Délmagyarország, 1945. március (2. évfolyam, 48-72. szám)

1945-03-11 / 57. szám

4 o p i. v % n r « 1915 március tt. üldrcias 15-íke előtt Fjodorov Nikolaj cikke jelent meg I Pravda legújabb számában „Mir cius hónap" címen. A következöke Irja : Közeledik a magvar nemzet nag » •ap!<nau, rrárc us 15.-ének, az 184."­—49. i szabmis >gnarc első n^ toeményéne< kilencvenhetedin évtor iulóta. Március hónapi A magyar óé.* ismét szabadon s.ivhitia a sza­badság levegőiét. A Vórós Hadsereg Magyarorszag legnagyobb reszebói liti/te a nemet imperiilizmusna •zcnn es áradatát. A nemet nbszol­ga'artóKkal együtt elmenekültek hivatásos hazaárulók, a magyar re ikció sötét kalandorai és Szálas n iias-hungarista sikalhatta. A ma­gyar nép testet vérét gyötörték a ne mct láncok. A közéletből még nen söpöt ék .i a fas szt a szemet min den maradványát, de a szabidta napja újra felkelt az ország felett A szabaddá lett magyar i ép a mag. ,j&vi3jAen d >lgoztr.t, harcolhat a V.) rös Had ereg és szovetségeseine űtda án. A magvar nep alkotó de moxt-ciáLan teremtő munkával ün lepelheti az 1848 - 49 es szabadta ­harc nagy vcz< reinek, Petőfinek é: Kossuthnak emlékét. Mos; teljesíthet szokat a nagy feladatótat, amelye­ket csiknem egy évszázaddal ezelő relett fel a törtenelem. Kilenc.enhét évvel ezelőtt a ma Í yar nép az európai reakció ellen arc legkitaróbb és legelszá-itabtt éle apa'a volt. A szabad tagharca kedvezőtlen nemzetközi vis onyo. között kel;ett megvívnia. PárLbai leverték a francia forradalmat, Bécs­ben WindisgiSz fojtotta v.rbe t feh-elést. A magára maradt magvai nép azonban tovább folytatta a har tot. „Lánc csörög mmden kézen csupm a magyar kezéb.n cseng «­karú", — irta akkoriban Petöti. fi Kabidságharcot leverték az európai reakció e:iesült erői. A küzdelem ne<? azonban vol ak eredményei é •zok szent hagyománnyá váltak t magyar nép szamára. A reakció ur minden esz őzzel küzdöttek ez el fcn a hagyomány eltén, meghánt isi tották a történelmet és Magyaror jzégot viss avezet'ék a német elnyo más börtönébe. Az utóbbi hároa évii.ed folyamán két izbea állito t i t nemzet é.'etét és javait a világhó ditó német rablóérdekek szolgála lába. A Vörös H idseregnek a neme kordára és csatlósaira lesújtott est pásai széizu&ták a magyar nép rab Jáncát. Ez a március ismét a szabadta márciusa lesz. Magyaroi sz ágon oly u ideig enes ne nzetgyü és és ko.m n ve/ed az állam ügyeit, amely nen csend órszurony segítségével juot az oiszag élcre. A n-.p szabalo megnyílta uló akirata állította oJ Ez a március ceikitüz< se.ben is ha sonló a i>7 év eiötti mircushoz. E nem vé'et en, mert az ország reak­ciós vezetőinek majdnem iOO éve át sikerült fönntartan azokat a reak c' s feudális intézmén eket, amelyei t.kn a magyar nép 1848-49 ben küz­dő". N gv a hasonlóság 18(8 é 1945 m rciusának m-g oldást köve lelő ^érdesében. De mérhe et en nag • különbség a m tgyar nemzet 84 ­19-i es 1 45-i helyzete között 9 évvel e előtt a magyar nép m jdneu teljesen egyedül maradt az uj erör liaooti reakcióval szemben. Ma má a helyzet. A Vörös Hidsereg meg valósította a Sztálin tabornagy ál a eleje tűzött feladatot. Ez Magyaror szag számára is leietövé tette, hogy ösi elnvomói, a németek és a ma­gyar lakájok ellen fordulhasson. A hmokrata alapon létrejöt ideiglenes emzetgvüls első lépése, a magyar réghez intézett fe hivás, történeim' isszhingja 1848 követ lésének. Mir :>us 16. e előtt különös jelentősége­ryeme? a felhívás egyes pontjai. A nagyar nemzetgyűlés megengedhe­etlennek tartja, hogy a magya-ság ie vegye ki részét a német Bandi­ik l-veré<téhen Le kell mosni a ¥ a* zmtdoa omum t+m í+enm a zaoa­in agyar azaHadsijp. aeró népek eló t JzTes jogosat Tg*roek a dolgoz 'öregeknek, a földn iküli és törpe b rtokos parasztságnak és igazságo­r>ldoszríst. A magyar nép a Szovjetunió é* szövetségeseinek végsÖ gy zelmc ii testjén kezdte meg országinak íjtaépitését. Ha becsülettel teyekszi feladatát megold mi, sz imithat ? Szovjetunió és az egész demokrata oilició támogatására. Ezt a krimi n-i'aranc<a t'ilá"t«l*a h-tvxwt®. Egy megmenekült deportált szörnyű élményei a waldseei gázkamrákban A náci banditák gyalázatos kegye*­•nségeiröl és pokoli hóhérmunkájá­ról derít föl most ujabb szörnyüse­es ré-zleteket az a jegyzőkönyv, ame­• et a Szegedi Zsidó Ifjúsági Szö etség irodájában vettek föl egy Szi .ziából már visszatért deportált fia al mberrel. Ez a halál torkából vissza >tl fiatalember Berger Ottó vörös marti divaticivc ö, akit tavaly ápril s / .-gén vittek családiával e'yütt a bar :si gettóba, onnan pedig nyolcvanad raguval vagonban a Kassa oderoerg vonalon Sziléziába. A deportált sze encséllenek végállomása itt Birkenai i irosa vo t. Ezt a gvüj ötabort hiv ik a fedőnevén Watdsee helységnek. Értesül sünk szerint a birodalom >an, több ilyen gyü.tö és elosztó tá­or volt és annak mind Waldse volt a neve ) — Itt Waldseeben — mondja a egyzök^nyv — mindnyájan írhattunk •gv lapot a következő szöveggel „Megérkeztem W-tte, egészséges va yok és a saját szakmámban dolgo -.om". Ez persze nem volt igaz. El enben azonnal elszed'é? minden poJ yaszunkat, azu án a férfiakat és r.ö et különválasztották. Mindkét nem­>öl a mu rkaképeseket fülön cso íortba osztotta v, fürdőbe vitték, le­lorotválták, maid kék.fehér csikós raV uhákba bujtatták. A munkaképtele­eket és a 12 éven aluli gyermeke et mindjárt a megérkezésük után e ázkamraba vitték. Ezek a gázkam­ik fü dőszerü helyiségek voltak, aho i halálraítélteknek az volt az iüuzi juk, mintha fürdetni vinnék őke* \ tussok megnyitásakor azonban helyett gyilkos gáz su gárzott az át lozatokra s ez pillanatok alatt vég ett velük. A hullákat innen rögtön í vitték a krematór umokba, amely vek éj:el-nappal üzemben vottak. A ezelö személyzet sorabin is felhas? látták a zsidó munkaerőket, de vo! ak közöttük szép számmal lengye ek, franciák, hCtgák s b. Beszélten réhány áldo/at-'elölttet, akik túlélté i rájut kerülő turnu t, mint létszám­'.•lettiek, ugvanis eg^sze re csak 80Ü •mbemek volt helye a „gázfürdőben" iivatkozha'om többek közt dr. Schu­->er László várpalotai orvosra is, ak >tt tartózkodása alatt lá ta a gáz amrákban és a krematóriumnkbar iz ott történteket. A hullák kezelésr olitikai foglyok végezték, akiknél­ötelessége volt, hogv az arany fo •avat az aldoza'ok szájából kivegyék /ottak mp-rk, amikor ilyen mólon volc-tizezer hu'lat ia „kezeltek" '< ttrendelt deportált munkások százai — A munkakép*sek nemzetiségű zerint Különböző fehünö jelzést kip <k — pttdaul a zsidók piros-sárg zvdó csillagot, a lengye'ek piros há imszöget stb., az azonossági szám .elzést pedig betetoválták a jobb ka­uknbt is. Munkánk sokféle volt, a legtöbbször szén- és kőbánya, ut *>ités, csa ornázás és mizőgazdn­stgi munka. A binásmád bestiili* ->lt, az e'lttás teljesen el'gtelen i legtóobii nai non -p mán meg is •eegeJtek ödémában, lejnóneoan, •agy ukrán betegségben. A kórhiz­>an jó bínismódban volt nsztiik. i/ógyulás uán egiese<et tuiomá­i/os kísérletek cejrira has nálták ál. A táborokból csaknem leietet­:nség volt megszökni, mert magas­jszülttagü árammtl telrett szög«s­Iróttal volt 'örJivéve. Sem Birke­luban. sem a táborbin nem taUI­:oztim szegediek-cel, de sokan voJ­«< Debrecenből, Nagyvira Iról, K»s­áról. Un varól, Kttozsvárról és a lelvidékrő'. Én kórházban fedidtem mi<or a fehzabrbtó oros? csapa­ik megérkezte?. Órzöink már előb> •egszökte? és igv menekülünk igen okan, véleményem szerint miitegy izezren. Az oroszok elláttak bennün­et eleiemmel es ruházattal és elő­egitették hizat -résünket. rddig a jeyyzőköayv. Ezeknek az in­:z ményesitett szörnyüs égeknek a meg­óriására talán nrm is lesz elég a tzokásos ítélkezési mód, hiszen ét­nél hidegebb és allatiasabb kegvet­nséget az emberiség történelme • Mi» nem ismert. Megyünk előre i. Allan Moorehead, a Sunday Dis jatett tudósítója irja: „Megyünk előre 1 Izzik az embe ek szem.ben a győzelem tudata, í> táskor zárkozitt amerisaiak mosi nevetve, jókeavürn haladnak a p > is, lucskos országút mentén. Ha i ilmas r püiögépek a fejü< felen tagyksliberü lövegek a hátak mö ;ön, 6k miguk pedig, egy nags emzet s ine virága, menne? e'őre nost már nem a mégg alát Bel ;tum, vagy a kiraboh Frinciaorszá. ádjén, hmem német talajon, az el enség otthonában. Nézzünk vissza csak D inqucque­re. Akkor egy szegényesen felsze­relt, megvert, üldözött hadsereg, lusztán mrgasabb erkölcsi erejében lizt/a, egyedül állott ellent einek i tordának. minden remeny és után pótlás nélkül. És ma? Jó munkát végeztünk! A szenve léssel teli évek a att, amikor m n : -ak a vezetők ébersége és Európ íjszava tartotta bennünk a lelket, leszüliünk előre a te adatra. És mo« ttt vagyunk. Meg/ünk el "re, napsü rrsben, hóban, tucsokban megyünk hogy ezen a földön ne legyen töb »et háború. Ma már igazán nem nányzik semmink. Nézzé'ek: ágyuk tnkok, autók tömege. Hi egy ez ed kitárad, pihennie kell, ott amá ik, amely á veszi tőle a feladatat Nmcsen hiány semmiféle utánpótlás >an, minden gördül etöre. A csat negn/ertük, ott állunk a Rtjna part án. És ha az ember a jö/óbe néz ilyan reményei támadlak, hogy ti em meri őket irni. A jövő itt á lőttünk és mi méltóak leszünk rá togy fogadhassuk. Simso i tábornoknak még egv iga? irközetre sem volt alkalma, amió a tz áttörés megtörtént. A német zür avar mére ei akkorák, hogy azt > ni vezetőségünk előre ki sem szá­nithatia. Minden másképpen alakul le j abban alakul, a uint azt elk -p -tttük. A front többi szakaszain i> remekül haladnak a dolgok. Csak dö kérdése, h»?y a szövetsége­esapatokat lendületük mikor dobj tt a Rajnán. De ez a nap sem fo okáig vira'ni magira. Azután, h i Rajna nagy akad d/át leküzdöttük i Vörös Hadsereg között nem les* nár komoly akadály". ii. Román Cormoran, az egyik ame­ikai haditudósító, aki Zsu?ov nad­eregcsoporija me lett van beosztva, i következőkben számol be élmé­tyeiről: „4 diadtlmasan előnyomuló Vő* ös Hadsereg olyan tempóban teszi teg az utat Berlin felé, hogy az rgyes vez rkari csoportoknak na­on*a többször keli változtatni" elÖ­eolt főhadiszállásukat. ho;y kö/et­tess-k a frontot. A Berin felé ve­-.ető utak tele vannak szétro«cso!t lémet tankokkal, teher*utókkal es tas egvéb hid'unvagga'. Ve'ük szem­re i pedig özönlik előre az orosz ndak tömege. Hihetetlen mennvi­.égü t nk, agyú, éelem, más egvéb t anpótiás tömegttől valósággal fe­<ete az országút. Német foglvok innék szembe. Német foglyok, akik­iek az arca ragyog a boldogságtól, tiszen az ő részű?re vé«et ért már t háború. Azután láttam friszabadi­itt orosz lánvokat Kiev köruyé<é­51, oro?z embereket, akiket a náci ;onoszság modern rabszolgaságra cirhoztatva elhurcolt otthonukból, toldogan térnek hazafelé. Láttam sá­iadt, lerongyol', kiéhezett, de büsz­ctartásu szovetságes hadifoglyo-at, tngol és amerikai katonásat, a'-ik iz országúton vidáman dalolva éne­elték a Tipperarv-t. És láttam né­net polgári lakosokat, arcukon lit­izott az a mély benyomás, ame'vet » Vörös Hidszreg hatalmas had'gé­•ezete gyakorolt ríjik. Itt, ezen az •rszáguton, Berlin felé, m nden fel­avarodik, minden me;mutatKozik, mi feresztmetsze'ben a német ál­amvezetés csődjét, bitang bűneit és i csirájában éledő szabad jövőt mu­ao'a Schaffliausenben rövidesen nagy tábort állítanak fel a Né­metországból Svájcba meneküld munkások számára. A Zftrcliet Zeitung ina, hogy a legutóbbi néhány nap alatt a munkások ezrei keltek át a határon, főleg lengyelek, oroszok, jugoszlávok jöhet' a haláíos csapás: közöttünk és lé» franciák.

Next

/
Thumbnails
Contents