Délmagyarország, 1944. április (20. évfolyam, 74-85. szám)

1944-04-02 / 75. szám

IdrpiíosifiniBltávai forduljon bizalommal Mfmfnf-ftfirpKosnoi : dalunk, amelyek sapnos nem maadtak ránk. Igy a Palánkban, a mai vlauzál-téren a híres Kárász-csaiád ( gyík sarjadéka állított fel 1734. ex voto egy Szentháromság-einiéket, mert a hagyomány szerint béresét hirtelen haragjában agyonütötte. A kultusz annyira szívéhez nőtt a város híveinek, hogv a szobrot több íz-l ságból ugy kellett menekülnie, mini ahogy Tolsztoj menekült vagy tízszer életében Szofja asszony ölelő karmai közül. Csakhogy ez a menekülés isi Az átkozott költő száz esztendeje Verlaine nagy köítő volt, de talán még nagyobb komédiás ben megújították. Csak az 1879. árviz I Aki a napokban olvasta a párisi igyártson és helj'ezzen el a világsajtó- rui ulán emeltek helyette másikat, amely jhirt, hogy a Café Procope újra meg-j ban, amelyek minél antipatikusabb ba most a fogadalmi templom előtt áll- nyitotta szieréoy üvegajtaját s hogy.színben tüntessék fel az ír-származá- teát*. Hát jó, veszem a kalapomat, a Ml só városon a Szentháromság-utcában .odabenn megint lehot azokhoz a kacs-jsu angol szatirikust. I sétapálca irat, elindulok. Alighogy az tfimnínm PnrpIpllPTl i rt- kaláhii QK7talnMirw íllni p mpl-.pb nZI K A a íívlnti cíItao LamaI ' ,i4/>,'m a coívt Iroiíiii no lom UlmA szeszélyes csodagyerek — Hát a feleségem aznap kissé náthás volt — meséli Verlaine Lebrunnak —, aszongya: >Erigy a patikáhozzál valamit, talán egy eibistemplom közelében SzentháromságKápolna is állott (1721.) A szegedi Szentháiomság-kultusz: zaf van szellemi összefüggésben a vi('ékünkre annyira jellemző napsugaras kalábu asztalokhoz ülni, amelyeknél} Az üzleti siker, ugylátszik, igazol- utcán vagyok, szembejön velem Rimegvkor annyi irodalmi híresség ölte magába az abszint zöld mérgét s újra' bele lehet nézni azokba a kopott aranykorétü, félig vakult fali tükrök díszítés, amelyet a parasztházak utcá be, amelyekből vagy 60—70 évvel eznéző végén, oromfalán lehet látni, (előtt az egész >dekadens* költészet ihbarokk Szentháromság-jelkép (az letet, vagy legalább is önimádatot mei ineretes háromszög, közepén sugárzó -zömmel) szakralis népművészeti motívumként hamarosan kikerül a templomokból és föltűnik a szegedi, majd . környékbeli nép hajlékán is. A há: kra nemcsak díszítés okáért, hanem ; zűrt is alkalmaztak, hogy a bennük ikókat .megoltalmazza a gonosz létek kísértéseitől, rossz emberek szán<• kától. Föllelhetjük különben utcaitokon, kapukon, kemencék előtédn, ritett — annak természetesen nyomban eszébe ötlött ennek a kávéháznak egyik leghíresebb vendége, a francia költők >koronázatlan királya ahogy barátai csupa juxból elhitették költőnek*. A poéte maudit emléke különben másként is felrajzott az utóbbi héteki i gébben a vízimalmokon is a napsir- ben, amikor itthon Ady halálának nearat, mint az oltalmazó Szenthárom-' gyedszázados fordulóján sokunkban ág jelképét. A hívek később talán felrémlett az a párhuzam, amelyet egvniár el is felejtették a rendeltetését, a időben szokás volt a francia és a maítép hagyománytiszteleténél fogva g'yar lángész között vonni s amely zonban mai napig fennmaradt. Ér-. párhuzam nálunk főként abban jelentja ezt a reklám-antinómiát is, amely baud, hozzám szóló levéllel a kezében, azonban mind-mind iskolába járhat a! »Hozzád készültem, nekem elég roll volt biztosítási ügynökhöz, Paul Ver-} Párisból. Elég volt mindenből. Melaine úrhoz, aki felfedezője volt ennek gyek Belgiumba, de nem egyedül: te a bumerang-propagandának s olyany-, velem jössz*. — >Dehát kérlek...* — nyira beleélte magát, bogy annak fei-j>Semmi dehát Azt akarom, hogy gyeáldozta családi életét, a jóhírét, az rc és jönni fogsz, mégpedig tüstént, egészségét és a szabadságát is. Egy Nem is hagylak el addig*. — >De a kiadós reklám kedvéért még azt is feleségem beteg. A patikába kell menvállalta, hogy 416 napot leüljön a bel-. nem, hogy eibisteát vagy miafenét vega monsi fegyház 1. szárnu cellájában.' gyek neki.. .* — >Szó sem lehet róla, Mert, valljuk be, alapjában véve Hagyj már békén a feleségeddel. Gyevele —, a >szegény Léliant, no szó- szörnyen kispolgári burzsuj volt a Ka-. re, éspedig nyomban*. — Hát csak terval hát Paul Verlaine, aki önmagát gesse irója, az abszint-mámor dicsére- , mészetes, hogy rögtön vele mentem.,» előszeretettel hívogatta »az átkozott tenek igehirdetője. Amikor Peyrot a Egészen »természetes* persze nem kritikus, megtámadja, nem az fáj ne .volt a dolog, mert hiszen bármennyire ki, hogy a verseit leszólja, hanem az, i zseniális poéta volt is Artbur Rimhogy abszintivónak mondja: {baud, mégis csak 17 éves lurkó volt — Nagyon óhajtandónak tartanám ekkor, Verlaine pedig 27 éves városi — irja Verlaine a kiadójának —, bogy tisztviselő, férj és apa. Verlainet —* a nyilvánosság tudomást szerezzen nr- nagyon ugy fest a dolog — nem any< ról, hogy én sem abszintivö, sem pesz- nyira a szenvedélye, mint inkább m szimista nem vagyok s hogy a »misz- reklámösztön, a feltűnési viszketeg ticizmushoz* is csak igen gyönge szá- (vitte bele ebbe az ügybe, amely csak etnes tudnunk, hogy ez a díszítés a kezett, hogy a magyar kritika Ver-1lak fűznek... hanem hogyr igen tisz-ijót tehetett verseskönyvei példányszáüiaga gazdag változataival az ország lainen keresztül Adyt, Adyn keresztül :uás vidékein ismeretlen. Csak Szegc-d pedig Verlainet akarta agyonütni, örnyékén, továbbá Bácskában, Te- ahogy ezt egy szellemes magyar ta itsközbcn található meg, de elsősorun mindig azokban a falvakban, ahoá városunk népfölöslege a XVIJI. /álad folyamán kivándorolt. A szeedi tájszólás mellett magukkal vit•k ezt a díszítést is. Ezzel új lakóhevükön is a Szentháromság oltalmába nulmány, a Gedeon Joláné, vagy tiz évvel ezelőtt megírta. Hiszen esztelenség volna tagadnunk, hogy Ady ismerte Verlaine költészetét és életét; azt Js kár lenne elhallgatnunk, bogy a kettejük lírájátes ember vagyok, akit csak a tuizott lelki finomsága taszított a nyomorba és hogy, bár gyönge és jólelkű, de viszont tetőtől-talpig úriember és hidalgó vagyok. j. A gomblyule fájdalom íVerlainenek unokatestvére volt a költő Gábriel Vicaire, mindkettejük szobrai ott állanak egymáshoz közei, a Lusembourg-kert egyik rejtett za'ink lakói a palánki temető felé, a kísérteties, /.öllők között egy kápolnát emellek j amelynek valóságériékét csak az ma dolgában. A „Bohémélet" naev divatja Ilenri Murger ugyan már 1851-benmeghalt, de hires »Bohémélete< csak a hatvanas évek végén jött divatba,, amikor Barriére színpadra vitte. Verlaine a színdarab nagy sikeréből nyomban feíérezte, hogy most ez keÜ * közönségnek: romantikus, bolond, bohém poétapóz s ettől a perctől kezdve elhatározta, bogy ezt a figurát fogja megjátszani, ahogy egy őszinte levelében Clarétie-nek megírta: »azérti hogy vagy mulattassam, vagy pedig felbőszítsem a karzatot*. Levelei bőven tanúskodnak róla, mennyire tudatosan élte bele magát ebbe a pózba, Aztán meg Verlaine életéről - jó-|kaí> amikor megkapta a Becsületrend {ugy megánéletében, mint költészetóval halála után - kiderült, amit Ady, krs piros buboját. Erre Verlaine a vi- ben: lagi hívsagok megvetője, a polgári társadalom kitagadottja, ezt feleli: Hát én bizony megértem ezt a ban és életkörülményeiben adódnak iánlották magukat, de emlékeztette bizonyos halovány párhuzamok és haSí í? *»** as ats; fr v i kellős közepébe!) Vicaire meséli uno/.iiiioK. ÜOZOU egy napomat emeneK; AMCIJI.CI ^t'|r9.bátViűrAl ho®v PCV nnn heszámolt ézus szenvedésének tiszteletére. A mérheti fel, aki ezekben a napokban J^W™.* f dTöm foaS e ultusz szintén jezsuita ihletésből fa- üli fel újra Ady verseit?! És aztán ndt. Iiires Agóma-tarsulataik a kin- meg * - zenvedés misztériumában való elmerüléssel, a vezeklésnek a barokkra mnyira jellemző exaltált-patetikus a jóhiszemű, a becsületes, nem tudhn "vakorlatával a jó halál kegyelmét jtott: hogy a francia .ártatlan faun*,-a U1C..C11C1U a • Karfák kiérdemelni. Ezt a komoran í -zegény Lélian* voltaképpen igen — - —£ tcS^ nnepélvcs áhitatformát a század,"gyes reklámfőnöke volt a sajat kol-? ° "gv járványai is erősen ihlették. Bár teményeinek, aki talán éppolyan enerteegeden e Jézus Társasága ebben fíiát fektetett az érvényesülés csinna<z időben nem tudott gyökeret verni, drattájába, mint versei me.girasaba. mitikus hatása ezen a téren mégis ér- Arról természetesen szó se essek, vényesült. Van egy néphagvománv-• mmtha Verlaine nem lett volna nagy ;ént fönnmaradt gy népmisszión a • magukat kilencágú ven ostorozták. Az így elérzékenyült amely Adynal annyira sorsszerű hangosan zokogó nép bűnbánatra.™" hitf,Ilk rendül meg kissé a posztitdult. Más városok analógiája alap-'!ium?s felfedezéseknek Jupiter-lampa• ii — addig is, amíg adatok nem iga- Ja fényeben. olják — föltesszük, hogy a szenvedő . zus szegedi kultusza ennek a jezsu-J Reklám PS irodalom ta missiónak gyümölcsé. Biztosan eb-.' Nem tudom egy, valamikor megaz ösztönzésből sarjadt ki később írandó irodalomtörténet fejezete lesz-e, Verseket csinálok — irja kiadójának —, méltóságteljes és jólfizeltf szemlék számára; jólnevelt és szűzies verseket, amelyekért pénzt kaphatok. Viszont a >Lutéce< folyóiratban őrült, bolond önéletrajzi versem fog megjelenni. Fene bánja! Felégetem magairt mögött az összes hidakat! Csak egy a} szegedi Kálvária. Bálint Sándor i U T O H : r«ja»U és festett hálószobák, ebéd k, szineo kombinált és konyhabutook elsőrendű minőségben, olcsó áron. Nagy raktár, 8LASKOVIC S-bútor üzlet la bor utca á- az adóhivatal mellett vagy talán inkább a reklám történe téé, az a napjainkban felkapott divat, hogy az iró maga, vagy a kiadója, va ha nem tüntethetnek ki, de — mit tagadjam — nagyon szeretném. Máskor meg, Leconte de Lisle halálakor, újra egyszer kórházban van, nem is annyira betegség, mint inkább ' fontos: a tamtam és a reklám! pénzhiány okából. Barátai beszélgetés} Máskor ezt irja kiadójának: könyv? Mi van HÍ tessék már végrei ajtószolgálatot sziervezni..„ l?an benne van a dologban, csak ép-1 Mindjobban belejött az épater lfl» pen nincs ruhája, hogy a kötelező bourgeois-játékba s végül már odáig tisztelgő körútra mehessen az akadé- ment, hogy egész botránykötetet irt mikusokhoz, akiktől megválasztása össze >Vallomások« cimen, amelyneK függ. Barátai bárom órán belül össze- 90 százaléka soba meg nem történt, saszedegetik a szükséges ruhadarabokat, ját fantáziájának szüleménye volt —» Verlaine valóságos dandyvé változik, tisztán üzleti célokra. Igy alakult kl Amikor tükörbe néz, akkor veszi ésA-! lassan a »verlainei legenda* (ahogy re, hogy üres a gomblytika. Első utja Lepelletier elnevezte), amelyet simát* nyomban virágárushoz vezet, akinél bevettek a kritikusok és falt a közönvalamilyen kis piros virágot vesz, |ség. Egyidejűleg dobja piacra obszcért gyónókat költ az önmaga ellen inté- hogy ugy fessen, mintha az a bizonyos j dolgait és vallásos verseit — állitólazett — ellenpropagandára. Henry rozetia ott díszelegne a mellén. S»on- gos" megtérésének dokumentumait Förd, az autógyáros-iró, külön köte- nan aztán egyenesen a gyorsfénvké- j amely utóbbiakat W. Bywauck hollanJL 1, ; rnL'.4w>n*To plllMI CoíAf - / La- ... 1 1. a ' J l.-'lil U.s-f-i^ r*nmOMJ tekben adja ki sajátmaga ellen, saját (pészhez rohan, hogy teljes polgári reklámirodája által szerkesztett anek- [ pompájában megörökíttesse magát, dótákát. Frank Wedekind, a Maggi-.lgaz, persze, a körlátogatásból nem ség egykori reklámfőnöke, hengerbuc-1 lett semmi, mert mindjárt a fénvkékázó históriákat talált ki önmaga kö- pezés után levetette és zálogba csapestére el is isszeii as rwü u jra vágása TemkÓ reszelővágó özemében Kossutj Laíos'jugáruf 3L rül, hogy erotikus színdarabjainak megfelelő hangulatu, állandó sajtót biztosítson. És a nagy G. B. S. — tudniillik Shaw kiadója egy évtizeden keresztül, tudniillik mindaddig, amíg Shaw maga nem sokallotta, egész irota díszruháiét — s már az árát... itta dus kritikus egyszerűen hazug gamen® kedésnek tart. Verlainenek kellett a skandalum,* mindennapos kis botrány — ezt egyszerűen az irodalom reklám egy fajtójának tartotta — s a tragikum aztán csak abban rejlett, hogy ebbe az öndát tartott fenn, amelynek az volt a zott s amelyből villamoskalauzzá lett fcivalása, hoc: olyan aranyköpéseket; fia, George^ született. Ebből a házas-1 eset! Az abszolút kispolgárra vall a Ma- maga által kikoholt, romlott züllöM bohémfigurába mindjobban beleszeretett. mindjobban beleélte magát, amíg végül a varázstól már nem tudott megszabadulni: az igazi Zaubcrlehringfhildc Mautc-tal való házassága is, amelvbcn a Fétes galanfes extatikus költője tipikus papneshősnek mutatko-