Délmagyarország, 1945. június (2. évfolyam, 122-145. szám)

1945-06-17 / 135. szám

Wíí fenfw ff. ilfiLMACY AKOKSZAf SzfáSIn előrelátta az eseményeket - Hitler lóslatai csődöt mondottak A szovjet-német háborít menete fényesen beigazolta a sztálini jóslatok erejét A' társadalmi élet egvik legbonyolultabb és legellentétesebb jelensége a háború. Az emberi tevékenység egyetlen más ágában sem fordul elő oly gyakran a véletlen, mint a háborúban. Háború idején az események viharosan követik egymást, váratlan, meglepetésszerű fordulatokkal. Magától adódik a kérdés: lehetséges-e vájjon ebben a helyzetben előre látni a háborús események menetét. Lehetséges-e tudományos alapokra épített »jóslással* foglalkozni a háború csalókán bizonytalan körülményei közepette? Egyes katona-teoretikusok erre a kérdésre tagadó válasszal felelnek. Szuvorov, a nagy oron hadvaaér azonban gúnyosan kinevette azokat, akik a háborús-sikereket a véletlen számlájára irták. Az ostobáknak — mondta Szuvorov — minden csak véletlen. Kétségtelen, hogy amennyiben a háború és különösen a modern, korszerű háború rendkívül sok nj, sajátságos jelenséget hoz magával, és nagyon sok véletlent szül, a háború gyors eseményeinek áradatában való tájékozódás sokkal bonyolultabbá válik. Mindennek ellenére rendszerint előre lehet látni nemcsak a háborn közeledtét és kitörését, dc annak eredményét is. Napóleon* IL Vilmos és Hitler Jóslatot" 'ÁC bSborns események menete tudományos • megjósolása* előrelátása lehetőségének első alapfeltétele megköveteli a társadalomfejlődés törvényeinek és különösképen a háborúk törvényszerűségének ismeretét. Ez utóbbiak nem ismerése, valamint a politikának nem reális alapokon való felépítése megfosztja a politikai és .katonai vezető-személyiségeket annak a lehetőségétől, hogy a jövendőt előre lássák. Napofenn nem sokkal Oroszország elleni hadjárata előtt kijelentette: »Még három év s a világ ura leszek!* Ennek ellenére egy évvel később hatalmas vereséget szenvedett. II. Vilmos császár, midőn az első vi-lághftftjrn kezdetén ezredeit a froutra küldte, megjósolta: •Győzelmesen fogtok visszatérni még az őszi levélhullás elölt*. Ma már mindenki tudja, hogy a császár ezredei nem négy hónap, hanem négy év múlva tértek haza és nem győzelemmel, hanem vereséggel. 1041 novemberében Hitler kijelentette: •Egy ily gigászi, hatalmas ország még sohasem volt legyőzve és megsemmisítve ilv rövid idő aiail, mint most Oroszországa Egy hónappal ezután a hencegő, beképzelt kijelentés után a hitleri hadsereget súlyos vereség érte Moszkva alatt. 1942 szeptember 30-án Hitler, a próféta, ujabb > jövendő-mondással* próbálkozóit: •Sztálingrádot a németek elintézik, s nyugodtak lehettek afelől is, hogy semmilyen emberi erő nem képes bennünket ónnal elmozditani*. Másfél hónappal később pedig megkezdődött a németek hatalmas méretű szétverése Sztálingrád alatt. S ez volt a sorsa az összes •jóslatoknak*, melyeket kalandor'-politikára építettek. Nagyságos Asszony Trla: Gárdoff Sándor A Nagyságos Asszonyt nemrégen egy goromba miniszteri rendelet munkakerülőnek minősitétie és elrettentő szándékkal azzal a szigorú büntetéssel sújtotta. hogy megvonta tőle az élelmiszer jegyeket. Toltak, akik azt hitték, hogy no most a szegény Nagyságos Asszony éhenhal, vagv ami még rosszabb, dolgozni kényszerül. Ezeknek megnyugtatására szolgáljon az alábbi kis karcolat: A Nagyságos Asszony reggel "10 óra 7 perekor felébredt, nagyot nyújtózott. Kezének első mozdulatával a tükörért nyúlt, megbámulta a kenőcsöktől fénylő arcbőrét. az álomtól még kissé bamba tekintetét, majd csengetett a konyhába, ami azt jelentette: » Trézsi, hozhatja a reggelit!* Trézsi, az öreg szakácsnő, aki immár a második generációt szolgálja a családban, már hozza is a reggclizőtálcat. Kavé, vaj, méz, kalács — ez a Nagyságos Asszony reggelije. (No ugye ehhez igazán nem kell élelmiszer jegy.) Trézsi mama bennmarad a szobában. amig a fiatal nagysága táplálkozik. tesz-vesz, rendezget. Köztón előadja, hogy a cukor ára ma már (300-ra ugrott, de hálistennek nekünk még van a régiből, amit a nagyságos ur hozott Romániából. A nagvságos már bekebelezte a reggelit, alig figyel az öregasszony, egyhangú duru/solására, idegesen fészkelődik az ágyban. Trézsi már vinni akarja a tálcát, amikor az ifiasszony kényeskedve megszólal: • — Várjon csak Trézsi, előbb rázza le a lepedőről a morzsákat; En nein érteni, minden reggel menynyi bajom van ezekkel a morzsákkal, pedig ugy vigyázok. Ráhajolok a tálcára, ugy eszem, mégis mindig tele van a lepedő morzsával Nem furcsa ez Trézsi? Mintha a morzsa valami ravasz kis állat lenne, ugy csúszik rejtélyes utakon a paplan alá és vérig boszszanlja az embert. Trézsi mosolygott az orra alatt és dünnyögött is valami alig érthetői. — ITm. Bizony, bizony. Ez a kenyér bosszúja... a kenyéré ám... ugy van az, ugy. — Mit beszél? Miféle bosszúról van szó? Mondja hát el értelmesen Trézsi. hiszen maga mindenre tud valami népies magyarázatot. Igazán érdekelne, mit hoz ki a morzsából, amely a paplan alá szivárog. Trézsi letette a tálcát, odaült az ágy szélére és éneklő hangon meséim kezdeti, mint régen, amikor a Nagvságos Asszony még a gyerekszoba lakója v«ít és este el nein aludt addig, amig Trézsi nem zagyvált össze valami meséfélét. — Hát lelkem — kezdte el Trézsi a mesét —, a mi falunkban volt egy nagyon bölcs vénember, leheteti vagy százesztendős, attól hallottam én, hogy a kenyér nem szereti, ha ágyban eszik meg. Aki az ágvban eszik, az vagy beteg. Események, amiket Sztálin előre látott A sztálini előrelátás ereje viszont abban van, hogy felismeri és számba veszi az objektív erőviszonyokat, a reális körülmények bonyolult összességét, az összes reális lehetőségeket. Ezért van az. hogy a sztálini jóslatok meglepő pontossággal be is következnek. E honvédő háború első napjaiban Sztálin marsall az eljövendő győzelembe vetett bizalommal telt szavakkal fordult a Vörös Hadsereghez és a szovjet néphez: •Erőnk mérhetetlen. Az elbizakodott ellenségnek hamarosan meg kell majd erről győződnie*. A háború folyamán a Vörös Hadsereg valóban fenyegető veszedelemmé vált a hitlerista hódítók számára. A nagy októberi forradalom 27. fordulóját akkor ünnepelte a szovjet nép, amikor a Vörös Hadsereg kiűzte a német hóditókat a Szovjetunió területéről. Sztálin marsall jóelőre megmondotta: •lesz még ünnep a mi utcánkban is!< — s ez az ünnep elérkezett. Emlékezzünk azokra a történelmi jelentőségű szavakra, amelyeket Sztálin a háború elején mondott: •Elvtársak! Vörös katonák éa vörös tengerészek, parancsnokok és poliíikai megbízottak, partizánok és partizánnők! Az egész világ szeme rajlatok függ, az egész világ bennetek látja azt az erőt, amely a német terülctrablók haramia-bandáját meg tudja semvagy léhűtő, lusta fráter — már bocsánat, igy szól a rege —, a kenyér pedig nem szereti a betegeket, de különösen nem a semmittevőket, akik ráérnek az ágyban heverészni és arra is restek, hogy asztalhoz üljenek, ha megéhezlek. — Ejnye Trézsi, sértegetni akar? — Dehogy galambom, csak azt mondom, amit a százesztendős táltos mesélt erről. Vagy ne mondjam? « — Hogyne, hogyne, mondja csak tovább. — Azt mondja a táltos, hogy a kenyér csak a dolgos, munkásembereket szereti, ezeket táplálja, ezekben válik vérré és izommá. A beteg ember gyomrában gombóccá válik és kemény lesz, mint a kő Az ágyban heverésző naplopót pedig ugy bosszantja meg, liogy héjjá na k legélesebb morzsáit küícii a takarója alá, bemászik a legkisebb résen is a fekhelvére és íigv helyezkedik el, hogy véresre sebzi a lestét annak minden mozdulatán. Evés után már vége a kényelmes lustálkodásnak az ágyban. A morzsák szúrják, csípik az ipsét, mint a vöröshángyák és kiszekirozzák az ágyból. A Nagvságos Asszony jót nevetett a mesén, közben azonban ugyancsak hessegette kezével a lepedőről a szemtelen »vöröshangyákat*. — Aztán mondja csak Trézsi, miért hviragszik ugy a kenyér a lustálkodó emberré? — Azért könyörgöm, mert igaza vaa néki. Tudia-é nagysága meny9 mWtenT, Eonröp* ufmef hódBló% Igája alá kére" néne! rá ék 57®'dk Irktnle ü bennetek látják felszabadítóikat, Nagy, felszabadító küldetés osztályrészetek, l.egvrfek méltók a küldetésre »* S ma az egész haladó emberisé* örömmel üdvözli a Vörös Hadsereget, amely letörte a hitleri rabság bilincseit Európa népeiről. A szovjethatalom 27. évfordulóién tartott beszédében Sztálin marsítU a következőket mondotta: •Most, amikor a honvédő háború győzedelmes befejezéséhez közefedik, egész jelentő égében kidomborodik a szovfet nép iörténelml szerepe. Ma mér mindenki elismeri, hogy a szovjet nép önfeláldozó barcávnl megmentette az európai civilizációt a lasbzta pogromlovagoktól. Ez a szovje! uép , nagy világtörténelmi érdeme.* Fényesen beigazolódott a sztálini jóslat az erős hijlerellenés koalícióról Sztálin marsall m^g 1911 julius 3-án megmondotta: Ufí felszabadító háborúban nem fe. szünk egy:"'ül. E nagy háborútól hü szövefeé<<"selnk lesznek Európa és Amerika népei. A hitleristák a háború egész folyamán igyekeztek éket verni az angol-szovjet-amerikai koalíció tagjai közé. Nagy zajt csaptak a<t<»' hivatkozva hogy ez a koalíció különböző fajtájú elemekből tevődő 1 össze, amelyeknek ideológiája t» különböző s ez a körülmény lehetetlenné teszi azt, hogy megszervezzék az egységes, közös cselekvést. S ezzel szemben mi történt? Az októberi forradalom 27, évfordulóján tartott beszédében Sztálin a következőket mondja: •Nincs okunk kételkedni alv. ban, hogy ha a demokratikus hatalmak harci szövetsége a löhb mint három évig tartó tinhoru megpróbáltatásait kiállta ós megerősítene azt « szabadságuk és bee filc tűk védelmére felkelt népek vére.annál inkább ki fogja birni a nvi dolog, vesződség von addig * kenyérrel, kaláccsal, oniig reggé! a tálcán idehozom az ágyhoz? Hát bizony a parasztember már pirkadatkor kint van a mezőn, szánt., vet. boronál, arat ftfépel amig magtárba hordhatja a gabonát, Akkor malomba cipelik a burát, megőrlik. zsákokba rakják, az'án kezdődik a szállítás kálváriája. Képzelje csak el: milyen kalandos uton kerül végre a liszt a pékhez* ahol félmeztelen legények egész éjjel gyúrják, dagasztják, sülik. Hajnalban aztán kicánrfnoghatok a i'üszeres ajtaja elé sort állni, amig végre hazahozhatom. Soksok ember nagy munkája kell ahhoz, hogy a Nagyságos Asszony, 10 órakor vajjal, mézzel vastagon megkenve, kávéval öblögetve esakugy mellékesen elfogyassza a friss kenyeret. Nem csoda hát, ha a kenyér megharagszik és a paplan alá küldi a mérges kis morzsákat A Nagyságos Asszony feladta s küzdelmet a morzsákkal, nevetró ugrott ki az ágyból és a toileltelük őr elölt zsonglőrködve különböző szerszámokkal rendbeszedtö az éjszaka elkallódott szépségét,' Szagos szesszel dörzsölte le arcáról a kenőcs-politurt, mikörhen még mindig nevetve szólt oda a szedelőzködő öreg dadának: — Mondja csak Trézsi, noip kommunista maga? A Nagyságos Asszony meg akkor is nevetett, amikör a vénasszony dörmögve, az edényekkel zörögve nehézkesen csoszogod az üres tálcával a konvha feÜL