Délmagyarország, 1946. július (3. évfolyam, 145-168. szám)

1946-07-28 / 166. szám

ÖELMAffifARORS ZJt © VÁSÁRNAP, 1946 JUÜÍjS 28. • 9 SZEGED DOLGOZÓI! ftccy julius 31-én, szerdán délalán 4 érakor i$ J 3 L tartunk a dohány gy á r kert hely is ég ében i nagygyűlést Szakszervezeti Bizottság Uoqtyah, váliák a s^gé*^ tmbeae-k a foúttiői • # 9 A%}%izt%s. dw\HU míg- az uicasaíld Uéu^eB U „üzlete" vMcdUtzütáai tiv/zz - A szfyíty vLAíUi ttytUmittók falcént tzakköriyuekte Az öxg. d^iwfztytUz faziit Uhhi, Utyp & huni HM- 0ked*/ei Uoz (Szeged, julius 27.) A Délmagyaror-j •>2á0 néhány héttol ezelőtt megjelent' egyik riportjában megszólaltatott egy-J egy szegedi munkást, parasztot, ipa­rost, kereskedőt, tisztviselőt, bankigaz­gatót és feketézőt, hogy megtudja; mit várnak a forinttól. Azóta, ezt az ötle­tet több napilap átvette és ismert sze­mélyek, sokszor „jópénzü" emberek nyilatkoztak a forint-lehetőségekről. Most a forintnak ós vele egt/ütt a sta­bil magyar gazdasági életnek — mond­hatjuk — az „előestéjén" szeretnénk megmutatni olyan emberek véleményét, akiknek bizovpj a mai többmillió bil­liós és billíárdos világban sem sok bankjegy húzódik meg a zsebükben. Ezeknek a „célszerű szögcnyembörök­nek" bizakodó hangjával szeretnénk most bezárni ezt a riportsorozatot. Ismét CéppfopóU Is alcasztáfáü Uazölt... Első utunk a legszegényebb szegiéiíy­emberhez vezetett, akit felületesen csak koldusnak szoktunk nevezni. Több podlig ő annál, mert bénaságában is becsületes munkával szeretné megke­resni a kenyerét, dehát közben kény­telen elfogadni ikönyöradomán;. ókat is. Sándor bácsi — így hívják, akik már közelebbről ismerik — a Petőfi Sán­dor-sugáruton szokott üldögélni és va­lamikor légyfogót, vasport árulgatott. Odacsucztattumk neki néhány adójegyet és közben szokás szerint elbeszélge­tünk vele. Most a legidőszerűbb témá­ra; a forintra tereljük a szó). Felderül körszakállas, sovány arca és sóhajtva mondja, hogy bizony alig várja már a forintot, mert nála gyűlnek össze az „aprópénzek" leginkább és alig tud már kiigazodni a sokfajta papirféle kö­zött. Többet érnének megint a kerek, kis apró fillérek, — mondja — mint ezek a sokszor mór semmit sem érő papirbankók. Komoly „üzleti" tervei is vannak emellett Sándor bácsinak. Elárulja* hogy márcsak azért is nagyon várja a forintot, mert akkor ismét hozzájuthat egy kevés áruhoz: a légy­fogókhoz, akasztófákhoz —• így hivja a ruhaakasztókat — és altkor legalább becsületes keresettel szerezheti meg a mindennapit. gunknak es néha-néha' pótolni tudjuk valamivel a sokszor bizony gyenge menzai kosztot. No, de akkor talán a menza is jobb lesz! — teszi hozzá vi­dáman. — A másik nagy nehézségünk a könyvvásárlások kérdése. Különösen a ma megfizethetetlenül drága szak­könyvekhez nem tudunk sehogysem hozzájutni. Reméljük,, a forinttal ez a kérdés is megoldódik. Látszik rajtuk, hogy nemcsak vár­nak a forinttól, hanem készek azt megvédeni is. Wellisch Géza, — aki egyébként a Magyar Kommunista Párt tagja — kijelenti, hogy ha rajta múl­na, a legszigorúbb rendszabályokat léptetné életbe a forint értékének alá­ósói ellen és a feketézők, valutázók ellen azonnali halálbüntetést javasolja. — Nem akarok mégegyszer lelkiis­meretlen, harácsoló> emberek miatt éhezni és százszreket éhezni látni, — mondja keserűen. Azzal a kívánsággal távozunk, hogy bárcsak értelmiségi iíjuságunk minden tagja hozzájuk hasonlóan gondolkoz­nék. Reméljük azonban, hogy mind­annyian rátalálnak a helyes útra. Erre gondoltunk beszélgetésünk után, amikor a Stefánia-parkban sétálva egy öreg ciginyzenész csatlakozott hozzánk és kopott hegedűjén játszani kezdett nekünk Gyoosan felvilágosítottuk, hogy m fárassz..... magát, mert vájjon ki tudja a mai világban melyikünknél találna több pénzt; a saját zsebében-e vagy a miénkben. Elmondja, hogy bi­zony azelőtt nagy vendéglők! en ját­szott, de ma már csak igy keresi a ke­nyerét. Alig várja már az aztgusztus elsejét, mert nagyon bizik benrx,. hogy az embereknek addigra megjön a ked­vük a mutatásra és jobban megtelik majd egy-egy kiskocsma. Ott pedig valóban jó pénzért muzsikálhat; majd ő is és egy este ha számra nem. is na­gyobb, de-értékben jóval több-pénzt gyűjthet össze kis- családjának, mint most egy hónapban. Mi is kívánjuk, hogy sok jókedvű vendég mulatozására menjen <d Lakatos Ede bácsi, a- régi szegedi cigányprímás, Pille-uíba- 31 szám alatti otthonából. Reméljük, hogyha különösen szép régi népdalokat szed elő"-, akkor bőven is hullik majd a jó magyar fórint a kalapjába. Laka­tos bácsi bízik ebben és vele együtt mi is bizunk em, ő munkája, de min­den magyar dolgozó munkájának ered­ményében is (ifekSs) nerátort minden nehézség ellenére ia 'helyreállítjuk. 7. Vállaljuk, hogy a Tiszába elsüiy­dyesztett 28—25 vagon értékes textilgé­pet kiemeljük és azt a legrövidebb iidön belül a termelés szolgálatába ál­ltjuk. Igy kb: 30 munkástársunk jüt (kenyérhez 8. Vállaljuk, hogy a taglétszámot ("felemeljük. I 8. Vállaljuk,, hogy pártunk két saj­tóorgánumát a Szabad Népet és a Délmagyarországot előfizetéssel támo­gatjuk. .10. Vállaljuk,, hogy résztveszünk aev ujszegedi pártszervezet által rendezett, háziagitá cióbart. 11. Vállaljak, hogy a szociáldemo­ki'Kta testvérpártunkkal.' a legjobb ba­ráti kapcsolatot építjük ki. 12. Vállaljuk, hogy a forint meg­védésére bizottságot alakítunk az MNTDSz üzemi csoportjának bevoná­sával. Ujszegedi <íh-társainknak ehhez a munkaprogramjához csak azt fűzhetjük hozzá,, hogy ismét* bebizonyult, a Kom­munista Párt az, amelyik elsősorban küzd lerombolt hazánk újjáépítésén. Kívánjuk, hogy vállalt feladataik meg­valósításával bizonyítsák Be,, hogy;mél­tóak a kómmuraate névvé. .Tő mi/nkáfc elvtársak! S zabadtéri M, *s«sasw műm ^•asssas •»•> • • iunkásszínj áiékok vasárnap, héiiöo, kedden esteS^kor Stefánia-!éri színtéren. SzoUuÖH^ucUct és ebédpátléU&t Sok szerencsét kívánunk Sándor bá­csi üzleti vállalkozásához és minden idők örök szegénylegényeit: a vidékről Szegeden tanuló diákokat keressük fel. A nagyvárosiba szakadt vidéki diák­nak, különösen" az egyetemeken tanuló diákságnak sohasem volt1 bőviben a pénze és legtöbbször csak a szülői tá­mogatások vagy egyéb segéfyek rán­tották ki a sárból. Három ilyen szegé­nyebb egyetemistát kerestünk most is fel, akik bizony a komoly tanulás mel­lett nem tudnak külön kenyérkereset­tel is foglalkozni. Bachrach Dénes, Rapcsák Vilmos és Wellisch Géza or­vostanhallgatók, mindhárman együtt vannak közös kis albérleti szobájuk­ban, amikor felkeressük őket. Amint elmondjuk, miről van sző, szeimmeilát­hatóan felderül az arcuk és hevesen jelenti ki egyikük, mennyire várja már a forintot, mert őszintén bízik benne, hogy ez a mostani nehéz élet­színvonal a forint stabilizációjával egyenes arányban emelkedik majd a szegény egyetemi hallgatóknál is. — Reméljük, szellemi és testi táplá­lékunk egyaránt gyarapodni fog a fo­rinttal, — mondja ismét egyikük ke­délyesen. A stabil forintból legalább félre tudunk tenni egy keveset ma­Jó munkál elvtársak! Az Ujszegedi Kendergyár kommunista dolgozói többtermeléssel készülnek a Magyar Kommunista Párt harmadik pártkongresszusára Kiemelik a Tiszából a gyár elsüllyedt gépeit 1 (Szeged, julius 27.) A Magyar Ken­der, Len és Jutaipar Rt kétségkívül az egyik legjelentősebb üzeme nemcsak Szegednek, hanem az egész országnak. Kevés gyár szenvedett annyit a hábo­rú pusztításától, mint éppen ez. A fel­szabadulás pillanatában csak üszkös falak és összeroncsolt gépek emlékez­tettek arra', hogy ezen a helyen még nem is ol{/an régen serényen folyt a munka. A gyár dólgozói megértették, hogy első kötelességük a romokból feltámasztani ezt az üzemet, amely­sok ezer munkásnak ad munkalehető­séget és termeivényeivel hozzájárulhat munkások és a parasztok textiláruval való ellátásához. Másféléves kemény megfeszített mun­kának lett az eredménye, hogy ma már 1100 ember dolgozik részben az újjáépítésen, részben a már újjáépített gépeken. Ez azonban nem elég. Ezt tudja minden doigbzó, de különösen a kommunista pártba tömörült munká­sok érzik, ho<*/ még, sok feladatot kell megoldaniok addig, mig üzemük a ter­melést a háború előtti színvonalra emeli. Sok a tönkrement gép és igen sok modern textilgép süllyedt a Tisza fenekére, — mondja Kovács elvtárs, a gyár főgépésze. — Es mi kommunisták akkor végzünk igazán országépitő mun­kát, ha a roncsokból uj gépeket csiná­lunk és a Tisza fenekéről felszínre hozzuk és a termelés szolgálatába ál­lítjuk a Vörös Hadsereg bevonulása előtt elsüllyesztett termelőeszközöket, — A Magyar Kommunista Párt har­madik pártkongresszusát azzal akarjuk eredményesebbé tenni, hogy vállaljuk ezeket a feladatokat, A párt vezetőség bizva a dolgozók támogatásában, elha­tározta, hogy a kongresszusi verseny keretében jelentős mértékben előre vi­szi üzemünk újjáépítését. A legutóbbi vezetőségi ülésen elhatároztuk, hogy a kongresszus megkezdéséig a követke­zőket fogjuk Végrehajtani: 1. Vállaljuk, hogy a Nagyszegedi Pártbizottság utasításait pontosan és jól hajtjuk végre 2. Vállaljuk, hogy a gyárban a böl­csődét és a napközi otthont, melyet teljesen újra kell szervezni, legkésőbb augusztus l-ig feláLlitjuk. 3. Vállaljuk, hogy a bombázás által tönkrement 10 állásos kendertilológé­pet 2 hét alatt rendbehozzuk és üzem­behelyezzük. 4. Vállaljuk, hogy a tűzben tönkre­ment gerebenező géproncsokból 1 drb automata gérebenezőgépet 2 hónap alatt rendbehozunk. 5. Vállaljuk, hogy a tűzben tönkre­ment szövőgyár 2 betonépületét 3 hó­napon belül felépítjük. Ezekben az épületekben 80 drb szövőgépet lehet üzomibehejyezni és 120 munkástársunk­nak munkalehetőséget adniü 6. Vállaljuk, hogy az erőtelep 1000 HP fejlesztő gépét és az elektromos ge­RafíSai Erzsi, Érdy Pál és Palotás h arc julius 28-1 opera, opereül é4 jazz* parádéjára jegyek mfe? kar phafák, a BELVÁROSI MOZI pérttlá/ránáí. Zendülés »gy néstseloüzágh zsidó deportált táborban (London, julius 271) A francia rádió jelentése szerint egy. Müncheni köblé­ben levő deportált zsidók 'táborában zendülés tört ki, miii'án a zsidó de­portáltak és a német rendőrtség közötti összetűzés következtében k<S ziüdó. meghalt. A lázadók kísérletet tettek a táborban állomásozó, amerikai kannák megrohanására* de szuronyharc^, után visszavonulásra kényszerültek. A ro­hamra induló, zsidók ilyeneket {kiabál­tak Le az amerikai gestapóvafi<MTf) smmomBummmmm^m flmegktiullkts garázdálkodik Berlinben (Berlin, julius 27) A rendciftatósigok közlése szerint január 12 óta, Berlinben több feldarabolt női hulisUi ta-iáltak. Nyolc áldozatról van szó. A\ gyilkos feldarabolta a holttesteket ás becsoma­golva Berlin különböző városnegyedé­ben helyezte el. A holttestek fajét azon­ban egy esetben sem találták meg. A gyilkosságokat valamilyen beteges haj­lamú ember követhette el* A közönsé­get felhívták, hogy támogassa a ható­sigok munkáját és az eltűnt nőkf& azonnal jelentse be. k „Munkásszövetkeit^ értesiti tagjait, hogy a hétfőtől kiosz­tásra kerülő szén megérkezel*! ugyan, azonban a Máv. Üzlet vezetőség buda­pesti igazgatóságának egy tivea rendel­kezése folytán azt átvenni nem tudjuk. Emiatt tehát a kiosztás, bizonytalan időre elmarad. Amennyiben az lehetővé válik, ugy azt rövides*s közölni fog­juk t, tagjainkkal. Munkásszövetkezet Fónagy István Divatáru- nagykereskedő Szeged, Tábor-utca 5. (Városi adó­hivatal mellett) Goldberger S. F. és fia RT. valamint az összes magyar szövőgyárak gyártmányai M«

Next

/
Thumbnails
Contents