Délmagyarország, 1948. október (5. évfolyam, 226-251. szám)

1948-10-19 / 240. szám

V. évi. 241. szám. Ara 60 fillér Három kiváló szegedi diákot kitüntettek Szeged, 1948 Október 19, KedJ A parlament feldiszitett üléstermében megkezdődött a Szabad Szakszervezetek XVII. KONGRESSZUSA Hűségesek leszünk ahhoz a táborhoz, melynek munkája a nemzetközi szocializmus megvalósításának ügyét szolgálja — nagy Sztálin elvtárs táborához A borús vasárnapi reggel ünnepi zászlórengelegben találta a magyar fővárost. Még szom. balon este befutottak a Szabadság-hidra a szakszervezeti sport fáklyás stafétafutói, élen a 10 olimpikonnal. Ezután 15.000 ifjumunkás impozáns fáklyás felvonulást rendezett, amelyet hatalmas tömegek néztek végig. Vasárnap reggel ki. lene órakor kezdődőit meg a szakszervezetek XV11. jubileumi kongresszusa a vörös ést nemzetiszínű drapériákkal diszitett parlamenti ülésteremben. A zsúfolásig meglelt padsorokban az egész világ szervezeit dolgozóinak kiküldöttei ültek, az emelvénnyel szemben hatalmas taps közben foglalták et helyüket a hatalmas Szovjetunió szakszervezeti harcosai. Mellettük tünt fel Louis Saillant, a Szakszervezeti Világszövetség főtitkárának jellegzetes alakja. Harcos üdvözlet Rákosi Mátyásnak Amikor a 17 külföldi delegáció tagjai és a magyar kiküldöttek taár elfoglalták helyeiket, nagy éljenzés közben megjelent a teremben Szakasits Árpád köztársasági elnök, .Nagy Imre, az országgyűlés elnöke, Dinnyés Lajos miniszterelnökkel az élen a kormány tagjai, közülük Kádár János," Rajk László, (Térő Ernő, Kossá István, Olt Károly és Rónai Sándor elvtársak, Vas Zoltán elvtárs, a GF főtitkára, Révai József elvtárs a Szabad Nép főszerkesztője, Marosán György elvtárs az MDF nagylmdapesti titkára, Piros László elvtárs a Szaktanács főtitkár-helyettese, Berei Andor elvtárs a Tervhivatal főtitkára és a politikai élet. a szervezett munkásság számos vezetője. A Himnusz és az Internacionálé hangjai után Harustyák József elvtárs a Szakszervezeti Tanác3 elnöke köszöntötte a megjelenteket és a kongresszus harcos üdvözletét tolmácsolta a távollevő Rákosi Mátyás elvtársnak, akit a kongresszus közönsége percekig ütemes tapssal üdvözölt. Méltatta Harustyák elvtárs annak jelentőségét, hogy a hatalmas Szovjetuniónak küldöttei is megjelentek a kongresszuson, majd megemlékezett a nemzetközi munkásmozgalom nagy halottjáról, Zsdánov elvtársról. g-inak, a szocialista Szovjet- felett aratott történelmi győzöluniónak, Sztálinnak a fasizmus me hozta meg. Párt és szakszervezet Megemlékezett Kádár elvtárs a baloldali szociáldemokraták történelmi érdeméről a munkásegység létrehozásában, majd kiemelte, hogy a párt és a munkásosztály közötti kapcsolat jelentős mértékben a szakszervezeten keresztül valósult meg. A Magyar Dolgozók Pártja az egész dolgozó nép harcát vezeti, igy a szakszervezetekét is, de önállóságukat ezzel nem érinti. Végül Mindszenty szerepéről beszélt a belügyminiszter és megállapította, hogy az esztergomi érsek egyre kerésbbé főpap és egyházfő, egyre inkább a magyarországi reakció feje és a külföldi imperialisták legfőbb itthoni szövetségese. A magyar szakszervezetek feladata az is, hogy a munkásosztály és a dolgozó parasztság szövetségét szüntelenül erősítve segítsenek leküzdeni az imperialistákkal szövetkezelt kapitalista, kulák és klerikális reakciós erőket. Kádár János nagy beszéde után a kongresszus táviratilag üdvözölte Rákosi Mátyáa elvtársat. Kossá István: A szakszervezetek haladéktalanul térjenek át az ipari szervezkedés re Beszél a köztársasági elnök Ezután Szakasits Árpád elvtárs köztársasági elnök emelkedett szólásra. Bevezetőben hangsúlyozta, hogy Johaux és Deakin uraknak nem fog sikerülni a Szakszervezeti Világszövetség egységének megbontása, mert a 7(j millió szervezett munkás egytől-egyig a béke és szabadság katonája. A kongresszus tanácskozásai számára irányt mutat a marxizmus-leninizms, a Szovjetunió példája és Sztálin lángelméje. Csak ott, ahol a forradalmi marxista párt í* osztályharcos szakszervezet egymásra talál, ahol a szakszervezetek elfogadják a párt vezetését, lehet a kapitalizmust megdönteni. A nálunk is bekövetkezett történelmi fordulattal a szakszervezetek jelentősége fokozódik, mert a szocializmus építésének válnak szerves részeivé. A nemzet hálája a magyar munkásság, nak A következő szónok Dinnyés Lajos miniszterelnök volt. Az egész nemzet háláját tolmácsolta a magyar munkásság előtt, majd kifejtette, hegy a magyar szakszervezetek XVÍT. kongreszszuson boldogan hirdetik törhetetlen egységüket és büszkék, hogy élcsapata lehetnek nemcsak az újjáépítésnek, hanem a nagy belpolitikai küzdelemnek is, amelynek eredményeképp eltávolítottuk politikai életünkből a dolgozók ellenségeit. Szünet után Dmhos Lajos elvtárs elnök, javaslatára a kongresszus táviratban üdvözölte a magyar nép nagy jótevőjét, a dolgozók nagy tanítóját, Sztálin elvtársat. — A magyar nép — mondja többek között a távirat — megingathatatlanul halad előre a Szovjetunió által megmutatott uton a Magyar Dolgozók Pártja és a mi szeretett Rákosi elvtársunk vezetésével. Adolgozók szabadsága Ezután Kádár János elvtárs belügyminiszter, az MDP főtitkárhelyettese beszélt. Köszöntötte az 50 esztendős Szakszervezeti Tanácsot és kijelentette, hogy a kongresszus jelentőségét mindenekelőtt aa adja meg, hogy az imperializmus rabsága alól felszabadult magyar munkásosztály szakszervezetei tartják. Soha olyan szabadságban nem volt része a dolgozóknak Magyarországon, mint ma, amikor a politikai hatalom a munkásosztály és a vele szövetségben lévő dolgozó parasztság kezében van. Ez a mi szabadságunk nem tetszik a nyugati imperialistáknak, mert a magyar dolgozók vágyát váltja valóra, de nem olyan, hogy a nyugati tőkések, bankárok, olajmágnások tetszését kiváltsa. — így lettünk mi — mondotta Kádár elvtárs — a kapitalisták rabjaiból a szocializmus alapjait lerakó első szabad magyar nemzedék. Szabadságunkat a munkások és parasztok orszáEzután Kossá István iparügyi miniszter lépett az emelvényre. — Az iparügyi vezetés és a szakszervezetek között — mondotta — a legteljesebb együttműködésre van szükség. Az első lépés az, hogy a szakszervezetek haladéktalanul térjenek át a korszerűtlen szakmai szervezkedésről az ipari szervezkedésre. A munkaerőgazdálkodást állami feladattá ke® tennünk. Tevékenyen részt kell venniök a szakszervezeteknek a termelési tervek kidolgozásában, az élmunkások, észszerüsitők mozgalmának kiépítésében, a termelési és versenybizottságok munkájának megszervezésében. Az üzemi bizottságok szakszervezeti szervekké válnak, tagjaik szakszervezeti alkalmazottak lesznek. A munkaerőgazdálkodással összefügg a tanonckérdés helyes megoldása is. Szükséges, hogy az elavult tanonctörvény he lyett uj ipari tanulőtörvényt alkossunk. Ki kell vonni a tanoncszerződés megkötését és a segédvizsga letételét az ipartestületek kezéből. — Elérkezett az ideje annak, hogy a nagyvállalatokat, amelyek ma már nehezítik a vezetést, részeire bontsuk, liogy a MÁSZ-t 10 —12 nemzeti vállalatra, a NIK-et több nemzeti vállalatra és ipari központra oszszuk fel. Ipari fejlődésünk parancsolóan irja elő számunkra, hogy a hároméves terv és a további ötéves terveinkben felépítendő üzemeinket lehetőleg máip ne Nagybudapest területén építsük fel, liancm egyrészüket a nyersanyagforrások közlen közeiebe telepítsük. — Még fokozottabb mértékben kívánjuk összhangba hozni tervgazdálkodásunkat a szomszéd népi demokratikus országok gazdasági terveivel, elsősorbaa és mindenekelőtt a Szovjetunióval. — A MAORT esete figyelmeztető jel, hogy üzemeinkben fokozzuk a proletáréberséget. Kormányzatunkra vár az a feladat, hogy minden szabotázst vagy s*abotázskisérletet keményen megtoroljon. Szotovjev: A szovjet szakszervezetek Önökkel együtt folytatják a harcot végeztek, hogy újjáépítsék és továbbfejlesszék gazdaságukat és emeljék a Szovjetunió dolgozó népének életszínvonalát. Az újjáépítési ötéves terv második! esztendejének feladatait túlteljesítették A szovjet nép békés épitőmunkájában azért érhette el ezeket a sikereket, mert államukat, népüket a bolsevikiek harcedzett pártja veLeonid Nikolajevics Szolovjev, a Szovjet Szakszervezeti Szövetség főtitkárhelyettese a Szovjetunió sokmilliós dolgozó tömegeinek forró testvéri üdvözletét tolmácsolta. — A háboruutáni években — mondotta — megerősödött a szovjet és magyar szakszervezetek közötti kapcsolat. A szovjet szakszervezetek hatalmas munkát zeti és a Szovjetunió élén a; a lángeszű férfi áll, akit az egész haladó emberiség szeretete vesz körül: vezérük a nagy Sztálin. (A küldőitek felállva, hoszszasan eltették Sztálint.) — A munka termel éken vségének emelkedésével emelkedtek a munkásckt'és alkalmazottak bérei is. — A szovjet szakszervezetek állandóan erősitik kapcsolataikat a többil ország szervezeteivel. A szovjet szakszervezeteknek, valamint a demokratikus országok szakszervezeteinek életérdeke a munkásosztály egységének megvédése és a kéke megőrzése, hogy nyugodtan építhesse az uj életei. A szovjet szakszervezetek önökkel együtt folytalják a harcot és kíméletlenül viszszaverik a reakció minden támadását. A közönség lelkes, hoszszanlartó ünneplésben részesítette a Szovjetunió delegátusát Louis Saillant a Szakszervezeti Vltágszövetsóg hivatásáról Ezután Louis Saillant, a Szakszervezeti Világszövetség főtitkára lépett az emelvényre. Megállapította, hogy a kapitalista országokban a nép demokratikus jogai veszélyben vannak. Ezért jelentkezik minden kapitalista országban az a hatalmas társadalmi vihar, amelynek legkézzelfoghatóbb megnyilvánulásai a széleskörű sztrájkmozgalmak, ígéretet teszünk, hogy ugyanolyan lelkesedéssel és bátorsággal védjük meg a proletariátus ügyét, mint hős spanyol és görög elvtársaink. A Szakszervezeti Világszövetség főfeladata, sőt mag

asztos kötelessége, hogy felivja a világ összes dolgozóit: a szakszervezeteken keresztül teremtsék meg a békéért folytatott harc szélcsj nemzetközi arcvonalat — Tudom, hogy ebben a harcban számithatunk reátok és hogy ti, magyar dolgozók a proletariátus nagy harcának élén fogtok járni. A külföldi delegátusok felszólalása Ezután Pierre Le Brun, a CGT titkára, a francia dol-