Délmagyarország, 1947. június (4. évfolyam, 122-145. szám)

1947-06-22 / 139. szám

VASÁRNAP H ON YVKíi Puskin: Dubrovszhij Dubroszüfij az elszegényedett nemes ember árvája elJbujdosik a világ elől. Bosszút esküszik apja tönkretevőre ellen, rablóbandát szervez és fényes nappal lecsap a gazdag utasokra. A szegényeket nem bántja, sőt megajándékozza őket. A cári Oroszország földesurainak zabolátlan életmódját és alantas gondolkozását tükrözi vissza Puskin hires elbeszélése. Korrupt hivatalnokok, ostoba és pöffeszkedő tisztecskék, megannyi jellegzetes figurái a kor nemesi társadalmának. Dubrovszkij rádöbben osztályának aljasságára és bár elkeseredésében büntető lesz, ösztönös igazságérzettel a szegények és üldözöttek pártjára áll. Izgalmas kalandok sorozata és egy forró szerelem tölti ki cselekményét a regénynek, melyet a hamisítatlan romantika legtisztább eszközeivel alkotott Alexander Szergejevics Puskin A Dubrovszkij a világ úgyszólván minden kulim-nyelvén megjelent és a világirodaloniDan ugy értékelik, mint az elbeszélő próza egyik legnagyobb remekél. (19-17 Szikra.) Barát Endre: A históriás Az első magyar agrárszocialista megmozdulás az orosházi földnélküli parasztok, cselédek lázadása volt, amelyet 1848 decemberében vert le a vármegyei reakció. Ez a lázadás adja meg keretét Barát Endre regényének, melynek hőse >A históriás' faluról-falura járva hirdeti a szegények igazságát, egészen addig, mig pörbe nein fogja íj s fel nem akasztják. Barát Endre, aki eddig főleg életregényeivel vált ismertté, kemény éles vonalakkal ábrázolja a forradalmi év magyar társadalmának különös alakjait: a vármegye urait és az elnyomott népet. Érdekes regényében szines megjelenítő erővel kelti életre a legendás históriás és társainak elszánt, szabadságvágytól izzó figuráit. «A históriás erőteljes és művészi kifejezése a magyar paraszt évszázados földéhségének, amellett érdekes, szines, lüktető cselekmériyü történet, mely egyképpen tanulságot és szórakozást nyújthat az olvasok minden rétegének. (1947 Szikra.). „A békeszerződés súlyosságát nem tehet a demokratikus kormányzás számlájára irni" Beszélgetés dr. Bibó István professzorral a Szabadságpárt szegedi gyűléséről A közelmúltban Szegeden lezajlott a magyar békeszerződés súlyossága, Sulyok-párti gyűlés szónokai, amint a különösen pedig a trianoni békeszerjclek mutatták, azzal jöttek ide, hogy ződés területi rendelkezésednek helygyengitsék a magyar demokráciát. Ezt reállilása eldőlt, mielőtt a magyar bizonyítja első szónokuk, Nagy Vince demokratikus kormány egy lépést is rövid beszéde is, amellyel a magyar, tehetett volna: lényegében eldőlt 1944 demokratikus .kormányzást igyekezett március 22-én, amikor Horthy hozfelelőssé tenni a Magyarországgal i zájárult a német bábkormány kinevemegkötőtt békeszerződés kedvezőtlen-! zéséhez és a németekkel való szakitás sége miatt. A megjelent demokratikus igazi nagy és méltó lehetőségét elközönség természetesen megakadá- játszotta a nemzet számára. Véglelyozta, hogy felelőtlen kijelentéseit to- gessó vált ez 1944 október 15-én, vábbfolyiassa, de igen érdekes szá- amikor az elkésetten megkísérelt kimunkra, ha megtudjuk azoknak a vé- ugrás az előző események folytán leményét is, akiket az események: már demoralizálódon hadsereget egéközvetlen izgalma nem befolyásolt. j szénen nem tudta a románokhoz haA Délmagvarország munkatársa föl-' sonlóan a nácizmus ellen fordítani, kereste ezért dr. Bibó István egyetemi Elsősorban ezt a felelősséget kell lanárt, a szegedi tudományegyetem megállapítani. Ettől a pillanattól politikai professzorát, hogy tőle, mint kezdve Magyarország hatalmi súlya a társadalom tudatos szemlélőjétől és olyan mértékben a semmire redukáezeknek a kérdéseknek tárgyilagos lódott, hogy a béketárgyalások alatt vizsgátójától kérjen véleményt a Sulyok-pártiak felelőtlen állításáról. szomszédaival szemben — akik között még a legrosszabb helyzetben lévőnek is jobb argumentumai voltak — a si- Nagyon veszélyes, és nagyon ker reményével fel nem léphetett, kártékony politikai lépésnek íjé- Ei5ért nem felelős sem a magyar leni azt, amely a békeszerződés demokrácia, sem annak semelvik olsulyossiigát a baloldal vagy egy- (lala - Sok szó esett arról, hogy a líllalón a demokratikus magyar - magyar demokráciának a magyar béHozzászólás a bankok államosításához A gazdasági élet és vele együtt ae egyéni boldogulás kiinduló forrása a pénzpiac. Egészen természetes, hogy pénzpiac egészséges kialakulásának legelemibb előfeltétele a bankok kifogástalan magatartása. A Magyar Kommunista Párt által javasolt bankállamositás kérdése műiden dolgozó létkérdése is, mégis art tapasztaltuk, hogy aránylag passzív volt a tömegek magatartása e téren, ez viszont csak azt jelenti, hogy a dolgozók nem látják még pontosan miről van szó. a bankóit véd é» dacezSceleéfe kormányzás számlájára akarja irni. - kezdte nyilatkozatát Bibó profesz szor. A magyar politikai életet egyszer már 25 esztendőre megmérgezte keszerződés érdekében jobban angolszász barát, vagy jobban orosz-barát politikát kellett volna folytatnia. Magyarország politikai sulya azonban az emiitett 1944. évi események folytán égy hasonlóképpen rosszhiszemű°álii- °ly kicsi volt, hogy békeszerződési tás, amely a trianoni békét a Károlyi kormány és a két forradalom bűnének tüntette föl, holott éppen az ellenforradalmi kormány volt az, amely azon az áron jutott uralomra, hogy hajlandó volt aláírni a trianoni békét, amelynek aláírását Károlyi Mihály megtagadta és amelynek* meg-jtős olyan politikai feszültségek "közeváltoztatására a proletárforradalom j pette voltak, hogy gyakorlatilag lefegyvert is ragadott. hetetlen volt közös elvi (ónrendelke— A magyar békeszerződés nem'zési, kisebbségvédelmi) alapon való vitásan sulyos és nem vitás, hogy ezt! halározatliozatal és a merő hatalmi lehetőségei úgyszólván teljesen függetlenek voltak saját pofitikai lépéseitől. Tehetünk ezenkívül szemrehányást, ha akarunk, a nagyhatalmak összeségének, hogy a békeszerződés pillanatában egymással szemben is meglehea súlyosságot szemére lehet vetni valakinek, — folytatta dr. Bibó István. Véleményem szerint ilyen szemrehányást két irányban lehet tenni. Először meg lehet álíapilani azt, hogy alapon való kiegyezés került előtérbe. Ilyen helyzetben az igazsággal kerülünk szembe, ha a szemrehányást ugy fordítjuk, hogy belpolitikai harcok számára legyen fegyverré. Ki ne emlékezne nrra, hogy busz év előtt milyen ingatlanszerzési vágy fűtött mindenkit. Akinek meg volt a vételár fele, annak a másik felét a bankok minaen további nélkül hitelezték. Az ingatlanárak emelkedtek, az emberek vásároltak. De mi lett azután? Rövid idő után megszűntek a kölcsönök, emelkedtek a kamatok, estek az ingatlanok. Jött az általános felzudulás, mire a kormány kénytelen-keletlen behozta á védettséget, amivel megmentette az adósok egy kis töredékét a bankok kíméletlen végrehajtásától. De mire az általános felzudulás a védettségre vezetett, a kisemberek megszámlálhatatlan ezrei jutottak koldusbotra. Riportanyagokat kínáltak a kirívó esetek, csak egyet emlitsünk meg: egy szegény munkáscsalád a dorozsmai uton vett 1927-ben 10.000 pengőért egy családi házat, 5000 pengő kölcsönnel. 5 évvel később LArve-kért mindenkit, vegye át a háaáí, ingyen odaadja bárkinek, aki vállalja a banktartozását. Senkinek sem kellett. Mit jelentett ez? A vételár telét elvesztette, öt év alatt kifizetett közel 4000 pengő kamatot. A szegény munkáscsalád belefektetett az ingatlanba, 5000 pengői, a bankba 4000 pengőt és még fennállt az 5000 pengős tartozása. Mit telt a Nemzeti Bank? Nagy Sándor: Csa^ az ángyomra ne hallgassanak i / Nem mintha ócsárolnám az ángyom, mert becsületes, dolgos paraszlaszszony, hanem a szájától Isten óvja a halandó embert. Jobban tudja ő a politikát a magas miniszterelnökségnél. Mig más tisztességes asszonv a legények-leányok, szomszédok dolgáról pletykál, ő az urak dolgába üti az orrát. Ha üli is, jól ütnél Utóvégre demokrácia van országunkban, az aszszonyok is politizálhatnak, dehát az én ángyom ugy elrémiszt mindenkit a híreivel, hogy az egész tanyavilág áz ő mondásaitól retteg. Aki nem akar rosszat álmodni, az olvassa el az itteni sorokat, ismerje meg, hogy néz ki, hogyha netalán szembejönne vele a dűlőúton, messzire kerülje ki. Éppen van egy rossz régi bucsui fényképe nálam, arrul könnyen elmondhatom, hogy milyen. Mostanában igen gangosan jár, mert felcsapott kofának. A fekelezésbe annyira beleszokott, hogy nem birta abbahagyni a kereskedést, no meg a négy pucér gyerek is szorította. Pest ostrománál elesett bátyám jól meg áldotta a háború előtti években. Az emlék azonban nem háborgatja ángyomat. Pirosbabos kendőbe szorítja az állát, mely nagyon apró bütyöknek látszik kövér nyakán, fin mindig azt nevettem, hogy mennyire utánozza az uri nagyságákat. Iszonyú szük ruhákat vesz, amik elrepednek répaeggyelésnél. Szuszogva fűzi be magát karcsúra valami gyenge leányoknak való övvel, ami elszakad mire a szegedi piacra ér. A kisvonattal, vagy a buszszal jár be Szegedre. Már messziről megismerni tömzsi alakját, amint valpmii márjátlan garabolyt, köcsögöket cipel. A melegben izzad szörnyen, a kendő alól a homlokára ondolált hajáról lefolyik áz olaj. Egy központi rendőr tejbe esett kökénynek mondta a szemeit, de én azt hiszem, nogy akkor hazudla a legnagyobbat. Kerek sajtábrázata van az ángyomnak a rettentő sok sárga kenőcstől, mellyel himlőhelyeit takarná. Elválik napkimarta nyakától, amit csak ugy a szájából szokott mosogatni reggelente. Az orráról nem is szólok, mert annyira lapos; csak a szájáról, mely kétfelől a képe közepéig ér. Az az oka mindennek, attól óvok én mindenkit. Ila széjjelnyitja, akkor mind a tizenkét eziistfögát meglátni és különösen a fokhagymaszagot érezni. Az. teszi füszeresse beszédét, meg vastag karjainak hadonászása. Először is az oroszokkal kezdi. Leszapulja őket a sárgaföldig. Elmondja, hogy magának Sztalinnak a pucérja egy kozák ezredes járt nála akkoriban,* aki elmondta neki bizalmasan, (mert csak titokban beszélhettek), nogy Sztalinnak tizenkét felesége van, és minden fiának egy országot akar adni, addig meg se áll. Nem felejti el "megjegyezni, hogy ő mennyire sajnálta azt a" szegény oroszt, hogy az milyen jó ember volt, (Isten ments, hogy bántotta volna) inkább ruhát hagyott neki. meg a geüe lovát az istállóban. Egy napon avval ijesztette meg a tanyaszomszédait Szegedről jövet, hogy bitért a kurucvilág, a szerb partizánok betérlek, már Szeged 'alatt vannak. Valóban nagy robbanások hallatszottak, a katonák jeget robbantottak a i Tiszán. A megrettent szomszédok hirtelea mind elásták a szalonnákat, disznóoldalasokai, a hó alá, a kazal alá. Csak hetek múlva sült ki, hogy semmi sem igaz, átkozták is az ángyomat. A gazdaember azonban nem okult Egy napon jajveszékelve jött ki a városból az ángyom. Levette a sublól fölött lógó feszületet és«kiabálva csókolgatta: »Nem engedem az én Jézuskáinal!« Mi a bajod? kérdezték a hirtelen összecsődült tanyasiak. »Jaj elveszik a 'kommunisták az Istent! Jaj-iaj-jaj! — sivalkodott. Fakótetü hitoktatást akarnak bevezetni. Gvertek imádkozzunk a pápa szándékáéért! 3 napig imádkoztalta a szomszédaszszonyokal, mig kiderült, hogy a törvényt a Balog plébános ur kisgazda képviselő terjesztette elő az országházban, és nogy a Jézuskát senki el nem akarja venni. Mióta az a bizonyos zsidófiu, aki ángyom által akart elmagyarosodni, elhagyta, azóta a zsidókat ki nem álhatja. Hitlernél nagyobb dolgokat eszelt ki elpusztításukra. Most meg a napokban az édfes Nagy Ferencet éltette, aki összeesküdött a magyar nép ellen és félve a gazdatársadalom, a parasztok felelősségrevonásától megszökött, mint Szent Pál az oláhok elül. Hogy az a Nagy Ferenc milyen deli szép ember volt, sajnálkozik. Kolhozt csinálnak most mar a kommunisták. Holnap már csajkával eszünk, ijesztget megint bennünket. De •gazdatársaim, parasztok, parasztasszonyok ne higyjünk többet az ángyomnak. Csak a békés munkánkat zavarja, rémisztget bennünket. Ángyom is jobb tenné, ha inkább a saját portáján nézne körül és nem a mások veteményéből lopná a piacravalót. Mondják meg neki, hogy én üzenem! Mert jaj nekem, ha magam találkozok vele. Nem nősülhetek meg aktkor soha. A Nemzeti Bankkal az állam nem állhatott közvetlen összeköttetésbe. Miért? Mert a hallgatólagos szolidaritás parancsolta: jöjjön a közbeeső, közvetítő bank a maga kamattöbbletével I Pénz kellett? Volt ingatlan fedezet? Nem elég, a Nemzeti Bank nem adhatott kölcsönt, el kellett menni a közbeeső bankhoz, ahol nem 4.5, hanem 8— fi percent volt a kamat. Az első váltó-meghosszabbitáskor csodálkozva látta az adós, hogy a Nemzeti Bank álláT eltanácsolt váltóját másnap már mégiscsak a Nemzeti Bank számitolta le, nem neki, hanem a közbeeső banknak 1 Külön fejezetet érdemel a bankok egy zseniális ötlete, amikor bevezettek az úgynevezett telekkönywi szemlét. Ez annyit jelentett, hogy minden adósnak minden évben egyszer •megszemlélte* a bank ügyésze a telekkönyvét. Hogy erre mi szükség volt, azt nem indokolhatta meg senki fia. Gyakorlatilag a betáblázott adósnak 4 pengőjéoe került ez a bank buzgóság. Volt bank, amelvlknék 7—8000 adósa is volt, ami 30.000 pengő leleményes többletbevételt jelentett. Kapták pedig ezt minden ellenszolgáltatás nélkül. Hozzávetőleges számítással ki lehetett mutatni, hogy az évi nemzeti termelés 5 százalékát* a bankok keresték meg, ami annyit jelent, hogy lassan a kisemberek egése vagyona a kezükbe kerülhet. Prosperáljanak a bankok, de nem önző céllal, nanera a köz javára. Szűnjék meg az, hogy párszázezer pengős alaptőkével Is induló bankok milliókat helyezhessenek ki részben az olcsó betétekből, réseben a Nemzeti Bank jóvoltából, mert a Nemzeti Bankot a nemzeti munkaérték teszi naggyá, annak rnindea bonitáse a szorgos dolgozók keaében van nem pedig — mint azt solma «1hiszik, a bank pincéjében. gőrflmimfc, j