Délmagyarország, 1944. december (1. évfolyam, 11-34. szám)

1944-12-17 / 24. szám

4 OMiinACf AllURSZAfií séma 1944. december 17 •ük Budapest nehéz napjai Dr. Qibor Áron, az 1944 március £ 4a betiltott budapesti 8 Órai UJtíg munkaiá sa Sz gedre érkezei! és a fővárosi hrtyzetrOl i kővetkező tuüősaást közit.) 1944 október 15-én hosszú hónapok lidércnyomása után fellélegzett • város- A kormányzói szózatot máAoros öröm fogadra. Ismeretlenek rázták egymás kezét, utcai járókelők csókolóztak össze. Vendéglőkben, kávéházakban szilveszteri hangulat kerekedett. Mindenhol azt figyelték, mit csinálnak a németek: csomagolnak vagy maradnak-e. Nyilas jeivényt véletlenül sem látott tenki. A hidakon Buda felé gördülő német oszlopok után öklök emelkedtek, az utcákról pedig pillanatok alatt eltűnt a német egyenruha. Aztán — a többit a rádióból tudta meg mindenki. Estére kihaltak az utcák és a szomszédok félve súgtak össze: hogy történt az árulás, m van a kormányzóval ? A hajnal harci zajt hozott magával. Német tigri tek dübörögtek az utcákon és SS rohamosztagok szállták meg a középületeket. A Vár felől gépágyú ugatott, géppuska kattogott és nyilas karszalagos katonákkal megrakott teherautók száguldottak az utvonalakon. Kilenc óra felé csodálatos gyorsasággal terjedt el a hir, hogy « vá-at vedő egyik őr-zászlóalj. Mészáros ale-redzs parancsára átpártolt a németekhez és az SS-legényekkel együtt bekerítették a testőr csapatokat. Mészáros alezredes árulását gondosan előkészítették, a zászlóalj katonái zsebében már ott volt a nyilas ka;szalag és az első puskalövések után az áruló alezredes a né met parancsnak iái jelentkezett utasításokért. Dé't.ijban a Vár kihalt utcám a két Tigris között három személyautó buhant át. Az egyikben « kormányzó, a másik kettőben pedig a korm rnyzői család tóbbi tagra in u t el Németország feli. Az autósor két oldalán SS rohammotorosok ízágtt dottak és csőre töltött géppisz tollyal „fedezték" a menetet. * A következő nap ikban olyan volt a v. ros képe, mint a megbolygatott méhkas. Német tankok és páncélkocsik u án nyilas-zászlós teherautók robogtak az uccán, a főn'vonalakra pedig ágyukat á liiottak. M gmozduL a külvárosok soprraike: nyilasruhás gepp^ztoiyos, is puskás, fiatatsuhancok es a börtönökből szoba íulbiinözok jártak házrói-házra, bekeri tettek a zsidó negyeiteket, megkezdődött a foutogitds. A Népszínház ucca Teleki-tér környékéről napokon kére zthl ágyúdörgés hallatszott és a nyilas propaganda azt terjesztene, bogy ko nmunistak és zsidók rálőttek I német katonásra. Pedig csak annyi öriént, hogy ny las gyerkőcök be hatoltak a hazakba és kézigránátokai dobáltak az uccara, hogy okot szolgáltassanak a németeknek a harc megkezdésére. A faiakat p'akát-erdők lepték el. •csmányhangu falragaszok, hazaárulónak, zsidóbérencnek hirdették a kormányzót, mert fegyverszünetet kért. Bolsevista ellenes gúnyrajzok és gnnd-gtngnol képek izgattak a vörös hadsereg ellen, s közben nagyhangú igérelek, na<v vezércikkek es dühös fenyegetések buzdították harcra a lakóssagot. Himmler rendőrminiszter pribék |ei élén bevonult Bud pestié, német erősítések is érkeztek és tiz-husz német harckocsi ötször is körüljárta • várost hogv azt a benyomást keltsék, mintha egész páncélos had sereg tette volna át a székhelyét Bu dapestre. A letartóztatások pedig éjjel-nappal folytak. Akiket nem érintett a Sztójay-kormány „tisztogatási* akciója, most sorra kerültek. Politikusokat, uisdgirókat, miniszteriális tisztviselőket és gazdasági szakem bereket kisértek a svábhegyi Gestapo negyedbe. D-.TÜS pillanatok is adódtak. Báró Kemény Gábor külügyminiszter be szédének megfejtésére asztaltársaságok alakultak, a Szálasi-hadparancs legérthetetlenebb részeit pedig mosolyogva ismételgették egymásnak az emberek. A véres terror közepette is mosolyt csalt elő a táviratváltások özöne, melyekkel Szálasi és Kemény az indiai Bőset és a jeruzsálemi főmuftit is köszöntötte. Közben a Vár díszes termeiben beiktatták a nemzetvezetőt, — a felsőház és képviselőház tagjai közül összesen harmincegyen jelentek meg az „ünnepélyes aktuson." Hamarosan megteltek a börtönök és zsúfoltak lettek az internáló táborok. A letartóztatásokat nem is indokolták. elég ok volt az is, ha egy niniszteriumi vagy városi tisztviselő nem jelent meg a Szálasi eskütételen. A Margit körúti katonai fogház udvarain heteken keresztül a szabadban őrizték a letartóztatott tiszteket; akiknek az volt a bünük, hogy a Szálasi esküt nem elég hangosan mondották. Minduntalan fe'hivások és uj újságcikkek buzdították munkára az embereket, közben a hivatalokban megállott a munka, mert az „őrségváltás* heteket vett Igénybe. É3 hogy sikerült ? Ugy, hogy szakminisztériumok egfontosabb osztályai élére is analfabéta nyilas vice-vezérek kerültek és elnöki osztályok vezetését elcsapott könyvelőkreésrészegeskedésért nyűgei jazott altisztekre bizták. A laktanyák kapuiban német katonák és nyilas pártbizalmiak őrködtek a rendre. A iád kormány első miniszter-tanácsa sem folyt le a legsimábban ; a „testvérek" a legkülönbözőbb kérdéseken vesztek össze, sót a zsidókérdés megoldásánál a v.ta odáig fajult, hogy Kovarcz Emil nemzetmozgösUdsl miniszter három hata'mis pofonnal győzte meg Vajna Gábor belügyminisztert saját álláspontja helyességéről és nem feledkezett meg arról sem, hogy Vajnával orditva közölje : „nagyon jól tudjuk, hogy zsidó feleségedet és három félvér kölyködet akarod megmenteni . . Esténként pedig a Sándor-palota miniszterelnöki lakásán egy bárgyún vigyorgó hülye horoszkopokat csinált és spiritiszta seansokon a szeMemektől kérdezgette: meddig tart nemzetvezetói dicsősége. A nyila; lapok jólétet Ígértek, mialatt a fekete piac hihetetlen módon felburjánzott, az árak toronymagasságra szöktek és a kenyér kilója a 10 pengőt is elérte. Ami kor a Vörös Hadsereg ágyúinak dübörgése reszkettette a budapesti lakások ablakait, egy-két napra enyhült a helyzet, a nyilas vezérek és csatlósaik hirtelen Sopronban és Szombathelyen ütötték fel tanyáikat. Mikor november 2-án délben két órakor a németek a levegőbe röpítették a Margit-hidat, egyetlen miniszter sem tartózkodott a fővárosban. A merényletről másnap rövid híradást közöltek a lapok: gázvezetékszerelés közben sajnálatos baleset történt a Margit-ludon, ugy hogy a gyalogos és autós körtekedes néhány napig szünetel... A-ról nem szólt a hir.h ogy löbb mini ezer táró-kelő és kilenc zsúfolt villamos kocsi utasa lelte halalát a hullámsírban. A néhány napos csöndet ujabb terrorhullám váltotta fel. Az esős novemberi napokon szomorú menetek indultak el Óbuda felé, terhes zsidó anyák, megrokkant öregek, t pegő gyerekek vánszorogtak a pocsolyákon keresztül és ha va'aki nem birta már, két golvó megválotta a szenvedéstől. Temetéséről a Duna hullámai gondoskodtak. Az egész ugy kezdődött, hogy lezárták a zsidó házakat és először a munkaképes férfiakat hajtolták el árkot ásni, majd sor került a nőkre, végül pedig, akik még visszamaradtak, azokat is menetoszlopba állították és útnak indították először az óbudai téglagyár udvarába, onnan a piliscsabai katonai táborba. A német vagy szlovák határ előtt az utolsó pihenő Esztergomban volt, azután a lerongyolódott halálra ítélteket elnyelték a ködös, sáros novemberi hajnalok, valahol a német határ közelében. Bécs vagy Pozsony felé kergették a zsidókat, hurcolkodtak a kivételezettek, de parancs érkezett, hogy a Pes'en lakó keresztények is menjenek át a budai oldalra. Közben megjelent az efaő mozgósítási olakát. Felszólította a katonaköteles férfiakat, hogy meleg ruhával és öi napi élelemmel azonnal jelentkezzenek. De kinél akadt Pesten öt napra való kenyér? A vége az lett, hogy akik reggel bevonultak, este már otthon is voltak, — mikor ebédet kértek a behivottak, hirtelen haza zavarták őket. Akiket nem érintett a katonai behívó, azokra munkahelyükön várt meglepetés. Légiriadót Jeleztek a gyárak szirénái és mikor a munkások feljöttek a pincékből, géppisztolyok csöve között szálltak fel a várakozó teherautókra és robogtak a német Iparvidékekre, anélkül, hogy csalá íjaikat értesíthették volna. A menekültek tízezrei pedig éhesen, céltalanul bolyongtak Budapest utcáin, még meleg szobáról vagy egy tányér meleg levesről sem gondoskodott senki. November utolsó napjaiban a nyílt rablás ideje következett Először az elhagyott zsidó lakások kerültek sorra, azután az elköltöztetett munkásoké és menekülteké. Nyilas gyerekek rakták meg bútorokkal és ágynemükkel a német teherautókat és a kocsik oldalára nagy plakátokat helyeztek : „o magyar nép ajándéka a német bombakárosultak számára." Közben filmVárast búzakolcsont jegyezhet minden szegedi pénzintézetnél és a Délmagyar ország kiadóhivatalában hiradók a német-magyar bajtársiasságról szóltak, de arról nem beszélt senki, hogy Budapesten 100.000 katon isrökevény h uta meg magát, a frontokon pedig zár&lóaljak zárt menetben pártoltak ál az oroszokhoz. December első reggelén munkásosztagok jelentek meg az utcákon és estére már tankcsapdák, drótakadályok éktelenkedtek a körutakon és a hidak kórnyékén. Ágyukat állítottak a terekre és géppuska fészkeket ágyaztak a lakásokba. A kiüriett dunaparti részeken pedig megjelentek a német teherautók ... ... A légvédelmi pincékben egyetlen remény tartotta a polgárságban a lelket: nem várathat sokáig magára a Vörös Hadsereg budapesti bevonulása. .. Hozmumóiás egy ügyészi végzéshez Azt a közismert és közkeletű kifejezést : „Ez a cselekedet ügyészért ciáltl" Ugylátszik a magyar nyelv szótárából a lomtárba ken elhelyezni, legalábbis egyelőre, Szegeden. Kár most, nem, több annál, bűn a paragrafusok latolgatásával tölteni n időt Szilárd alapon nyugvó, hordképes gerendákkal kell alátámasztanunk azt az építményt, ameyet súlyosan megrongált a hazug iropaganda, elposványosílott azeinlertelenség, a jogtalanság, a szolgalelkűség intézményes kitenyésztése. A legelső feladat kiközösíteni az alkotó életből mindazokat, akiknek nár puszta jelenléte is joggal felháborítja mindazokat, akiknek sza>adon való garázdálkodása még ma veszélyezteti a közrendet. Azok a rémhírek, amik még ma Is lépten-nyomon felütik fejüket, mtni 'ölük származnak. Még ma is vanmk, akik az Iván Minályokat, dr. Meskókat, Bodnárokat, SxépfáhislaVat és ki győzné leírni a hosszt) névsort, véldel műkbe veszik. Ez nem kiált ügyészért? De Igen, százszorosan igen, de a nép brr óság1 ügyészéért Sürgősen fel kell tehát állítani egy olyan szervet, amelynek tagjai elfogulatlan, komoly, a dolgozó magya-? rok érdekeit, a haza nyugalmát és becsületét a külföld megbecsülését szemelőtt tarló egyénekből tevődik hssze, hogy ítéletet mondhassanak azok felett, akik ellenségei a magyar nemzeti törekvéseknek. Ez a szerv lesz hivatva megdönthetetlen és megfellebbezhetetlen Ítéletet mondani a magyar nép nevében mindazok feett, akik vétettek a nép érdeke ellen, akik társaikkal kisajátították ezt az országot a maguk érvényesülése; vagy a hitleri eszme érdekében. Mindegy, hogy itt maradtak-e Szegeden, vagy megszöktek a városbóL A különbség csupán annyi, ha itt vannak, azonnal őrizetbe kell venni őket, akár nyilasok, akár a hirhedt „Deutschbund" tagjai voltak, akár pedig más módon váltak ellenségeivé a szociális nagvar nemzet felépítési tehetőságének. Ha pedig nem állíthatók azonnal a néobírósig fóruma elé, úgy távollétükben kell ítéletet hozni feetiQK, elfogató parancsot kell ellenük kibocsáj ani, foganatosítani pedig akkor, amikor ide visszatérnek. Példát kell teremteni, tisztogatni kell, ne részt sülhessenek támogatásban azok, akik véte tek a dolgozók tömegei ellen, azok ellen, akik most hivatottak felépíteni Szálasiék és szövetségeseik állal okozott romokon i megelégrdettebb, a boldogabb magyar jövőt. Dettre Béla, a szegedi iparkamara megb. elnöké