Délmagyarország, 1944. december (1. évfolyam, 11-34. szám)

1944-12-05 / 14. szám

1944. december, 3. DÉLMAGYAROBSZAO "fan bitangok vagyunk, mi, akiknek poraiból kerültek ki a magyar szabadságharc vértanúi, Schőn­herz Zoltán és Ságvári Endre. Szembe akarták állítani a néppel a mi pártunkat, melynek vezére Rákosi Mátyás, 15 esztendeig sínylődött börtönben azért, mert a nép ügyének hajthatatlan harcosa volt. Most a magyar nép gondol­kodó része látja, hogy a magyar kommunisták hű fiai a magyar népnek, a magyar hazának. Mi kommunisták Marx és Engels. Le­nin és Sztálin tanítványai va­gyunk. de Rákóczi és Kossuth, Pe­tőfi és Ady népének is fiai va­gyunk. Kijelentem ünnepélyesen, hogy mi, kommunisták fegyelmezett és hü katonái leszünk a Magyar Nem­zeti Függetlenségi Frontnak. Ki­jelentem, hogy azt a nemzeti ösz­szefogást. melynek jegyében a szegedi Nemzeti Bizottság is meg­született, nem tekintjük muló, po­litikai koalíciónak, taktikai sakk­fogásnak, hanem hosszantartó szö­vetkezésnek. melynek addig kell tartania, amíg ki nem kergetjük a németeket az országból, amíg nem heggesztjük .be a háború sebeit. Együtt akarjuk megalapozni és megteremteni a magyar demokrá­ciát, együtt akarjuk újjáépítem Magyarországot. Adott szavunkat állni fogjuk! Hűek a néphez, hűek a hazához — mindhalálig! A szegedi Nemzeti Bizottság, a magyar újjászületés látható jele, nem áll magában. Debrecenben a napokban szintén megalakul a Ma­gyar Nemzeti Függetlenségi Front helyi szerve, a debreceni Nemzeti Bizottság. Budapesten már több, mint egy esztendeje megvan a Ma gyar Front, a nemzetmentő erők összefogása. A szegedi hazafiak kézfogása része egy országos nagy nemzeti mozgalomnak. A szegedi Nemzeti Bizottság meg­alakulása jeladás az országnak, jeladás Budapestnek, jeladás a né­met uralom alatt sínylődő ország részeknek: hazafiak, kövessétek oéldánkat. fogjatok össze életre halálra a németek kiverésére, a bű­nösök megbüntetésére, a haza meg mentésére az új, boldog, erős. de­mokratikus Magyarország felépí­tésére! 553 A Demokrata Polgári Párt csatlakozását Őrley Zoltán jelenti be E nehéz, súlyos és megpróbál­tatásoktól terhes, de uj életet hozó, demlokratilk'us gondolátoktól fűtött időkben, milklor imféig körülöttünk a felgyújtott falvak és házak! per­nyeszagát érezzük1, idegeinkben ott táncol még a gránátok' visítása és Buhögása, téliünkben dobol a gép­puskák1 kclepelése és szivünkbe m'arkW a felrobbantott szép lrid!­aink Ősszeoimláisa, uj épületet épi­ünk. Igenis uj épületet épitüfnkl Ujat a rotmok1 helyett; ujat az ösz­(zfptrnlott régi helyett. Ez az épület azonban nem1 olyan iQ'int a többi, nejmi téglából, ez1 az Ipület nem1 kőből és nemi cement­ből épül. Ez eszmékből, gondola­tikból és elveikből. Kötőanyaga riem míalter, hanem a megértés, az egyetakarás. Hazánk' évezredes fennállása óta egyik legsúlyosabb idejét éli. A hitleri nácizmus és a hazaáruló bérencek' egy évszázad! szbrgois munkájának1 gyümölcseit taposták össze. Nemlzedéikek1 építettje városo­kat, falvakat temettek haimlu alá, tengernyi pénzzel, fáradtsággal, ve­rejlékkfel szerzett gépeket, szerszá­mokat, traktorokat, gazdasági fel­szereléseket raboltak el. Elvitték búzánkat, jószágainkat ivle'tíímlag­vainkat. Megfosztottafkf gyáraink, bányáink', műhelyeink berend'eziéi­sétől. Földjeink' szántallanolkf, ve­tetlenek'. Üresen, kifosztottan, el­hagyottan, árván állunk. Rongyosak' vagyunk. Házunk kü­szöbén ott áll a tél a imiaga kö­nyörtelen zördságában .Hideg a szobánk. Gondokkal terheltek' va­gyunk. A szenvedéseik iskoláját jár­juk. Közelebb jöttünk egymáshoz. De a szenvedés, az egymásrautalt­ság megmutatja az utat a felemel­kedéshez. Az elesett nem'zet meg­maradt erőit szabad-e másra fordi tani. mint a feleszimlélésre, a fel­emelkedésre. Szabad 9 imtost lé­nyegtelen kérdések an/egoldására időt és energiát pazarolni. Bün vblna cz a neanlzet ellen, tyalajos bün magunk ellen. Szabad-e a neimizet Fiainak külön utóm jártai. A történelimli változásök, a kóros eszimlék', az elfajult tévtanok össze­omlása után, felszabadültunkl a re­ánk kfényszeritelt hallagtás aióT: ránk tör áz a kívánság, hbgy min­den demokratikusan gond'olkbdíiS imlagyart egy! táborba hívjunk'. Pártunk a Dam[olkfrata Poh^rá Párt. Célja az erők egyesítése, hogy ezt a kipusztított, kjiuzsoráizott or­szágot újra felépítse. Fel akarjuk épiteni a többi demfo'kratiküs pár­tokkal együttmlüködve, ki akarunk harcolni, ki akarunk küzdeni egy jobb, egy szebb, d'em'okrátiküs Ma­gyarországot. Pártunk hzér't kÜZd harcol ?s azokat az elVekfef, gon­dolatokat, azokat az esamíclkfet akarja a valóságba átültetni, ajmli a dolgos, a küzdő emiberi életet széppé, hásznojslsá, bold'oggá és emberivé teszi. Olyan életet aka­runk1 teremileni imíindénki számára, amelyért küzdeni, dlol'gozni, <Je öl­ni is érdemes, A m'agvar ndmízeti függetlenségi .frontba sorakozott Demokrata Pol­! gári Pártnák van ui'ondanivalója. (van tennivalója, de Magyarország újjáépítéséhez és felemelkedéséhez cgs7 a programija. Egyet aka­runk'. És ezért tömörültünk "Együtt indulunk, egymás imiellett Vagyíunk, miint a pályaudvaron a vasúti sín­párak és egyimás mlellett állunk, hogy őszinte szívvel, egyesült erő­vel, kéz a kézben felépítsük, ha kell kiharcoljuk a szociális, de­mokratikus Magyarországot TP iTemlokrata polgári párt névié­ben hitet teszek a közös prögramírni mlellett. Függetlenségünk és sza­badságunk kivívásában együtt me­netelünk a tiszta zászló alatt. HLsz­szük', hogy a 'közös cszmle, a közös harc, a közös m'unk'a meghozza a sikert, a liillerliZmUs kiirtását é$ az uj, deimtoikrati'küs alapon felépült boldog, örök Magyai-országot. A Szociáldemokrata Párt szónoka Valentiny Ágoston dr. Szeged Népe! Ez a város már egyszer kiemelkedett az árviz hul­lámaiból. Most egy ujabb árviz hulláma szakadt a városra: a né­met átok szennyes áradata. Ebből a hullámsirból akarjuk felemelni Szeeed városát. Hozzátok szólok szegediek, akik becsületes magyar érzéseitekkel mindenkor tulajdon­képen a demokráciának voltatok hivei. Huszonöt évvel ezelőtt egy­szer már voltam a város élén, ha nem is mint a város közigazgatá­sának vezetője, hanem mint az akkori politikának irányítója. Ak­kor akartuk felépíteni a függet­len, demokratikus Magyarorszá­got, azonban erőink gyengének bizonyultak, kiütötték kezünkből a fegyvert és az ellenforradalom győzedelmeskedett és letiporta Magyarországot. Azóta állandóan a szociáldemokrata párt élén mű­ködtem, működésem a szegediek előtt úgy tudom eléggé ismeretes. Most, amikor a város közigazga­tásának élére emelt a sors, minden eszközzel és minden erőmmel arra igyekeztem és igyekszem most is, hogy Szeged népét talpraállítsam Ebben a munkában most segitő társak kerültek mellém. Ebben a vonatkozásban elismeréssel adó­zom innen a magyar kommunista párt kiküldötteinek. Visszagondolok az elmúlt 25 esztendő előtti időkre, amikor ugyancsak idegenből jött férfiak kezdték irányítani Szegeden a poli­tikát és ebből a politikából szüle­tett meg az az átkos „szegedi gon­dolatnak" nevezett politikai moz galom, amelynek Magyarország és egész Szeged népe áldozatul esett. Hiába hirdettük 25 éven ke­resztül, hogy ehhez az úgyneve­zett „szegedi gondolathoz" sem Szeged népének, sem a magyar­ságnak semmi köze sincs, a látszat mégis ellenünk szólt. Itt nyomaté­kosan hangsúlyozom tehát és kivá­nom az egész világ közvéleménye elé tárni, hogy Szeged népétől merőben idegei] az úgynevezett „szegedi gondolat", amelyet az el­múlt politika annyiszor hirdetett vezetőelvül. Nekünk ehhez semmi közünk nem volt, mi kizárólag a demokratikus, népi Magyarország talpraállitásáért harcoltunk akkor is és negyedszázadon keresztül azután is. Én meg vagyok győ­ződve, hogy Szeged iiépe most, amikor végre eljutott ahhoz, hogy gondolatát, érzéseit, véleményét szabadon nyilváníthatja, be fogja bizonyítani, hogy ehhez a „szegedi gondolathoz" semmi köze sem volt. Ezért áldozatot hoztunk most is. A háború viszontagságai talán ke­vésbé sújtották volna a várost, ha nem így ismerték volna külföldön az elmúlt politikai rányzatát. Ezt az elnevezést adták politikájuknak, de csak azért, mert innen indultak el hirdetői. Most is elindult a mai nappal egy ujabb politikai mozga­lom. Erről a politikai mozgalomról megállapítom, hogy egyezik Sze­ged népének gondolatával. Azon­itt, mint a város polgármestere is szólok Önökhöz, amikor rövid pár heti működésem alatt mefe kellett állapitanom, hogy bizony nagyon sokan passzivitással, közönnyel nézik a politikai mozgalmat, hozzá vannak szokva, hogr/ 25 év alatt mindenkor mások csinálták a poli­tikát és Szeged népe és a magyar­ság csak szenvedő részese volt. Ma ki kell állni mindenkinek, szint kell vallani mindenkinek, mert vagy velünk jön a népi Magyar­ország feltámasztásának munkájá­ban, vagy pedig el fogjuk söpörni kérlelhetetlenül, mivel nem türünk többé úgynevezett jobboldali gon­dolatot. A saját bőrünkön tanultuk meg azt, hogy mit jelentett magyar viszonylatban az úgynevezett jobb­oldali gondolat. Itt nem lehet kö­zönnyel nézni a dolgok folyását, visszahúzódni, vagy gyáván meg­alkudni, hanem elő kell jönni és szint kell vallani. Ma már ez a vá­ros lényegesen jobban talpraállha­tott volna, ha polgárai sokáig nem nézték volna unott közönnvel. hogy mi történik. Felhívok mindenkit, hogy van­nak itt a régi_ rezsimnek meg­hunyászkodott ~bérencei, akik a város nyugalmát, az új Magyar­ország felépítésének munkáját za­varják. Lehetetlenné kell tenni őket. Ezt csalt akkor tudjuk, ha Szeged minden demokrata embere odaáll ehhez a munkához és lehe­tetlenné teszi az aknamunkát, az alávaló sugdolódzásokat. Ezt azért is el kellett mondanom, mert saját tapasztalatom, hogy ma is sokau nem ismerik fel a kérdésnek poli­tikai jelentőségét. Nem lehet itl megtürnünk azt, hogy a népi Ma­gyarországnak, az igazi szegedi gondolatnak aláásói ebben a város­ban továbbra is tevékenykedjenek. Mint szociáldemokrata 26 éve megszakítás nélkül álltam a sze­gedi szociáldemokrata mozgalom élén. Nem újság Önök előtt, hogy nevemet a rendőrségi akták, inter­nálótáborok és a budapesti tolonc­ház őrzik. Azonban én a zaklatá­sok és üldözések idején egy pil­lanatig sem álltam félre és minden­kor a népi demokrata erők érvé­nyesülését hittem és ma végre el­érkezett az idő, amikor 26 éves munkám és szenvedésem eredmé­nyeként innen üdvözölhetem a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front megalakulását. Az idők sokat változtak. Euró­pai vszonylatban egészen más ma már a politika levegője, mint volt 25—26 évvel ezelőtt. Ma már nyu­godtan meg lehet állapítani, hogy azt a népi Magyarországot, amely­nek felépítésén annyit fáradtaik, mostmár fel fogjuk építeni és me valósítjuk. Sok minden lezajlott ez alatt a negyedszázad alatt. A magyar népet megalázták, majdnem azt mondhatom gerincét megtörték, de hiszem, hogy ez a nép, amely a szabadságért annyi vért áldozott, ez a nép most már végre.talpraáll és szabadságát mindörökre ki­/vivja. Szabadság kell, mert sza­badságban és szabadság mellctx fejlődhet magasra és nagyra c demokrata gondolat. Meg vagyol győződve, hogy ebben a szabadabl levegőben összefog velem minden­ki, aki a demokrata gondolatnak hive. Eddig a szociáldemokraták úgyszólván egyedül vivták a de­mokráciáért való harcot. Ez volf az oka annak, hogy Magyarorszá­gon az ellenforradalom és utóbb a szennyes németbarát áradat erő* tudott venni. Felhívom tehát Szeged népét, hogy álljon a zászló alá, akinek a meggyőződése a szociáldemokrá­ciával azonos. Ez a párt bizonyára a leghűségesebb és legodaadóbb harcosa lesz továbbra is a népi Magyarország felépítéséért való küzdelemben. Ha most végre ko­moly segítőtársakat kapunk ehhez a munkához, akkor most elérke­zettnek kell látnunk az időt, hogy. saját erőinket is újból tömörítsük, álljunk ki a politikai küzdelem porondjára, hiszen mi nem adtuk fel a küzdelmet a németek bejöve­telekor, hanem a bérencek szün­tették be a pártot, azt hitték ezzel lehetetlenné teszik Magyarorszá­gon a demokráciát. Tévedtek. Per­cig sem haboztunk. Az Internáló­táborban is csak azt az órát vár­tuk, amikor eljön idáig a felszaba­dító Vörös Hadsereg. Nekünk nem volt újság, ami mpst ránkszakadt, de az sem újság előttünk, hogy ettől vártuk és reméltük és most már tudjuk, hogy bizton elértül*

Next

/
Thumbnails
Contents