Délmagyarország, 1945. március (2. évfolyam, 48-72. szám)

1945-03-11 / 57. szám

1945. március 11. deininvarnsszív ^Hisszük, hogy a szegedi kezdeményezés nálunk is visszhangra talál..." A jugoszláv saHó a Magyar-Jugoszláv Társaság megalakulásáról Hirom héitei ezelöt alakult me Szegeden a Mag"a. Jugoszláv Tar sasag, amely céqa^l tűzte ki, hog szoros kapcsolatokat teremts.n a k annyira másrautalt szomszédné közö t kuiturá'is és gazdasági, va a mint p úinkai téren is. A szeged kezdrmén ezés hire Utalános tetszés lel és lelkesedéssel találkozott a ország egész fölszabadított terület-n és élen* visszhangja támadt Jugo szláviában is. A Vajdasági Egysége Népfeiszabadt'ási Front ujvidesi napi lap a, a „Szabad Vajdaság" részlete fudotitást közölt a Magyar-Jugoszlax Táisaság alakuló ül seről es „Népe lorsközftssége" cimen vezércikkbe méltatta a kezdeményezés jeientös? gét. Ezeket irja: „Nap ainkban az európai történe lemnes egy olyan nagys/eü ko szak követt-ezeri el. ameb széttép e a kis nemzetek rabláncait és az évszázado csel'dsorsból fölemelte őket a sza badsag magaslataira. Kis népek fö szabadulasmak nagy kort ez, amikot • költök es dolgozok leghőbb vágy tejesül: e következik valbjábin a. igazi sza adság ideje. És ez a sza badság magával hozza az uj éle minden nagy adományait: az élei belső e rendeződését, a kötelességet és .fogok egyensúlyának helyreáll! lását i s a becsületes s andéku munka kezdemenvezés mindenek fölött val megbecsii ését. A szabadság uj te ©egőifbcp egymás'a találnak a-ok népéit. is., amelvek ed.lig — idege érdekek szóig dóinak kényszere al att rilenségsent farkasszemet nézte < egv mással s történelmünk azon szaka szaiban, amikor együtt ke le't votns hatedniok, egvmás ellen fordultak. A jugoszláv és a magvar n p epyüttmüirod s re már a múltban is lörténtek » agy t rténelmi kisérle e • betű munkásai, a po'itika bec<ü letes szmdéku hircosai és a tudo manjok művelői nem egy erőfes/i lést te1 e'< arra vona kozólag, hog ez a két nép végre megtalálja egy más kezé; hogy fölismerjek azt . eorsk'zös-éget, amelv a Dunt-me Öerce országait és népet összeköti A második világháború vívmánya most ismét meghoztak a nagy Ice löséget: az összefogás s az együt működés lehetősé'et. Reigeteg vér áldo at és szenvedés árán eférkezet a magvar nép is ahhoz az állom >s boz, ahon tan már tisztán látja, hog l hős jugoszláv néppel egvüit kel működnie. A népfö szabadi ó híre nyitotta föl szemet: a szab dságsze rető nép csodálatos Hősi -ssége gvö/t meg arról, hogy szakítani keli a átkos mmtal széttépniazokat a germán kapcsolatosat, amelyek az or szag, a n p pusztulását jelentette minden id meri s együmüsfldést ke resr.j a hős szomsz-doksal, aki harcolva építenek és harcolva tani tanak. Az egvüttmüködés gondolata és hite már a tuda ban él, regen meg fogalmazást nvert. csík a gyakorla'b n m m való ulhitott meg eddir Nem vilhaiot éló valósággá, hog Imakat bontson es hidakat építsen örökké tartó hidakat az egymásra utalt népek közé.. Szeged m megte: lék az első lépést a nagy törtene m cél megva ósitasa felé; ha nem is politikai síkon történt ez a lépé« hanem „csak" az eszmék barrikádtin, — mégis, nagyjelentőségű lép' s /olt. A délmagyarországi egyetemi /árosban par nap előtt alakult me » Magyar-jugoszláv Ttrsasig, amelvek az a célja, hogy „m?gtercm sr • ket szomsz dnép les véri együtt üétónek előfeltételeit gazdasági é ulturális téren, hogv ktepi sí közöt \< a legszorosabb kapc<olatoka ngy a h»'á', amilyet majd a béke onferencián vonnak meg véglegeen a két ország között, ne elválasz i a, hanem összekapcsol a a magva tepet a jugoszláv néppel". Bár a tár aság S egeden székel és a szeged •gyetem ka edráján akana müvein i «5zt»visz»ika hí tornáivá* d° c4" z, hogv megindítója legyen az egés •rszágra kiterjedő mozgalomnak. A sretedi kezdem nyezes az eV éoés azon a történelmi uton, amel i két nép együttműködésé iez veze )e hogy ez a nagyszerű kezdem" i ezés ne akadjon meg nvndiárt a •íső lépésnél s ne marad on csupá csak ke/deményezés, nek'nk kel negtennünk a második lépést: ne ünk, vajdisági magyaroknak. Szorgalmas munkával elő kell segitei ízt, hogy a 'ártománvi székvárosba • s meginduljon egv hisonló mozga >m es ki er ed en az eg'sz országra A mu tban 'ö téntek már hason isérletek a Vidiságban is. A ré ugosdáva 'de én Víjdaság magyai ; 'ói inddották el ezt a mozgalma' le az e ső lépési ti to/áb nem ju o:tak el. Ma ismét elő ép ietnek a rók, hogy mindéi csüggedés ntik i rákezdjék műnk* ukat, mert hisz szűk, hogv ma már a második lép tött is nyitva áll az ut s a szeged ozdeményezés nálunk is visszhangra Hál". —oO»— Eladó hirek — kis gyári hibával... — Halló... Tehát öt percig várunk .. \ belső teremben. Szervu z. A telei m kattant. Délután nég> ra volt. öt perccel sem mu't nég\ •ra, nir lenn voltam a megbeszé ielyei: egy nagykörúti eszpressz >eiRÓ termében. Ivor Dnes, a régi magvar újság irógarda európahirü tagj3, Tini lese •gykori bizalmasa és egy ismeretlen érfi várt a sarokasztalnál. A köles v i )s bemutatkozás után az ismeretlen izonnri a tárgvra tért. — Leadta már a külpolitikai anyagot? — Még nem. — Nos, akkor irja meg, hogy né lány héttel ezelőtt Ansarába érirezei lariha Bibescu román hercegnő. A itazás háttere nen egyéb, mint a* íogy a hercegnő a román különbéke erveket vitte magával. — Számtalan ilyen különbéke híforog közszájon — vetettem közbe - Igen ám — válas/olta asz'altár unk — csakhogy Mirtha Bibescu egnape.őtt kiutasították a török ha óságok Ankarából. A török politikr •vatos ágára jellemző, hogy éppen iz ankarai német követtóg interven:ió ára. Berlin tehát „megszagolta" a. gvet. Ismét kénytelen voltam közbeszólni. — Akkor minden bizonnyal utasítást kapott Berlintől a magyar kalit yi sajtoosztaly is, hogy Martba Bioe cu útjáról egyetlen sor se jelenhessék meg magyar lapban. Az idegen nem is figyelt a közbe tzólásomra. Monoton hangon folyitta: — Martha Bibescu útjával már nem őrödi* Berlin. Ma reggel ugyanis itirbey romái herceg ér<eze t a tööf fővárosba. Mondinom sem kell >ogy ugyancsak a román különbékeügyoen. Ankarából azonbai rövidé en Kairóba utazik, aionnan nem utasitja majd ki senki. — Ezt is megírjam? — Term szetesen — volt a vá asz. — Igyekezzék azonban kná zani a cenzúrát, mert Berlin erre ? íir e is kimondta a Közlési tilalmat Most lvor szóla't meg. — Nem lenne érdektelen, hogv e • hir először egv m igyartiapban lásson napvilágot, mert h szén oenoün ítet nagyon is érdekel az. hogy mi jrténik a szomszédos Romániában ez a Stirbey-ügy nem közönsége ii-üoria. igy „villám-kihallgatás" Mintegy húsz perci* beszélgettün nég az es/presszóbin. A szer<esz ő tegi szooánban a telefonfülkéhez tá nasztva kis cédula vártl „Azonnal menj a külügybe Lab itkár.noz". < Azonnal mentem. Úristen, mikot idom le mi a külpolitikai anvago:? A külügymi íis'térium síjtóosztá yan pillanatok múlva a titkár eb ;erü tem. Épp ilyen rövid i Jő múlva ;i is töt cm a szobájából. A kihall tatás alig ötven mísodpercig tartott — Egy eszpresszóban voltál Ivor kénessel és Aextnder Bmeth s/el i N.ws Chronicle volt magyarország uJósitójival... — Igen... — M röl beszéltetek? — Magánügv. — Ugy gondolod, hogy — Stirbe; aagánü gye? — Igen — mondtam. Ha ezt a? egytagú szót lehet dtdogni, akkoi ladogum. — Nos, figyelmeztetlek, hogyho! tap reggel az Es'i Kurírban nem írhatod már meg ezt az ügyet... Fr! Utam. Mindent m-gértettem H/lnap reggel nem. De mi este igen < tszönö n titkár ur. Mégis csak nagv> «rt, ha az ember egy esti lapnál is dolgozik... Robogó tempóban diktáltam gépbe 4s ad am le a cikket Mirtha Bibescu és Stirbey u járól. Aztán a páriámén stjtószobá ábin izgatottan vártam a cenzúra döntését... Hir és cáfolat A kézirat-másolat szélén lilaszinfaecsét: „En gedé yezem Terjeszthető". Jüum: 1943 október 7. A cenzori engedely tehtt megszü etett. Ez a p-csét azt jelenti, híg hgow budi pesti német nagyköv.-. ismét küdhet bizalmas beS'ámtiót Berlinbe, hogy ,,mit>en körülménye sözrejátszása fol /tán jelenbelett meg i n'met fetógyeiet alatt álló magyar sirtóban S iroev útjáról ilyen kirae itö <rtzle nény?.." Milyen körülmények közrejátszása folytán? tgyszerü. A német Í6cen/t> -ok magvar segéderői sem ni kive'niaiót nem taliltak abbin a sz >veg»en, amely szerint „Mirtha Bi »esci»lerc^gnő és S >rb-y herceg Busarest>ől Törökországba utaztak a közeidő orosz csipa os elől. U az.asuk nttere c-upin az a félelem, ame y -itöhi a rom ín arisztokráciát és nem z. az ok, amely bizonyos belső ro. níniai es-nrinyekkel és eseilejes' ülsö válto/asokkal all kapcsola'han;' fémet vé'eménv szerint min len olyan úr, mely azt véli tudni, hogy Stubey i román különbíke-terveket »ite ngával Ankrába, illetőleg Kairóba, i k-pzelet szüleménye". Igy kellett „u ságot írni" 1941 b»i \ igyarorszigon. Igyirtun-. Es a hit negie^n. Alrxmder Bane'h, Ivor Dénes és • magam azonba1 soha többé n-nr tientünk meg abban a nagykörúti szpresszó >an... Minden eszpre»sfor ukezde és káveh z tele vo t nemef ;íj ókémekkel. Husz percnyi beszéletés elég volt ahhoz, hogy a némrt rive'ség és a mzgvar külügyi sajtó.; tsztály meg udja, hogy három újság-:r i a Sotbey-ügyról beszélt e <fj öruti eszpresszóban egy öszi delu'ánon.^ M i már mindenki tudja, _ nem igy mint aboan az idöoen — hogy nit végzed Stirbev azon a két ev ti itti ös.ön Ankarában. De a berlini láci hírközpont egyik magvarországi tajtótzerve, a Transcontinent Press hir meg tle lése u án a Német Távirati Iroda következő szövegű cáfo'a'át adta ki: „Stirbev rom n nagyherceg, minden nas értesüléssel szemben, Bukare >en tartózkodik s mivel közötte és i német hatóságok között teljes az isszhang, nem is szándékozik on^an titrvozni..." Ilyen cáfolatokat adott ki, ilven lazugsigokat adott eV akkoriban a témst hírügynökség. Furcsa e adó tirek voltak ezek — kis gyári nitával... Marna Fer^ae, Fejsze és íürész A nyomasztó tüztiainség eUerül. letetlenné tette különösen a Székesővárosban az u'cai sorfik, söt: a pirkfák kivágását is. A Városliget gvönyörü évszazados fáit is irtja anuír eleje ota a kitört ablakoknál Jidergó és főzni nem tudó lasostag, — m utin a bombázott, vi-gy iz ostrom alatt összedűlt házak minién faanyagát, még az epütetáilvá-ítyoz s anyagát is már Koráboan :zéi|el hordta. (örö'< s/égyenére 3 /olt faközp intnak, vagy fakormánvú/tosságnak.) Szegeden is sor került a díszfák •s haszonfák, a Mikkoserdő stb. cénys/erl kiterme'ésére, mert az élei tem állhit meg. Sajtos,a ino dony•s vagonhiíny további fairtások<al enveget H >i van a Vibu na („Viagos Budapest — virágos Magyir»rszág") almi, amit a harmi ;cis vet seitetme len polgára álmodott tomoázá fasorokra, virágos ablakok •zreire és a kőkockás terek parkoű ására gondolva. Kétségtelen, hogy a városszépítés eghatásosabb eszköre a fásítás és irágosi'ás. De a evegőt tisztára •zűrö, üdítő és illatoritó fa, virág •s erdő felett, ahol nyári bőben a nunka u'áni édes nyugalmat keresik, most a szépségfosztó fejsze és i fűrész veszi át a hatalmat Igy t >zta ezt a sors és igy kivánja 3/ síükség. Az aranvló buzafengerek kalásza is lehu'l aratá .kor, de szórja magvát ugyanaz az áldott kéz. mely ös*