Délmagyarország, 1946. augusztus (3. évfolyam, 169-193. szám)

1946-08-15 / 181. szám

"re Világ proletárjai egyesüljetek! szeged, 1946. augusztus 15, ciüMök m évt. ia íz. Ára: 40 fillér^ DELMAGYARORSZAG a magyar kommunista part délmagya rodszagl napilapja Hadigondozottak Már hetek óla napirenden szerepei a hadigondozottak kérdése szegedi vonathozásban. A fasiszta nazaáru­lők országromboláisának és nemzet pusztiiasának egyik következménye a a sok családfő nélküí maradt asszony és gyermek, a sok ellátatlan öreg és munkaképtelen szülő. Mikor bíróságaink felelőségre von­ják és kiszabják a hazaáruló fasisz­tákra a büntetési, a nemzet vonja fe­lelőségre és bünteti meg azokat, afctk egyéni érvényesülésüket még a ném­áét kárára is előtérbe helyezték. A méreteiben páratlan világégés után a n©mzet ugy haiározott, hogy az or­szágot demokratikus szellemben építi fia. Mikor a politikai bűnözőket meg megbüntetjük, még' nem végeztünk teljes munkát. A nemzetnek viselnie ken a következményeket azért, amit bűnös vezetői — a nemzet megkérde­zése nélkül — elkövettek. Külföld felé jóvátételre kötelezik a nemzetet, de befele az országban is kötelezettségei vannak az országnak. A fasizmus n-ern csak idegen országokat, idegen családokat tett tönkre, de számtalan magyar csajád is nincstelenné és fői­dőm utóvá vált. Jóvá akarja tenni a nemzet azokat a hibákat, melyeket bűnös vezetői elkövettek. Ezért gon­doljunk a többszázezer főnyi hadt­arvára, özvegyre és támogató nélkül maradt munkaképtelen szülőre. Ne fc­r • -uh>-.AzuiAK hugj a Sók iiacihixva egy nap fei fog nőni és a nemzet sze­mébe nézve kérdőre fog vonni beroiü­k«t, hogy mit tettünk mit adtunk nekik azért, hogy elvesztették ön­hibájukon kivüi gondozójukat, ÉS hu ez a pi.ianat elérkezik, a nemzetnek nem szabad szégyenkezve a Szemét le­sütni, hanem bátran és őszintén ra ke.x mutatni a produktív munkura. amit érdekükben végzett. Eddig ©zen a téren a nemzet a ],c­hetö iegbevesebbet tette. E{ismerjux, hogy a lerongyolódott é« rombadőn­tött ország számára még ez is nagy áldozat volt. Országot és nemzetet; építeni csak tervszeréi munkával te­het. Az a segély, amit eddig hol Kap­tak, hol 'riein, a hadigondozottak még éliénhaláeára sem voit elegendő. An­tiszociális é* ncm célravezető a fcari­ta iv jelegű segélyezés, számba keli venni tehát hadigondozottatokat es gondoskodni ken részükre becsületes munkaalkalomról. Az országépitös munkájában elsősorban azoknak teep heiyCt szorítani, akik hozzátartozói­kat vesztették ei önhibájukon Kivüi. Meg vagyunk győződve, hogy ezefc becsületes mimkát fognak végezni Szeged város polgármestere a ma/ ga részérői mindent megtett ennek a problémának a megoldására. Ez azon­ban nem különleges szegedi probléma, hanem a nemzet még mindég meg­oldatlan fájó kérdése, országos és t<i\ rverü megoldást ken találni, mert hadigondozottjaink maguk is Köve­telik, hogy részeset legyenek az ujjá­épitésnek, mCrt ők ugy építenek és dolgcki-tiK hogy a nemzetet boldo­gítsák Egy'tien hadigondozottat sem togunk ta.áim, akit egoista célkitűzés vezetné. Inert szükséges és nélkülöz­hetetlen ezeknek az embereknek mun­kaereje és munkakészsége az ujjáépi­tésbrn A nemzetet külföld felé a fegyver­szüneti és békeszerződések kötelezik jóvátételre, de hadigondozottjaink feié a pemzet becsülete kívánja meg a segítést. A demokrácia nem ismer hecste enséget, ezért a kezdeti nehéz­ségeket figyelembe vév«, megnyugtat­hatjuk lelkiismeretünket, hogy a fe­lelős vezetők gondolnak hadigondo­zottatokra és nemcsak a nemzet te­hcrviseiéiséhez mérten, hanem azon messze túlmenően Segíteni is fogja és igénybe veszik munkakészségüket és kedvüket a magunk országának, a dolgozók Magyarországának megte­remtésére. Gyöngyösi külügyminiszter nagy figyelemmel kisérf ötnegyedórás beszédben ismertette a békeértekezleten a magyar álláspontot (Páris, augusztus 14.) A békeérte­kezlet kedd -délutáni ülésén Tatarescu román külügyminiszter fejtette ki ál­láspontját a békés zeu-ződéseei- kapcso­latban. Kijelentette, a román kormány és a román nép mélyen fájlaljai, hogy a békeszerződés tervezetében nem is­merték ei, hogy a romáin hadsereg együtt harcolt a szövetségesekkel-. Kér­te, biztosítsák Románia számára azo­kat az előjogokat, amelyekért a szö­vetségesek oldalán harcolt és könnyít­sék meg jóvátételi kötelezettségeinek terheit. A 'béketervezet egyébként ki­elégítő a románok számára, mert visz? szaiitéli' Északerdélyít Romániának. Ez a döntés lehetőséget ad majd a békés együttműködésre Románia és Magyar­ország között — jelentette ki. Tatares­cui Végül kérte, hogy Németország és Magyarország, is fizessen jóvátételt Romániának, a román haderő létszá­mát emeljék fel, mert bem elegendő az ország megvédésére. Tatar-escu beszéde után nyomban megkezdték az általános vitát. A vita első felszólalója Visinszkjy szovjet de­legátus volt. Meleg szavakkal támo­gatta! a román külügyminiszter által kifejtett álláspontot és méltatta a ro­mán hadserég tevékenységét a szövet­ségesek oldalán. Elismeréssel nyilatko­zott a Groza-kormány demokratikus politikájáról is ós megígérte, hogy a Szovjetunió Románia újjáépítését mini­den lehető eszközzel támogatni fogja. Visinsz-kyi után Masaryk csehszlo­vák külügyminiszter szólalt fel támo­gatólag a román- álláspont mellett Gyöngyösi külügyminiszter beszéde (Paris, augusztusi 14.) A MTI külön tudósítója jelenti: Gyöngyösi János külügyminiszter, a magyar -béfceküídöttség vezetője szer­dán dé'irtóc rs hék-rórtekez'ei' te1 icr 'Álé sén ötnegyedóras beszédben ismert. \te Magyarország álláspontját a békeszer­ődés tervezetével kapcsolatban. Pár risi diplomáciai körökben a hét elején az a hír járta; hogy a magyar küldött­séget csütörtökön hallgatják meg, a békeértekezlet plénuma azonban egy nappal előbbre hozta a magyar kikül­dött meghallgatását, A békeértekezlet ülésén helyet fog­ét Molotov külügyminiszter, Visinszky külügymimiszterhélycttes, a szovjet bé­kekütdöfjüég úgyszólván teljes szám­ban ós igen nagy számban az angjol; amerikai és francia delegátusok Kívü­lük meghallgatta Gyöngyösi János- be­szédét Masaryk külügyminiszterrel az élén a csehszlovák küldöttség is. Byrnes elnök 16 óra 58 perckor kérte fel -az értekezlet főtitkárát, ve­zesse a terembe a magyar delegációt. Pontosan 17 órakor a magyar küldött ség Gyöngyösi János külügyminiszter­rel az élen- megjelent az ülésterem fő­bejáratánál. Az, ülés résztvevői nagy érdeklődéssel figyelték a magyar kül­döttség bevonulását. 17 óra 01 perckor Byrnes elnök a békeértekezlet nevében üdvözölte a magyar küldöttséget, majd fel-kérte ve­zetőjét, Gyöngyösi uülügi minisztert, ismertesse országa álláspont ját a béke­szerződés tervezetével kapcsolatban. Másfajta béketárgyalást remélünk A magyar külügyminiszter ünnepé­lyes csendben igy kezdte beszédét: — Elnök ur, delegátus urak! Le­gyen szabad- mindenekelőtt köszöne­temet kifejezni a Magyarországhoz in­tézett azon felszólításukért, hogy meg*­jelenjünk a konferenciám. Ez a> felszó­lítás s a számunkra biztosított szólás­szabadság azt a reményt kelti ben­nünk, hogy itt másfajta béketárgyalás­ról van- szó, mint több mint negyed századdal ezelőtt. Az: reméljük, hogy a most folyó tárgyalásokból olyan ren­dezés születik, amely tartós békét te­remt, biztosítja Európa dunai terüle­teinek egészséges fejlődését s ezáltal a legnagyobb mértékben hozzájárul egész Európa, valamint a világ más részeinek békés elrendezéséhez — Mint legyőzött nemzet képvise­lője, de egys-rorsmiivd -teljes aggoda­lommal az emberiség jövője iránt, elő­ször ir két megjegyzést szeretnék ten­ni, A békeszerződés a háború befeje­zését, tehát szükségfczerüem súlyos ter­heket jelent a legyőzöttek számára. Ugyanakkor azonban a békeszerződés a jövő alapja is. Uj kezdet és eszköz arra; hogyi biztosítsa a feszültséget okozó körülmények kiküszöbölését. A békeszerződés világos határ a mult és a Jövö között. A békés serzóaések. meg torló elemeinek tehát egyensúlyban kell lenniök az épitő lehetőségek biz­tosításával. A békekonferencia előtt uj demokratikus Magyarország jelent­kezik, egyesült benne 1848 felszabadító ereje 1918 demokratikus energiáival. Mint a két alkalommal, most ismét a magyar nép vette kezébe sorsának in­tézését, de ezúttal véglegesen. Az ideig­lenes magyar kormány erőfeszítéseiről már Vorosilov marsall megállapította hogy „Magyarország hozzájárult az Egyesült Nemzetek által Németország e len vívott harc sikeréhez". De eme,­lelt a magyar demokrácia rn-ár pozitív eredményekre is tud hivatkozni a rend­kívüli kezdeti nehézségek ellenére, á fguclális nagybirtokrendszert a földre­form által radikálisan felszámolta és kíméletlenül Ítélkezett az előző ren- ­szerek háborús bűnösei fedett. Az ösz­szes felszabadult országok között Ma­gi aroszág volt az első, amely szabad választásokat tartolt, általános szava­zati jog és titkos szavazás alapján. Megteremtette továbbá a- szabad saj­tót, a szabad kritikát és az eleven par­lamenti életet. A magyar ellenállás — Amikor a magyar demokrácia jövőjét védjük, nem akarjuk elfelej­teni, vagy letagadni, hogy a lezárult nagy küzdelemben Magyarország Irfct­akciós politikai rendszereinek si elavult társadalmi rendjének hibájából, vala­mint vezetőinek elvakultságai folytán szembehelyezkedett valamennyi nép ügyével s ezek között a magyar nép ügyével is. A magyar tömegek maga­tartása azonban fékezte kormányéinak tevékenységét s az 1944. márciusában különbözik a nemzeti szocializmus és a fasizmus felelősségetői márcsal? azért is, mert egy kis nép elhatározási sza­badsága Világerők mérkőzése esetén szükségszerűen korlátolt. Felelősségünk' mértéke egyébként akkor sem jelent­hetné a magyar nep egyetemének fele­lősségét, ha el is rogadnánk a kollektív felelősség igen vitatható elvét — A demokratikus Magyarország elutasítja a revizionizmus agresszív po­litikáját s a magyar nép igazi érzel­meit juttatva kifejezésre békében és jó egyetértésben óhajt élni minden szomszédjával. Ennek ellenére is vall­ja azt, hogy az első világháborút köve­tő békeszerződés olyan rendelkezéseket hozott, amelyeknek Icövetkeztében a magyar nép egynegyede, a magyar ál­lam határain kivül maradt. Ezekre a magyarokra alikor kényszeritették rá a szomszéd államok állampolgárságát, amikor minden nemzetiség közös tö­rekvése az volt, hogy egy-egy nemzeti államban tömörüljön. Azt az óhajt1, hogy az őszes magyarok egyetlen nem­zeti- állam határain belül éljenek, jo­gosnak kell tekinteni, azonban kétség­' "kr, h'--"" wmte t* tervnek a rnetö­valósitásai nehezen elhárítható földraj­zi és politikai nehézségekbe ütközik. A szabad élet jogra — Ezért állandó suüyal jelentkezik az a probléma, hogy amennyiben a határokat nem lehet módosítani, ak­kor a határok jelentősége módosí­tandó és hogy a más államok terüle­tén élő magyarok számára biztosí­tani kep mindazokat a szabadság­jogokat, amelyek a demokrácia alap­feltételei, vagyis a nyomortól és fé­lelemtől rnenteis szabad élet jogát, továbbá azt a jogot, hogy nemzeti­ségüket megőrizhessék. — Tudjuk, hogy a hitleri Német­ország saját imperialista politikája érdekében visszaélt a Szerződések ál­tai a kisebbségeknek biztosított jog­rékietérnmeí. E visszaélés azonban a jogvéd©tam szükségét nem szünteti meg, amint azt éppen a világ zsidó­sága szervezeteinek kívánságai is bi­zonyítják. A zsidóság képviselői az eimult évek szörnyű üldöztetései so­rán a legílletéfcesebbek ,a kisebbség­védelem kérdésének felvetésére. — A háború befejezés© óta szer­zett tapasztalatok alapján Magyaror­szág különösen kélt vonatkozásban látja a magyarság helyzetét az egye­temes béke szempontjából aggasztó­nak : Romániában, ahol több mint másfélmillió és Csehszlovákiában, ahol a csehszlovák statisztika sze­rint Is több mint 650 ezer magyar Mielőtt rátérnék annak kifejte­iére, hogy a magyar-román határ­probemát hogyan "tartjuk megoldha­tónak, utalnom irtT a román delegá­ció emö kének e helyen elhangzott szavaira. A román delegáció elnök© ö ÍOTT. ti a* ,,íi • iuuiau u-lcgdlw -­bekövetkezett események azt bizonyít-1 a négy külügyminiszter állásfoglalá ják, hogya régi rendszer magyar veze-1 savai a magyar—román határvitát töd a magyar tömegek félreérthetetlen ugy látszik elintézettnek tartja. A állásfoglalása következtében nem szol- magyar nemzet ezt a kérdést n«jm te­gálták a nemzeti szocialista. Németor­szág ügyét abban a mértékben, amint azt Németország megkívánta volna s ahogyan azt egyes államok jónak lát­ták megtenni. Mindezeken tu-lmenően a magyar parasztok, fizikai munkások és szeli (.-mi munkások megszervezték az ellenállási mozgalmat, szabotálták a németek háborús erőfeszítéseit, sokan közülük résztvettek külföldön más né­pek felszabadító harcaiban. Magyaror­orszá-g kétségkívül hadat viselt Német­ország oldalán, és ezért felelősség ter­heli. Ennek a felelősségnek azonban nemcsak mennyisége, de minősége i3 fcinth'Cii végtag éidöntöttnek. A kül­ügyminiszterek tanácsa a bécsi dön­tést, mint a fasiszta Németország müvét, hatáiyonkivüi helyezte .3 ezzei Románia KCS-a® határai auíoimatiRu­san helyreálltak. Ez azonban távolról sem intézte el a problémát, ameiy a két ország között fennáll- A román fődeíegátus ur volt szíves Kieméim azt a ítényt, hogy országa egyenjo­gúságot biztosit a niem román nem­zetiségű állampolgárok számára F>. Ezt á kijelentést örömfivei vettük tu­domásul, d« sajno® meg keli monda­nom, hogy a román kormány bizo-

Next

/
Thumbnails
Contents