Délmagyarország, 1944. február (20. évfolyam, 25-48. szám)

1944-02-13 / 35. szám

Négyszem Baranyai Lipóttal, aki akkor is isztatli a más véleményét, ha éppen őt támadják Budapest, február "12. A mai vi'ágégés közepette nem árt, ba időnként felállítjuk a magyar politikai és társadalmi élet mérlegét, megnézzük, melyek azok az értékek, amelyeket a politikai főköpyv 'tartozik® vagy 'követel® oldalára könyveibetünk. Akikre építeni lehet,, „ A mérleg napjainkban ezt mutatja, hogy bizony sok komolynak hitt értékünk jancsibankóvá devalválódott az idő viharában és nem egy politikusunk hagyta el elveit a szelek járása szerint és vált elsffsorbau önmagának árnlójává. Magyarországot súlyos megpróbáltatások érték már eddig is és tudnunk kell azt, hogy nehéz próbatételek várnak még rá. Nem frázis, ha ilyen körülmények között azt mondjuk, hogy azok a politikai éa társadalmi kiválóságaink, akik minden politikai vihar közepette hűek maradtak saját elveikhez, tarjó oszlopai a magyar jövőnek-' Ók azok, akikre lehet és keli épiteni!.,. Ezeknek a »tartó-oszlopoknak« egyike Baranyai Lipót, a Nemzeti Bank volt elnöke. A* elmult hét politikai szenzációja «z ő beszéde volt, amelyet az Országos Kaszinóban ujon" dott. A beszéd, amikor a Kaszinó plék*n mások küzdöttek éa eoltak. barD*LMXGYARORSZAÍ> VASÁRNAP. 1944 február 13. ban, nálunk meg éppenséggel csak * kiegyezést követően bontakozott ki Kétségtelenül izgalmasan érdeket beszélgetést folytatunk egy ma 'átkos, letűnj korszakinak nevezett időről, amelynek néhány harcosát, néhány elszánt és lelkes hősét idézzük. Széchenyi Kossuth, Deák, Eötvös és A gazdasági liberalizmus viszont csak ' a többiek... ök is .letűntek® volna a a gépek korszakában a XIX. század-1 feledésre Ítélt átkos korral együttYU Vissza a reíormkorsza i nagyjaihoz! Baranyai Lipót cigarettára gyújt, tgendö arra, hogy a felmerült proh!« iék füst körülveszi érdekes, szikár imákat megismerjék és meg ís oldják . ... ... - Baranyai Lipót ennél a megállapításnál tovább megy,- amikor megállapítja, hogy ezeket a problémákat tulnyomórészbeu a világháború óta eltelt h«ra kék alakját. Érdekes tanulmány megfigyelni besziédközben az őszülő fejét és arcvonásaik amelyek egyszerre sugároznak határozottságot és emberiességei A hanglejtése ment minden pátosztól, viszont elég egy mondatot numa előtt elhangzott - jóllehet az hallani a szájából, hogy megállapitCtrszágos Kaszinó tagjai nem feltét* j 8Uk: Baranyai Lipót el is hiszi, amit a jelen- j m0nd, nem ygy, mint sokan, akiknek elég, ba más hiszi a szavukat Persze lenül egy pártnak a tagjai lévők körében osztatlan sikert aratott és jelen esetben nem közhely az a kifejezés, hogy szűnni nem akaró tapssal fogadták. Á „szabadság" foca ma Baranyai beszédében A beszéd elhangzott. Elhangzott és másnap megindult a vihar a beszéd körül. A magyar sajtó nagy része 'lelkesedéssel üdvözölte a szónoklatot, mint egy szabad ország szabad polgárának szabad megnyilatkozását, ugyanakkor azonban sajtónknak egy másik része — nemcsak a nyilas lapok, de még az »Uj Magyarság® vezércikke is! __ állást foglaltak a beszéd ellen. Ugy véljük, nem unalmas, ha megismételjük »z ominózus beszéd néhány mondatát, azokat a szavakat, amelyek a vihart felidézték és melyek — bármilyen különös — nem nyerték meg a 'túloldal® tetszését. — Hivatása betöltésében — mondotta az illusztris szónok — a középosztálynak három pricipiumot kell követnie: az igazság, az emberszeretet és a szabadság princípiumát. — Két világnézet harca folyik a (princípiumok körfil: Az egyik az eraíber individuális személyiségét, a májnik a tömeg ésszeségét helyezi az ölet '.középpontjába. — Meg kell tanulnunk — mondotta később beszédében Baranyai Lipót —-, hogy az élet minden dolgát mindig magára az emberre és csakis az emberre vonatkoztassuk. A tudomány, a technika, a közgazdaság vívmányai bnmagukban véve értéktelenek; értékessé csak akkor válnak, ha a* ember haladását és boldogulását szolSálják. Az igazság és az emberszeretet esak a szabadság talajában tudnak gyökeret verni. — Az állam nem öncélú lény — 'folytatta később Baranyai Lipót —, hanem a társadalmi élet mechanizmusa, amelynek egyetlen hivatása »z, hogy az egyetemes, jó megvalósításához szükséges polgári közszabadságot biztosítsa. A >szabadság» szó többször fordult elő a beszédben, mint azt a sza badsógnak néhány hazai ellensége nem szivesen hallja. Baranyai Lipót lándzsát tőrt a legnemesebb liberalizmus mellett, ez a szó azonban egye. sek fülében furcsán cseng ma Magyarországon és vannak, akik azt hiszik —• szerencsére persze egyre kevesebben vannak —, hogy a liberalizmus, az emberi szabadságjogok összesége valami átkozott és elavult magyarnak nem való teremtménye az Úristennek. Eav „/ordított" mt«r*u A Déímagyarország munkatársa otthonában kereste fel Baranyai Lipótot. A magyar társadalmi és közgazdasági életnek ez a kapacitása ujságjró körökben —, becsápatot kérünk a tiszteletlen kifejezésért — 'Remény? telen eseW-nek van elkönyvelve Baranyai Lipót ugyanis még soha senkinek nem adott interjút és közismert az a szándéka, hogy a jövőben sem kiván adni. A Délmagyarország munkatársát Baranyai Lipót a házigazda lekötelező kedvességével fogadja. Mint házigazda roppant kedves, de az újságíró nem ilyen interjú-alanyról álmodozik. Valami egészen különös és eddig ismeretlen módja kezdődik az interjúnak. Ezúttal a riportalany kérdez és az újságíró felel. Baranyai Lipót a pénzügyi zsenik találékonyságával és tapintatával megfordítja az eredetileg elképzelt szituációt és most már idestova fél órája mi felelgetünk szorgalmasan Baranyai Lipót kérdéseire. Amikor végre minden furfangunkat latbayetve mi birjuk szóra a magyar gazdasági élet vezéregyéniségét, akkor sem vehetjük elő a noteszt és a ceruzát, meg kell őriznünk a 'beszélgetés® jelleget, mert attól tartunk, hogy a ceruza láttára Baranyai Lipót azonnal elhallgat Amiért már Széchenyi, Kossuth, Eötvös és Deác is küzdött!... Ez pedig borzasztó nagy kár Jen-iség van a közéleti liberalizmus és a . . i. . T : :. i I .. i ' • 1: C.A.In. ac, mert amit Baranyai Lipót mond, annak mindenegyes szava olyan politikai csemege, amiben bizony ritkán TaB része napjaink toljfergatóinak. Minden szava a felelősségteljes •inber meggondolt.ágát tükrözi és amit tnopd, azzal semmiesetre sem akar pillanatnyi sikereket vagy olcsó népszerűséget elérni. Beszélgetésünk során Baranya} j Lipót kifejti, milyen lényeges különbvilágért se vegye ezt bárki vállonveregetésnek, Baranyai Lipóthoz aem ér fel az ilyen olcsó bók. Csak éppen kikívánkozott az ujságiróból ez a megállapítás, mert ma nagyon sokan tierp hiszik el a saját szavukat, aminek a legjobb bizonyítéka, hogy néha hetek, hónapok múlva sokan önmaguk szállnak a leghevesebb vitába a néhány hét előtti — önmagukkal.., Beszélgetésünk érdekes fordulatot vesz. Azokról a nyomasztó társadalmi problémákról beszélünk, amelyeket a technika és a gazdasági élet rohamos fejlődése vetett fel. Baranyai Lipót szerint, ha igazságosak akarunk lenni elődcinkkel szemben, nem tehetünk nekik szemrehányást azért, hogy ezeket a problémákat megoldatlanul hagyták ránk. Mulasztásuk tnagyaráminc év alatt mi magunk «ew» oldottuk meg. Igy .tehát nincs és nem lehet semmi okunk arra, hogy a reformkorszak nagyjait megtagadjuk és a közszabadság princípiumát magunktól elutasítsuk. Baranyai Lipót szerint bátran visz szatérhetünk hozzájuk és megkísérelhetjük, hogy belőlük «i 9 gondolatvilágukból kiindulva, de a magunk 6ok szenvedése árán szerzett tapasztalatainkat is felhasználva, találjuk meg a választ korunk problémáira. Viasza tehát a Kossuthok, a Széchenyik, a magyar géniusz nagy megszemélyesítőinek halhatatlan eszméihez! Ne szégyeljflk, senki se szögyelja a 'szabadság® soha le nem járatható fogalmát. Olyan forrásokból meríthetünk — Baranyai szerint a magunk' szenvedése árán szerzett tapasztala* zata az, hogy az a néhány évtized, tainkat is felhasználva , amelyeket amely az első háboru kitöréséig ren- nem szabad semmiféle kétes értékff delkezésükre állott, nem volt ele-' ideológiákért feláldoznunk! Ün Depi beszéd nyíltszíni tapssal Az Országos Kaszinóban elhangzott beszéddel kapcsolatban mint külön érdekességet kell megemlíteni — ezt már cikkünk elején is jeleztük —, bogy « kaszinónak azok a tagjai is lelkesen megtapsolták Baranyai Lipót beszédét, akik esetleg olyan lapnak az előfizetői, amely másnap a beszédet nem éppen mint követendő példát áilitotta az olvasók elé. Sőt nem csak megtapsolták a beszédet, ami a szónoknak már udvariasságból is kijár — még akkor is, ba a hallgatóság nem ért egyet a hallottakkal —, hanem a beszédet az összes jelenlévők gyakran szakították meg 'nyíltszíni® tapssal, Baranyai Lipótnak egy-egy a közszabadságot dicsérő nagysikerű kijelentése után. Ezzel kapcsolatban intézünk kérdést Baranyai Lipóthoz: — Hogyan lehetséges az, Kegyelmes uram, hogy akkor ott este mindenki tapsolt? Pillanatra elmosolyodik. — Mert a magyar emberbe ugy bele van nevelve a szabadság utáni vágy, hogy ha a szabadságot hallja dicsőíteni, akkor akaratlanul is tapsol. -7- Kegyelmes uram, ha ma kimondjuk azt a szót 'liberalizmus®, ahány ember vgn, annyifélére gondol, e} akarunk tekinteni az interjú satuIontól, a 'kérdezz — felelek® obligát formájától és csupán egyetlen kérdéssel bátorkodunk még Baranyai Lipóthoz fordulnk — Mi a véleménye Excellenciádnafc azokról a támadásokról, amelyek * beszéd eszményeit és nagyméltóságodat érték? A válasz, amit kapunk, pontosan megfelel annak, amit a magyar éld egyik legnagyobb tekintélyétől várbatunk: — Én megmondtam a magam véleményét — Akinek jólesik, aa elfogadja. Akinek nem esik jól, az nem fogadja eL Egy harmadik meg ie támadhatja, én nem polemizálok. Éppen abban látom a közszabadságot, hogy azoknak a véleményét ie tisztelem, akik má« véleményen vannak, mint én. Baranyai Lipót, a Nemzeti Bank volt elnöke elbírja a mások ellenvéleményét. Ha az Országos Kaszinó nyomatja a beszédet, amely a szónok szándéka ellenére egy hétig * legnagyobb hullámokat verte a belpolitika vizein, szedjék hozzá azt a klasszikus mondatot, amelyet Baranyai Lipót mondott ki és amely az elmondott beszédnek betetőzése, mert Ez a szó az utóbbi években annyiszor lett lefordítva és kifordítva, bogy ma ez már nem szónoklat a fehér asztal ennek a fogalomnak legtöbb ellensége mellett, hanem maga a gyakorlat T MZt sem, todja, mi ellen hadako- maga aI élet, amikor valaki nemcsak te disztingválni kell, ugyanis a két j flk- Nagyméltóságod szerint mit je- hirdeti a közszabadság szentségét fogalom megvalósítása nem esik saj-,le"t szabatosan meghatározva a libe-.szükségét, hanem átviszi a nvakorJrahzmus szó? - - - - - - .^J"*1' I — A közszabadságot! Azt, hogy mindenki abban a pozícióban, ahova a körülményei állítják a köztudat és a közakarat kialakítására szabadon gyakorolhatja a saját befolyását. Beszélgetésünk a vége felé lassan gazdasági liberalizmus között. Szerinn is, egybe. A közéleti liberalizmus első csirát a XVI. században találjuk meg és báromszáz esztendőbe telt, mig kinőtt belőlük a7, állami életnek az az alkotmányos formája, amelyért A reformkorszak ói a Széchenyi, Kossuth, Eötvös, Deák és solatba, még hozzá éppen olyankor, »mi kor az magának a közszabadság ha® cesónak kellemetlen, Ha ugyan kellemetlen egy Baranyai Lipótnak, a magyar közélet n> lágszerte elismert nagyságának ha Kossu'U és Széchenyi, Eötvös i'-. mégis felveszi az interjú formáját, Deák eszményeinek önzetlen hiHct , mivel azonban respektáljuk Illusztris síéit ez • L'.zouyos 'túloldal házigazdák kívánságát, magunk is támadja., i