Délmagyarország, 1944. március (20. évfolyam, 49-73. szám)

1944-03-12 / 59. szám

nm U M A G Y A R O R S Z * 0. Ha valaki kérdi, ki írta ezeket , /Akkor töltöttem be a hatvanhét évet, nek kifejezése a ímtebh definiált mM VASÁRNAP, 1.944 MÁRCIUS 12 Én. egv szeeénv paraszt írtam mind- i Amidőn megláttam a nagy veszedel-j don. , , ezeket • met. { Nincs szükség túlságosán nagyfa** „ ' x> ' , .. ,. ! Vizkárosultaknak adom a számára. ' táziára ahhoz, hogy a televíziós ráTrL y U1 roZSma"(Nem drága, csupáncsak ur krajcár az dió huszonnégyórás napi műsorát eb SZEGED NEPE £;ykoru ntpi versezet a szegedi árvízről Szeged megrendítő árvízkatasztrófáját egy dorozsmai versfaragó parasztember, bizonyos Balázs Barna Mihály is megörökítette, sőt ponyvairat gyanánt ki is adta. Ez a 'költemény* hallatlan gyarlóságai ellenére is Tinódira Emlékeztető becsületességgel, eleven megfigyelő készséggel rajzolja Szeged pusztulását. Fordítsuk szemünkét Szeged városára, Kebleket megrázó elpusztulására. Melynek az Alföldön már nem is volt párja. De semmivé telte Tiszának nagy árja. Édes hazám Szeged, de gyászba borultál. Sok millió kárt most víz miatt vallottál, Ilyen történetet, régen nem hallottál. Ö emberi nemzet, amely ilyet láttál! t Hetvenkilencben ezernyocszáz után, Március havának éppen Gergely napján, Tiszának a vizé városunk derekán Ostrommal reánk jött sok felől az utcán. Nem létezett erő, amely megtarthassa Istennek ostorát, vagy meggátolhassa, Mert fí szent Fölségemihelyest akarja, A földkerekségét vízzel elborítja. Szeged városában hetvenezer lélek, Ki csak fölkelhetett, tölteni mennének Nyolc egész nap alatt a. katonasággal, A gátakon voltak szorgalmatossággal. Sötét éjjel tölték Szillérnél a gátat, Szél eloltotta valamennyi fáklyákat, Habok elborítják mindenütt a gátot, Sok ember nem látott többé napvilágotMárcíus hónapnak tizenkettedikén, A viz mcgzúdulván a Makkoserdőnél, Városban a sok nép az ágyban pihenvén, Ki sem szaladhatott, halálát ott lelvén. Éjfél ntán történt éppen két órakor, Városházánál vott vészbizottság akkor, Páni főispán és Pálfv polgármester, Sírásra fakadóit itt mindakét ember. A víz előbb Bókust. aztán Felsővárost. Már három órakor elboritá azt most. Virradatkor a víz tíz láb magasan állt, Folyton emelkedett, utcákon zúgva járt. Házak a népekkel halomra dőltének. Sok ezer lelket azok itt eltemetlek. A vihar egész nap mindétig egyre dúlt Az időjárás is télire fordult. Alsóvárosnak is csak csak a temploma van, Még a nagy oltár itt is a víz alatt van. Házakat az árvíz elsodorta már mind, Az egész városban szomorúságot bint. Halpiac és Palánk főparokiája, Nyisd meg ajakidat a hálaadásra. Hogy a nagy árvíznek nem lettél prédája, Hogy téged megtartott az Ur erős karja. Temesvár, Kíkinda. Zombor elsőbb küldte fde az élelmet, az Ur áldja érte. Hogyha ezt a csapást Isten reánk mérte, Kérjük, hogy több várost több veszély ne érje. Elpusztult a város, nincs is már most Szeged, Hanem lelt belőle egy vízvette sziget. Mint egy jó anyának adakozzunk nek), Ha Isten akarja, mnszái neki élni. iram. Az ég legyen tanúm, az Tsten a bírám A ara. Közli Szöge öi Bálint WEBER OPTIKA-FOTO bzéchenyi-tér 5. — Törvényszék m»H#t FINALE Irta: Szántó György Ha a háborúnak még nem is, de nyesértékü zenei termését. A piktúra kétségtelenül sokmindennek a végéhez | kiteljesedett az impressziónizmus és érkeztünk. És igy sokmindcntől búcsúznánk kell. Ölvan a történelmi színpad, mintha a Walkür utolsó felvonásának fináléját jelencteznék rajta, Loga előjött Wotam hivó szavára, hogy lüzbeborítsa Európát és miközben fellángol sisteregve, lobogva, topogva és dohogva a Tűzvarázs, a lángok közül felhangzik a búcsú fen séges melódiája, az istenek apja búcsúzik leányától, Brunhildától, aki áloinbamerülten várja majd, ki lesz az új hős. aki áthatól. a iüztengerén hogy bűvös álmából új életrekeltse. Sokmindennek szimbóluma ez a mithikus kép, a huszadik század mítosza, mely minden jel szerint egy kultúra finalcjn. Spengleri értelemben búcsúznunk kell a fausti ember kultúrájától, a szó régi vonatkozásában, mert hiszen az elkövetkezendő technikai kuliurát is a fausti ember teremtette meg; a régit is ő pusztítja el. Dómok, múzeumok, műemlékek, városok és országrészek pusztulnak el ebben a roppantmérctü Tűzvarázs ban és mi sajgó szívvel búcsúzunk a régi Európától. Faustus doktor, a mágus alkimista műhelyéből vegyészeti gyárak és a nehézipar gyárainak ezrei születtek és pusztulnak most Önemésztő lángban, saját szülötteik, á nehéz bombarepülök és messzelíordó ágyuk pusztítják őket. És velük cgviift hal meg soktnindeti, a dómokon és múzeumokon kívül. Világszemléleti politikai és társadalmi elskatulyózások, dogmatikusan használt jelszavak, eszmccégtáblák, melyek kezdik ebben a földrengésben és égzengésben értei műket veszíteni. Az izmusok halála ez, nemcsak politikai, gazdasági és művészeti tekintetben is. Fel kell számolni sokmindennel, ez az egyre izmosodó új gyer mek, a technikai kultúra parancsszava. Lázadás az öregek ellen, a múzeumok ellen. Fájdalmas, mint az apák és fiúk örök problémája, de jelenvaló a kultúrák egymást felváltó sorában is, csakúgy mint a generációk életében. Nem akarjuk az elöregedés kétsé' get kizáró szimptomáit ezúttal vizs gálát tárgyává tenni politikai, társadalmi, gazdasági és bölcseleti téren. Amint a rohamosan haladó technika új hadászatot, taktikát és stratégiát szült, automatikusan és matematikai szükségszerűséggel, úgy a többi szellemi síkot is átforgatja majd rövid időn belül. Most csupán a műfajok elöregedésére akarunk rámutatni és a technikai kultúra lehetőségeiből feltétlenül megszületendő új művészetre. Az elmúlt évtizedekben sokat beszéltek a művészet csődjéről. Ez helytelen kifejezés, de lényegében igaz. Precízebben meghatározva: a műfajok öregedtek ki, eszmei mondanivalójuk nincs, új formákat nem tudnak kitermelni és loffjobb esetben is egyhelyben topognak, ha ugyan az egyre halványabb ismétléseket ennek lehet nevezni. Jelentős operát, kamarazenét, nagy zenekari művet, szonátát, templomi zenét vagy hegedű- és zoncoraversenvt évtizedek óta nem írtak, egv-egy olyan elenvészőszámű kivétellel. talán megközelíti az elmúlt két évszázad hihetetlenül dús és tünemépost impresszionizmus multszázadvégi kivirágzásában, az expresszionizmus, futurizmus és kubizmus már a festészet olyan forradalma, mely nem vezetett új kezdetekhez, önmagát pedig nem tudta fejleszteni. A szobrászatban is teljes a dekadencia Rodin óta. Az építészet úgynevezett új stílusa éppen a stíhisiiélküliség egy sivár kornak sivár kifejezési eszköze a gótika, a renaissance, a barokk, a rokokó, az empire lélekkel telített alkotásai után. Az irodalmi formák is elhervadtak, csak a költök élték túl a többi végleg kiöregedett műfajt. A re.gény és a dráma tömegtermelése bizony semmi újat sem mutat százada- 'ban. Kétségtelen, hogy voltak minden kornak és kultúrának olyan kimagasló műfajai, melyek dominálták a többit, mert legalkalmasabbak voltak a korok és kultúrák lelkiségének kifejezésére. Az egyiptomi építészet, a hellén szobrászat, az itáliai festészet, az angol shakespearci dráma, a német zene, az orosz, regény és ismét az amerikai építészei parabolája és egyúttal grafikonja térben és időben a képzeljük. Az összes műfajok egyesítése nem annyit jelent majd ebben a műsorban, hogy mindent egybesürf{tünk és egybegyúrunk. Képzeljük csak 3 el, hogy a lakások vetitőfalán a válj tozatos és harmonikus műsor keretéi ben megjelenhetnek majd festmények és szobrok, régiek és újak, mindenj nap más és más. Lesznek hangverse'nyek, de varieték, táncpaloták, színházak műsoraiból is minden újdonság, a filmnek pedig egészen új lehetőségei. melyek áthatnak a folofihube a rajz és festményfilmbe, a táncfilm-be. a pantomimba, balletbe és szabadtéri színházba. A műsor nagyrészéi útiélmények közvetítése fogja elfoglalni, gondolunk repülöfelvételek, tájak, városképek, építészeti remekek közvetítésére, melyeknek elenyésző kis részét sem láthatta még a gazdag ember sem, most pedig minden kispolgári, munkás, vagy földmívescsalád lakásának vetítőtermében megelevenedik majd káprázatos színpompában, gyors egymásutánban és egyetlen gombnyomásra. Kétségtelen, hogy mindezek mellett megmarad a színház, a film és a hangversenvpódium fs, csak éppenhogy átalakul formában és a roppan! stiudiókba központosítva. Nézőközönsége csak szakemberekből fog állani, hi-.zen a sokmilliónyi közönség lakásában élvezi a munkaidő után. Könyvek is lesznek. De hoci- ezek és általában az irodalom hogy fognak átalakulni a televíziós rádió hatása alatt, ehhez már nagyobb fantázia kell. Bil zonyos, hogy valami módon belé fog ' kapcsolódni az irodalom is az új művészi lehetőségekbe, hiszen be kell vallanunk, hogy a szavak és azok öszszetételc egyre erösebben kopnak, egyre jobbon vesztik és nagyon nagy r.'uLT--- n "' költő legven. aki új gondolatok és korok pszichéjenek. De ezzel szemben' .„„•.„„, % ,, .„L ,-„• „.**«-» mementóként állanak előttünk 2éfSü zsa, méd, babi on,, kínai, hindu spm ár, mrijd_ ha nem fekete bükben egyiptomi, arab inka-maya. kultúrák jelennck me'g' ezek a SKavak. hanera évezredek előtt kiöregedett és halott cinlékei, amelyek nem tudták magukat átmenteni az, emberiség életkifejezésének szerves folytatásába és vérkeringésébe. Mindeme kultúrák statikusak. A fausti ember mágikus akarata, az európai kultúra dinamikus. Az európai lélekben hatalmas erők forrnak még, nem tud belenyugodni kifejezőformáinak halálába és a tűzvarázsból máris felröppenni készül a tűzmadár, a technikai kultúra különleges, soha nem látott intenzitású művészete, amely egyesíteni fogja magában az összes műfajokat. Ezt az új művészetet ma már precízen meg lehet fogalmazni. Ez a távolbavetített, színes, plasztikus hangfilm, melynek technikai lehetőségei adva vannak. Nemrégiben jött a bír Svájcon át, hogy Angliában tökéletesítették a televíziót. A háború után egy széles rétegek számára is hozzáférhető felvevőkészüléket hoznak forgalomba, amely televíziós adásokat közvetít nemcsak stúdiókból, hanem helyszíni felvételekről is a rádió hangközvetí lésével kombináltan. Frey András érdekes ankarai tudósítása meg arrőf a filmről ad hirt, melyben Whalt Disney költői vonal és színálmai vizuális kíséretül szolgálnak a klasszikus zeneszámoknak, melveket Stokovszky dirigál. Ez az új filmműfaj és Whalt Disney mesefilmjei jelentik az első lépést az új művészet felé. amely immár nem lesz európai művészet, hanem az emberiség kollektív lelkiségéhangokban és víziók kíséretében, esetleg tánc- és mozgás, avagy helyszíni felvételekkel aláfestve. A földönjáró. kétdimenziós síkban mozgó embert a háromdimenziós repülő ember fogja leváltani. Repülőgépek százezrei szárnyalnak majd a háború után földrészeken és tengereken át, a művészi fantáziának isilvea tempógyorsulással kell tehát szárnyalnia. A repülő ember unni fogja a könyvet, a színházban, moziban, hangversenyen órákig való ücsörgést. hiszen lassú lesz számára a leggyorsabb mozdony és villamosított vasúi is. múzeumokban és képkiállításokon sem fog félnapokat ácsorogni, hiszen megkapja lakásában a festmények tökéletesen kivetített szinreprodukcióit is, ha éppen erre áhítozik i sok mozgás dinamikája közben pihenőül. Mindez nem a távoljövö utópisztikus képe, hanem a legköz ebbi évek gyors egymásutánja. A háború hihetetlen értékeket rombol, ne ugyanolyan értékeket teremt is, lázas tempóban gyorsítva a technika vívmányait hadicélok szolgálatában, de » bekövetkezendő béke számára. Lobog a tűzvarász szerte a földrészeken és tengereken. Ma már biztos, bogy egy régi világ negyedik felvonásának fináléja, ezért kellett Lógenak a tüzeket meggyújtani Wotam parancsára. És mialatt felsistereg körülöttünk a tűzvarázs lángtengere* felhangzik belőle a búcsú felséges melódiája, egy isten búcsúzik kedves leányától, a bfivös álomba merült régi kultúrától, hogy egy eljövendő hős kürtszavától új életre ébredjen. Otomkristályvásárlás előtt feltétlenül — ti--^m órás, ékszerész raktárát nézze meg UCriö IEZSCI Kiss-utca 3. Olcsó árak. előzékeny kiszolgálás J