Délmagyarország, 1944. február (20. évfolyam, 25-48. szám)
1944-02-22 / 42. szám
mm 99 87 45 87 1944. ScDmár 22. XX. éfl. 42. sz. üta 16 gp?át LAvoata 4 )0 neaoedevrc 12.40 P A nemzet lelkét és határainkat kell megvédenünk Kállay miniszterelnök beszéde a nemzetvédelmi keresztesek zászlóavató ünnepségén „Hiszek benne, hogy megálljuk helyünket és megmentjük a helyzetet" — Felhívás a magyar munkásokhoz Budapest, február 21. Budapestről .miniszterek, valamint méjr sokan velejárója a háborúnak: a mohóságot, az anyagiasságot, a tisztességtelenséget, az elleplezcsi szándékot. — Véget kel vetni a szégyenkezésnek, ki vele a nyilvánosság elé és ki vele az országból, aki. aki ma nem tisztességes és nem állja meg a helyét! A határt tudom védeni a magyar katonával és tudom, tiz «[Idebent azonban megindulhat egy !magyar sorakozik fel mindegyik a Vigadó nagytermében tartottak. Az' sek tábora. Pontosan 11 órakor éravató ünnepségen megjelent Kállay kezett meg Kállay Miklós miniszterelnök, aki a diszemelvényen foglalt Miklós miniszterelnök, Bornemisza Géza iparügyi, Radocsay László igazságügyi, Antal István nemzetvédelmi propagandaügyi és Lukács Béla tárcanélküli miniszter, Fáy István, vitéz Bonczos Miklós, Bárczay János és vitéz Gergelyffy András államtitkárok, ifj. vitéz Horthy Miklós meghatalmazott miniszter, Varga József, Fabinyi Tihamér, Lossonczy István ny. helyet A Himnusz után vitéz Magasházy László elnök rámutatott arra, hogy Kormányzó urunk bölcs országlása a legnehezebb időkben is mindig megtalálja az utat, amely a nqmzet felemelkedéséhez és boldogulásához vezet. .Vitéz Magasházy László utáu Kállay Miklós miniszterelnök emelkedett szólásra. — Meleg szeretettel, testvéri érméssel köszöntöm a nemzetvédelmi keresztesek kipróbált táborának egybegyűlt tagjait, akiitkei most itt szembenállók, de mindazokat is, akik nem lehettek itt mind jelen, akiket nem tudott ez az épület befogadni, akiket befogadunk ugyanabba a testvéri közösséghe, amelyben ma itt egymással találkozunk. • Mi a nemzetvédelmi kereszt?.Nemcsak kitüntetés; hanem elsősorban elkötelezés. Elkötelezés a nemzettel, az államfővel, minden igaz magyar üggyel szemben. — Nem ad jogot sem tárgyi, Iegkevésbbé anyagi vonatkozásban, <íe jelent jogot, sót kötelezettséget ott, ahol a nemzet, az egész érdeképen helyt kell állni. Elsősorban önmagatokkal szemben jelent kötelességet. — A több munka, a szorosabb etika, a mindenekfölött! magyarság köteleségét jelenti. — Megkülönböztetés, ez igaz —, de nem a jelkép, nem az érdemrend különböztet meg, lianem az, ha a múltban tanúsított magatartás s a jelen kötelességteljesilése ékesit mindnyájunkat. Igen, az áldozatban, a fegyelemben, az önzetlenségben és még egyben — amit különösen kérek a mai nehéz világban — a nemzeti létünknek és annak magasabbrendűségét egyedül biztosító puritán és mást nem is tűrő életfelfogásban legyetek elöljárók. — Legyen ott mindenütt ez a tábor, ahol szüksége van reá ennek az országnak. Legyen ott a mindennap munkájában, a mindennapi példamutatásban és legyen ott, ha eljön esetleg a nehéz küzdelem ideje — akár a liatárvédclcmről van szó, akár a nemzet lelkének védelméről — idebent az országiba!- (Nagy taps!) őrködni elsősorban nektek, nemzet- de azt, hogy a nemzet lelke meg védelmi kereszteseknek a köteles- jne rendüljön, egyedül csak magam áégtek. Legyetek a nemzet élő lelki- biztosítani nem tudom. A nemzet ismerete, legyetek a nemzeti gon- lelke és a nemzet ereje a magatok, dolat szószólói, harsonásai, legye- a magunk kezében van. Nem győtek a nemzet vizsgáló szeme, amely zöm eléggé hangsúlyozni: ezt nem mindent keres, ami hiba, bün, visz- }ehet csak figyelmeztetéssel, csak szaélés, csúnya és üldözendő az or- hatósági intézkedésekkel, csak karszágban. [hatalommal megoldani. — Üldözzetek mindent, ami } Igen! Ott leszünk! Az ország rencLe, Kettőt feeíl mectvéderünW ! 1— Határainkat és a nemzet tiszta lelkét!... Ma ezt a kettőt támadják. Határainkat fegyverrel es munkával, a nemzet lelkét a magunk tisztaságával kell megvédenünk minden ellen, ami nem becsület, ami nem tisztesség, ami nem méltó a nemzethez, nem méltó a mai történelmi időkhöz. — Ez a kettő a magyar politika — nem más! Ez a kettő a lényeg, ez a kettő a fontos: a nemzet lelke és nz ország határa. — És én itt előttetek teszek fogadalmat: ameddig egy katonája Van a nemzetnek, védeni fogjuk tz 1 ország határait minden erőnkkel. (Viharos taps!) s ennek a nemzetnek mindig lesz katonája erre a feladatra, mindig lesz ereje arra, hogy ezt parancsolóan, meg nem alkuvóan végrehajtsa. (Viharos taps!) De ugyanakkor éppen azért, hogy a határokon az ellenállás töretlen legyen, a nemezt lelkének őrt kell állania mindannyiunk, a mindennap apró kérdései, apró, őr1" «n"djai lelett. — A határok védelmében sohasem destruálódott a magyar katona, a magyar honvéd a frontot I soha el nem hagyta. (Ugy vanl) hogy megőrizzük ennek az országnak a rendjét. (Viharos taps.) Ez, nem kétséges, erre számítson mindenki, aki a rendet megbontani. [akarná. De minden ilyen kisérle- { tet elsősorban a nemzet rendjének kell megakadályoznia. —• Mert nehéz sorsba jutott az a nemzet, ahol már nem a közösségi gondolat tar (ja kezében a társadalmat, ahol nem a nemzet lelke tartja fenn a rendet, hancrp a szuronyok erejére van szükség. Ennek a nemzetnek a mai világégés e szörnyű korszakában egy nagy gondolatot kell magáévá tennie, amelyben én az élen kell, hogy járjak: ez a felelősség gondolata. — Hangsúlyozni akarom, nem mint pártpolitikus állok előttetek: jbár pártom van, a legnagyabb párt , ebben az országban s talán ezenkivül is vannak támogatóim és barátaim, nem ezért jöttem ide — mint sokan gondolnák —, hogy azzal a politikusak érdeklő kérdéssel foglalkozzam: választunk-e vagy nem választunk a közeljövőben. — Felelős magyar királyi miniszterelnök vagyok, nem egy párlc, hanem az egész országé s előttetek, mint Magyarország mi® niszterelnöke állok, aki felelős vagyok mindenért, ami ebben az országban történik. — Felelős vagyok az ország külpolitikájáért és katonai elhatározásaiért egyaránt. Ebből a felelősségből azonban nemcsak az következik, hogy vezetésemért és irányításomért ma, vagy az utókor óllal felelősségre vonható vagyok, hanem kötelességem elhatározásomnak akaratomnak minden erővel és mindenképpen és mindenkivel szemben is, érvényt szerezni. (Viharos taps.) — A miniszteri felelősség nemcsak mindazért terhel valakit, amit cselekszik, hanem mindazért is. amit elmulaszt. S éppen ez utóbbi szabja meg részére azokat a kötelességeket, amelyelvnek teljesítésében nem válogathat érzelmei, szimpátiát, még esetleg elfogultságai szerint sem, hanem soha semnú, de semmi mást nem tarthat szem szem előtt, mint egyedül a nemzet egyetemes érdekeit s ennek érdekében semmit elmulasztania, semmi eszköz igénybevételétől visszarettennie nem szabad! Orszáqyn'c ma súlyos naookat él — Az országgyűlés összehívásának első napjaiban mondott beszédemben rámutaltam, hogy a j világégés lángjai közelednek or! szagunk felé. Feltétlenül bízunk barátainkban, de biztonságot mégis .csak egy nyújthat nékünk, ha elsősorban magunkban bízunk, ha elsősorban ha magunk tesszük meg kötelességünket és magunk állun ki a gátra. (Ugy van, helyeslés.) i ~ Ez megingathatatlan és legszentebb elhatározásom. Ameddig én viszem az ország dolgait, abból a tételből, amit már annakidején felállítottam, hogy országunk halárait minden ellenséggel szemben, feltéllenül megvédjük s belső rendünket minden eszközzel biztositjuk. Soha, de soha egy vonalnyit engedni nem fogok. (Viharos taps.) Ebbf.n az egész nemzetnek, nemzetem minden hü fiának támogatására számit ok, ezt annál inkább is