Délmagyarország, 1945. február (2. évfolyam, 25-47. szám)

1945-02-20 / 40. szám

oflm igtarobszici Í ogy minden lépését • lehető 'ggyorsahban hajtsák végre. Vi mindent elkövetünk, az eszltö­lók hiánva miatt azonhan nincs mindenre módunk. Próbáljuk leküzdeni ereket ax akadályo­kat de minthogy iparunk is ál­lit. nincs nversanvag, a srén pinc* ott, ahol az ipart folvtatni lehetne, hanem ott fekszik a borsodi vagy salgótarjáni szén­medencében és elszállítani nem tudjuk. Igv világosan láthatjuk, hogy nem a kormány mulasz­tása, ha egyes dolgokban késle­kedés van é« nem tudunk ugy Irinyilnni, mint ahogyan kivá­aatos és szükséges lenne. — Gondoltunk például Buda­Í iest helvzrlére. Biztosan talál­ozfsk Budapestről lekerüli me­trkültekkel. Mi már találkoz­tunk azzal a küldöttséggel, imrlv a budapesti Nemzeti Bi­zottság részérói jelent meg Peb­éecenbrn, hogy vázolja azt a ízftrnyü éhínséget, amely Buda­pesten van Nincs Budapesten lakás, nincs ház, amelynek ab­laka volna, az emberek még ma is a pincékben és óvóhelyeken dideregnek és élnek hiányos táplálkozással. Képzeljékel, hogy valóban minden kormányzati Intézkedéstől függetlenül legel­iősorban abban az irányban kellett a kormánynak rendelkez­nie és intézkednie, hogy ezen sz állapoton segítsen és Buda­pest népét az éhenhalástól mentse meg. A miniszterelnök ur rámutatott arra, hogy a kor­mány kormánybiztost állított Budapest közéle'mezésének élé­re. de vegye tudomásul Szeged gépe, hogy maga ez az intézke­dés a városok, a falvak, a nép segítő közreműködése nélkül nem válhat valósággá, csak akkor, ha az ország népe mindazon a vidéken, ahol még ennivaló van, készséggel siet a kormánybiztos segítségére, hogy azok az élei­tniszerszállitmányok valóban a lehető legggorsabban elindul­hassanak Buda pestre. Gondo lom, hogy a magyar nép nem fogja ezt a rendkívül fontos fel­adatot lekicsinyleni és sietni fog. hogy ebben a vonatkozásban elsőként álljon a kormány ren­delkezésére. Ébren kel! tartani a triéék poitl^ai érdeklődését. — A vidéken azt tapasztaltam, hogy rendkívül, nagy a politikai érdeklődés. Bárhol lelenik meg ez ember vidéki városban, vagy nagyközségben, úgyszólván az •gész lakosság fejvonul és ki­tartó türelemmel hallgatja végig á oépgvüléseket, ahol akár a politikai pórtok, akar a kor­mány kiküldöttjei szólalnák fel. Miért van ez? Erre kónnyü vá­laszt adni. Akkor, amikor az ország különböző részeinek nincs módjában érintkezni a kormánnyal, nincs módja tudo­tnást venni ez eszközök, mint E éldáut a nyomda, újság stb iányában arról, hogy mi van tulajdonképpen az országban és milyen intézkedések töt lén­Dck. akkor természetes, hogy az ilyen politikai gyűléseken várják a felvilágosítási és ezért érthető az a nagy érdeklődés, amellyel minden ilyen alkalom­kor élnek a vidék lakosai. Ez­cel kapcsolatosan arra kell rá­mutalnom, hogy igen fontos feladat szintén a kormány ré­tiéről. hogy a vidék politikai IB4» február 20 érdeklődését éhrentartsa, mert a politikai érdeklődés ellanvhn­lésa a mai rendkívül sulvo* •iszonyok kőzött káros hatással lenne. Fdriig ugyanis a dolgok­nak esak könnyebbik részét végeztük el, hogy ugy mondjam, mert csak a demokrácia elin­dítása, a politikai közvélemény felrárása, a nép öntudatra éb­resztése volt az eddigi feladat és eddigi tevékenységűnknek nagyobb része. Hozzá társul természetesen az, hogy minden minisztériumban megindult a munka, hogy az ipar megindul­jon, be lehessen vetni a földe­ket stb. Szóval minden minisz­terinm próbálja a maga érdek­körébe tartozó problémát el­indítani, rendeletbe foglalni, de ez csak a kezdet-kezdete, az úgy­nevezett indilások. — Bánk fog sütni nemsokára az első tavaszi napsugár, amikor nem elégedhetünk meg azzal, hoqy egymást biztassuk és ren­deletekkel próbáljuk megindí­tani a munkál, hanem azt va­lóban el is krll indítani majd. Itt kapcsolódik be az ország népének, önfegyelme, öntudata és önbizalma, meri ez a három a legfontosabb, hogy az elkövet­kezendő feladatok most már cselekedetté válva legyenek az ország tal praállitásának eszkö­zei. Azt kérjük tehát mindenütt az ország népétől, hogy a kor­mány által kiadott rendeleteken túlmenve, saját egyéni jóaka­ratukkal, kezdeményező erejük­kel hassanak közbe, hogy meg­induljon a munka az ország­ban. Az egyik faluban mond­tam, hogy valószínűen oda fo­gunk jutni, hogy az állatállo­mány hiánya miatt egymásnak kell segítenünk és emberi erő­vel kell az ekét huznunk, mert más mód és eszköz nem lesz ahhoz, hogy az elmaradt vetést pótoljuk. Gondolom, hogy a magyar nép helyes életöszlöne ez alkalommal is meg fogja találni azt az utat, amely ki­vezet ebből a katasztrófából. Nem győzzük hangsúlyozni, hogy ehhez szüksége van srra is, hogy önfegyelmet tanúsítson és igyekezzen letörni minden olyan törekvést, amely a köz­véleményben az elégedetlenséget akarja elhinteni. — Tisztában vagyok azzal, hogy nincs könnyebb feladat, mint a kormányt kritizálni. A mai sulvos helyzetben csak rendkívüli nehézséggel tud mo­zogni ez a kormány és mint­hogy s normálisnál tokkal több a feladat és nagyobbak a ba­jok. egészen természetes, hogy még több egyben az akadály is • hboz, hogy egy nyugodt álla­mi életet lehessen teremleni. Valamennyiünknek: az egész magyar népnek józanságára vau tehát szükség, hogy ezzel a munkával kátyúba ne jussunk. Nem lekirsinylendö a problé­ma, mert olyan feladat ez, amelyben minden embernek a becsületes összefogása segithet csupán és ez vezethet ki mai helyzetünkből. Nem engedhettük meg azt a tényüiéai, hogy a leg­kisebb ezéthuzae is isiüsse a leiét — Megemlítette a minszter­elnök ur a honvédség felállítá­sának kérdését Is Természete*, sokkal kívánatosabb volna, hogv a honvédség már ott harcoljon a németek ellen és igyekezzék felszabadítani hazánk német­megszállta területét. Amikor azonban a honvédségnek még nam áll rendelkezésére elegendő fegyver, nem áll rendelkezésére még forgalmi eszköz, jóformán a szükséges élelem sem, akkor természetes, hogy ezt a hadse­reget talpraáHitnni, megindítani, harckénessé tenni nem közön­séges feladat. Nem olyan mint egy loborzógvülésen megjelenni és lelkesedéssel felhívni az em­bereket, hogv álljanak be a hadseregbe. Ezek olvan felada­tok, amelyek kereszt ülvilele rendkívül sok energiát vesz igénybe és rendkívüli Időveszte­ségekkel iár. Nem kell tehát azt hinni, hogy a kormány bármi­lyen vonatkozásban is mulasz­tást követ el és nem igyekszik helyreállítani a rendet. Ezzel kapcsolatban fel kell hoznom i azt is, hogy megkötöttük a; fegyverszüneti egyezményt és! ez még sok feladatot ró a kor­mányra: a Vörös Hadsereg el­látási problémáját, az ellenőrző bizottság ellátási probíémá át, ami mind olyan feladat, ame­lyek csak súlyosbítják a kor­mány dolgát. Tudjuk, hogy mé­gis kötelességünk eleget tenni. Nem engedhetjük meg azt a fényűzést, hogy a legkisebb szét­huzás is felüsse a fejét. A leg­tei esebb összefogásra van szük­ség. A nép kezébe edlak a fS'def — A miniszterelnök ur emlí­tést tett a földreformról is. Ez is egyik legsúlyosabb feladata a kormánynak és egyúttal leg­sürgősebb feladata is. Termé­szetes, hogy ezl a földreformot a normális eszközök birtoká­ban gyorsan is meg lehetni csinálni, ma azonban nem tud­ja ezl a kormány ugy végre­hajtani. Kénytelen tehát olyan módon és lehetőség szerint el­járni a meggyorsítás érdekében, amely nem eredményezi min­den vonatkozásban a legprecí­zebb földhirlokelosztásl, de any­nvit elér, hogy a földműves paraszt tudja, hogy munkája gyümölcse az övé lesz. Ezt a reformot a legsürgősebben meg fogja csinálni a kormány. Még egyszer csak aria kérem Sze­ged népéi, hogv akkor, amikor a kétségbeesésből, hogy ugy­mondjam csak a reménvség ve­zethet ki, amikor remélnünk kell, hogy a közös jóakarat és közös jószándék alkalmas arra, hogy valamit építsünk ebben a lerombolt országban, akkor ezt, elsősorban Szeged népének kö­telessége tanúsítani a kormány felé és egyúttal példát mutatni az egész világ felé, mint egy olyan város lakosságának, amely a mai rendkívüli körülmények között igen kedvező helyzetbea van. Amikor erre Szeged népét felkérem, egyúttal annak a re* ményemnek adok kifejezés^ hogy ezt be is fogja váltani Y A magyar Ipar az országépftés szolpálaSában ­Ezután Takács Ferenc Ipar­ügyi miniszter tartotta meg helyesléssel kisért beszédét: — Magyarország ipari élete a kiegyezés után fejlődött ki — mondotta. — Az az ipari for­radalon, a nagy Ipari fejlő­dés, amely a francia forrada­lom után Európa legtöbb váro­sában a nyugati országokban már jelentkezett, Magyarorszá­gon csak a kiegyezés után kez­dődött meg. Az 1848-as szabad­xágha-c leverése kétségtelenül késleltette és az utána követ­kező üldözés megakadályozta|az ország ipari fejlődését is. — Most majdnem teljesen ott vagyunk, ahol 1867-ben elkezdték. Amit azóta a ma­Í yar munkások tízezrei al­ottak, a hidak, a műtár­gyak, a hatalmas üzemek most félig vagy egészen ro­mokban hevernek. Teljesen elölről kell kezdenünk min­dent. — Egyetlen vigasztalásunk »an ebben a szomorú helyzet­ben, Magyarországon ezidőhen rendkívül nehéz volt szocialis­tának lenni, mégis mindenhol vobak szervezett szocialista munkások, akik igyekeztek az életük kockáztatásával is meg­rn<-nteni, ami még menthető volt, azok elől a fasiszták elől, akik­nek semmi sem volt szent, mert egyetlen csenp verejtékük sem tapadt az alkotásokhoz. Azok mentetlek meg min­dent, akiket mindig shazát­tan bitangoks-nak neveztek. (Ugy van, ugy van I) — Én láttam egyrészét ezek­nek az üzemeknek. Diósgyőrt, Ozdot és a borsod! bányákaA De nem láttam mindent, mert mindenhova még nem jutottam el. Egyes helyekről sokkal meg) dóbbentőbb jelentéseink van) nak, mint amilyet személyesen tapasztalhattam. Ezeken a he) Iveken, különösen Diósgyőrön és ózdon, ott voltak a mi régi barátaink, kikerültek, vagy el­szöktek az internálótáborokból (éljen) és a visszamaradt cse­kély számú műszaki vezetőség­gel összedolgoztak. Ahol a mű­szaki vezető ottmaradt és érez­te. hogy őt is ezekhez a gépekhez fűzi évtizeges munkája, olt már megindult a munka. De ezeknek olyan üzemi vezetőknek kellett lenniök, mint amiigen az ózdi válla­lat élén állt, aki azt mond­ta nekem, hogy az élet legszomorúbb pillanata vott, amikor bejött a gyárba és az halott volt, de meg volt győződve, hogy ismét meg­indulnak a gépek. Alig vár­ták a munkásokkal együtt, hogy hallhassák a gépek felzendülő muzsikáját. Eze­ken a helyeken máris dol­goznak és komoly szállítá­sokat biztosítanak a Vörös Hadsereg számára. (Éljen­zés.) — Diósgyőr ugyanezt teszi é» azok a budapesti üzemek is, ame­lyeknek legalább az egyik sarkát kijavították, azonnal megindul­tak a gépek és termelnek, hogy segítsék a Vörös Hadsereget diadalmas előnyomulásában. (Él jen I) — Erre van szükség az egész országban. Mindenkinek ugyan*

Next

/
Thumbnails
Contents