Délmagyarország, 1945. február (2. évfolyam, 25-47. szám)

1945-02-20 / 40. szám

1945. február 20. AEL1H AKTAKOR SZ.4 ti nt kell tennie a maga posztján, el kell a romokat takarítani, abba kell hagyni a siránkozást ás el kell felejteni a bántalmakat és sárelmeket. Megkell butítani a munkát. A vállalko(á.si kedvnek jelentkezni kell. 4 kormány kinyilvánította, boqy a maqántnlaidon elve alapján áll féljen I). 4 vállalkozók érezzék ezt, de ne ugy fogadják, mint a boran dl szénbányáknál, ahol nagyon sok kis bánya van magántulajdonosok kezében, akik feléje sem néznek tulajdonuknak. (El kell venni tőlük!) Aki nem veszi magának azt a fáradságot, hogy odamenjen és beállÍ

'on a termelés sorába, valóan nem érdemli meg. hogy üzemét visszakapja. (Taps.) — Tisztában kell lennünk •zzal, hogy igen nagy munka vár a szakszervezetekre, amelyeknek az elkövetkezendő megÍ

róbáltaiások idején kell helytIlaniok. A saját portánkon is rendet kell teremteni. Ami a kezűnkbe kerül, azzal jól kell élni. — Az üzemi bizottságokról szóló rendelet megjelent Az üzemi bizottságok igen nagy hatáskört kapnak. De gondolnunk kell arra, amikor «z üzemi bizottságokról beszélünk, hogv olyan üzemek is vannak, ahoí nem voltak szocialista élharcosok, vagy ahová nem jutbailak be soha a szervezett munkások. Ilyen volt a textilE

yárak és a bányák egy része, zeken a helyeken a szakszerrezeteknek kell ügyelniük arra, hogy az üzemi bizottságok tagjai, ezek a frissen szervezeti munkások, akikben lehetnek nagyon jó szándékok megállják A helyüket — A kétszáznál nagyobb lát számmal dolgozó üzemekben teljes betekintése van az üzem menetébe és az egész üzemi életbe az üzemi bizottságoknak A részvénytársaságoknál az Igazgatóságban képviseltetik magukat a munkások. Miért csináltuk meg ezt a rendeletet ? A kormánynak az az állásponttá, hogv az üzemekben a legnagyobb érték a munkaerő. (Éljensés és taps.) Az üzemekben az életet csak ugy lehet megindítani, ha a munkások tisztában vannak azzal, hogy amit az ipar adhat, amit a lehetőségek megengednek, azt mind megkaphatják munkabérben. Ezért alkotta meg a kormány az üzemi bizottságokról szóló rendeletet és megalkotta azért is, mert meg ragyunk arról győződve, hogy a munkaadókkal a kisebb üzemekben is harmóniát tudnak sz üzemi bizottságok teremteni. Áldás fog fakadni abból, hogy g munkások élénkebben betekinthetnek az üzemek belső munkájába is. (Ugy van!) — Súlyos terheket vállalt at ország a jóvátétellel, de ha vállaltuk, akkor annak eleget is kelt tennünk, be- > csületesen és jószándékkal. — Jóvá kell tennünk azokat • hibákat, bünóket, amelyeket Mm mi követtük el ugyan, akik Itt vagyunk, hanem azok az átkozott emlékű személyek, akiknek csak megvetésünk szólhat De a jóvátételeken tul az ujjáApitéx munkáia is a mi feladatunk. A gépeket helyükre kell rakni, ahol még megvannak. Ahol nincsenek, uj gépeket kel! beszerezni. Rá leszünk utalva a támogatásra. Uj szerszámokat készítünk. Nem siránkoznunk és sopánkodnunk kell, hanem meg kell fognunk a szerszám nyelét ás az országot újra fel kell építenünk, Ki kell a romok alól szedni az értékeket. Arról is gondoskodni fogunk, bogy mindenki dolgozzon, aki enni akkar ebben az országban. A széleskörű gazdasági összefogás, amit hirdetünk, nemcsak azt jplenti, hogy mindenki munkájára, mindenki gondolatára, igyekezetére, tudására szükség van, hanem azt Is. hogy oki pedig nem akar bekapcsolódni a termelő munkába, azt kényszeríteni fogjuk erre. (Ugy van! Éljenzés ás taps.) — A szervezett ipari munkásságon kivül él Magyarországon eqy hatalmas naqy tábor, a kisiparosság. Nagyon sok jó szocialista van a kisiparosok kőzött. Ha nem volna, akkor sem lehetne e nagy társadalmi réteg mellett csak ugy egyszerűen elmenni, ók ezekben a napokban és időkben be fogják ügyességükkel bizonyítani, mi mindent lehet elvégezni egyéni akarattal. — Közvetlen kapcsolatot kell a kisiparosságnak létesíteni a fogyasztókkai a beszerző és értékesítő szövetkezeten keresztül. (Éljenzés és taps) Másik nagyon fontos szerepük, amelyre fel kell hívnom a figyelmet, hogy a szállítási nehézségek miatt igyekezzenek a dolgaikat ugy megcsinálni, hogy kisebb körzetekben hozzanak létre olyan auyagokat, szerszámokat, amelyek az ipar folytatásához szükségesek. Hosszú ideig nem leszünk abban a helyzetben, hogy ipari cikkeinket tömegével tudjuk szállítani. Vasutainkat tönkretették, hidiainkat elpusztították, vasúti kocsijainkat szétrombolták, mozdonyainkat elvitlék, vagy felrobbantották. Ezekkel a nehézségekkel számolnunk kell. Itt jön azonban • z emberi ügyesség áa akarat, amely le fogja ezeket a nehézségeket küzdeni. — Még valamire kivánom felhívni a kisiparosság figyelmét Ez az árak kérdése. A kisiparosságnak fegyelmeznie is kell magát Ne álíjon be a gonosz feketézők sorába A demokrácia azt Is jelentse, hogy az ilyen egyéneket a kisiparosok kiközösítik soraikból. (Éljenzés és taps.) Ne várjanak kormányintézkedéseket és akasztófát, hanem ők maguk intézzék el saját szervezeteiken belül. Ma nem szabad nyerészkedni és megengedni, hogg egyesek a mások nyomorúságából a maguk részére vagyont harácsolhassanak. — Az ipartestű letek belső életéről is akarok néhány szót szólani. Az egész országban egy esztendőre elrendelte az iparügyi minisztérium a választásokat Azért csak egy esztendőre, mert sok iparos még nem tért vissza a műhelyébe, katonának vitték el, vagy m ás törvények miatt ment el, van olyan fs, aki nem tudott még az internálótáborból haza'önni. — A viszonvok sem eléggé rendezettek még és ezért szól csak egy esztendőre a választás. Minden iparos kötelessége, hogy éljen a most megadott teljes szavazati joggal. Annak is megvan a szavazati joga, aki tagsági dijával tartozik. Aki nem •árul hozzá az ipartestületek fenntartásához, az a jövőben sokkal súlyosabb eljárás alá esik, mint a múltban. Nemcsak a közgyűléseken nem gyakorolhatja szavazati jogát, de nem is lehet tagja ma d az ipartestületnek, éppen ugy, mint ahogy a szakszervezetekben is csak az lehet tag, aki hozzájárul a szakszervezet fenntartásához. — Végül arra kérem Szeged dolgozó népét, hogy gyakorolják azt a szép, nagy emberi tulajdonságot, amit szolidaritásnak nevez* nek. Gyakorolják azt a szép emberi tulaidonságol, ami' szerte az országban gvako* róttak a szocialista szerve* sett munkások, amikor fe* gyelmezetten ott álltak az üzemekben és védték azok vagyonát Védték, mert tudták, hogy az az egész ország vagyona. — Legyenek fegyelmezettek, mert a fegyelem a leqfnntosabb, hogy semmiféle zökkenő ne tegyen. Ha magunk is odaállunk fegyelmezetllenségünkkel pusztítani azt, ami még megmaradt, akkor végkép megássuk az ország sírját. Tudom, hogy a mi régi barátaink, a szocialisták, akármelyik munkáspárt tagjai, a szervezett munkások, fegyelmezetten teliesitik kötelességeiket a magyar kormány útmutatásai alapján. (Éljenzés.) / A Dr. Balogh István államtitkár beszéd a Mélyen tisztelt Nagygyűlés, ked /es Testvéreim! Azt mondhatnám, hogv a napireed tí van merítve, mert a Miniszterelnök ur ts, a két Miniszter ur is szinte mindent elmondom, ami azóta tör •ént, hogy a kormány megalakult Szinte mindent elmondott, ami a kor sétánynak kezdettől fo^va sutyos prob lámája és mtadannyumkat felhívtál. rzokBak a kötelességeknek lelktisme retes teljesítésére, amelyek néfitéi nem volna magyar uftásjületés, nem vo'na uj élet, nem voína demokraikus Magyarország. Mégis nibány szót én is mondok, mág pedig hoz •áfctéöm egy vraércíWrfcez, egv jól megirt vezércikkhez, amelyet ma reg •el olvastam a Délmagyarorszá&bait. (Éljen Szirmai I) — A cikknek a dme: FOkM, ke lyeret, szabadságot. Miről van szó? Arról, hogy a fülű végre tegren azoké, ikifc azt eddig is megművelték. (Lelkes éljenzés.) A kormány programja, hogy a föld, mint a Aftnisaferetaöt ur mondotta, vrgre szoknak a keébe kerüljön, aktk eddig is verejté •ükkel öntözték, akik eddig is kérges tenyerükkel törték fel és müvelék meg, bogy minden magyarnak -neglegyen a mindennapi kenyeret. Tehát amikor földről van szó, amikor x fö dbirtofc reformról van szó, akkor most már ezenlul nem kell sürgetni, nem kell versenyffutni a pártoknak azért, hogy az egyik vagv » mtsrk mit ígér, mit kínál, mert a magyar korménv, amely mind az öt -iemokratftus pártot képviseli, (taps) a magyar kormány ezt a földbtitokeformot minden körűknínyek közö t még idejében meg fogja valósítani. De egyet ne felejtsünk: nem adhatunk több földet, mint amennyi van' — Kenyér. Ez a második. Kedve* Testvéreim, két tényezőn múlik a kenyér. Az egyik mi vagyunk, a m munkánk, a mi verejtékünk. ÉS lt csatlakoznom kell azokhoz a felhívásokhoz, amelyek eddig is elhangzottak, hogy re marad,on egy talp ilatnyi föld mcgmüveletlenül, mert na nem műveljük meg a földet, akror hiába, nem lesz kenyér. Én teljes bizalommal vagyok. Tizenkét évet •hem tanyán és láttam olyan csoJákat, amelyeket megmagyarázni serr udnék, én láttam olyan tavaszt év nyarat Alsótanyán, amikor nem vo tbhon férfierő, odavolt katonának minden épkézláb ember, és mégis umikor eljött az ide e, amikor aratni kellett, ami egy óra halasztást nen fttr, akkor csak körülnéztünk és a munka ugy foly, ugy pergett, az öregek újra beálltak a munkata, az asx* tzonyok odaátltak a férfiak bel- ére^ i gyermek is már, korát meghazudtolva, idő előtt férfimunkát végzett* Bizonyos, hogy az a munkabírás, U a munkakészség és a földnek az • szeretete. ami akkor fülöt e Alsóta* >ya népit, az most is buzogni tog és éleset kenyeret ad. — A második tényező az Úristent nek a segítsége. Az 0 áldása is fcdj és én tvztos vagyok abban, hogyhg mi mindent megteszünk, ami erőnkül telük, ha a mi munkánkkal éf életünkkel és egymás iránti szert te* tünkkel ki fogjuk érdemelni az áfa dást, nem is marad el tőKtnk és át* segít a kezdet nehézségein és ráke<j rűlürrk arra a vágányra, amely a bw 'os, a szebb, a demokratikusabb, fügtj getien magyar jövő felé vezet. (Nagy taps.) — Szabadságról is szól az a dki Anól is kell beszélni. Ez a szabadi ság, ez nekünk valami uj dolog, a!i| udunk belettieszkedni. Emtékszen rá, amikor én fiatalkoromban eg>» temi hallgató voltam, hogyan tömettünk maicius !5-én Budapest trtcati és szinte büszkék voltunk arra, hogy a rendőrség szétkergetett bennünket} amikor különböző szabadsagi jogoké ert küzdött az ifjúság és nem tudtant megérteni, hogy egy évvel, vagy kéj évvel ezelőtt Ht Szegeden is ntég* mozdult az egretemi ifuság, tehát abban a fiatal korban, amikor a sza-* nadságért lángolnak, az a fiatalság akkor Szálast mellett tüntetett, a fasizmus meheti tűntetett és nem tudtam megérteni azt az eHtorcsosulását az ifjúságnak, amely akkor ebben a meg* sunyásakottóaéban és annak megnyilatkozásában jelentkezett. (Fúlrenevul* ték őket!) A szabadság elsősorban az ifjúság vágya és meg tudom érteni, hogy most itt Szegeden az if,u*ág oly nagy eréllyel jelentkezik. A sza* badságvágy és a szabadsághoz vahJ ;ng a felnőtteké is, férfiaké, asszonyoké egyaránt. Azt hiszem a Miniszterelnök ur mondotta és nagyon ö'csen mondotta, hogy valami csoda örtént itt nálunk Magyarországon íz elmúlt betek alatt, hogy abból l rabságból, amelyben éltünk, azoty tói a bilincsekből, amelyekben nyög* tünk, nemcsak kiszabadultunk, ha* em teljes szabadságot < Ivezűnlj nirden forradalom «.s minden véb ldozat nélkül. A nemzet érettségének, poWfc*' érettségének oly nagy, elsőrendű biarté nyitéka ez, amely minden reményit