Délmagyarország, 1944. február (20. évfolyam, 25-48. szám)

1944-02-19 / 40. szám

Szerencsés kimenetelű vonatősszeiiiközés az algyői állomáson (A Délmagyarország munkatársától) Pénteken a kora reggeli órákban szerencsés kimenetelű vonatösszeütközés történt az algyői vasútállomáson. Az összeütközésnél csodával határos módon senki sem sérült meg komolyabban, igy az eset szinte olyan jelentéklelenné válik, hogy nem is lenne érdemes vele foglalkozni, a városban elterjedt túlzott hirek azonban kötelességünkké teszik, hogy a szerencsétlenség pontos lefolyását ismertessük. A reggel 4 órakor Szegedről Békéscsaba. felé induló személyvonat mozdonyával Hódmezővásárhelyen valami baj történt. Az állomásfőnökség telefonált Szegedre, hogy küldjenek a szerelvény továbbvontatására segédmozdonyt. A mozdony elindult, ugyanekkor közeledett Hódmezővásárhelyről Szeged felé az úgynevezett reggeli »kisgyorsc, amelynek az algyői állomáson kellett volna kerülnie a vele szemben futó segédmozdonyt. A mozdony azonban hamarabb befutott, mint ahogy a kisgyors tuljutott a váltón és igy történt, hogy a mozdony nekifutott a szerelvény egyik kocsijának. Az összeütközést nagy robaj, rázkódtatás követte, isteni csoda folytán azonban sem a mozdonynak, sem a vasúti kocsiknak nem esett nagyobb bajuk és emberéletben sem történt kár. A kocsik polcairól lehullottak a csomagok és fejére estek néhány utasnak, egy vasutas szaltózott egyet a levegőben, aztán talpra esett, egy kisleány az ülés alá gumit, ahol csak nagy sokára találták meg, Csettentős Zsigmond vásárhelyi kultúrmérnöknek és Varga Imre ugyancsak vásárhelyi lakosnak egy kitört ablak üvegszilánkjai összevérezték az arcát. Egyéb baj nem tőrtént. A forgalmi akadály is mindössze, csak egy órahosszáig tartott,- utána a rendes menetben megindult a közlekedés. A szerencsétlenséghez a szegedi mentők, valamint tűzoltók is kivonultak két autóval, meg két szerkocsival, de beavatkozásukra nem került sor. Egy könnyebben sérült vasutast a segélyvonat hozott be Szegedre, az egyik vásárhelyi sérültet pedig a vásárhelyi mentők vitték el. Az üzletvezetőség megtartotta a vizsgálatot a szerencsétlenség ügyében és megállapította, hogy véletlen balesetről van szó, a közönségnek nincs oka nvugtalanságra. Negyedmillió bőrfaloat kapnak a mezőgazdasági munkások Budapest, február 18. A bőrügyek kormánybiztosának előterjesztésélre a közellátási miniszter a mezőgazdasági munkások részére negyedmillió bőrféltalpat ultalt ki. A bőrféltapakért kérhető legmagasabb árak 42-es számig 6 pengő 92 fillér. 43-as számon félül pedig 7 pengő 45 fillér. A talpalásért a cipészek 5 pengő 50 fillért kérhetnek. A visszaélések elkerülése végett csak azok a mezőgazdasági munkások, .kapnak bőrtalpat, akik tagr jal az örszágó? Mezőgazdaság Biz-4 itnsitc Intézetnek. Vélemények és nyilatkozatok a szegedi színházról és a Dilmagyarország szinikritikáiról (A Délmagyarország munkatársától) Jelentettük, hogy vitéz Bánk y Róbert, a szegedi Városi Szinház igazgatója Szegedre érkezett és dr. Tóth Béla helyettes polgármesternek bejelentette, hogy a kővetkező sziniidénvben visszalép a szegedi szinház bérletétől. A színházi igazgató visszalépése egyik indokául azt jelölte meg, hogy a Délmagyarország tulszigoru és tendenciózus bírálatai elkedvetlenítették. Mi nagyon jól tudjuk, hogy kritikáink nemcsak szegedi, de magyarországi viszonylatban is milyen értékkel bírnak s tudatában vagyunk annak is, hogy soha nem ragadtattuk el magunkat sem dicsérésben, sem a hibák felsorolásában. Ezt olvasóink tízezrei Wzonyitják, akik kitüntető figyelemmel és szeretettel kisérik bírálatainkat. önigazolásunkra azonban megszólaltatjuk az alábbiakban Szeged város néhány vezető egyéniségét, akik valamennyien állandóan látogatják a szinház előadásait. Elsősorban HaJasy-Nagy József professzort, a magyar tőrvényhozás felsőházának tagját, szellemi arisztokráciánk egyik kiemelkedő egyéniségét szólaltattuk meg. Halas y-N agy József, a Horthy Miklós-tudományegyetem filozófiai tanszékének professzora arra a kérdésünkre, milyennek találja lapunk színházi kritikáit, igy válaszolt: — Mai társadalmunk betegségének egyik tünete a túlzott érzékenység. Ez az oka, hogy hol a patikusok, hol a mérnökök és egyéb foglalkozások emberei szisszennek föl, ha a színpadon vagy a sajtóban olyan szó hangzik el, ami nem hizelgŐ szinben mutatja szerepüket. A színigazgató ur panaszát is ide sorolom, mikor a sajtót okolja elkedvetlenedéséért, holott jobb volna, ha azt a maga tévedéseiben (amitől egyikünk se mentes!) keresné. Én állandóan figyelemmel kisérem a szegedi lapok színikritikáit, járok is a színházba, de éppen a Délmagyarország bírálataiban nem láttam semmi túlzást vagy pláne rosszakaratot a színházzal szemben. Ezek a szinikritikók elevenen, szellemesen és a szinház iránt inkább elismerően, mint ellenséges indulattal Íródtak. A Kardoss-régime bizonyosan örült volna, ha olyan kritikákat kap, amiért Bánkyék panaszkodnak! — A kritika az egészséges közélet eleven ereje. Miatta senki se panaszkodhat, aki a nyilvánosság előtt él. A kifogásokat tessék jobb előadásokkal megcáfolni. A közönség nem annak hisz, amit a lapban olvas, hanem amit a színpadon Iá'. S ha nem megy a színházba, ezt azért teszi, mert az nem érdekes. Biztosan uj, mai darabokat akar. Talán éppen azokat, amiket Budapesten is most játszanak s nem érdeklik az őzönvizelölti, olcsó pénzért kapható színdarabok. Primadonnának szeretne tapsolni, állandóan kedvenceket keres, de érzi, hoax a szegedi sZinház Bánkyék pesti müintézetének pnszta fiókja: forgácsokból ácsolódik össze, de nincs benne öncélúság. Szeged jellegzetesebb és jobban Szegedhez nőtt társulatot akar, amin persze nem azt értem, hogy a színtársulat szegedi műkedvelőkből verbuváltassék, hanem hogy ne csupa ismeretlen kezdők próbálgassák itt szárnyaikat, de ne is csak kiérdemesült veteránok. Általában nem lehet olyan igényes és tárgyilagos kritika, amit a színháznak ne kellene megértéssel tűrnie. Különösen igy van ez akkor, ha abban a színházban igen tekintélyes közpénz fekszik, mert az adózó méltán kiváncsi arra, hogy mire költik az 6 nehéz verejtékkel szerzett filléreit. Én tehát a Délmagyarország kritikáit a köz érdekéből nagyon is jogosnak, sőt üdvösnek tartom, mert ébresztő erejük van. Ellenük a színháznak nem panaszra kellene futni a városhoz, hanem a sarkára állni és a színpadon bebizonyítani, hogy különbet is tud, mint amit a kritika hibáztat benne. Diczfalusy G. Ferenc ny. alezredes, a Szőregi Petróleumgyár Rt igazgatója a következőképpen szólt hozzá a kérdéshez: — Szerintem mindenekelőtt külön kell választani a színház vezetését és a művészi produkciót Hogy a vezetésben voltak hibák, az valószínű előttünk, bérlők előtt is, akik pedig nem láthatunk be a szinház belső doigaiba. Hiszen szinrekerültek olyan darabok is, amelyek már témájuknál fogva jobb Snképzőköri nívón mozogtak csupán. A színtársulat tagjai viszont ezekben a darabokban is lehetőség szerint a legjobbat akarták nyújtani, az meglátszott verejtékes igyekezetükön és lelkes munkájukon. — Ha összehasonlítjuk az idei szezon eddigi produkcióit a tavalyiakkal, akkor kétségtelen, hogy nagy haladást kell megállapítanunk, főként az operatársulatnak fővárosi ezinvonalu előadásai miatt A Délmagyarországban, amelyet olvasok s birálatait át landóan figyelem, a legjobb tudomásom szerint soha sem jelent meg olyan kritika, amely a művészi — de igazán művészi — produkciót támadta volnál Nekem éppen az volt a benyomásom s azt hiszem, ezt bérlőtársaim is érezték minden esetben, hogy a Délmagyarország bírálói szinházszeretetük. hői és ügy buzgalmukból kifolyólag túlságosan dicsérték néha a produkciót, tekintve, hogy a Délmagyarország az a lap, amelynek kritikái a legkomolyabb sajtóhangnak számítottak Szegeden az utóbbi esztendőkben. Szó sem lehet tehát arról, hogy olyan sajtótámadás érte volna a szinházat, amely elkedvetlénedést okozhatott volna a szinház vezetői részéről. Sőt, a Délmagyarország mindig azon igyekezett, hogy a szinház művészeit még jobbra, még tökéletesebbre sarkallja és az elért eredményeket minden esetben elismeréssel kisérte. — Már a 'kritika* szó magában foglalja azt, hogy bírálatot gyakorol, aki irja. Természetes tehát, hogy az esetleges hibákat Is észre kell vennie, ha komolyan végzi dolgát és a közönség érdekeit is szem előtt tartja — fejezte be nyilatkozatát Diczfalusy G. Ferenc. NIXOTM** tiffrtnVl, omlben nem csalódunk A Chlorodoní f thTnósége mindig ugyani© Chlorodoití f ogpaszi® Mogyae Mnltmén* éreztem, hogy a kritika valóban tulszigoru. Azt azonban elismerem, bogy a múltban használt szigorú kritikai ( hanggal szemben ebben az esztendőben sokkal elnézőbb és igen jóindulatú volt a Délmagyarország színházi kritikája, Lippóy Gyula, a Szegedi Téglagyár Társulat ügyvezető-igazgatója, aki premierbérlője a színháznak az alábbi nyilatkozattal járult ankétunkhoz: — Meggyőződésem, hogy a Deimagyarországnak igen sokat köszönhet a szegedi szinház, mert éppen a lap épitő kritikái nagymértékben hozzájárultak a szinház nívójának emelkedéséhez. Jól emlékszem arra, hogy a színi idény kezdetén milyen érdekes, szén retetteljes hangú, buzdító riportcikkekben ismertették meg a közönséggel az ifjú-operatársulat tagjai! s állandóan felhívták figyelmünket a színházra, a készülő produkciókra és az előadások értékeire. — Ha biráltak valamit, amit hibásnak, vagy selejtesnek tartottak, azt jog. gal és mindig a közönség érdekeit szem előtt tartva tették. Szigorúbb hangi bírálataik az olyan értéktelen, vagy avult produkciókat illették, m*ot a Hét patkány, a Leány a talpán, a Varázskeringő, vagy a Diadalmas asatszony. Az ilyen fajtájú 'bemutatókból* nem kér a bérlőközönség, legalább is a magam részéről ezt kijelenthetem. Ami nívós volt és szép élményt jelentett, mint az operatársulat valamenvnyi produkciója és a prózai előadások legtöbbje, azt a Délmagyaiország is lelkes, jóhiszemű és elismerő bírálatban részesítette. \ Ezekhez a nyilatkozatokho* nincs semmi hozzátenni valónk. Dr. Rivnay Tamásné, a neves orvosprofesszor felesége, aki egyik leglelkesebb művészetpártoló tagja * szegedi társadalomnak, kérdésünkre á következőket mondotta: 1 — A magam részéről néha ugy Jelentkezés a tüzérségi hadapródiskola első évfolyamába Nagyvárad, február 18. A nagyváradi tüzérségi hadapródiskola — minden külön értesítés helyett —ezúton közli az érdeklődőkkel és érdekeltekkel, hogy az 1944—45. tanév I. évfolyamába jelentkezők számára az m. kir. honvédelmi miniszter ur a pályázati feltételeket a folyó évi 3. számú honvédelmi közlönyben (szabályrendeletek) hirdette ki. Ez a közeljövőben a Budapesti Közlönyben és a Kárpátaljai Közlönyben is meg fog jelenni, A pályázati hirdetménynek megfelelően szerkesztett és teljesen felszerelt, valamint az összes előirt okmányokkal (mellékletekkel) ellátott kérvényeket legkésőbb 1944. április l-ig kell a m. kir. »Gábor Áron« honvéd tüzérségi hadapródiskola parancsnokság (Nagyvárad, postafiók; 33.) cimére meaküldeni.