Délmagyarország, 1944. február (20. évfolyam, 25-48. szám)

1944-02-13 / 35. szám

liTeSMdiMR V tübKí Wígy viroeml 5* wtogatáíBas mtees betwe a termés**. kiépítsük. Sikerült vendégül látnunk ben adott fűtés, világítás, míg a pécsi már eddig is Kassa és Újvidék zene szubvenció összegében az is benne iskoláinak művésztanárait s a két vá- van. Ilyenformán Szeged városa alig tos meghívása folytán a zeneiskola tanárai is hangversenyt fognak adni Kassán és Újvidéken. A magunk részéről minden eszközzel azon leszünk, hogy —- mint dr. Esztergár pécsi polgármester úr is felvetette — a pécsi zenekonzervatórium művésztanárai és a szegedi zeneiskola tanárai, majd növendékei között a művészcserét megvalósítsuk. — A. kulturális kapcsolatok gyakorlati kimélyitését jelentette az ezidényben életrehívott s a szegedi városi színház immár országosan ismert operatársulatának nagysikerű vendég szereplése Pécsett. —- folytatta nyilatkozatát a knHúrtanácsnok. majd arra utalt, hogy az operatársulat márciusban Budapesten, a Magyar Möve'fldés Házában fog vendégszerep. 1 ni. T- Szeged joggal lehet büszke arra. bogy színházának a háború ötödik ívében sikerült operatársulatot étetrehívnia, — mondotta azután. — Az Irodalmi társaságok vendégszereplése Szegeden már napirenden van és gondoskodunk arról is, hogy a szegedi irodalmi társaságok a számottevő vidéki nagyvárosokba ellátogassanak. r- Általában azt mondhatjuk, hogy W irodalmi, zenei és képzőművészeti élet talán soha olyan pezsgő s eleven lüktető nem volt, mint ma s a közönség knHúrigéayei soha annyit nem követeltek, mint napjainkban. Ennek meg van a maga természetes ,lélektani ma. gyarázata. Magától értetődően nem elégszünk meg azzal, hogy csak a vidéki városokkal ismertessük meg az ország legnagyobb városának kulturális törekvéseit, hanem gondoskodunk arról is, hogy a fővárossal is kiépítsük kapcsolatainkat. — Mint Pécs város polgármestere, természetes, hogy ugyanúgy én is azon vagyok, hogy iegelsősorban a délvidéki kulturális védővonalat építsük ki s ismerve az érdekelt városok vezetőit, semmi kétségem sincs afelől, hogy ezt együttes munkával sikerül majd megoldani. Nagyon szeretném, ha lehetőség nyilna arra, hogy ezeknek a kérdéseknek megbeszélésére az érdekelt városok kulturális vezetői öszszejöhetnének s ezt hivatalosan is proponálni fogom. A városi zenekar felállítása marad mögötte a sokkal nagyobb költségvetéssel dolgozó I'écs városának a színház támogatásában. Kramár Jenő egyetemi rektor nagy Őrömmel és lelkesedéssel szoB hozzá a Szeged és Pécs közölt ktepv lendö szorosabb kullurkapesolatokhoz: — A szegedi és pécsi egyetemek közötti szorosabb kapcsolatok kiépítése régi tervem és bensőséges szívügyem. Évekig dolgoztain Pécsett és nagyon szerelem a várost, amely szivemhez nőtt. Kedvenc tervem tehát, bogy megvalósítsam a két egyetem közeledését. Nemcsak tágabb értelemben vett, populáris kulturközeledésre gondolok, de komoly,, tudományos együttműködésre is. A szegedi egyetem rektora nyilatkozatának további részében utalt az Egyetem Barátai Egyesületének kulturprogramjára, amelybe könnyen beleilleszthető és kivánatos is a pécsi előadók szerepeltetése. Ezen túlmenően azonban a kiemelkedő szegedi és pécsi egyetemi tanárok kölcsönös vendégelőadásait akarja a rektor megvalósítani a közeljövőben. A szegedi egyetem neves professzorai évenként néhány előadást tartanának a pécsi egyetem azonos katedráján, a pécsiek pedig a szegcdi egyetemen. Az érdefe'« *er» assgvslósitásíáffs* Sftodes bizonnyal egyik részről sem lesz semmiféle akadálya. A Duconics-Társaság elnöke dr. B a n n e r János professzor is hozzászólt a délvidéki kulturális vé* dövonal kiépítésének kérdéséhez, EJ,mondotta, hogy a Dugonics-Társaság maga részéről már hosszabb idő óta azon fáradozik, hogy a délvidéki városok s egyéb magyar vidéki városok kpzött a kuliúresere megvalósuljon. — A Dugonics-Társaság nemrégiben vendégül látta a Délvidéki Szenteleky-Társaságot s már megtörtéül a megállapodás arra vonatkozóan, hogy a nagyváradi Szigligeti-Társaság és a marosvásárhelyi Kemény Zsigmond-Társaság tagjai Szegeden vendégszerepeljenek. Természetes, hogy a pécsi Janus Pannonius-Társaság tagjait is a legnagyobb örömmel látjuk vendégül és a Dugonics-Tábsaság is felkészült arra, hogy mind a bácskai városokban, mind Pécsett, Nagyváradon és Marosvásárhelyen látogatást tegyen. Ilyenformán mindazon tényezőkben, akik a délvidéki kulturális védővonal kiépítését megvalósíthatják, minden törekvés és lelkes jóakarat megvan. Beméljük, hogv ezek a törekvések és lelkes akarások az egyetemes magyar kultúra szolgálatában mielőbb n-togtennik gyümölcsüket. CsAnyiPiroska Macskaipar Irta : Szántó György A városi zenekar felállításának problémájával kapcsolatosan dr. Pálly kultúrtanácsnok kijelentette, hogy ez „ egyik legégetőbb kultúrproblémája Szegednek, mert egy város zenei élelét nem lehet kizárólag » katonazenekarra építeni. _ A város zenekultúráját nem szabad annak a veszélynek kitenni, hogy esetleg néhány katooazenész áthelyezésével a zenei élet leálljon, — fejezte be nyilatkozatát a kultúrtanácsnok, aki hozzáfűzte még, hogy a városi zenekar felállítására kész tervei vannak, megvalósításukra azonban csak a háboXH befejezése után kerülhet sor... Még egy örvendetes adatot tudtunk meg p kiittűrtanácsnoktól. Legutóbb, dr. Eixtergár pécsi polgármester nyilatkozatával kapcsolatosan megjegyeztük, hogy a vidéki városok közül 'nme, nem Szeged áldoz legtöbbet színházáért, hanem Pécs! A szegedi 100 ezer pengős szubvencióvá! szemben ugyanis Pécs városa közel 160.000 pengőt ad évente a színháznak s ezenfelül 75.000 pengős forgótőkét bocsájtntt rendelkezésére dr. Székely György színigazgatónak. Pálfv György kultúrtanácsnok most elmondotta, hogy a Város két esztendő alatt 96.000 pengőt áldozott s áldoz a szegedi színház színpadának korszerűsítésére, a múlt esztendőben 40.000 pengőt s ebben *z évben 80.000 pengőt. Négv új reflektort szereztek be a most folyó színiidény kezdetén, ezenfelül szufita-világjlást csináltattak. Most egv új felhővetitflgép beszerzésén fáradoznak. Egyébként dr. Pálfv kyjtúrtíiigcsiiQk mmgtaAx mm AJWTTG&U Szécsi Ferenc, az ötletességéről híres merész nyelvújító, aki most készül kiadni a jazz, halandzsa és zstugonnyelv szótárót, meséli nekem: — A napokban beállít irodámba egy bőrkabátos, dzsentrikulsejü, elegáns ur. Megemeli zergctollas lodenkaiapját és vigyorog. — Nym tetszik megismerni, igazgató ur? —- Nem tetszem. — Ne lessék már viccelni. — Nem tetszem. — Na de, igazán. Hát én vagyok a Bimzenstein. Igazán nem tetszik emlékezni? Most már tetszem. Ügynök volt nálam, kőnyvvigée, mondjuk, legjobb esetben akvizitör, vagy képviselő, cégem képviselője. Vagy egy éve nem láttam. Ugy hiszem, adós maradt a legutolsó elszámolással is, valami negyven és egynehány pengővel. Akkor meglehetősen kopott, savgnydad, mondjuk, kissé szánalmas is volt ez a Bimzenstein, aki a legviharosabb könyvkon junklura idején sem tudott könyvet eladni, holott nyelvújító szótáraim tőle függetlenül hatalmas példányszámban fogytak. Mondom, ugy festett ez a Bimzenstein, mint egy zátonyra futott hajó. Most pedig zsandárzölii kalap, háromezer pengős csizma, vadonatúj, oposszumgalléros — Ezt a klassz börjakót tetszik gondolni, vezérem? Látom, erősen síitől i. Majd megadom a címet. Persze fekete dolog, nubuk, szabad ma csinálni. — Nem annyira az érdekel, hogy hol csináltatta, hanem, hogy miből? Macskából. Most én vigyorodom el kajánul. Egyszerű a dolog. Hiszen egészen jóképű gyerek ez a Bimzenstein, ha kissé ki pofázza magát. ö is vigyorgott, de most már kissé zavartan. — Na, ne tessék rosszra gondolni. Igazi macskát gondoltam. Igazi macskákból, becsületesen szedtem össze azt az ötven lepedőt, ami a betétkönyvemben jelezve van. Tessék nézni. Nem csalás, nem ámítás. Diadalmas mozdulattal mutatta a betétkönyvet, mint valami triumfaló hadvezér, vagy amerikai selfmadeMAN. — Üljön le, Bimzenstein. Mondja. — Hát kérem, tetszik emlékezni, az a dolog nekem itt a könyvekkel sehogy sem me,nt. Néztem az apróhirdetéseket. A különféle rovatban feltűnt nekem, hogy az élettani intézet macskát keres, viviseotio céljaira. Telefonon érdeklődtem, hogy darabjáért négy pengőt fizet. Kalkuláltam. Napi tiz macska, egy negyvenes. Akkor , muuiiiiuj, ,,„ ,,,,.. .1..... ..f, . "-F5J piros bőrkabát, természetesen akkor, még komoly pénz volt. Nekifogtam, amikor rendelet tiltja borhiány miatt j Persze, eleinte nehezen ment. Ezt is a bőrkabátok készítését. És ez a vi-j tanulni kell. Alig tudtam napi hármat gyor. Ez az önelégült vigyor, amely megcsinálni, a kezem csupa vér volt mintha azt mondaná: na, öregem., még és egyetlen ruhám is majdnem ráképes vagy azt hinni, hogy nekem ment. De a szolgával, mondjuk, alníncs ötven darab ezres, plussz a fn- tiszttel megegyeztem, hogy egy penlyószámlámon. Avagy netalán nincsen gőért visszaveszem a bőrét. Ez az 6 is folyószámlám a Moklárnál. Hát priválkeresete volt. A szűcsnek eladnevetni fogsz. Van. itam hatért. Négy, plussz öt az kilenc Meg akartam lelni a nyitját ennek'pengő. Igy már üzlet volt, mert csaka fölényes és sunyi, de egyben rejté- hamar napi öt-hatra is felvittem. EkBékeffy-féle lyes vigyornak. Olyan Pódiumvigvor volt. — Mi van? akartam kérdezni tőle tömören és az éspresszók stílusában. De aztán eszembejutott egy régi kúplé, amelyet Gyárfás közvetlenül a solferinoi csata Után énekelt a Fővárosi Orfeumban és imigyen formuláztam a kérdést. — Mondja, kedves Bimzenstein, hol (jfilgeifftt 1. A.jiaSST JjjŰÁI?. npksíeket. öltőit. kor már könyökigérő soffőrkesztyü vei és zsákkal dolgoztam. Túlléptem az élettani intézet szükségletét. A vendéglők 'különben is jobban fizettek. De ezeket is dobiam. Időközben ugyanis a szűcsöknél már busz pengőre ment fel a macskabőr ára. összeálltunk egv haverrel és kibővítettük az üzemet. A havernek volt egv korszakalkotó patentje a jnacskaszal terén. Tessék nézni. MLITATT* » BÜRKSLFTT FSTFRÉL. \YÓ SÁGES CSAPDAJROÍTJJMELIN A UFITETKÖAY VFOOL könnyen beöajhatott as Mabsnf eíhe< lyezett nyershucsalétekre, de ki nem jöhetett. Hurokzseb volt. — Ugy jöttek ránk a macskák * husszagra, mintha ők akarnának elfogni bennünket és nem mi őket. Volt nap, hogy harminc bőrt vittünk a szűcsöknek, akik egymásralicitáltak. A szőrmegyár meg reájuk. Na de, r nirozni kellett a dolgot, mert a Terézvárosban már alig volt macska. Aa Erzsébetvárosban gazdasági terv alapján dolgoztunk. Hogy jusson is, maradjon is. Csak nem vágjuk magunk alatt a fát, bogy kiirtsuk őket Bizonyos rajonokra vadászati tilaluu időt állapítottunk meg. Aztán kimentünk faluzni Bicajjal. — Mi az a bicaj? — Kerékpár. Most már motorbicajunk is van. A technika fejlődésévei lépést keil tartanunk. Én berontok n» faluba, összefogom a macskákat, kirobogok a teli zsákkal, a haver a mezőn kicsinálja és lenyúzza őket, igy gyorsabban megy. — Macskatavlorizmus. — Igen. De van maeskanemzetgazdaság is. A kölyköket elültetjük. — Hogyan? — Ezeket úgysem veszik. Ahonnan megfújtuk a nagyokat, ott szívesen veszik, ha hozunk helyette kicsiket. Felnevelik. Akkor azokat is megfújjuk. Bimzenstein egészen belemelegedett szakszerű magyarázatba. Nagyszabású iriacskaterveket adott ejö, amerikai méretekben. Volt bennük fantázia. Én mindenesetre bejegyeztem néhány uj kifejezést a szótáramba. Kissé döbbentem hallgattam. Magam előtt láttam Bimzensteint, ® macskanagyiparost. Volt benne valami középkori, mint a hammelni patkányfogóban. Sőt, valami sátáni. Micsodái racionalizált macskapribék, gondoltamAz egyiptomiak semmiesetre sem engedték volna át Bimzensteint szárazlábbal a Vöröstengercn. Tudvalevő, hogy szent állatnak tartották » macskát, vagy legalább is titokzatos lénynek, amelybe holtak lelke költözik. A fáraók és piramisok országának hatezer éves kulturája vetekedett a hinduk bramánkulturájával a misztériumok terén. Igy nem tételezhetjük, fel, hogy a macskakultusz a lélekvándorlásnak csak egy kezdetleges formája lett volna Egyiptomban, Annyi bizonyos, hogjp a macska titokzatos lény. Szívóssága sokszor érthetetlen. Gyermekkoromban megfigyeltem, hogy agyonvertnek vélt macska nyomtalanul eltűnik arról a helyről, ahol feküdt, anélkül, hogy onnan eltakarították volna. Később viszontláttam élve. Lélekrajza is rejtélyes. A közhit szerint hiitlentermészetü és alattomos. Mert óvatlan pillanatban hust lop, vagy kanárit fojt meg. Ezzel szemben volt nyolc évig egy macskám, aki minden éjjel a kapu elölt várt ram, nélia hajnalig, sokszor dermesztő hidegben, hóbuckák tetején. Csak akkor foglalta el hálóhelyét a kosarában, amikor én is aludni mentem. Ha elutaztunk. néha hetekig lesett a folyta sóajtó elölt, a lábtörlőgyékényen. Nem evett és nem ivott, csontig lesoványodott. Ebéd után várta, mikor fekszem a díványra, hogy nyakam köré simuljon félkörben. Ha soká tartott a felolvasás, többször a díványra ugrott, onnan nézett rám szemrehányóan, ielezve, hogy elérkezett a siesta ideje. Ila ez nem használt, rátelle lábát a könyvre, melyből feleségem felolvasott, vagy egyszerűen ráfeküdt, bogy megakadályozza a további felolvasást. Egyszer szerencsétlenül ugrott le a háztetőről, sérvet kapott. Ezt a testi hibáját annyira szégyellte, hogy nem .gömbölyödött többé a nyakam köré. a lábamnál húzódott meg a délutáni pihenőn. Egyéb telki finomságairól könyvet lehelne, irni. Kszembejut egy szemtanú naplója, bogy mjkor Virág Benedeket holtan találták rideg cellájában, csak a macskája ült a mellén. negyedik napja, ugy virrasztott mellett. Belátom, bogy a nőknek kell a bunda. Do azért gyűlölöm a macskapribéket, korunk egyik típusát, motorizúH űremáverés öjvenuer pengő*