Délmagyarország, 1946. július (3. évfolyam, 145-168. szám)

1946-07-28 / 166. szám

VASÁRNAP, 1.940 JULIUS 28. DELMAGYABOBSZAG 3 A Magyar Kommunista Párt kegyeletes gyász­ünnepélye a kommunista mártírok emlékezetére Sztodolnik László elvtárs törvényszéki elnök megrendítő gyászbeszéde (Szeged, julius 27.) Pénteken es.e w Magyar Kommunista Párt kegyeletes gyászünnepséget rendezett a kommu­nista mártírok emlékére a városháza közgyűlési termében. A zsúfolásig meg­töltőt i\ feldíszített terem előadói asz­tala mögött fekete drapérián ött láhat­iuk a fasiszta terror idején kivégzett öt hős magyar kommunista arcképét, fölöttük ezzel a felirattal: „Nem hal meg, ki a népért halt meg:!" Az Internacionálé elhangzása u'.ón Dénes Leó elvtárs polgármester ntyi­totta meg az emlékünnepséget és meg­rázó szavak kíséretében emlékezet t meg a Magyar Kommunista Párt öt nagy hőséről: Ságváry Endréről, Sehönherz Zoltánról, Rózsa Ferencről, Fürst Sán­dorról és Sailay Imréről. — Megtanulhatjuk tőlük — mon­dotta —, hogy: ha kell, mi is, akár az életünk árán, harcoljunk a szabadság­ért, a dolgozók sorsának jobbraforditá­sáért. Szavai után a szegedi munkászene­kar Vizner Péter elvtárs vezényletével munkásgyászindulókaitl játszott, majd Bogátsek Magda szavalta el nagy si­kerrel Bajza; Apoteozis cimü költemé­nyét. A Magyar Építőmunkások sze­gedi csoportjának énekkara Kertész Lajos elvtárs vezénylésével a „Bucsu­zunic tőled" cimü gyászéneket, adta elő, utána pedig Sebes Tibor elvtárs művé­szi erővei szavalta el Arany. János A walesi bárdok cimü balladáját A műsorszámok után Sztodolnik László elvtárs, a szegedi törvényszék elnöke mondott ünnepi beszédet. Ki­fejtette, hogy ezek a kommunista már­tírok nemcsak a munkásoszt ál'/ vérta­núi voltak, hanem az egész magyar nemzetnek, a magyar dolgozóknak, a magyar népnek a: hőset. — A nép hősei, a dolgozók hősei mindig a nemzet hősei voltak a ma­gyar törjénelemiben — mondotta —, mert az «.?15re törekvő, feltörő osztályok és a dolgozók képezték mindig a nem­zetet, ha talán az uralmon levők sze­mében a nemzeten kivül állottak is. Megemlékezett Sztodolnik elvtárs a szegedi ellenforradalom által elpusztí­tott hősleLkü kommunistákról is és ez­zel kapcsolatosan az átkos emlékű sze­gedi gondolatról, amely romlásba és' pusztulásba sodorta az országot. Rámu­tatott beszéde során arra, hogy az el­múlt sötét évtizedek alatt is, akkor is, amikor a mag'yar nép ott harcolt a sza­badság ellen küzdők táborában, volt az országban egy elszánt tábor, amely az élen járt és küzdött a szabadságért, az egyszerű emberekért és az egyszerű emberek sorsának jobbraforditásáért. Ez a kis tábor volt az illegálisan mű­ködő Magyar Kommunista Párt. Kifejtette a továbbiakban Sztodol­nik elvtárs, hogy a kommunisták az el­múlt 25 év során ott voltak az üzemek­ben, gyárakban., falvakban, egyszerű munkáslakásokban és dolgoztak, küz­döttek a munkásságért, a magyar dol­gozókért. Ennek az illegális mozgalom­nak volt tagja Sallai és Fürst elvtárs is. Végigvezette Sztodolnik elvtárs a hallgatóság előtt mozgalmunk történe­tét és elmondotta, hogy leleplezésük után hiába érkezett egész Európából a táviratoik özöne megmentésükre, a fa­siszta kormány kivégeztette ezeket a hős mártírokat. Helyükbe azonban ujabb és ujabb erők léptek. — Mindenütt erős harcot folytattak továbbra is a kommunisták a munkás­ság táborában — mondotta — az eljö­vendő háború ellen és amikor a háború kitört, a fasizmus minden erőlködése ellen. A munkásegységen dolgoztak, mert tudtak, hogy a munkásegység fel­tétlenül' megteremti a nemzeti egysé­get is. Akiváló előadó a továbbiakban rész­letesen megemlékezett a többi nagy magyar kommunista sorsáról és ismer­tette azt az áldozatos munkát, amelyet számtalan, nehézség és üldöztetés köze­pette is kifejteitek egészen elfogatá­eukig. Legtöbbjüket megkínozták és meggyötörték, mielőtt halálra Ítélték volna, de bátran vállalták a megpró­báltatásokat. A kommunista mártírok még a bitófa alatt is a független, sza­bad, demokratikus Magyarországot él­tették. — Emléküknek akkor áldozunk leg­jobban — mondotta végül Sztodolnik elvtárs —•, ha ugy élünk, ahogyan ők éltek. Minden érzésünknek, megmozdu­lásunknak a dolgozók érdekében kell történnie és egész életünket, egész aka­ratunkat és minden gondolatunkat ne­kik kell áldoznunk. Nekünk ma legfon­tosabb kötelességünk a munka, az or­szág újjáépítése. Vegyü/nk példát ebben a Szovjetuniótól és a hŐ9, magyar kom­munista mártírok emlékének adózva, teljes erőnkkel vegyük ki részünket az újjáépítésből, hogyi felépíthessük a dol­gozók szabad, független, demokratikus Magyarország át. Sztodolnik elvtárs hosszantartó taps­sal fogadott beszéde után Dénes Leó elvtárs, polgármester szólt ismét né­hány szét, majd az egybegyűltek egy­perces néma felállással adóztak a kom­munista mártírok emlékének. Végiül ismét a Magyar Építőmun­kások énekli ara adott elő egy gyász­éneket, mégpedig az ugyancsak mártír­halált halj Ladvánszky József elvtárs „Dalra fel" cimü gy ászéneké 1. A benső­séges gyász ünnepéig az Internacionálé hangijai mellett ért véget. TEKINTSE MEG FORINTÉRT I ZSULÁN JÓZSEF Szeged, Tisza Lajos-korul 38. sz alatt vásárolhat. Aranyásók Nem a kaliforniai, vagy kanadai aranylovagokról beszélünk, nem a vadnyugati ponyvaromantika idő­szerűtlen hőseiről, akik verejtékes munkával és verejtékes fondorlat­tal a legprimitívebb eszközökkel akarták magukhoz kaparintani az aranyrögöcskéket tartalmazó földet. Ezeknek a mániákus aranyásóknak, akiket elkapott az aranyláz szörnyű nyavalyája, hosszú évek hiábavaló munkája után sokszor valóban nem maradt egyebük, mint a maláriás láz — arany nélkül. Ezeknek a lovagoknak kései sze­geili utódaik már sokkal racionáli­sabban dolgoznak, ök nem vállalnak felesleges kockázatot és a gyötrő aranylázukat nem maláriás lázál­mok kövelik, hanem finom mérle­gen pontosan, vagy inkább pontat­lanul lemérhető arany darabocskák. Szeged ma speciálisan aranyváros. Sokkal inkább mint Budapest, vagy bármelyik vidéki nagyváros. Az aranybevállók itt csendben dolgoz­nak. Pontosan, előre kiszámított stratégiával. Magukévá tették a de­centralizáció elvét. Ebben feltétlenül időszerűek. Hiszen nap-nap után ol­vassuk, hogy az ország egészséges fejlődése érdekében szükség van a decentralizációra. Szegeden az arany­beváltok ezt már megvalósították. Teljesen függetlenítették magukat Budapesttől. Például a szombati na­pon körülbelül félannyit fizettek a tört aranyért Szegeden, mint Buda­pesten. Itt természetesen nem a spe­kulánsokat akarjuk védeni. Aki arannyal spekulál és úgynevezett „tételt akar eladni, az itt is meg­kapja az országosan jegyzett napi­árat, vagy ha nem, akkor kényel­mesen Budapestre utazhat — egy fél gram arany kifizeti az utazási különbözetet. Itt azokról van szó, akiknek az infláció utolsó tébolyo­dott rohamában sikerült megmen­teni utolsó félgram aranyukat. Azt az utolsó félgram aranyat, ami va­lóban kenyérre kell, ami piacra kell, zöld főzelékre és utolsó segítségnek augusztus l-ig. Ez volt a kispénzű emberek utolsó rohama augusztus l-ig a mindennapi kenyérén és két­ségtelen az is, hogy ez volt az arany­ásók utolsó rohama a kispénzű em­berek utolsó félgram aranyáért. Nem ártana-, ha ebből a tébolyult aranylázból a rendőrség gyógyítaná ki a racionálisan meggyötört „bete­geket". Dollárért? Nem! Aranyért? Nem! Forintért? Azt igen! Selymet, vásznat, szitudéi, U&dcsáW át&an HALMI lisza Jl.-U&cul 32 Készülnek a munkásszinjátszók a vasárnap este kezdődő szabadtéri előadássorozatra Beszélgetés a szereplő elvtársakkal, akik lelkesen várják, hogy bemutathassák képességeiket a szegedi dolgozóknak (Szeged, julius 27.) Vasárnap este 8 órakor a Stefánia-parkban felállí­tott szabadtéri színpadon kezdődik meg a Munkáskulturszövetség ünnepi hete. szorgalmas munkáskezek már felállították a diszes, nagy színpadot és elkészítették a kétezer ülőhelyes nézőteret is. A Délmagyarország mun­katársa sorrajárta a darabok próbáit, hogy beszámolhasson arról a lelkes munkáról, amellyel a Munkáskultur­szövetség legjobb színjátszói készül­nek az ünnepi alkalomra. Külön ki kell emelnünk a 6zegedl gázgyár kulturgárdáját. A szebbnél­szabb díszleteket Misán György elv­társ, pénzbe szedő saját maga tervezi és készíti ei ügyes festéssel é9 fara­gással. A színjátszók mindegyike 18 hasonló művészi munkáról tesz ta­núságot. Egyik legtevékenyebb tagjuk a több színdarabban is szereplő Jur­ka József elvtárs. Már eddig is olyan sikerekét aratóit, hogy a gázgyár kui­turgárdájápak »kölcsön kellett adni« egy másik együttesben való szerep­lésre. Elbeszélgettünk a két főszerep­lővel: Balgai Erzsébettel es B°VaBS'ea Magdával, a gázgyár hivatalnoknői­»«>• . - ; l I I.. — Igazán nagyon! örülünk, — mond­ják — hogy szórakoztatva taníthat­juk munkástársainkat. Eddig még sohasem játszottunk ugyan színpa­don, de most kötelességünknek érez­zük, hogy tehe ségünkhöz mérten mi is résztvegyünk a vefünk együtt ool­gozók demokratikus átneveiésébcn. Valóban öntudatos munka látszik játékukban cs bátran állithatjuk, hogy a hivatásos színészek sem Ját­szanák különbül Hans Sachs nagy­szerű komédiáját a kártyázó szatócs­ról és Zilahy parasztvigjátékát: a Szénapadlást. A dohánygyári kulturgárdához ép­pen a próba végére értünk. Igy nyu­godtan ei tudunk beszélgetni a sze­replőkkel. Itt Móricz Zsigmond: Diny­nyék es Török Rezső: A gyermek istentői van cimü egyfe[vonásosokra készülnek nagy buzgalommal. A ki­tűnően szereplő Balázs-házaspár — egyébként mindketten dohánygyári munkások — örömüket fejezik ki, hogy a központi szakértő: Keméndi elvtárs ls megdicsérte a játékukat. Kijelentik, hogy most a szabadtéri színpadon is igyekszenek a múlt ver­senyen elért eiső helyezésükhöz mél­tóan szerepelni. A gyufagyárban Varga János vas­esztergályossal beszélgetünk, az »Idiü« cimü politikai vígjáték) főszereplőjé­vel. — Szívesen játszom ezt a darabot, — mondja tréfásan — mert szép leánynak udvarolok a színpadon és különben is KI a Icában jó színész­társát kaptam magam mellé. A da­rab pélitikai rcsze pedig különösen rab politikai része pedig különösen den szavát meggyőződésbői mon­dom. A Magyar Kommunsita Párt Bel­város I. szervezetének vezetője La­dányi elvt&rsnő büszkén jelenti ki, hogy amit az ő csoportjuk a »»Pórui­járt jegyző« cimü bohozatban tanú­sított, valóban már komoly művé­szetet jelentett. A darabban szereplői parasztatakob Komócsin Klára1 és Bá­nyász Imre vasmunkások tökéletesen aiakitják. i A testvérpárt kulturgárdája sem marad el azonban a többiek mögött. Lengyei Aranka fodrásznő, a SzlM lelkes tagja Török Rezső: Csöndes Juli cimü vígjátékában játszik. El­mondja, hogy dobogó sziwei ugyan, de mégis alig Várja már, hogy elv­társaink nagy tömege előtt játszhas­son. i. Igazán korszerű darabot válasz­tottak a szegedil kenderfonógyár mun­kásai, amikor elhatározták, hogy Bá­lint: Fejős tehén cimü vígjátékát ad­ják elő. — IparnSró feleségét játszom — mondja Piirdl Julis fonónő kérdé­sünkre. örülök ennek a szerepnek, mert legalább ügyesen kidomborítha­tom a felső tizezrek életének fonák­ságait. Munkatársaimmal Bosnyáko­vics Rezsővel és Kovács Emillel való­ban szívvel-lélekkel játsszuk majd ezt a tanulságos történetet. Be is fejezzük további látogatásain­kat, mert Ba fa elvtárs a Munkáskul­turszövetség főtitkára, a játékok szervezője ugy gondolja, a többi lé­gyen inkább majd meglepetés vasár­napra. A színjátszók munkáját egyéb­ként meglátogatta Hont Ferenc elv­társ is, a színművészeti Főiskola igaz­gatója, mint központi kiküldött. Re­méljük vasárnap, hétfőn és kedden minden szegedi dolgozó ott lesz a szegedi munkás színjátszóknak ezen az előreláthatóan nagysikerű estjén. Szeged dolgozói! A két munkáspárt a szakszervezet­tel együtt 31-én, szerdán délután 4 órakor nagygyűlést tart a Dohánygyár udvarán. A stabilizációval kapcsolatos kérdéseket ismertetjük. Jelenjetek meg tömegesen!

Next

/
Thumbnails
Contents