Délmagyarország, 1944. december (1. évfolyam, 11-34. szám)

1944-12-24 / 30. szám

1944. fferemtier 24. BELMAKYARORSZÁG „Az állam ás az egyház karöltve haladhatnak az emberiség szolgálatában..." érdekes beszélgetés Révész Imrével, a reformátusok debreceni püspökével az egyház és az állam viszonyáró. Révész Imre a magyar református •gyház debreceni püspöke, a mos' Rju'ó magyar életnek tagadhatailanu egyik markant aiakja. Intó szava, Amellyel híveihez, de főleg a refor •lá.us tanítókhoz és tanárokhoz szólt, őszinte, bátor kiállás, nemes hit Aalás volt, amely a jövendő utjá mutatta meg föitárva ezzel azokat a régzeies hibákat is, amelyek a ma jyar nevelésügy körül iörténtek ai simult korszakokban. A debrecen püspök szava nemcsak azoknak a református tanítókaak és tanároknak 1 leltében keltett visrhangot, akikhez kö-vétlenül sróliott, hanem min ílen magyar lélekben felekezeti kü iönbség nélkül. A Délmagyarorszdg munkatársa felkereste Revesz püspököt, hog> Megtudakolja álláspontját néhánj Aagyfoatosságú kérdésben. A püspö* készségesen válaszolt a hozzá intézel: kérdésekre és ezek a valaszok min űen tekintetben megfelelnek annat< I k'épnek, amelyet a tanítókhoz étenárokhoz imézett és a Delmagyartrszdg ban részletesen ismerteteti löiniváta alapján a magyar közönség Alkotott róla. Mi az álláspontja az egyház is a; álam viszonyának, kirdtseben? — tewük fút az u»<l kérde»t. — Természetesen csak a re'ormá IUS keresz'yénSég álláspontjáról szolhatok. De azt gondolom, a leg'é Byegesrbb pontosban a többi egy házak álláspontja sem eltérő, még kevésbbé ellenkező. Az egyház olyan társaság, amelynek tagjait örök sor tuk érdeke tart|a össze. Az állam pedig tbidi sorskö'ősség és érdek közösség. Az egyház és az állam közt végzetesen komoly összeütközés tsak akkor támadh t, ha egyik vagy másik, esetleg mind a kettő egyszer* megfeledkezik erről az alapvető jel legéről. Végzetessé vá hátik s a töt térelemben számtalanszor vált is az ha az egyház az emberközössége. földi snrsat is, mintegy dliamfölötti Útiamként, szuver nül intézni akarja De éppoly végzetessé válhauk é vált számtalanszor az, ha az állam akarja szuverénül megszabni a lel kek magutartasat az örökkévalóság irányában is, akár pozitív, akár ne raüv módon. Oh, ahol mind az egy láz, mind az állam helyesen érti a maga természetét és feladatköré karöltve haladhatnak az emberiség Í

avát célzó szolgálatukban, liyenkoi s tehetséges köztük súrlódás — mint a tegiobb barátok között is lehetséges — de ebben nincs végze Ses veszedelem. A súrlódási feiü'et annál kevesehb, minél kevesebb /* Iizmenyes kapcsolat köti össze Az Agyházat és az államot. Az ideái s kapcsolat keltejük sajátos szellemi Értekeinek kölcsönös meghecsü éseően és felhasználásában áll. Az in iézményes kapcsolat minimuma ét a szellemi kapcsolat maximuma eztdó Aserint legszebben és követésre legméltóbban az Északamerikai Egye Aült Államokban valósult meg. Mit jelent ez magyar vonatkozásban? — Kilencszáz eszt ndő alatt a Atgy történelmi egyházak és a mtjyar állam között igen erős és bensőséges intézményes és szel'emi kap csolatok létesültek. Ezeket a magyar történelemből kitörölni nem lehet, látásukat a jelenben számításon kivül hagyni rövidlátás, a magyrr jövő •pltéseben mellózni su yos műhiba enne. Ezek a kapcsolatok azonban egyrészt a magyar jövőnek, másrészt naguknak az egyházaknak érdeké zen alapos átalakításra szorulnak. Mik lehetnek ennek az dta akitásnak az irányelvei egyházi részről ? — Véleményem szerint a következők: 1. Önkéntes egyhd'tagság. uaz senki sem lehet valamelyik egynáz tagjává pusz'án azáltal, nogy íz állami anyakönyvbe születésekot lyen vagy olyan vallásának irják be, 2. önfenntartás: az egyház teljes íatarkidja (azaz önmagának elégsé >es volta) az anyagiakban, 3. éli testvérközösség hitben, szeretetben és reménységben: azaz újszövetségi rpoitoii jellegű hitvalló gyülekezet, nem pedig tömegegybáz, melynek úgynevezett „tagjai" legnagyobb eszt csak Szilveszter estéken ta álrozaak a templomban egymással Mindez éppúgy megfelel a biblia gyhdzidedtjának, mint a valódi iemokrdcia szellemének. Hogyan néz elébe az egyház a ma gvar állami és poüllkai elet várhat nagv átalakulásának ? — Mindaddig bizalommal néz elé te, amig alapos reménye lehet arra rogy az új rend a réginél jobban riztositja lelki sz.badságát, krisztus ügget enségét, és jobban elősegít; íjjászületését az előbb emiitett irányelvek szerint. E bizalom alapján vi -zont jogosan elvárhatjuk, hogy az áj rend kialakulása során az egyhá? :s az állam viszonyának átrendezési sem fog olyan erőltetett menetben örténni, amely végeredményben minő i két fé re nézve a legsúlyosabb kő vetkezményekkel járna. Itt különösen rra gondolok, hogy az egyház és iz állam anyagi kapcsolatainak át ilakitásában kell a telies auMrkia étrejötléig megfelelő átmenetet biz ositani, mert egy hirtelen és erő zakós változás romlásnak tenne fa >ok ezer szegény, sokgyermekes, mű jelt és szorgalmas magyar csalddo. — ami semmiféle szociális szem ronttal nem volna megokolható. Mi az álláspontja a felekezeti Isko bízást illetően ? — Az egyház Ura é« Mestere, Jé 'us Krisztus, nemcsak azt parancsolta -neg tanítványainak, hogy keresztel enek, hanem ugyanakkor azt is, hogy 'anitsanak. Ez a ketlős parancs minién időkre szólóan jogosltja és kö elezi az egyházat nemcsak a prédi kálásra és a szentségek kiosztásán, tanem a gyermekek és az ifjak tanítására és nevelésére is. Az egyháznak tehát az iskolához Isteni joga *an. De még pusztán emberi jog szerint sem lehet megfosztani — ép oen egy igazi demokráciában — egyetlen egy szülőt sem attól a le hetőségtöl, hogy gyermeke számára se esztyén szellemű oktatást és ne velést biztosíthasson. Ha az egyház nint egész, erről a jogáról (föltéve, le meg nem engedve) valana le taHnz is mondani, az egvház tagjai nint szülők a legtermészetesebben rövetelnék vissza ezt a jogot a ma guk s/ámára. Véleményem szerin tehát a magyar élet legradikálisabb itaiakulá -a sem hozhatja magával az •gyház ily lényeges jogának meg zünletését — már tudniillik, hogyha » radikalilás nem akarja veszélyez etni az uj életnek sem az egészsé (ét, sem a magyarságát. Azt jelenti tehát ez, hogy az egyh íz és az állam viszarya szempontjábó Változatlanul lenn kell m-radnia a ma. mogyar iskolapolitikai rendszernek ? — Nézetem szerint ebben a rend szerben nagyon sok részletváItoza« ehetséges, sőt nem egy tekintetben ovánatos is. Két sar->alatos követei nény a lényeges: 1. az egyház jogc bármely fokú és fajú iskolák fenn 'artásához maradion érintetlen. 2 o •gyháznak a nem egyházi iskolák nlrer.dékei vallásoktatáshoz is meynaradjon a joga és biztositlasscü tyakorlati lehetősége. Azt hiszem e'.ríez a kettőhöz mindegyik magvas> •gyház egyforma határozottsággal fog ragaszkodni, a leendő magyar kornany és törvényhozás pzcig poriíi:ai pártállásra tekintet nélkül métlátyolni fogja ezl a ragaszkodást a nagyar művelöoés lelni harmoniájá>ak biztosítása érdekében. Valóswlünek látom egyebként, ho*y kornánynak és törvényhozásnak egyelőre Urgösebb feladatai lesznek, mint -zeniek a Vé'dMe nek a föltev^eUj némot pogányság A mai nemzetiszocialista Németország szellemi felépítésében nen> u egyetlen ellenmondás az, ami a vereszténységről valott es a való ágban imperialista célok érdekéóén hirdetett tételek között látható \ kibontakozó nemzetiszocializmu< íj német pogányságot h rdetett. Az urópai népek ellenállása, mélyen legyökerezett keresztény hite későb* 'ordulatra kényszerltette. Az uj po ,'ányság hitét csak ifjúsága lelkébe verette, a nagy világ felé azonban í keresztény kuliura és civilizáció édelmét volt kénytelen meghirdetni 4 Szovjetunió nép-iné* pogánysá iágával ijesztette Eurépát, imperia tsta rablóvágyait szemérmetlanil így •« kendőzte. Az uj német pogáayság íem vált export cikké, csak bels<" uükség'etre termelték. Az ország tatárain túlra belső tanításuk ellen tező tételeit, önön pogányságuk legtagyobb ellenságét a keresztényié ?et, és ennek védelmét hazudták. Az odahaza pogánnyá nevelt német ifjút uj keresztes háború jelszavával küldték a frontra. Mielőtt utlakinditották, megtanították arra is. nogy a kereszténységet csak hazud •ia kell és ezt a hazugságot meg nróbálták a német ifjú előtt azzs :rkölcsöclieni, hogy ez a „kegyes razugság" is fegyver a német fa ívőzelme érdekében. Könnyen vál ilhatta a hazugságot, mert az u lémet pogányság mesterei arra Uni ották, hogy „a bün és bűnhődés fo :a!ma az ária ember szemében tel esen ismeretlen és idegea fogalom.* Az uj német pogányság tanítása szerint a bün és bűnhődés iogalnai tipikusan keleti eredetűek, ideien fogalmak. Következésképen árja •mbernek nincs szüksége megválásra. Bergmann professzor az u témet pogányság egyik prófétáia orra tanít, hogv „aki a mi mai né met ifjúságunkat ismét kereszténnyé ikarja tenni, az vallásnélkülivé leszi 4 kereszténység már nem a mi val ásunk, már nem vallása az éle törvényein fajbiológiai alapon gon totkodó kornak. Köveket ad kényéi iclyett az ifjúságnak az a keresztény, aki a megváltás és eredendő bür •állására tanítja a heroikus néme i(t és a.heroikus német erkölcstan helyett." Az uj német pogányság főpapjai maguknak kövelelték a német ifjú <ág nevelésének jogát, mert ahogy i pogányság másik apostots, Haue nondotta: „német ifiuság zöme, a lemzeliszociaüsla ifiúság egésze ikinek legmélvebb kérdéseire a ke'•eszténvség nem tud felelni, némei hit után sóvárog." Hauer már 1934 ben tiltakozik az ellen, hogy egy -ermán államban egy jezsuitának jogz egyen német gyermekek vallásos nevelésére. Erre szerinte csak németnak és csak nemzetiszociasreha anftónak van joga, annak, aki maga s harcosa a harmadik Birodalomnak. Az uj német po ány hit kialafeuása n m ment simán, sok egymásól független szettaszeiű pagány ilakulat keletkezett. A német viszályok elvise hatetlsoMgét misztikus irtelmeaésekkel és szertartásokkal 'eltépő alakulatok egész sora pr&> tálja elfcjtetiii. Ezek mindegyike azt rivanta elhitetni a német né»pel, togv a német élet elviselheletleneé.gének nem a hitlerizmus, nem a íáboru az oka, hanem a nem fejiszta zsidó-keresztény hitfelfegás, \ tömegek elégedetleneéfének e*e? relésére a politikuMk faniasztikui japi mezekei öltöttek. Az egvmátüal szemben állőuinénet pogány felesezetek közül term > •zeteeen a msximálisták győztek. Ezeklek tételei nyújtottak legtöbb m szti <umot, homályt, ezek a tételek s»oljálták legjobban a nemzeiiszociaü-ta állam társada ompoütikai célját: a fetedtelést, a mindennapi valóságos étetoroblémáiról a aépi rétegek figvelnérwk elterelését. Azok a max.miisták győztek, akik azt hirdwték, íogy a pogány hit egysége nem har:onató ki olyan csoportokkal, emezek kompromisszumot kötnek sza•advallásu, félkereszsény, ős-észaul negváltóst hirdető hívekkel. Egyeiül a tiszta pogány világnézeti ítélet győzelme biztosíthatja az arja tépek vallási egységét. Igy nevelték a német ifjúságot^ ;onosz célzatossággal telték vadakká, 'ormálták őket gátiásnélkUii rablóovagokká. A nemzetiszocializmus gondolatának megszületésével egyidejűleg született meg a most foiyó világháború gondolata is. A nemetiszocializmus háborút jelent. Erre részült, támadtsra, rablásra készült, :rre készttette elő és nevelte meg a rémet ifjúságot. A nemzetiszocializnus barbárságot jelent, társadalmi isszacsést az emberi fejlődésben. Hogy jó barbárok legyenek, uj dogv nák tanításával kellett felmenteniök \ német népet a keiesztény erkölcs oarancsai alól, meg keltett szabadd aniok a német ifjúságot „az euróori kultura gátlásaitól." Ez az aj >émet pogánvság politikai tartama. Ha pénzéi valorizálni akarja, legyezzen város! b úzahölcsönl!