Délmagyarország, 1944. február (20. évfolyam, 25-48. szám)

1944-02-06 / 29. szám

Kárpitosmunkával forduljon bizalommal Mif Hlf fflf-líárplfOSllÖl vwra-Hicn 2 szamara mmmmm—mmmmmmm r- munka, szolid árak! ».5nap múlva betegen jött haza Karlsbadból, aztán Winternitz professzor hamis epekövekel csempészett a műtét uíán csontvázzá aszott kezébe, hogy megnyugtassa. Tulnanon innen és innenen tul járt akkor. — Utóvégre minden azért történik nt emberrel, hogy téma legyen belőle — mondta akkortájt, pedig eleinte hallani sem akart arról nagy gyöngeségében, hogy megirja szanatóriumi élményeit. De aztán valamicskét erősödött a megszámolt kegyelemhónapok alatt és megírta az utolsó tárcasorozatot. ÉS tiz éve rácsukódött aranykoporsójának födele. Mmm Endre és más márkás képekot magas áron veszet* MODERN KÉPSZALON Kigyó-ufca 1. Csányi Piroska: Pécsi képeslap Esterházy János előadása a Dugonics-Társaságban Hétfőn, február 7-én délután borakor a városháza közgyűlési termeben a Dugónics-Társasagnak ünnepi felolvasó ülése lesz. A szlovákiai magyarság vezetője, Esterházy János tart előadást a szlovákiai magyar kisebbség sorsáról. Esterházy János tiz éve áll már a szlovákiai magyar kisebbség élén, vállalva a kisebbségi sors megpróbál látásos, küzdelmekben gazdag életét, mejyben az áldozat, a lemondás és a harc a jogokért a legtermészetesebb férfi erények közé tartozik. Esterházy János a belvederei döntés után hazatérhetett volna, de ott maradt, ahol legnagyobb szükség volt reá, a szlovákiai magyar kisebbség élén, hogy szembenézzen az uj helyzettel, védje, ami térhető, tartsa, ami tartható. A szlovákiai magyarság ma már egy nagy család, mely a legszebb közösségben a szellem fegyvereivel védi a magyar hagyományt és azt az életformát, amely tartalmat, értéket és mélységet ad a hozzá ragaszkodóknak. Nélküle értelmellehné válna minden cél és minden harc. A szlovákiai magyar kisebbség összetaétozandósága tudatának értékét nem lehet felmérni, sem azt a törekvést, mely a szlovákokkal való lelki megbékélést célozza. A magyarság erkölcsi erejébe vetett hit, a szellem hatalmával való őszefogás. európai látóhatár és rnagasabbrehdíi humanitás jellemzi a szlovákiai magyar kisebbséget. Ennek az élőtlünk, szegedieknek anhyira ismeretlen világnak férfias küzdelmei vonulhak majd el lelki szemeink előtt Esterházy János előadása nyomán. És ez az előadás, érezzük, több lesz, mint ünnepi ülés, lelki találkozás lesz azokkal, akiket mostoha soYsa kisebbségi életre kényszeritett. A szlovákiai magyar kisebbség nemes képviselőjét ez alkalommal meleg szeretettel köszöntjük városunkban. Boross Jolán és Megyesi Pál ÉR!B-ésDSL-ESTlí ebruár 6-án esie fél 7 órnkoi a TSfise'Jfcati. (A öélmagyarortzág munkatársától) A szegedi operaegyüttes nagysikerű pécsi vendégjátéka szolgáltatott alkalmat arra, hogy ellátogassunk ebbe az ősi kultúrájú, kellemes városba. Az a néhány nap, amit Pécsett eltöltöttünk, üdülést és kikapcsolódást j'eientett s amellett belepillanthattunk a kétezeréves város kulturális s egyéb problémáiba. Pécsi tartózkodásunk alatt szerzett benyomásainkról és tapasztalatainkról szól az alábbi beszámoló: Csodálatos januári nyár fogadott a Mecseki Üdülőszállóban, amely ügy trónol Pécs városa felett, mint egv szépséges királyasszony homlokán a kecses diadém. A nap pazarló tűzzel ragyogott reggeltől estig s délben nem kevesebb, mint 25 fok meleget mértünk a szálló terraszán. Kabát nélkül, nyárias könnyelműséggel öllözött férfiak és nők indultak túrákra a Menedékházhoz, vagy a Misina-tetőn lévő kilátóhoz. A város lent, a völgyben hajnalban tejfehér ködfátyolt öltött, majd később, 9 óra után szemérmes lassúsággal levetette a fátyolt s ilyenkor elénk tárult a szépséges hegyi város régi, patinás házaival, szűk Utcáival és mindenek-, felett uralkodó, négytornyú székesegyházával, amelynek zöldesen fénylő teteje csillogott a nyárias jantiábi napsütésben. Számunkra, akik az Alföld széles horizontjához szoktunk hozzá az ti többi években, különös varázsa van Pécsnek. Bizonyos zárkózottságot s ugyanakkor titokzatos, elénk vérkeringést figyeltünk meg a városon. Bányaváros és nagy ipari központ, természetes. hogy gazdaságilag más a lüktetése s forgalma is élénkebb, mint Szegedé. Forgalmas délben a Királyutcán, amely Pécs legélénkebb utcája, legalább olyan nyüzsgés tapasztalható. mint az azonosnevü budapesti utcán. A nésytornyu székesegyház adja meg a város előkelő, Ősi kulturáítságú jellegét. Ahhoz, hogy ennek a csodálatos ékszerdoboznak minden értékét és szépségét megtekintsük, nem elég néhány nap. Csak futólag fogta fel szemünk és agyunk azt a sok értéket, amely a pécsi dómban kétezer év kultúrájának műkincseit képviseli. S a tökéletesen helyreállított, szcntistvánkorab'cli altemplom őskefcszténvi áliilaIától a hétféle márványból, vagy mozaikból összeállított oldalkápolna-oltárok és pompázatos fafaragású, régi ajtók ezer szépségű értékének csodálatáig a benyomások és érzések egész skáláján mentünk keresztül. Az érzések és benyomások összességéből hálaadó fohász kélt szívünkben. íme, a lörlénelem lezárta elölünk az országhatárokat, de nem is kell külfö ,lre mennünk, hogy az európai kultúra nagy bizonyságait szemlélhessük i Dr. Esztereár Lajos polgármesterhez vezetett az utunk Ö a város legnépszerűbb embere. Annyi mindent alkótett s annyit fett már Pécsért, hogy népszerűsége magától értetődő, természetes, A szociális kérdéseknek és a macyar vá ospolitikának egyik legkitűnőbb szakértője az országban; sok idevonatkozó műve, tanulmánya jelent meg. Kitűnő ízléssel s régi, értékes bútorokkal berendezett hivatali helyiségeiben kerestük fel a városházán. Bárki bemehet hozzá bármikor, senkit sem jelentének he. csupán egy kedves, fiatal hőlgv ül a Várószobában, aki a sorrendre figyel, meg a telefont kezeli. Rendkívül rokonszenves egyéniségű, alacsony termetű, szürkéshaja iérfi dr. Esztergár Lajos, Pécs város el/sö polgára. Érdekes, nyilt arcán egy kis fáradtság nyoma látszik s valami rejtélyes jele annak, .[hogy — egyedülvaló ember. Csak rá kell pillantanunk az arcára, kutató tekintetű szemébe, hogy megállapítsuk: mindent maga csinál s mindenre, amit alkot, rányomja egyénisége bélyegét. Valamennyi látogatóját maga kiséri ki s ő vezeti be a soronkövetkezőt. A két nagy délvidéki kultúrközpont: Szeged és Pécs közötti szorosabb kapcsolatok kiépítéséről beszélgetünk. A kulturális érintkezés most örvendetesen megindult a szegedi operatársulat vendégszereplésével. — Hogyan képzeli el Polgármester ur a knltúrkapcsolatok további kiépítését? — kérdezzük. Jellegzetes kis mosollyal, gyorsan s mégis megfontoltan. válaszol: — Zenei vonalon a pécsi konzervatórium produkcióit é.s a szegedi Városi Zeneiskola produkcióit kellc ne kicserélnünk. Ezenfelül a pécsi Janus Pannonius és a szegedi Dugonics-Társaság, valamint a két város egyeteme között kell szorosabb kapcsolatokat kiépítenünk. Ehhez azonban szükséges volna, hogy elsősorban a vasúti összeköttetés javuljon meg a két délvidéki kultúreentrum között. Igv sok közös problémát meg tudnánk oldani mind kulturális, mind gazdasági vonalon. Pécsnek sókolyart terméke van, amit Szeged erősen nél[kiilöz. Szenet, követ, fát, meszet tudnánk szállítani Szegedre s más fontos dolgokat, amelyek elősegítenék Szeged közellátását és gazdasági fejlődését. Szellemi síkon pedig erőssé és szilárddá építhetnénk a délvidéki kulturális védővonalat, amelynék éppen ez a két város a legerősebb bástyája. A védővonal állomásai Pécs_ Haja—Szabadka—Szeged lennének S azok a kulturális tényezők, amelyék a múltban is mindig hívén felkarolták idevonatkozó kívánságainkat, minden bizonnyal elősegítik majd, hogy ez a védővonal mielőbb kiépülhessen. A szinházk^rdísrol beszélgettünk a polgármesterrel s nagyon meglepődtünk, amikor a városi költségvetés pontos adataiból kiderült, hogy Pécs városa sokkal jelentékenyebb támogatást ad színházának, mitit Szeged. Azt hittük mindezideig, jhogy Szeged az a vidéki város, amely [a iegnagyobb mértékben támogatja I színházát... Pécs közel J60.000 pengő jszubvenciót ad a pécsi Nemzeti Színiháznak, ezenfelül az új igazgatónak, í S z é k e 1 y Györgynek: 75.000 pengői forgótőkét bocsájtott az ídénv kezdetén rendelkezésére. A 157.000 pengős {szubvenció a következő tételekből áll: fűtés és világítás: 19.700 pengő, az épület karbantartása, javítások: 7000 pengő, díszleteik és egyéb műszaki berendezések s a ruhatár kiegészítése: 20.000 pengő, külön szubvenció: 20.000 pengő: vegyes kiadások: 40.000 pengő, a pótköltségvetésben szereplő 50.000 pengő s ezenfelül a 75.000 pengős forgótőke. Látszik, hftgv Pécs városának is valóban szívügye a szinházkullnra. A 7enéi élet fellendítése is első helyen szerepel dr. Eszterga r polgármester terveibén. Erre Vo1 natkozóan ezt mondotta: | — Nem tervekről, hanem béfejeizett tényekről szeretek beszélni. Meggyőződésem, bogy rövidesen létre fogjuk hozni a városi , zenekart. Két alternatíva előtt állunk s ezért erről bővebben nem beszélhetek most Ter® vem az, hogy a zenekar tagjainak egy, része a városi zenekonzervatóriun* tanáraiból, másik része kitűnő amatőrökből fog állni. Azonkívül leszi egy törzszenekar, amely főfoglalkozás sáliak kell, hogy tekintse majd ezl ét. ityen fizetést is fog kapni, míg a* előbbieket esetenként díjazzuk. Ilyen módon megvalósítható ez a terv, amely nagyon fontos, hiszen a zenekultúra gerincét minden városban * városi zenekarnak kell képviselnie. A város pénzügyeiről beszélgetve, újabb meglepetés ér. Pécs város* csaknem 26 milliós költségvetéssel dolgozik. A pótadó pedig csupán 50 százalékos} Hogyan csinálják ezt?, Honnan teremtik elő ezt a sok pénzt? — A város publikuma rendkívül megértő — meséli a polgármester. —< Hogy költségvetésünk szükségleteid felül m|g a kultúra fejlesztésére ifl telik, annak az a titka, hogy az adfa fizetők önkéntesen megajánlottak bizonyos összeget, amely arányban van adózásukkal és teherbíró képességükkel. ötven fillérfői többezér pengőig terjed ez az önkéntes kultúradózás magányosok, vállalatok és intézmények részéről. Ebből fejlesztjük! a zenekultúrát, az énekkarokat. AI munkásság legszélesebb rétegeit vonjuk be a. dalkultúrába s a perifériákon egyre több munkásdalárda létesül. .Jelenleg 1260 főnyi daloscsapatunk vftn. A pécsi dalkultúra valóban fejlett, hogy ésak a királydljás Pécsi Dalárdát, a kormányzódíjas Szcraíi-kórusl és a Polgári Daloskőrt említsük. — Mégis meggyőződésem, hogy nem a pénz a legfontosabb tényezője a kultúra fejlesztésének — folytatja aí polgármester lelkesen. — Az csak harmadsorban számít. Viszont a közönség érdeklődése nélkül nagyon nehéz valamit csinálni... Múlhatatlanul szűkség volna árra, hogy a kormányzat a délvidéki kulttírcéntrumoknata ilyen célból különbevételt biztosítson, természetesen ezt a bevétett más célokra, mint a kultúra fejlesztésére* nem lehetne felhasználni.- Ennek kivívása érdekében a délvidéki knltorközpontóknak Össze kellene fogniolá s ez esetbén bizonyos, hogy a kormányzat figyelmét sikerrel hívnánk fel összefogásunk céljára 1 Szegedről emlékezva dr. Esz tér gár Lajos polgármester meleg hangon beszél dr. Pálfy József polgármesterről: — Igen nagy tisztelettel viserteten* Szeged város ősz polgármestere iránt* mondja és sok elismeréssel emlegeti Pálfy polgármestert, Csak azt fájlalja, hogy a jelenlegi viszonyok között oly kevés alkalma van vélft érintkezni. Jó viszonyban volt még dr. Szabó Géza tanácsnokkal, akivel szociális téren dólgoztak együtt. S ha már szociális dolgokról van szó, megemlíti még a színházzal kapcsolatos szfnészmenzát, amely kitűnő inj tézménv. Napi 4 pengőért, tehát havi 130 pengőért ebédet én vacsorát kapnak a színészek a menzán. Ninc* benne semmi boszorkányság, csupán annyi, hogy a város közellátásügyi hatósága mindent maximális áronbocsájt a mCnza rendelkezéséré. Mert * polgármester rendkívül fontosnak tartja, hogy a színésznek, aki kuUúrmunkát végez, anyagi gondjai ne legyenek... Részt vettünk égy pécsi kamarazene-estén a Sirio Ploves a ívMolnár Klára—M áros Rudolf— T h i r r i n g Zoltán vonósnégyes ezidéi harmadik hangversenyén, valamint a nagysikerű Bohémélet-előadáson. S a legkellemesebb emlékekkel tértünk haza,