Délmagyarország, 1946. július (3. évfolyam, 145-168. szám)

1946-07-28 / 166. szám

ÖELMAffifARORS ZJt © VÁSÁRNAP, 1946 JUÜÍjS 28. • 9 SZEGED DOLGOZÓI! ftccy julius 31-én, szerdán délalán 4 érakor i$ J 3 L tartunk a dohány gy á r kert hely is ég ében i nagygyűlést Szakszervezeti Bizottság Uoqtyah, váliák a s^gé*^ tmbeae-k a foúttiői • # 9 A%}%izt%s. dw\HU míg- az uicasaíld Uéu^eB U „üzlete" vMcdUtzütáai tiv/zz - A szfyíty vLAíUi ttytUmittók falcént tzakköriyuekte Az öxg. d^iwfztytUz faziit Uhhi, Utyp & huni HM- 0ked*/ei Uoz (Szeged, julius 27.) A Délmagyaror-j •>2á0 néhány héttol ezelőtt megjelent' egyik riportjában megszólaltatott egy-J egy szegedi munkást, parasztot, iparost, kereskedőt, tisztviselőt, bankigazgatót és feketézőt, hogy megtudja; mit várnak a forinttól. Azóta, ezt az ötletet több napilap átvette és ismert személyek, sokszor „jópénzü" emberek nyilatkoztak a forint-lehetőségekről. Most a forintnak ós vele egt/ütt a stabil magyar gazdasági életnek — mondhatjuk — az „előestéjén" szeretnénk megmutatni olyan emberek véleményét, akiknek bizovpj a mai többmillió billiós és billíárdos világban sem sok bankjegy húzódik meg a zsebükben. Ezeknek a „célszerű szögcnyemböröknek" bizakodó hangjával szeretnénk most bezárni ezt a riportsorozatot. Ismét CéppfopóU Is alcasztáfáü Uazölt... Első utunk a legszegényebb szegiéiíyemberhez vezetett, akit felületesen csak koldusnak szoktunk nevezni. Több podlig ő annál, mert bénaságában is becsületes munkával szeretné megkeresni a kenyerét, dehát közben kénytelen elfogadni ikönyöradomán;. ókat is. Sándor bácsi — így hívják, akik már közelebbről ismerik — a Petőfi Sándor-sugáruton szokott üldögélni és valamikor légyfogót, vasport árulgatott. Odacsucztattumk neki néhány adójegyet és közben szokás szerint elbeszélgetünk vele. Most a legidőszerűbb témára; a forintra tereljük a szó). Felderül körszakállas, sovány arca és sóhajtva mondja, hogy bizony alig várja már a forintot, mert nála gyűlnek össze az „aprópénzek" leginkább és alig tud már kiigazodni a sokfajta papirféle között. Többet érnének megint a kerek, kis apró fillérek, — mondja — mint ezek a sokszor mór semmit sem érő papirbankók. Komoly „üzleti" tervei is vannak emellett Sándor bácsinak. Elárulja* hogy márcsak azért is nagyon várja a forintot, mert akkor ismét hozzájuthat egy kevés áruhoz: a légyfogókhoz, akasztófákhoz —• így hivja a ruhaakasztókat — és altkor legalább becsületes keresettel szerezheti meg a mindennapit. gunknak es néha-néha' pótolni tudjuk valamivel a sokszor bizony gyenge menzai kosztot. No, de akkor talán a menza is jobb lesz! — teszi hozzá vidáman. — A másik nagy nehézségünk a könyvvásárlások kérdése. Különösen a ma megfizethetetlenül drága szakkönyvekhez nem tudunk sehogysem hozzájutni. Reméljük,, a forinttal ez a kérdés is megoldódik. Látszik rajtuk, hogy nemcsak várnak a forinttól, hanem készek azt megvédeni is. Wellisch Géza, — aki egyébként a Magyar Kommunista Párt tagja — kijelenti, hogy ha rajta múlna, a legszigorúbb rendszabályokat léptetné életbe a forint értékének aláósói ellen és a feketézők, valutázók ellen azonnali halálbüntetést javasolja. — Nem akarok mégegyszer lelkiismeretlen, harácsoló> emberek miatt éhezni és százszreket éhezni látni, — mondja keserűen. Azzal a kívánsággal távozunk, hogy bárcsak értelmiségi iíjuságunk minden tagja hozzájuk hasonlóan gondolkoznék. Reméljük azonban, hogy mindannyian rátalálnak a helyes útra. Erre gondoltunk beszélgetésünk után, amikor a Stefánia-parkban sétálva egy öreg ciginyzenész csatlakozott hozzánk és kopott hegedűjén játszani kezdett nekünk Gyoosan felvilágosítottuk, hogy m fárassz..... magát, mert vájjon ki tudja a mai világban melyikünknél találna több pénzt; a saját zsebében-e vagy a miénkben. Elmondja, hogy bizony azelőtt nagy vendéglők! en játszott, de ma már csak igy keresi a kenyerét. Alig várja már az aztgusztus elsejét, mert nagyon bizik benrx,. hogy az embereknek addigra megjön a kedvük a mutatásra és jobban megtelik majd egy-egy kiskocsma. Ott pedig valóban jó pénzért muzsikálhat; majd ő is és egy este ha számra nem. is nagyobb, de-értékben jóval több-pénzt gyűjthet össze kis- családjának, mint most egy hónapban. Mi is kívánjuk, hogy sok jókedvű vendég mulatozására menjen <d Lakatos Ede bácsi, a- régi szegedi cigányprímás, Pille-uíba- 31 szám alatti otthonából. Reméljük, hogyha különösen szép régi népdalokat szed elő"-, akkor bőven is hullik majd a jó magyar fórint a kalapjába. Lakatos bácsi bízik ebben és vele együtt mi is bizunk em, ő munkája, de minden magyar dolgozó munkájának eredményében is (ifekSs) nerátort minden nehézség ellenére ia 'helyreállítjuk. 7. Vállaljuk, hogy a Tiszába elsüiydyesztett 28—25 vagon értékes textilgépet kiemeljük és azt a legrövidebb iidön belül a termelés szolgálatába álltjuk. Igy kb: 30 munkástársunk jüt (kenyérhez 8. Vállaljuk, hogy a taglétszámot ("felemeljük. I 8. Vállaljuk,, hogy pártunk két sajtóorgánumát a Szabad Népet és a Délmagyarországot előfizetéssel támogatjuk. .10. Vállaljuk,, hogy résztveszünk aev ujszegedi pártszervezet által rendezett, háziagitá cióbart. 11. Vállaljak, hogy a szociáldemoki'Kta testvérpártunkkal.' a legjobb baráti kapcsolatot építjük ki. 12. Vállaljuk, hogy a forint megvédésére bizottságot alakítunk az MNTDSz üzemi csoportjának bevonásával. Ujszegedi <íh-társainknak ehhez a munkaprogramjához csak azt fűzhetjük hozzá,, hogy ismét* bebizonyult, a Kommunista Párt az, amelyik elsősorban küzd lerombolt hazánk újjáépítésén. Kívánjuk, hogy vállalt feladataik megvalósításával bizonyítsák Be,, hogy;méltóak a kómmuraate névvé. .Tő mi/nkáfc elvtársak! S zabadtéri M, *s«sasw műm ^•asssas •»•> • • iunkásszínj áiékok vasárnap, héiiöo, kedden esteS^kor Stefánia-!éri színtéren. SzoUuÖH^ucUct és ebédpátléU&t Sok szerencsét kívánunk Sándor bácsi üzleti vállalkozásához és minden idők örök szegénylegényeit: a vidékről Szegeden tanuló diákokat keressük fel. A nagyvárosiba szakadt vidéki diáknak, különösen" az egyetemeken tanuló diákságnak sohasem volt1 bőviben a pénze és legtöbbször csak a szülői támogatások vagy egyéb segéfyek rántották ki a sárból. Három ilyen szegényebb egyetemistát kerestünk most is fel, akik bizony a komoly tanulás mellett nem tudnak külön kenyérkeresettel is foglalkozni. Bachrach Dénes, Rapcsák Vilmos és Wellisch Géza orvostanhallgatók, mindhárman együtt vannak közös kis albérleti szobájukban, amikor felkeressük őket. Amint elmondjuk, miről van sző, szeimmeiláthatóan felderül az arcuk és hevesen jelenti ki egyikük, mennyire várja már a forintot, mert őszintén bízik benne, hogy ez a mostani nehéz életszínvonal a forint stabilizációjával egyenes arányban emelkedik majd a szegény egyetemi hallgatóknál is. — Reméljük, szellemi és testi táplálékunk egyaránt gyarapodni fog a forinttal, — mondja ismét egyikük kedélyesen. A stabil forintból legalább félre tudunk tenni egy keveset maJó munkál elvtársak! Az Ujszegedi Kendergyár kommunista dolgozói többtermeléssel készülnek a Magyar Kommunista Párt harmadik pártkongresszusára Kiemelik a Tiszából a gyár elsüllyedt gépeit 1 (Szeged, julius 27.) A Magyar Kender, Len és Jutaipar Rt kétségkívül az egyik legjelentősebb üzeme nemcsak Szegednek, hanem az egész országnak. Kevés gyár szenvedett annyit a háború pusztításától, mint éppen ez. A felszabadulás pillanatában csak üszkös falak és összeroncsolt gépek emlékeztettek arra', hogy ezen a helyen még nem is ol{/an régen serényen folyt a munka. A gyár dólgozói megértették, hogy első kötelességük a romokból feltámasztani ezt az üzemet, amelysok ezer munkásnak ad munkalehetőséget és termeivényeivel hozzájárulhat munkások és a parasztok textiláruval való ellátásához. Másféléves kemény megfeszített munkának lett az eredménye, hogy ma már 1100 ember dolgozik részben az újjáépítésen, részben a már újjáépített gépeken. Ez azonban nem elég. Ezt tudja minden doigbzó, de különösen a kommunista pártba tömörült munkások érzik, ho<*/ még, sok feladatot kell megoldaniok addig, mig üzemük a termelést a háború előtti színvonalra emeli. Sok a tönkrement gép és igen sok modern textilgép süllyedt a Tisza fenekére, — mondja Kovács elvtárs, a gyár főgépésze. — Es mi kommunisták akkor végzünk igazán országépitő munkát, ha a roncsokból uj gépeket csinálunk és a Tisza fenekéről felszínre hozzuk és a termelés szolgálatába állítjuk a Vörös Hadsereg bevonulása előtt elsüllyesztett termelőeszközöket, — A Magyar Kommunista Párt harmadik pártkongresszusát azzal akarjuk eredményesebbé tenni, hogy vállaljuk ezeket a feladatokat, A párt vezetőség bizva a dolgozók támogatásában, elhatározta, hogy a kongresszusi verseny keretében jelentős mértékben előre viszi üzemünk újjáépítését. A legutóbbi vezetőségi ülésen elhatároztuk, hogy a kongresszus megkezdéséig a következőket fogjuk Végrehajtani: 1. Vállaljuk, hogy a Nagyszegedi Pártbizottság utasításait pontosan és jól hajtjuk végre 2. Vállaljuk, hogy a gyárban a bölcsődét és a napközi otthont, melyet teljesen újra kell szervezni, legkésőbb augusztus l-ig feláLlitjuk. 3. Vállaljuk, hogy a bombázás által tönkrement 10 állásos kendertilológépet 2 hét alatt rendbehozzuk és üzembehelyezzük. 4. Vállaljuk, hogy a tűzben tönkrement gerebenező géproncsokból 1 drb automata gérebenezőgépet 2 hónap alatt rendbehozunk. 5. Vállaljuk, hogy a tűzben tönkrement szövőgyár 2 betonépületét 3 hónapon belül felépítjük. Ezekben az épületekben 80 drb szövőgépet lehet üzomibehejyezni és 120 munkástársunknak munkalehetőséget adniü 6. Vállaljuk, hogy az erőtelep 1000 HP fejlesztő gépét és az elektromos geRafíSai Erzsi, Érdy Pál és Palotás h arc julius 28-1 opera, opereül é4 jazz* parádéjára jegyek mfe? kar phafák, a BELVÁROSI MOZI pérttlá/ránáí. Zendülés »gy néstseloüzágh zsidó deportált táborban (London, julius 271) A francia rádió jelentése szerint egy. Müncheni köblében levő deportált zsidók 'táborában zendülés tört ki, miii'án a zsidó deportáltak és a német rendőrtség közötti összetűzés következtében k<S ziüdó. meghalt. A lázadók kísérletet tettek a táborban állomásozó, amerikai kannák megrohanására* de szuronyharc^, után visszavonulásra kényszerültek. A rohamra induló, zsidók ilyeneket {kiabáltak Le az amerikai gestapóvafi<MTf) smmomBummmmm^m flmegktiullkts garázdálkodik Berlinben (Berlin, julius 27) A rendciftatósigok közlése szerint január 12 óta, Berlinben több feldarabolt női hulisUi ta-iáltak. Nyolc áldozatról van szó. A\ gyilkos feldarabolta a holttesteket ás becsomagolva Berlin különböző városnegyedében helyezte el. A holttestek fajét azonban egy esetben sem találták meg. A gyilkosságokat valamilyen beteges hajlamú ember követhette el* A közönséget felhívták, hogy támogassa a hatósigok munkáját és az eltűnt nőkf& azonnal jelentse be. k „Munkásszövetkeit^ értesiti tagjait, hogy a hétfőtől kiosztásra kerülő szén megérkezel*! ugyan, azonban a Máv. Üzlet vezetőség budapesti igazgatóságának egy tivea rendelkezése folytán azt átvenni nem tudjuk. Emiatt tehát a kiosztás, bizonytalan időre elmarad. Amennyiben az lehetővé válik, ugy azt rövides*s közölni fogjuk t, tagjainkkal. Munkásszövetkezet Fónagy István Divatáru- nagykereskedő Szeged, Tábor-utca 5. (Városi adóhivatal mellett) Goldberger S. F. és fia RT. valamint az összes magyar szövőgyárak gyártmányai M«