a kezé­ben. De még nagyobb problé­ma elé kerül az az cívlárs, ti ilyenkor döbben rá, miiyen súlyosan mulasztóit ^eddig és mennyit kell behoznia, ha va­lóban a párt hasznos, aktiv taeia akar maradni. em érhet a kérdés viszont senkit meglepetésként, aki csak a Politikai Bizottság ha­tározatát ismeri. A szövegből n\ illan kiviláglik, hogy aki a marxizmus-leninizmus alapjait eddig nem sajátította el és el­méleti továbbképzése érdekében nem tesz meg mindent, az nem maradhat a párt tagjai sorá­ban. Magától értetődik tehát, hogy a határozat elindította azt a tanulási lázat, amely szerte az Országban, igy. Szegeden is ha­talmába ejtette a dolgozókat Hónapok óta figyelhetjük, hogy utcán, villamoson, vonalon, fog­orvosi várószobában igen sok ember pirosfedelü füzetet, vas­kos könyvet, vagy legalább né­hány lapból álló brosürát tart a kezében és figyelmesen olvas­A párttagság nagyrésze be­látta az ideológiái képzettség elengedhc'c:!en szükségességét és megtett mindent, hogy eddigi mulasztásait pótolja, a marxi­leninl tanok alapjainak elsajá­tításával, sőt az egyes kérdések mélycbbrchatoló tanulmányozá­sával kiérdemelje a belső zse­bét duzzasztó tagkönyvét Azok az elvtársak pedig, H Agitátor elvtársak Ügyelem! A hldagliáelóra beosztott agitátor elvtársak azokban a kerületekben Jelentkezze­nek ma, szerdán délután 4 órától, ahova a Szabad Nép­kampany során bt* voltak osztva. akik még eddig sem győződtek meg a tanulás fontosságáról, a kérdőív kézhezvétele után döbbennek rá, hogy öt nem babra megy a játék. Jobb ké­sőn, mint soha — gondolják és könyveket vásárolnak, minden szabad percükben nekiülnek, hogy gőzerővel tanuljanak. clyes és dicséretes az a buzgalom, egyúttal mu­tatja azt, hogy a kérdőivek ki­bocsájtása milyen aktivizáló ha­tással van a párttagságra. Egy­úttal azonban veszélyt is rejt magában. Sok elvtárs ugy gon­dolja, a felülvizsgálás szigorú elméleti vizsga és ennek meg­felelően készül Is rá. Vannak, akik egyenesen magolnak, iz­gulnak, ugy, hogy egy érett­ségi előtt álló diák, vagy egy doktori szigorlatra készülő or­vosjelölt »drukk«-ja semmi az övékhez képest. Ennek azután megvan a káros következmé­nye: többé-kevésbbé megfelelő sillabuszokat vágnak be, azon vannak, hogy dióhéjban lehe­tőleg minél többet megismer­jenek a marxizmus-leninizmus­ból és nem számolnak azzal hogy ez az elmélet ofyan gaz­dag tárház, amelynek teljes bir­tokbavételéhez nem elegendő egy emteróltő sem. így esik meg azután, hogy egyetlen eredeti mü sem kerül kezükbe a marxizmus-leniniz­mus klasszikusaitól, Marxtól, En«els»ől, Lenintől, Sztálintól a másik tévedés, amely­nek ezek az elvtársak ál­dozatul esnek az, hogy ugy hi­szik, a felülvizsgáló bizottság valamilyen zordon tanári vizs­gáztató bizottság. Semmi okunk, hogy letagadjuk: párttagjaink­tól — kitől-kilől beosztása, munkaköre és képességei sze­rint — megköveteljük pártunk ideológiai alapjainak, legfőbb célkitűzéseinek ismeretét, adott esetben ennél is bővebb tudást. Viszont nem ez a határozat végrehajtásának egyedüli célja, jelentősége. A legfontosabb az. hogy párttagjaink egytől-egyíg szemtől-szembe kerülnek a párttal, amelyet ez esetten a felülvizsgáló bizottság .személye­sít meg. Látják, azl a meleg ér­deklődést, amelyet a párt irán­tuk körülményeik iránt tanusit. Nem kikérdezés, sőt ahogyan egyesek gondolják: faggatás fo­lyik odabenn a bizottság előtt, hanem elvtársi,-baráti beszélge­tés. Nem nyomozóhadnagy, vagy vizsgálóbíró, hanem jóin­dulatú elvtársak várják a felül­vizsgálandó!. A társalgás so­rán sok minden eldől, megmu­tatkozik az illető egész beállí­tottsága, gondolkodása, alkal­massága, vagy alkalmatlansága, képességei és fogyatékosságai De még senkit sem minősítettek vissza vagy zártak ki azért, mert nem tudta szószerint a dialektikus és történelmi mate­rializmus pontos definíció ját II felülvizsgált elvtársak szinte uj emberként lép­nek ki az ajtón és — amennyi­ben addig mulasztottak — bi­zonyos, hogy ezt a legrövidebb időn belül minden különösebb serkentés nélkül bepótolják. Az egyes ember ugy érzi a fe­lülvizsgálat után, hogy kapott valami nagy értéket, jelentős mértékben megerősödött. Igy erősödik tagjaink tömege és igy erősödik maga a Párt. így Jutunk el a szimpla kérdőivek­tőt a salakjától megtisztult uj tehetséges káderekkel megerősí­tett, aktivizált tagsággal rendel­kező pártig, amely ezentúl már minden aggály nélkül vallhatja magát élcsapatnak, a dolgozó magyar tép vezetőjének. Az országgyűlés keddi ülése Nópi demokratikus köztársaságunk erős ós megingathatatlan Az országgyűlés keddi for­mális ülésén Nagy Imre el­nök megemlékezett arról, hogy 30 évvel ezelőlt az Or­szágház kupolacsarnokában a nemzeü tanács^ mint a for­radalmi nép akaratának megtestesítője, határozat­ban kimondotta, hogy Ma­gyarország minden más or­szágtól független és önálló népköztársaság. A magyar októberi forradalom győze­lemre vitte a köztársaságot, amely a szabadságharc le­verésével 1849-ben elbukott A népköztársaság kikiáltása történelmi cselekedet volt és ezt a horthysta ellenfor­radalom és fasiszta rémura­lom sajtójának rágalomhad­járata sem tudta a dolgozó nép tudatából kitörölni. És amikor ütött a felszabadu­lás órája, népünk szívvel, lélekkel a köztársaság mellé ál­lott. A 30 évvel ezelőtti történel­mi eseményekre visszapil­lantva elmondhatjuk, hogy köztársaságunk minderit megvalósított, amit a 18-as népköztársaság célul tűzött ki. A népköztársaság tanul­ságait leszűrve köztársasá­gunkat tartalommal töltöt­tük meg, a népi demokrá­ciával, amelyben a hatalom kizárólagos ura és letétemé­nyese a munkásság és a dol­gozó parasztság. Népi de­mokratikus köztársaságunk erős és megingathatatlan, mert a munkásság és pa­rasztság szilárd szövet­ségén épül és vezelö ereje az egységes mun­kásosztály. Az elnök ezután kegyelettel emlékezett meg Malasáts Géza és Papdi György országgyűlési képviselők elhunytáról. Emlé­küket az országgyűlés jegyző­könyvben örökíti meg. Az el­nöki bejelentés közben lépett a terembe Rákosi Mátyás mi­niszterelnöklielyeltes, akit liosz­szantartó lelkes tapssal fogad­tak. Közölte az clnők, hogy Haj­dú Gyula, Belső Gyula, Pesta László, Kovács László és Par­ragi György képviselők men­telmi jogának felfüggesztését kérték a különböző ügyészsé­gek. Bejelentette az elnök, hogy Implom Ferenc lemondott al­elnöki tisztségéről. ^ Nemzeti Parasztpált Borsos Sándor, a Független Magyar Demo­krata Párt pedig Ternai István Rákssi elvtárs' kitüsletéss Szakasils Árpád elvtárs, köztársasági elndk a kor­mány több tagjának és a pártok vezetőinek jelenlétében ünnepélyes keretek között átnyújtotta Rákosi Mátyás elvtársnak, az MDP főtitkárának a köztársasági el­nök elismerésének arany koszorúját, abból az alkalom­ból, hogy Rákosi elvtárs 3éve miniszlerelnökhelyettcs. Meleg szavak kíséretében nyújtotta át a Iritüntelést. Tolmácsolta az egész dolgozó Magyarország szere­telét és megbecsülését, majd hangsúlyozta, hogy az or­szág történelme szempontjából az elmúlt három esz­tendő 30 évvel ér fel. Harminc esztendeje harcoltál a magyar népért, a magyar dolgozó osztályért, az ország szabadságáért, kulluraja felemeléséért. Megjártad a börtönök poklát és ott is éppen ugy, mint szabadon egy gondolat vezérelt, hogyan juthatsz et leghamarabb az ország szabadságához, függetlenségéhez, a dolgozó nép jólétéhez, a boldog élethez. Hosszú volna felsorolni, amit a dolgozók érdekében és az országnak tettél. Nél­küled sokkal nehezebben küzdenénk, a te bölcsessé­ged, mértéktartásod, szilárd irányilásod volt az erő. amely az országot felemelte. Az egész magyar dolgozó nép forró szeretete övezi személyedet és még az ellen­ség is elismeréssel néz rád. Sztálin legjobb tanilvánvai közül való vagy. Mögötted áll a párt, a nép, az egész ország. Reméljük, hogy az clmult három esztendőhöz ha­sonlóan megyünk előre tovább célunk felé az ország és a nép boldogulása felé, a szocializmus utján. Rákosi elvtárs átvette a kitüntetést és köszönetei mondott a megemlékezésért. országgyűlési képviselőt kizárta a pártbóL A megüresedett kép­viselői helyekre Nagy Ferenc, Borsa Mihály, Szijjárté Lajos, B. Ványi Gábor és Miiéi István pótképviselőket hívták bei Baráti József, Bárányos Ká­roly, Szönyi Imre, Vata Ernő. Tóth László, Megyeri István' Bakó Sándor, Kálmán Ferenc, Gyulai József, Kósa András, Pártái Tivadar, Takács József, Adorján József, Papp Lajos, Molnár Erik, Kiss János, Be­reczky Albert, Kovács Béla, Pál József, Illés Gyula, Kardos László és Kemény György le­mondtak képviselői mandátu­mukról. Helyükre a soronkővelke­ző pótképviselőket hívták be. Az inditványkönyvbe Vé­szi Mátyás képviselő jegy­zett be indítványt a halál­büntetés ellörlésle érdeké­ben. Tőrvónyjavastaiok az országgyűlés előtt Ezután a kormány tagjai több törvényjavaslatot ter­jesztettek az országgyűlés elé. Ezek között szerepel­nek a Magyar Nemzeti Bank­ról szóló íürvény kiegé­szítéséről, a honvéd­ügyészségek tárgyúban adott felhatalmazásról, valamint a katonai titok tekintetében elkövetett hűtlenségre vonatkozó hatásköri rendelkezé­sekről szó'ó törvény Ja­vaslat, . a vármegyei és községi állá­soknak állami állásokká való átszervezéséről, az or­szággyűlési választói név­jegyzék helyesbítésének el­halasztásáról, Magyarország és Románia között a bűn­tettesek kiadása és a bün­tető törvények egyes fogya­tékosságainak megszünteté­séről, a büntető Ítéletekhez fűződő hátrányos jogkövet­kezmények korlátozásáról szóló törvényben foglalt kedvezmények kiterjesztésé­ről, a közjegyzők és bírósá­gi végrehajtók elmozdításá­ra vonatkozó átmeneti ren­delkezésekről, a kiváltságos haszonélvezeti jogok meg­szüntetéséről, végül a mé­terrendszernek a földadó kataszteri munkálatokban való alkalmazásáról szóló Javaslat. (Folytatás az 1-ső oldalról.) a görög ujságirószövetség nem küldte el képviselőit azzal az indokolással, hogy nem kivánnak résztveuni olyan értekezleten, amelyet Rudapesteu tartanak. Ezzel kapcsolatban Horváth Már­ton megjegyezte, hogy egy olyan ujságiró szervezet, amely egy szóval sera tilta­kozott egyik tagjának halál­raitélése élten, riem is érez­heti jól magát Budapesten. Hangsnlyozta ezután, hogy az újságírói mun­ka döntő fegyverré vál­hat a békéért folyó harcban. A nemzetközi újságíró szer­vezetnek követelnie kell. hogy a sajtó számára az egész világon teljes szabad­ságot biztosítsanak a béke és az általános haladás ér­dekében kifejtendő tevé­kenységre. Ugyanakkor a nemzet­közi ujságiró szervezet­nek állást kell foglalnia az ellen, hogy a sajtót a háborús uszítás fegy­verévé tegyék. Állást kell foglalnia a laplulajdonosok látha­tatlan cenzúrája ellen, mert nem lehet sajtósza­badság az olyan rendszer­ben, ahol csupán néhány tröszt dönt arról, mit és ho­gyan lehet megírni. A hábo­rús uszítók megbélyegzése a sajtónak is egyik fő fel­adata annál is inkább, mert a világsajtó cgyrészét a há­borús propaganda szolgála­tába állították. Ezután Horváth Márton határozati javaslatot ter­jesztett be. A javaslat hang­súlyozza. hqgy a nemzetkö­zi ujságiró szervezet eddig nem vált az ujságirók har­cos és haladó nemzetközi szervezetévé. Tartózkodó ál­láspontot foglalt el a béke hivei és a háborús uszítók között, ami ellentélben áll a népek érdekeivel. A határo­zati javaslat kéri, hogy a főtitkár teremtsen kapcso'alot valamennyi ha adó«zel;cmii szerve­zettel, amelyek a húbo­rus uszítók ellen, a bé­kéért harcolnak. ­A csehszlovák megbízott javasolta, hogy a végrehajtó bizottság a legélesebben til­takozzék az ellen a kihivö hangú távirat ellen, amelyet a görög ujságiró szövetség küldött a kongresszushoz. Ezután megindult a vita Horváth Márton javaslata felett. Az angol, majd a belga megbizott azt javasolta, hogy az indítványból töröljék azokat a pontokat, amelyek határozott állásfoglalást kö­vetelnek a szövetségtől a há­borús uszítókkal szemben. A román megbizott ezzel szemben határozottan állási foglalt a javaslat mellett. Több felszólalás után • vita folytatásáf szerdára ha­lasztották.

Next

/
Thumbnails
Contents