Délmagyarország, 1944. április (20. évfolyam, 74-85. szám)

1944-04-02 / 75. szám

Usz&eiek &ngi Uda VinUiat A jó múltkoriban megemlékeztem Engi Tüdő Vincéről, a tanyaiak álpró­fétájáról, aki a század elején sok ri­portomnak volt a hőse s akkor ba­ráti oldalról kételkedéssel találkoz­tam. A magyarázatot abban tudom megtalálni, hogy kiváló barátom, aki gyűjti az erre vonatkozó adatokat, abban az időben még a világon sem volt, én pedig részt vettem a dolgok­ban. A legtipikusabb kuruzslója vott Alsót&nyáuak. Kutjában megjelent a Szent Szűz és Vince utján közölte mondanivalóit híveivel. Száz százalé­kig sosem állapították meg, miből volt több ezekben az üzelmekben: val­lási fanatizmus ,amely eltér a hiteles útról, vagy fosztogatási vágy? ö ma­ga nem volt korlátolt embernek mond­ható, több esze volt mindig, mint amennyi a tanyára megkívántatott, hiszen nagy tömegeket tudott von­zani. A század első esztendeiben kény­leien volt a csanádegyházmegyei püs­,pöki hatóság is beleavatkozni a dol­gaiba. A vádpontok ezek voltak: Be­tegségeknek babonás módon való gyó­gyításával foglalkozik. Házát kápol­ínának nevezte el, abban a hivő nép ,számára összejöveteleket rendez és olyan ájtatossági gyakorlatokat vé­gez, amikre felhatalmazása nincs, de amelyek alkalmasak a hívők megté­vesztésére s a babonaság terjesztésé­re. Előfordult, hogy egy plébánia kér­dést intézett a püspöki hatósághoz, a háborúban. Kápolnája ugyan még mindig ,iem épült fel, de szerkesztett valami Hasonlót a kai mellett, a ku­koricaszar-kupban és ott mondta mi­seutánzatait Ekkoriban tünt is aztau le végképpen, bár a a nép szeretett benne hinni. — Mit csinál az a rettentő szent ember? — kérdeztem egy hívét — Szent koszorút visz térden csúsz­va a templomig ,arra az ajtó felpat­tan előtte, olyan ereje van neki. Hiába zárja el azt akárkt Vince ugyanis, hogy sokoldalúsá­gát ne feledjük, mártírként is haszno­sította megát, úgy stilizálván életraj­zát, mint akit kiátkoztak a templom­ból. Pedig csak annyi történt, hogy belefoglalták a prédikációkba s időn­ként óvták művészetétől a népet. Rá­olvasással már régen nem gyógyíta­nak a legprimitívebbek sem, ez csak a legendák ellenőrizhetetlen korsza­kában történhetett meg, azonban hiá­ba tudjuk mi ezt igy, az együgyűek tanyai serege a város ellenséges haj­lámát volt kénytelen látni a hasonlók üldözésénél. — Hát mit tud az a Tüdő? — fag­gattuk tanyai vérünket — Ha betenéz a kútba, meglátja, mit csinál a katona lelke a másvilá­gon, hogyan bánnak ott vele. Ennél kiadósabb üzletet, valóban, alig lehetett kötni, hiszen az eltávo­zott katonalelkeket megtört élő lel­kek siratják szakadatlanul. Akkori­közön. Az egyház Ügyeibe mélyen nem ártotta magát, de nagyon szép szent dalokat tudott énekelni Az udvara ilyenkör megtélt népekkel, akik áhí­tatosan hallgatták, együtt zümmögtek vele, viszont ha már ott voltak, sok mindenfélét összevásároltak a bolt­ban. Már amit kapni lehetett, de az otthon levő gyerek a krajcáros cb­kornak is ugy tudott örülni, hogy azt felvázolni egyszerű képességgel lehe­tetlen. Végül marad az összehasonlító tn­domány feladata. Kérdés megtet!ék-e, avagy elmulasztották, mert akkor pó­tolni már lehetetlen és nincs ak' el­döntse, hogy Engi Tüdő Vincé tudott-e hatalmasabbat káromkodni, avagy Berta Szilveszter? Mert az isteni su­gallaton kívül egyformán tökéletesek voltak ők ebben Is. Régi riporter otemkgyxrorskaft ­VASÁRNAP, 1944 ÁPRILIS f elsőrendű kivitelben gvári áron készülnek Soós Lajosné naplanüzemében. Szeeeu, Deák F. u 2. Két államtitkári k'nevezés Budapest, április 1. A Kormányzó ur őfőméltósága Mocsáry Dániel földbirtokos, felsőházi tagot föld­müvelésügyi államtitkárrá kine­vezte. A Kormányzó ur őfőméltósága dr. Balázsfalvi Kiss Endre Kecskemét törvényhatósági jogú ban a száz koronás honoráriumok ' város főispánját a m. kir. közellá­vajjon hivatalosan engedélyeztettek-e nem voltak ritkák, de mi volt a pénz j tási hivatalhoz államtitkárrá az Engi-kápolnához a bucsujárások? Az egyházmegye erre kiküldte ke­rületi esperesét és alsótanyai lelké­szét, hogy a dolgok állása felül bizo­nyosságot szerezzenek, a város nevé­ben László Kálmán alsótanyai kapi­tány csatlakozott hozzájuk. A bizott­ság igaznak találta a vádakat, Engi a /kamara* cimén engedélyezett mel­léképületét használta kápolnának, ab­ban éjszakai összejöveteleket rende­zett, továbbá körmeneteket irányított magához. Közadakozásból egyházi sze­relvényeket vásárolt, külön Mária­társulatot szervezett pénztárral, tag­sági dijakkal. A hatóság akkor az egyházi sze­relvényeket elkobuzla, Engi Vince ká­polnáját bezáratta. A kulcsot az alsó­tanyai kapitánynak adta át. Négy-öt évig csend Volt, akkor egy sereg alsótanyai magyar kérvényt in­tézett a megyéspüspoKnöz, hogy nyis­sa meg ismét az Engi-féle kapcrinat. Megint bizottság ment ki a helyszínre s kiderült, hogy a folyamodóknak fo­galmuk sincs róla, mit irtak alá. Vin­ce elébük, rakott egy árkus tiszta pa­pírt, ők rájegyezték a nevüket, á mon­danivalókat utólag szerkesztette a ne­vek fölé az élelmes apostol. A rendőrség megligyelie akkor a veszedelmes tanyát, de nem tapasztált kuruzslást. Engi uem csak ravasz férfi volt, de tudott pszihológiávaL is dolgozui. Lármák támadásánál ei­a szekérderéknyi élelmiszerhez ké­pest, amivel felkeresték Vincét, hogy szerényen dotálják. Már rácok is jöttek Torontálból, akik bár görög hitet vallanak, babo­nás hajlandóságban nem szándékoztak kisebbségbe jutni. Vince volt a tanyai házak levélírója s mint ilyen nem volt rest nevét minél sűrűbben meg­forgatni. A katonáknak küldött leve­tek csaknem valamennyijéhez odatet­te megkérdezés nélkül: _ Mirrt e levél olvasóját és hall­gatóját igen szépen tüsztöli Engi Tü­dő Vince sajátkezüleg. — Meggyógyított-e valakit a .Vin­ce? — Hallja-e, a Szélpál Gábor igen egy rabiátus ember volt, állandóan részegeskedett, verte a feleségét, a családjait elüldözte a háztul. Eszten­deig volt beteg, egész hónapig haló­dott s nem tudott meghalni, rázta a benne lakó gonosz. Felvetette ma­gát a menyezetig, négyen se tudták lefogni, pedig nagyon hitvány ember volt. Akkor elhijták a Tüdőt, az rá­imádkozott s erre olyan csendesen halt meg, mint a gyerek. A szemiben van neki az ereje, olyan a szeme. — Hát a miséje? — Az csak a szép! Üdfte pap se érti jobban, borzasztó egy saépszavu ember. Hallottam még valamit, ami al­kalmasnak látszik az összes kételyek vezte ki. (MTI) né­csemlesedett, várt néhány esztendőt,,eltönle,ésére5 mert hátha maradt öl hogy feledésbe menjen a neve. aztán vasóink sorában js olyan hitetlen, akt kezdte újból. Hiábd, szenvedélye vott Eng. T-dö Vincébe„ nem látta meg a a profán áhüatoskodás. modern kor prófétáját! Az annexiós esztendőben, mikor ts meghozta termését a föld s a jámbor hívő szívesen adta meg a császá.ou kivül lelki vezérének is az őt meg­illető részt, a mindszenti plébános je­lentelte a püspöknek, hogy Engi Vin­céhez megint zarándokol 'a nép s a tanyai próféta azt híreszteli, hogy püspöki engedéllyel kápolnát fog épí­teni. Ebbeli szándékát Engi valóban bejelentette a kerületi esperesnek és az alsótanyai lelkésznek, akik termé­szetesen elutasították. Akkor megint elaludt az ügy vagy öt évre, hogy a már harmadik éve tartó és népet fárasztó világháború súlyos idején újra fellángoljon. Ilyen alkalmat hogyan is lehetett vol­aá elszalasztani? Hiszén a nép babo­nára való hajlandósága, vonzódása » misztikum felé. csak megerősödött Akármennyi pálinkát iszik, nem ( dül le a lábárúi. Látszik, hogy szent ember. I A városba nagyon ritkán járt be,, hiszen mint élénk kereskedelmi szel- i lem nem hagyhatta gazdátlanul az üzemet. De amikor bejött, csak sek­restyések és kisebb igényű kurátolrok barátságát kereste. Némely pohár bo­rok fizetése irányában nem restelke­dett, táisalgásuk mindig a szent dol­gokat illette. Vince öreg betyár lé­tére is tanult. Amint ugyanis jóimét tóztatnak sejteni, az egyháznak ősi szokása, hogy titkait, szertartásának meg nem változó rendjét, a sekres­tyékre bizza. i Alsótanya régi berkeiben járván, ne feledkezzünk meg Berta Szilvesz­terről se, aki nem annyira próféta, mint inkább boltos volt a Zöldiás-. A 2 52-ik M. mi. OSZTALYSORSJÍTÉR játékterve páratlan esélyeket nyújt? Egfy sors eggyel szerencsés esetben nyerhető: EGYMILLIÓ F. A nyeremények összege több, mint Tizenötmillió P. Jutalom: 600.000 P Főnyeremény: 400.000 P Nyeremények: 200.000 P 100.000 P 75.000 P 50.000 P 3X50.000 9, 5X40.000 9, IX 30.00b 9, 22X20.0 00 9. 2XI5+00 P, 30Xla.000 9. és még számos közép és kisebb nyeremény. A sorsjegy ára osztályonként i nyolcad 5.—- P negyed 10.— P fél 20—9 egész 40.— P A sorsjegy Kapiioló az összes lóéra silóknál. Húzáskezdete áorilis 13. Szeged barokk hitélete Szeged városnak a XvlIL század­beli vallásos újjászületésében a havi búcsú mellett két kultikus élményior­rást kell kiemelnünk. Az egyik ósz­szefügg a barokk vallásosság korsze­rű áramlataival. Itt főleg a p*síis-v«­döszentekre, a Szentháromság-kultusz-, ra és a szenvedő Jézus tiszteletét4 gondolunk. A kor nagy járványait a szege <3 H nép is, Isten büntetésének érzi. A A égi harag kiengesztelésére a szentek közbenjárását kéri és a kor általános szokásának megfelelően Szent Rókus, hoz és Szent Rozáliához folyamodik. Az 1738. gugahaldl emlékezetére emel­ték a járványkórház közelében a Ró­kus-kápolnát, amely köré a XVHL század folyamán új városrész tele­pült, á dedikáció nyomán Rúkáa né­ven. Megemlíthetjük itt még, mint­hogy a vész augusztus L kezdett alábbhagyni, a város ünnepélyesen megfogadta, hogy ezt a napot 100 éven át a legnagyobb ájtatossággal fogja megünnepelni. Előző nap szigorúim böjtölt, a fogadalmi napon. Vasai* Szent Péter ünnepén körmenetben vo­jiult a kápolnához, ahol -zent beszé­det és misét hallgatott. A fogadatnia* 183S-ban megújították. Szent Rozália kápolnáját a iánkban a Szent Dömötör templou* előtt emeiiek, amely kultikus jelen­tőségét és üivatását még a múlt szá­zad kolerajárványai idején is megtar­totta. A barokk S*enthárbniság-tisztehtt dogmatikai és szellemtörténeti össze­függései, hazai vonatkozásai még jó­részt feltárásra várnak. Itt csak né­hány szempontra utalunk. Ismeretes a habsburgi barokknak eleven kap­csolata a spanyol katolikus szellemi­séggel, amelyet a karmeliták és főleg a jezsuiták közvetítettek. A Szenthá­romság titka Loyolai Szent Ignác misztikájában talált sajátos hangsú­lyozásra, amely Lelkigyakorlatainak szellemében is tükröződik. A dogma az egykorú jezsuita lélekgondozásnak egyik legfőbb forrása és eszménye volt, amely az épületes irodalomban, ájtatossági gyakorlatban éppenúgy érezteti hatását, mint a szakrális mű­vészetben, amely szemléletesen pró­bálja a nagy titkot a hívekhez köze­lebb vinni. A kultuszáramlat idöste­' rűségét mi sem bizonyítja jobban} mint az, hogy a rendi kereteken túl a barokk időkben, a habsburgi Kó­zépeurópában igazán egyetemes jelen­séggé válik, sőt tőkéi a vallásos nép­életben még manapság is gyümöl­csöznek. A lársaság-lhlette középeurópai barokk városokban mindenütt talál­kozunk a Szentháromságnak reprezen­tatív lőtéri ábrazotásavai, de a jám­bor divat egyéb városokban ts álta­lánossá válik, sőt a falusba is leszi­várog. Hirteleneben csak Buda, Fo, zsony, Győr, Sopron, Kecskemét, Sza­badka, Újvidék, Kassa Szenthároiu­sag-szobraira utainunk, amelyeket jó­részt fogadalomból, illetőleg enge-sz­telesből állítottak. A Szentháromság-kultusz hullámai a XVIII. század első felében Szegedre is elértek és jelentős részük volt fö­leg a sokfelől összeverődött patánki (belvárosi) lakosságnak homogén eoi­berközösséggé alakításában. A Szegeden virágzó Szenthárom­ság-tiszteletnek számos nyoma és em­léke maradt fenn. A Szent Dömötör­templomban Szentháromság-tórsuht működött — külön oltára is volt — amelynek úgy látszik az összes céhek, testületileg ia tagjai voltak, mert va­lamennyi zászlajának egyik oldalára szinte kivétel nélkül a Szentbárom-á g képét festették, a mnsikon tenné>/.<­tesen a céh védőszentjét A korból *m 5i*otkt4l»msá£..vtalékrő; ts van

Next

/
Thumbnails
Contents