Délmagyarország, 1948. október (5. évfolyam, 226-251. szám)

1948-10-31 / 251. szám

6 Vasárnap, 1948 október 31. a Komszomol jubileumi ülése Moszkvában A Komszomol aktívája a moszkvai nagy színházban rendezett nagygyűlésén ünnepelte a Szovjetunió kommunista ifjúsági szövetsége fennállásának 30-ik évfordulóját. A nagygyűlés megnyitása után a Szovjetunió kommunista pártjának központi bizottságát Sztálinnal az élén megválasztották az ünnepi ülés diszelnökségébe. Az elnöki asztalnál helyet foglaltak: Svcrnik, a Szovjetunió legfelsőbb tanácsa elnökségének elnöke, a kormány tagjai, a pártszervezetek vezetőé, a Szovjetunió marsalljai, a tudomány és a művészet legkiválóbb képviselői. Mihajlov. a Komszomol központi vezetőségének tűkára ünnepi beszédében meg. emlékezett a Komszomol megalakításáról, részletesen méltatta a Komszomol érdemeit az ifjúság neuetése terén a békében és háborúban, llagsulyozla, hogy a Komr szomol mindig hü harcosa volt a fíolsevik Pártnak. A Komszomolnak és sok tagjának érdemeiért kapott meT gas kitüntetések és különösen a Szovjelunió Kommunista 'fíolsevik) Pórija központi bizottságának üdvöz, fele harcra és munkára, ujabb győzelmekre serkenti a szovjet ifjúságot. A Komszomol ifjúsága megígéri a pártnak és Sztálin elvtársnak, hogy nem kiméli erejét Lenin és Sztálin nagy eszméjének, a kommunizmusnak végső győzelme érdekében és minden erejét, minden tudását a haza szolgálatúnak szenteli. tr ünnepi beszéd után az elnök felolvasta a kii/földi államférfiak és szervezetek üdvözlő táviratait, köztük Rákosi Mátyás, Gottivald, Dimitrov, Diernt és mások üdvözleted. Az egyes levelek felolvasását a jelenlevők hatalmas tapsa kisérte. Ezután a Béke-induló hangjai mellett az úttörők ímhlöttségc, majd a Szovjetunió véderejének küldöttsége adta át líd" vőztetét a Komszomolnuk. Sziinni nem akaró taps köz' ben olvasták fel a Sztálinhoz totfc rám és a mankóját mutogatta. A szomszédja, egy fiatal leányképü legény állitotla lá líra, de aztán maga markolta meg a géppisztolyt. Vad szenvedély lobogott "a szemébon, amikor elém ugrott. Fehér, fiatal fogai csikorogtak s még mielőtt a többiek megakadályozhatták volna, ez egyik házfal elé lökött. Nagyot csattant a kerektáras fegyver. Behunytam a szemem! Nem tudom, ki mentett meg, a vörös Kolja-e vagy az az öregasszony, aki görcsösön markolta a géppisztoly csövét. — Molodoj, molodoj! —Fiatal még. ne bántsd! — gondolom ezt rimánkodta a jóképű, testes legényke felé. Mint később magától a halálomra törő Vanykától megtudtam, az anyóka e szavakkal fegyverezte le: »Az én fiam is fogságban vnn a németeknél, mi lenne, ha őt is igy lőnék 1c, mint ezt. itt. Megszakadna a szivem!* Ráncos arcának csatornáiban folytak az anyóka áldott könnyei. De talán mégse ez mentett meg, hanem az a szó, amit a vörös Kolja szegzett a hepciás Vanykának. — Ti bolsevik? Ti komszomoló? — Komszomolista vagy? Elsiketülten álltam a fal mellett és hirtelen szalmaszál lett nékem ez a sző, ez a szó, amit Kolja addig hajtogatott, mig Vanyka sirva nem fakadt. Fekete szláv szemei majd kibugygyantak a fájdalomtól, amint újra belekarolt a sápadtan ácsorgó mongol katonába. Dörmögött az, mikor elbaktattak, Vanyka pedig elfordította a fejét tehetetlenségében. Oh hogy tudta ő gyűlölni a hazáját pusztitó ellenséget, Imgy szerethette n- v morék pajtását és hogy tudta megfegyelmezni magát. E szavak: •Ijolsevik*, »komszomule* sokat jelentettek. — Nyicsevó, nyicsevó! — vigasztalt Kolja e jelenet után és karomnál maradva tovább vezetett. — Ti nyiksi kapott — magyarázta nekem. — Tcdig, akkor még németnek gondoltak. A falusi szovjetben, ami c-y-, úttal a partizánparancsnok-ág is volt, Iván hadnagy, egy szép szál tiszt fogadott mosolyogva. 0 már tudott németül is, hiszen a szárrnii állomáson kémkedett" három éven keresztül a partizánoknak. Akkor már a fala egész ifjúsága ott volt, a terem mind a két ablaka tele volt fejekkel. Különösen Kolja engedett fel, amikor megtudta, hogy magyar vagyok. Órákon keresztül ott ápékodott előttem, liogy miért is támadtam meg őket. Iván — magyar partizánokat ismert és rájuk hivatkozott — tolmácsolt és mi' t g mosolygott, mosolygó arccal jártkelt, mint okit megbaboná '"'t az öröm, mint aki minden tt'rténendőt tud előre, komikus volt ez a mosolygás, de talán a legbölcsebb, mert a fiatalság és a szabadság áradt belőle. Igy kerültem én a komszomo* listák közé, mert Iván hadi.a*y Koljára bizott. Suta voltam/ mosolyogtam, mint egy 1 nrir> örültem én is az életnek la a mi életünk rámragadt raT nériájávai igyekeztem hozz.'.j tí alkalmazkodni. A klubjukba zettek. Kolja folyton magyarázott, könyveket, zsákmái.yo't fegyvereket mutogatott. ."•.: • m. elhívott hozzájuk, ahol z nMajahovszklj Vladimírt KOMSZOMOL DAL • Halál — megállj!« EplX, rombol, szabdal, szaggat Csöndes, forró, tajtékos, tiszta. Beszél, dübörög, ordít, hallgat ez az uj ifjú had: mind leninista. Mi vagyunk uj vér város erében fonalak uj idők uj szövetében. Barázdából kikelő magok, Lenin — élt, Lenin — éh Lenin élni fog. Ontözlük búval, Mauzóleumba vittük a testét Nem fogja enyészet azt ml Leninben örök — az eszmét. Halál, kaszádat tedd te! Halál! Nem hajlunk ítéletedre az ilyen éleire földé a jog Lenin — élt, Lenin — él, Lenin — élűi fog. A Kremlben! kong mút» a lépte, vezére 5 a töke rabjának, mindnek, élni fog a világ büszkeségére, lesz még nagy neve Leninnek, Lesz még a földön lázadó ünnep, mely ujra utat tőr a kommünnek. Lesznek még ujra fonó napok: Lenin — élt. Lenin — ét, Lenin — élni fog. Tudd meg, halál zsugori vénség — sírba kergetted s ö itt marad. Lenin — s »Halál* e két szó ellenség. Lenin — és »Élef« testvér szavak. Kezünkben a bunkó legyen kemény Szivünkben lobogjon erő s remény aki miénk — nem kárál, nem nyafog, Lenin — élt, Lenin — él, Lenin — élni fog. Velünk egy sorban im itt siető a mindig élő. halálon győzve gázló, újszülöttekkel együtt és ujra születő erő, tudás és jyiszló. ^.áhnk dobogtassák a Söld szivét, szálljatok szavak, szárnyas igék Tinektek minden halár nyílottI Lenin — élt Lenin — él, Lenin — élni fog. Lenin hisz . szintén elölről, ugy nőit a néphői az élet — uj meg uj zseniket ad. ENINRÖL É\jek mélyérői oszlály méhéből tornyozd Leninné, ifjú magad I Remeg a paloták emelete börzék mételyes lehellcte tovább a légben nem kavarog: Lénia — élt, Lenin — ét, Ltnin — élni fog nm nagyobb mint a legnagyobbak, e még ilyen remekművet is I

biden idők kicsinyjei alkottak, int ml. kollektív én s le is. Irmod feszüljön, mint az ijj fogad — acél, tudási harapj, szív, tanulj. Lássuk — hogy bírod? ,enin — élt, .enin — ét, .enin — élni fog épít, rombot, szabdal, szaggat, tajtékos, Csöndes, forró. . _ tiszta, beszél, dübörög. ordít, hallgat ez az ifjú had: mind leninista. Mi vágjunk uj vér város erében fonalak uj idők uj szövetében. Barázdáitól kikelő magok. Lenin— élt, Lenin — él, Lenin — élni fog. intézett üdvözlő távirat szövegét. A lelkes ünnepség az Internacionálé hangjaival ért véget. A Diákszövetség célja elsősorban egységbe tömöríteni az ifjúságot, másodsorban érdekeiket képviselni. Fz az érdekképviselet azonl>an nem abban áll, hogy egyes személyek kapjanak bizonyos kívánságokat. A Diák-Szövetség az ős zes magyar diák érdekeit képviseli és védi. A Diák-Szövetség figyelő szemmel nézi a diákság ételét és nem felejti el azokat, akik munkájában segítik, de azokat is megjegyzi, akik munkáját akár nemtörődömséggel, al ár rosszakarattal hátráltatják, vagy egyenesen meggátolják. Azt azonban elképzelhetetlennek tartjuk, hogy a mai öntudatos, szabadon gondolkodó ifjúság nc érezze át az összefogás nagy jelentőségét és ne dolgozzon szívvel-lélekkel nemzete és a saját boldogulása érdekében. •Tanulj többet magad és nemzeted javára* ez a Diákszövetség jelmondata. Sokan kérdezik, hogy miért tanuljunk többet és jobban? Frre igen könnyen megfelelhetünk. Mi diákok azzal szolgálhatjuk az újjáépítés nagy mun>-" ját, hogy az eddiginél többel és jobban tanulva, felkészülünk tanulmányaink elvégzése ulán reánk váió, élethivatásul választandó komoly munkára. A Diákszövetség megszerve > a nvárí laborokat, melyekben i nyári táborokat amelyekben >z ifjúság szórakozás' és íidü'á* közben tanulta meg a fcgyeli.. t ós az önnevelést. Megalakító.! * a brigádokat, amelyek nemcsak az országban, hanem külföldön is eredményes munkát végezlek. Diáktársaim! Fogjunk ö s/e és kéz a kézben baladjunk a népi demokrácia számunkra kijelölt utján, liogy szorgalma® lelkiismeretes munkával mi is részt vegyünk a demokratikus Magyarország újjáépítésében. Kálmán Erzsébet Állami Erzsébet leánygimnázium VIII. >. Nagy Sándor: Találkozásom a Komszomollal Egy vezényszóra fogott tüz 'Iá a náfry gépágyú, billent a gép. eltalálták. Jobb hűtőm vize kifolyott, láng csapott elő a motor mögül és a kabint elborította a füst. Felbomlott érzékeim álnyug.ilma és riadtan tekintettem ki a pflex-üvegen. ue hiáha voltak szemeim nem tudtam volna amúgy se látni. Mert mindaz a hiábavalóság, • mit számomra a háború jelentett. elmosott minden csinált lelkességet. amivel az én állítólagos •gyönyörű vad* repülőélelemnek buta kényszerűséggel hódoltam. Eletem fenyegette a tűr, és életösztöuöm sivalkodva ébredt fel, összefolyott előttem a zilált táj, a távolban égő Kővel fii etje és minden beleolvadt. félelmembe, mely ugy rítt, mint a megszorított kiskutya. Fokán mondták már, hogy veszélyes helyzetben egész eddigi életünk összesűrűsödik lelkünk egyetlen pillanatában. Én inkább azt. hiszem, az a kérdés vetődött fel 1-ennünk egy felajzott szintézisben, hogy miért is kell meghalni? De kár volt idejutni! Én is remegő kézzel kaptam a tüzoltókésziilék gombja «itán, lekapcsoltam a sérült liiilőt és készakarva kalimpálta m lefelé, elkerülni a további találatokat. Aztán ugy spontán nul lefele leállított motorral és minden pillanatban a felrobtwinást várva. Ifa akarnám se tudnám leirni, mint végeztem el n kényszerleszállást a csonka füzfiatörzsekkel borított erdei tisztáson, csak azt tudom, hogy •Erzsike* gépemen minden öszszetörött, csak én maradtom épen kisebb-nagyobb zuzódásokka.l. Szédült fejjel kisebb agyrázkódást szenvedve tántorogtam el a géptől, mely lásson füstölgött még a feldnrt, csillogó hóban. Ilyen állapotban fogott el engem Kolja komszomolista, aki az erdőszéli faluból a leghamarabb ért oda. Én akkor még semmit sem tudtam a szovjet világról, de magamról se abban a pillanatban. Fáradtan dőltem egy fatörzsnek, mig Kolja szürke tufajkában, maga elé merevített pisztollyal közeledett. Vörösszőke haja jellegzetesen kigöndörödött a prémes sapka alól és szeplős arcán feszült a figyelem. Óvatosan közelitett meg, majd mellém érve kitépte övemből pisztolyomat. Nyoméi! — fújta az arcomba gyűlölettel. Fölemelte hatalmas öklét, de nem ütött meg. — Pu, pu, szovjotszoldát, nyiksz? — ordította óz arcomba azt hívén, hogy német vagyok. — Gitler kaput, vsze nyemci kaput I — avval járkálni kezdett előttem hevesen gesztikulálva. Addigra szuszogva odaértek a többiek is, leányok is nyakig bagyulálva, lármás tizennyolc körüli legények. Körülfogtak és én vártam a német propaganda által beharangozott felnyársalást. Ám ez csak nem akart megtörténni. No, gondoltam, majd aztán. Bár nem nyúltak hozzám, mozdulataikból nem sok jót jósoltam. Aztán körülvettek és én a kör közepén ballagtam lehajtott fejjel. Ekkor tört ki kísérőim között a vita, amit egy zömök kölyök indított meg. Ugy éreztem magam, mint ak nek a bőrén alkudnak. De ), halálraítélt hősi ellenkezése se tudott felülkerekedni bennem, mert nem volt világnézetem, tevékenységemnek, érzelmeimnek következetessége, szép célja. Általában ismeretlen erők játéi a voltam csak és gyüngeségem s )ha nem volt nagyobb, mint rr ikor ott a zajongó, párásszá ín parasztfiatalok között bandukoltam. Édesanyámra gondoltain, mint a csecsszopó, sirni kellett volna, de azt se tudtam, mert homálvo3 biinérzet és következő halálom miatt érzett SJÜkölés felszárította a könnyen. Nemsokára a falu szélére értünk, a géppuskabarázdús faházakhoz, melyek lehullott tapaszszal voltak körülvéve. Egy hc rihorgas, karvalyorra hozzám Lépett és egy leomlott házra mutatott,. egy gerenda ha! mazra — Ti bombil? — Te bombáztad össze? — kérdezte. — Ingattam a fejem, sejtettem, mit kérdez. Anyókák álltak ki a kapuba, a menetet figyelve, í mi folyton szaporodott gy< rekekkel, de férfiakkal is. Ekkor egy mongolképü sebesült katona jött csoportunkkal szemben. Áfánkén baktatott és engem megpillantva lekapta szomszédja oldaláról a géppisztolyt és rámfogta, de egyensúlyát vesztve majdnem elzuhant. Rettenetes volt az arca, amint qrdi-