Délmagyarország, 1945. május (2. évfolyam, 97-121. szám)

1945-05-01 / 97. szám

11945 május T. VJi vezetés helyett OÉLMACYARORSZÍG •©bananmioi Kialakult s megállapodott kol­lektív termelési rendszerben a gyá­raknak, mezőgazdasági termelő­•zövetkezeteknek és állami árurak­táraknak megvannak a maguk jól bevált szervei, amelyek a közve­títs s az árakat indokolatlanul fel­srófoló kereskedelmet mellőzve közvetlenül juttatják el termékei­ket a fogyasztóhoz. Mi még na­gyon messze vagyunk a gazdasági fejlődésnek ettőí a fokától, de messze vagyunk már az u. n. »tisz­tcs kereskedelem* ideáljától is, amelyet a békebeli üzleti élet for­mált ki és amely minimális ha­Bzonszázalékkal kalkulálva is jól megszedte magát. A zűrzavar ak­kor kezdődött, amikor régi cégek szakképzett vezetőit árja-ncmárja alapon egyik napról a másikra menesztettek és helyükbe ambi­ciózus kereskedősegédeket, jó ösz­szeköltetésekkel dicsekvő Aladáro­kat, lecsúszott méltóságos urakat lállitoltak. Megjelentek az üzletaj­tókban azok az ostoba, de a kor­szellemre nagyon jellemző táblák, amelyek azt hirdették, hogy az illető rövidárukereskedés •őske­resztény, magyar üzlet*. (A tulaj­donos nagyon gyakran — sváb volt, vagy strohmann.) Sietve át­festették a régi cégtáblát és he­lyébe akasztották mint biztató ígéretet, amely leszámol a bűnös múlttal: »Uj vezetés!* De láttunk llyentnevelséges felírást iVaz üzlct­ajlókon: »A tulajdonos fogad d. e. 9— 10-ig*. A méltóságos kereskedő ur ezt az egy órát szentelte ve­vőinek és üzletfelcinek. Leeresz­kedett hozzájuk, fogadóórát tar­P tt, sőt talán még megszólitásá­l.is kitüntetett egyeseket az ilyen rele alkalmával, r Ebben az időben, a fennen hir­detett »uj vezetés* alatt kezdő­idölt meg Magyarországon a terv­pzcrü árdrágítás és indult meg a jjpultalntti forgalom, másnéven Sfeketézés*. Pedig akkor még volt áru bőven, de az újdonsült és mohóságukban türelmetlen nagy­és kiskereskedők már akkor rak­tárra vásároltak és a vevőket, vi­azontelárusitókat azzal utasították •1: — Hja, háború van. Nincs mun­kaerő, az a kevés áru pedig, ami •an, kell a katonaságnak. Első a honvédség és csak aztán jövünk mi. Dc ha valakinek nagyon kellett az áru és erőszakoskodott, »kivéte­lesen, dc igazán csak mert régi Jó vevő*, megkaphatta, persze jó­val drágábban. Igy indult el az a folyamat, amely gyors tempó­ban züllesztette le a kereskedői erkölcsöt, amely most már sem­mivel sem különb, mint a hiénáké. Az uj vezetés felpattant a kon­junktúra megvadult lovára és ész nélkül vágtatott bele a vak vi­lágba. A mindenáron nyerészkedni akarók nem törődtek azzal, hogy a bombatámadásoktól, kényszer­munkától meggyötört, agyonfá­rasztott proletár éhezik, nem ér­dekelte őket a csonttá soványo­dott, rongyokba burkolt asszonyok •ÍRtelen sora, amely ott tolon­gott az üzletajtó előtt és bam­Fűző, melttarió, harlsnyafarló Dr. Ssáva Lajosné, Klauzál­tér 8. II 7. Üzleti Idő 12—l-ig. Irta: Gárdos Sándor bán bámulta a kirakatban levő lakonikus kereskedői közleménye­ket: »Cukor nincs*, »Liszt nincs*. • Burgonya elfogyott*. De azért csak álltak, vártak és századszor is elolvasták a már-már sárguló táblákat: »Keresztény magyar üz­let*. »Uj vezetés*. Sfitő ur rosszul spekulált Az üzletekben semmit sem le­hetett kapni. A feketepiacon min­dent. A kispénzű emberek kop­laltak, a gyerekek tömegesen hal­tak meg »végelgyengülésben*, mert nem jutottak élelmiszerhez. A ke­reskedő urak csak a pénzes ve­vőt »fogadták* — feketén. Buda­pestet már napok óta bombázták, a lakosság pincékben penészedett s éhezett, az utcákon életveszélyes volt a közlekedés, de a hentesek, fűszeresek előtt mindig kialakult a csodavárók hosszú sora. Anyák és gyermekek dideregtek ott, percen­ként lecsapott egy-egy gránát, vagy akna, sokan életüket is vesztették a kenyérért vivott hősi küzdelem­ben, de a kereskedő rideg maradt. — Sajnálom,, nincs áru. A házban, ahol laktam, volt egy vendéglős. Sütő urnák hivták" és fldott rossz ember volt. Mikor már a vízvezeték se működött és napok óta szomjaztunk, nem volt mivel főzni, mosakodni, mosogatni, az emberek szinte kórusban kö­nyörögtek Sütő prnak: — Ha Istent ismer, adjon egy kis bort. Legalább a gyerekeknek főznék egy kis borievest, hiszer^ tönkremennek. — Adnék én, angyalkám,, de nincs egy gyüszünyi italom se. Az anyám életére esküszöm, hogy teljesen kifogytam mindenből. (Ké­sőbb megtudtam, hogy Sütő ur mamája már régen meghalt.) Két hét múlva a Vörös Had­sereg rohammal elfoglalta az utcát és a nyomukban tóduló csőcselék feltörte Sütő ur vendéglőjét. Vö­dörszámra, hurcolta a bort boldog­boldogtalan és a sáros bakancsok bokáig gázoltak a hordókból ki­ömlő drága nedűben, amelyet a derék jó Sütő ur nem volt haj­landó jó pénzért eladni a szom­jazó, erőtlen gyerekeknek, kime­rült embereknek, a lakótársainak. Mondanom se kell, hogy csepp hijja meglincselték a jó öreg korcsmárost, aki szedte is onnap az irháját. Az anyósa óvóhelyére költözött és ott busult azon, hogy ez a borspekuláció bizony nem sikerült. Elmélkedés az üres boltban Ide fajult a Baross-Szövetség által kreált uj kereskedői erkölcs amely elégedetlen volt a régivel és valószinüleg ennek a szellem­nek jegyében óhajtották a nácik és magyar szolgáik felépíteni az uj Európát. Ehelyett lerombolták a régit és most ott ülnek a ke­reskedők a bombaverte, kifosztott üzletük romjain, siránkoznak és Sütő ur módjára tépik a hajukat, hogy milyen marhaság volt azt a sok finom, jól elrejtett árut el nem adni. Mert a fosztogatók elő­kaparták ám rejtekhelyükről a féltve őrzött kincseket. Előkerült ai kávé, tea, cukor, csokoládé, szar­dínia, megtalálták a konzerveket, szalámikat, sonkákat, vég vászna­kat, szöveteket, ruhákat, cipőket és ki tudná felsorolni mi mindent még. Most aztán valóban alig van áru az üzletekben és a kereske­dők az üres boltban ráérnek el­mélkedni azon, hogy az esztelen harácsolás rossz üzletnek bizo­nyult, mert elviszi az ördög az olyan pénzt, amit embertársaik kí­méletlen nyuzásával, kiuzsorázásá­Petőfi véleménye a svábokról A magyar nép szerűében a sváb­ság minőiig a szabadság örök ellen­ségét jelentette. A független ée sza­bad Magyarország idegen zsondárait, Okik mindig készek arra, hogy há­tulról döfjenek tőrt a nemzet tes­tébe. Századokkal ezelőtt már ngy telepítették őket ide a zsiroa, fekete magyar földekre, mint gyarmati né­pek közé a német hatalomvágy misz­szionóriusait. A magvar népnek nem Volt olyan szabadságküzdelme, amely­ben a svábok fiait ne találnánk a la­bancok között, a szabadság dühödt ellenségeink sorában, a német zsar­nokság zsoldosainak egyenruhájában. É ' volt ez 1848-ban is, amikor Pe­í Sándor lángoló szavakkal szórta a svábok fejére a magyar nép gyűlö­letét. Dokumentumképpen idézzük itt Petőfi napló jegyzeteiből 1848 már­cius 26-3a keltezéssel irt alábbi so raitúd* Pest, 1848 március 20. eyetérté^mdy eddig ki­KvÁ-vélel néík,ül uAftpdött rosban, bomlani* ftad Német polgárok, bevádoltak benneteket a nemzet és az utó­kor előtt, hogy azt ti bontottá­tok föl! E ketfö itéf-ten fötöl­tetek. Ok nvjja tkoztak először, hogy a nemiét őrségbe maguk közé EsidÓt nem vesznek ée igy öfc dobtak először sarat március 115-éhek szüztiszta zászlajára I... avagy nem áll-e azon e jelszó ós nom kiáltól£ák-e velünk: sza bfldság, cgy.cn tőség, tegivőriség' Igen, ti velünk kiáltó Itatok ezt, do — most már látjuk — nem Igazságszere tétből, haaem iéle­famabőtí Megszüntetek már félni? Ne •Tűnjetek meg, mert elfötf és még nem mult el a julabnazás­nak és büntetésnek ideje 1 Várhattok-e igazságot a maga­tok részére, ha nem vagytok Igazságosak mások iránt? S miért üldözitek ti a zsidó­kat, hogy meritek őket üldözni Itt minálunk? Hullott egy csepp véretek e földre, midőn a hazát szerezték, vagy midőn oltalmaz­ták? Nem. Ti jött-ment emberek vagytok, alig van köztelek olyan, laki" be tudná bizonyítani csak nzt is, hogy első nagyapja itt halt meg, annál kevésbé, hogy Ut született. Olyanok voltatok, mint az I, midőn bejöttetek! most olyanok vagytok, mint az O... Legyen bennetek annyi be­tesületérzés, hogy ha már nem szeretilek is e nemzetet, mely­nek földjén meghíztatok, leg­alább ne piszkoljátok azt bel De a legszomorúbb az, hogy nincs olyan gyatírzatos ügv, mely­nek pártfogói, apostolai ne tá­madnának. Ezen égbckióltólag igazságtalan zsidóüldözésnek apos lola leit néhány zsíróén tor, kik most széltire prédikálnák a zsi dók ellen s aki az igazság mellett szót emel, arra e megvetendő hamis próféták c ég szemtelenek azt kiáltani, hogy a zsidók által meg van vesztegelve. A nyomo­rultak! nem tudják, vagy nem akarják hinni, hogy ő náluk be csületesebb emberek is vannak, kik nem a szennyes önérdek rabszolgái, hanem a tiszta igaz­ság és numantsinus barátai. tral szereztek. Most volt idejük' magukbaszállni, levonni a tanulsá­gokat és revízió alá venni azt a bizonyos erkölcsöt, amely ilyen csúnya csődbe került. Ha a boltosok súlyt helyeznek arra, hogy a népet meggyőzzék a közvetítő kereskedelem létjogo­sultságáról.. akkor elölről kell kez­deni az egészet, de más és való­ban uj alapokon. Azt nagyon jól tudjuk, hogy az üzemek még nem kezdték meg a szükségleti cikkel; gyártását, az élelmiszertermelés sem produkál sok uj árut, ne vár­ják hát a pult mögött ácsorogva az ügynököt, aki szájukba hozz» a sültgalambot, hanem induljanak neki és keressék meg ezúttal «' c azt a kevés árut, ami még itt-ott fellelhető. Keljenek nemes ver­senyre, hogy melyik tud több és olcsóbb portékát felhajszolni, mint ahogyan azt most a földművesek és munkások teszik a termelés startjánál. A mezőkön, a műhe­lyekben már megindult a versen­gés, amely a többtermelést elő­segíti, de ne gondolják a keres­kedő urak, hogy a dolgozdk és pa­rasztok egymásközötti heroikus versengésének hasznát piost ők fogják majd lefölözni. Ebban az átmeneti időszakban, amely a ter­melő munka megindulása és a friss készáruk megjelenése között van, kitűnő alkalmuk nyilik a ke­reskedőknek arra, hogy a közel­múltban tanúsított magatartásuk miatt canossát járjanak. Száii janakl le végre arról a piedesztálról, ame­lyen eddig pöffeszkedtek és hal­ványként imédtatták magukat a megszorult vevőközönséggel. Most1 már ők szolgálják ki a közönsé­get, keressek a kegyeit és a föld alól is kapaalák ki az árut, ne­hogy újból ^ingereljék a Vevőtá akiből élnok. Mert vegyék tudo­másul, hogy néhány hónappal ez­előtt nem a »csőcseiákc fosztotta ki az üzleteket, hanam az a ha­talmas fogyasztó tömeg, anaotyet éppen önök rehesatatrf ki a ve­vők soraiból azáltal, n<W ttűto­zsoló feketézésükkel, magas áraik­kal egyszerűen lehetetlené tették' számukra a vieÉetáat. Okuljanak.' tehát a kemény leckén fe ifé­kezzenek hasanas, nem P*m0 liaae­not harácsoló tagjai lenni anrwk az uj Magyaroruágnak, amelyet a dolgozók együttM munkája ala­kit most ki a scmmibőL A „Szeged" hangverseny­rendező rendezése DÉGELKAROLY művész zendtarának JAZZ HANGVE RSE NYE májas 6-én, vasáraap délelőtt 10-bor a BELVAR®SI MOZIBAN. Symfonikuo, klasszikus és mo­dern zenék yazz átiratai. Angol, amerikai és magyar világsike­rek, tangóharmonika művész, dal, tánc, tréfa, ezer zenei vicc, ötlet káprázatos revüje. Kwareini&iidnek Orbán Zsuzsa, Sándor , Ha, D. Nagy Mária, Káldor Jenő, I)an­chiger Imre harraonikamivész, Garaf Imre, slb. Kivégezlek két nyilas tömeggyílkcst a fővá­rosban (Budapest, április 30) Budapesten a Markó-utcai fogház udvarán kivégezték Csikvári Győző 46 éves cipészsegédet és Horváth Ferenc 25 éves cukrász­segédet. Mindkettő mint a munkaszol­gálatosok halálbakinzója éa nyilas' tömeggyilkos- nyerte el méltó bünte­tését

Next

/
Thumbnails
Contents