Délmagyarország, 1944. március (20. évfolyam, 49-73. szám)

1944-03-08 / 55. szám

KOLOZSVÁRI KÉPESLAP <A Délmagyarország munkatársa m A szegedi egyetemi énekkar kolozsvári vendégszereplése szolgáltatott ezúttal alkalmat arra, hogy Logy, ellátogassak Erdély fővárosába. Aki egyszer már járt otl. az !t»gész bizonyosan szivébe zárta ezt az mi levegőjű, patinás ragyogású várost s e sorok i rój a még ősi, családi kötelékek is. fűzik ehhez a fejedelmi szépségű városhoz. A házsongrádi temetőben kopott, öreg sirke.resriek alatt nyugszik anyai nagyapára, dédapám és hajdan tüzesszív®. rna emlékké csöndesedett székely őseimnek egész sora. Kolozsvárott korai, verőfényes tavasz köszöntött bennünket, szegedieket. akik — vagy ötvenen — eljöttünk és elhoztuk az Alföld fővárosának dalos üdvözletét... És a szokatlanul enyhe levegőjű tavaszi verőfény valami tavaszi zsongás, vérpezsdítő, ifjúságot sugárzó izgalmat lehelt a levegőbe. Kz a kis tavaszi zendülés jó telt a mi alföldi kiegyensúlyozottsághoz szokott ifjúinknak, leányainknak és — mint már elöljárójában kt kell emelnem — olyan hatalmas, szinte viharos sikert arattak a szonmbatesti dalosversenyen. hogy kél napig visszhangzott tőle egész Kolozsvár. A legtekintélyesebb kolozsvári napilap, a Keleti Ujság például vezércikket közölt Finta Zoltán tollából a gyönyörűséges dalos összefogásról, amely Kolozsvár, Debrecen és Szeged ifjúságát az örök magyar dal kultuszában egyesifeftÁ »Fiaim, csak énekeljetek !« ez volt a vezércikk cime s ezt a parancsot olyan szivvel-lélekkel teljesítette a három magyar egyetem ifjúsága, hogy országos elismerést érdemel. Á monstre-hangverseny szombaton este volt a Mátyás Király Diákházban és a hatalmas, még a románok által az egykori híres-neves Farkas-utcai színház helyén felépített kultúrház nagyterme zsúfolásig megtelt érdeklődőkkel. A pompás kiállítású, óriási terem hatalmas színpadán felsorakozott a három egyetem daloló ifjúsága, élén a bárom kitűnő karnaggyal: Kertész Lajos szegedi egyetemi lékorral, Gsenky Imre debreceni és Benedek Kálmán kolozsvári karnagyokkal. A VLudégdaiosokat szinte tűntető taps fogadta, majd a Szegeden is előnyösen ismert, kiváló professzor: V á r a d y Imre, a kolozsvári egyelem tanára lépett a dalosok elé és feltűnő érdekességü, bátorhangu bevezető beszédet mondott. V áiad y Imre professzor a dilettantizmus mai elburjánzásáról beszélt és kiemelte, hogv mig az irodalmi ponyva ellen történtek intézkedések, a zenei ponyva büntetlenül és létekrombolóan virágaik. Országszerte valóságos orgiát ül a zenei irodalom, a műdalok ezrei élik virágzásukat s ennek oka ugyanaz, ami a dilettantizmus általános uralmát elősegíti: a törne- szegedieké a pálma a három ének gek, eligénytelenedése. Hangsúlyoz-r kar közül, de szünet után olyan kilo. hogy a leghatásosabb népnevelő ] robbanó siker következett, hogy az eszköz, a rádió is támogatja azokat • végleg megpecsételte a közönségnek az alsóbbrendű ösztönöket, ame- ezt a véleményét. A debreceniek Ivek a tömegizlés megromlásához, Kodály egyik egyházias jellegű vezettek. Komolyabb zenei műsort; művét énekelték el, majd sor került osab Budapest II. hullámhosszán la saegodi egyetemi énekkar által közvetít a rádió, ahol — lehetőleg senki sem hallja ,.. a professzor nagyszerű bevezető beszédét többi zhen szakította meg a jelenvoltak kirobbanó tetszésnyilvánítása s mind a szónok, mind a közönség helyeslése sürgette ezeknek az állapotoknak mielőbbi gyökeres megváltoztatását. Kodály, Bárdos, Orlandus Lassus K ozákv, V a s z y, Farkas, Perli, 8 ágya kórusmüvei szerepeltek a hangverseny műsorán. Először a Magyar Hiszekegyet énekelte el a három egyetem egyesitett énekkara. Több, mint másfélszáz ifjú ember ajkáról hangzott el a megingathatatlan magyar reménykedés gyönyörű fohásza 5 itt, Erdély fővárosában ennek a dinamikus hatású fohásznak még fokozott, l'ájón reménykedő és egetostromló rezdülése is van... A nagy tömeg, amely megtöltötte a termet mozdulatlanul állva, tisztelegve hallgatta... A kolozsvári énekkar Kodály egyik legszebb kórusmüvét, a •Norvég lányok? cimü dalt szólaltatta meg elsőként őszinte sikerrel, muzikálisan és igen szép előadásban. Majd a szegediek következtek Kozák y »Husvéti örömdal«-ával, amit nemrégen mutattak he Szegeden. A finomhatásu s Kertész karnagy állal gyönyörűen kidolgozott kórusmű lelkes tetszést váltolt ki a közönségből. Aztán a debreceniek szerepeltek s nem mulaszthatjuk el megemlíteni, hogy a megjelenés hatásosságát ők tudták kihasználni igazán. üöld posztóból készült stilizált debreceni subájuk és alatta régies aranyzsinórsujtásos, földigérő fekete selyem talárjuk meglepő hatást kellelt a kolozsváriak és szegediek egyszerű, fekete öltözetével szemben. Kodály 121. genfi zsoltárával mutatkoztak be igen ügyesen. A szeeediek ünneplése akkor kezdődött, amikor — a kolozsvári énekkar által bemutatott V a s z y Viktor-kórusmü elhangzása után — Orlandus Lassus Visszhang-ját adták elő. Olyan bájos hajlékonysággal, finoman és precíz intonálással szólt a behízelgő felépítésű kórusmű — az énekkar egy része, amely a visszhangot tolmácsolta láthatatlanul, a színpad mögötti énekteremben szólt 3 ifj. Kertész Lajos vezényelte —, hogy a közönséget valósággal megbabonázta. Nem túlzás, ha azt mondjuk, hogy tombolva, szinte tüntető ünnepléssel követelték a kórusmű megismétlését. A szegediek kezdeti elfogódottsága feloldódott, valamennyi leány és ifjú areán az öröm fénye tükröződött és ha lehet, még szebben s még lebilioeselöbben énekelték el újra a Lassus-müvet. Már saüuet előtt eldőlt, Hogy a | Állandó képkiállítás a legnagyobb festők képeiből!, j Kellemes fizetési feltételekkel most Is vásárolhat a 1 Modem Képszalonban Kinyó-utoa f. szám. egyenesen Kolozsvár számára betanult K 0 d á 1 y-raü. a Petőfi versérc irt ^Székelyekhez? előadá sára. A Petőfi-költeményt impozáns komolysággal és nagyszerű hangbeli előadókészséggel olvasta fel az énekkar egyik tagja s a közönség mozdulatlanul, szinte megbabonázva ült helyén, amikor felhangzott a hatalmas, egetostromló szózat: »FöI, székely föl! Közös az ellenségünk!* Ezzel a csodálatos Kodály-dallamoktól zengő s Petőfi lánglelkétől izzó dallal forrt egybe a szegedi ifjúság lelke a kolozsváriakéval. Erdély bércei és a nagy magyar rónaság ölelkezett testvéri ölelésben az igazi magyar dal szárnyán! A közönség önfeledten, könnyes szemmel és vörösretapsolt kézzel ünnepelte a szegedi dalosokat, akiknek — bár rendkívül fáradtak lehettek, mert a Kodály-mü a legnehezebb kórusművek egyike, amely szinte fizikai erőfeszítést kivan — meg kellett ismételniük a produkciót s becsületükre legyen mondva, még erőteljesebben, még nagyszerűbb kidolgozással ismételték meg. Nem csoda, ha a közönség a harmadik ráadást is követelte, de ezt már eredménytelenül. Helyette a műsor végén, B á r d o s s Bogolyai táncdalainak előadása után F r i d e r i c i »Van három jóbarátom« kezdetű hatásos, vérpezsdítő dalát adták ráadásként, Ismétlés helyett. Messzire kell menni, hogy lokálpatriótává váljék az em per, Szeged-rajongóvá a szó nemes d leimében. Csak igy tanulhatjuk meg, hogy ami a mienk, az mindig becsesebb a másikénál s csak igy láthatjuk, az összehasonlítás lehetősége révén, hogy milyen szépen fejlett, kimagaslóan értékes például szegedi zenekultúránk... Nemcsak a kitűnő egyetemi dalosokra vonatkozik ez, hanem elsősorban szegedi operatársulatunkra, amely a közelmúltban Budapesten, azelőtt meg Pécsett aratott országos elismerést. Péntek este, alighogy Kolozsvárra érkeztünk, csak éppenüogy levertük az ut porát, a Nemzeti Színházba siettünk, ahol délután 5 órakor kezdődött a Faust előadása. Gounod operáját rég nem hallottuk Szegeden, ier inésaetes, hogy vonzotta az egyetemi ifjúságot s jómagamat is. A» előadás jeligéje _ ba kissé ironizálni akarunk — az lehetett volna, hogy »Mind«nt a szemnek, semmit * liil»ek!«, de hangsúlyoznunk kell, hogy ezt a megállapítást a kolozsvári operaprodukciónak a szegedivel való összehasonlítása váltotta ki belölünk. A Faust-előadás — nemhiába 5 órakor pontosan megkezdődött és nem kevesebb, mint háromnegyed lü-ig tartott! — olyan gazdag kiállítású és külsőségekkel telezsúfolt volt, hogy elkápráztatta a nézőt s a hallgató nem igen juthatott ahhoz, hogy figyeljen... Pompázatos díszletek — készítőjük a dómtéri előadások egykori, felejthetetlen szinpadmüvésse; Varga Mátyás — egy teljes órán balett és hatalmas tömegjelenetek, akárcsak valami amenkai filmrevüben! A reviisitett Fanst ilyen pompás kiállításban talán csak a párisi operában látható, dehát abból a hatalmas állami szubvencióból, amit a kolozsvári Nemzeti Szinház kap, futja... Ha mi, szerény szegediek csak ki* sjíáíftték'ái kapüátíV' annak ad összegnek, olyan operaelőadásokat produkálnánk, hogy külföldről is hozzánk jönnének! Ami az énekrészt illeti, Faustot Godin Imre külföldi sikereiről ismert tenorista énekelte indiszponáltaz] alig hallhatóan — rosszmájú operahallgatók szerint mindig indlszponált —, Valentint M. Horváth Jáuo« ugyancsak indiszponáltan — gondolatjel között ugyanaz, mint előbb —» M efiszto Szanati József volt, akinek szép baritonhangja van és egy felvonást kivéve, Jól is énekelt, de még jobban játszolt. A hölgyek voltak • legerősebbek: Hidy Franciska Margitja hangban és előadásban szép teljesítményt jelentett, ugyancsak elfogadható Bajtai Gabriella Siebelju és Turján Vilma Mártája is. A 1*8jobb viszont a kórus, különösen a hatalmas férfikar — ezt irigyeltük a kolozsváriaktól, mást nem; — s a zenekar is erőteljes, de Vaszy Viktoí egyébként hozzáértő keze alatt hoi tulbangos volt, hol önátlóskodott.., Próza, operett, népszínművek szerepeitek a kolozsvári Nemzeti Szán* ház közeli műsorán. A Piros bugyelláris, a Fekete Péter, egy operett: a* Elérhetetlen asszony, az Árnyék cl* üiü Niocodemi-szinjáték Tasnádl Fekete Máriával, a Szökött katona, az operák közül a Fauston kívül ja Rigoletto és a Sevillai borbély, végül Tamási Aron örökmozgó ciraá darabja és Zilahy Lajos példátlan sikerű uj drámája, a F»*ornyok, amelynek március 8-án, tehát ma les* a bemutatója. Az utolsó napon, hétfőn már hazafelé gondoltunk s azokat a láthatatlan, szellemi kapcsolatokat kerestük, amelyek Erdély fővá< rosát Szegedhez közelebb hozzák. Hab >hatatlan Juhász Gyulánk emléké* -egy csöndes kis otthonban leltük fel, < a nagynevű erdélyi szavalómüvésznő* N. Tessitori Nóra hajlékában; pontosabban a müvészasszony szivében. A Juhász Gyula-évfordulóra emlékezve Tessitori Nóra felelevenítette, emlékeit, amelyek az egyik legszebbjuhász-szonetthez, az »Erdélyi ibolyákéhoz fűződnek. Sztánán nyaralt és éppen Juhász Gyula verseinek oe» tanulásával foglalkozott, amikor sétája alkalmával erdei ibolyát látott* Egy csokorravalót szedett belőle és elküldte Juhász Gyulának, egy kis gyantás fenyőkéreg kíséretében, bogf a messzi alföldi városban érewe Erdély lohelletét... Az ibolya az alábbi {szonett megírására ihlette a költőt; A kolozsvári kikelet szülötte 1 E pár szál gyöngéd, kora ibolys* .Szűz szirmnkon szeliden eltűnődve | a magyar Mona Tása mosolya, i Erdélyünk *zent rögének ibolyát A fájó tájról méla üzenet, Virágnyelven beszéltek, ó parányi, De drága kincsek, hervadt kedvesek. ' Kék szemetekben U erdélyi égnek i Régi derűje integet felém, £s sötét szirmotokon érzem az nj fájdalmat. Mig vágyódva n Bus ibolyák, gyötör egy néma vád, «s rátok hintem könnyem harmatát! Ezt a a szonettet, muzsikálta telkünkben a gyorsvonat, amíg átrobogott az alagutakon s repíteti Nagyvá? rad. majd a sebesvonat Szeged felé,-. Oányl Pirosít* fcr I

jön! , jtixlj ÖBDOGlOVa* j