Délmagyarország, 1944. január (20. évfolyam, 1-24. szám)

1944-01-16 / 12. szám

Látogatás a 90 éves Lőw Immánuelnél P Reneven évet megérni olyan ístenáldás, ami keveseknek adatott meg, bármennyire kitolódott is az életkorok átlagos határa. Hát ha még ezt az imponálóan szép időt szellemének ruganyos erejében, egészségének feltűnő romlása nélkül én el valaki, mint Lőw Immánuel szegedi főrabbi, aki január 2U-án tölti be kilencvenedik életévét! Szikár egyenes alakját, igaz, már nem látjuk olyan sűrűn sélái során, mint régebben, de hát a szeszélyeiben kulmináló időjárás sokkal fiatalabbakat is óvatosságra kényszerit, mikor az igéret-tavasz váratlanul olvad bele a kánikulába s szeptemberben, meg október derekán kapjuk meg a márciusnak kidukáló napokat, a közbeeső variációkról nem is beszélve. A 90 éves Lőw Immánuel ezért a napja nagyobbik részct otthon tölti a lakásában, ahol minden bútordarab a patinás múltról beszél s ahol emlékeinek élhet, a tudomány szárnyain maradva, mert ez a Pegazus sosern veti le kiválogatott kedvenceit, hivatott híveit. Stendhal világhíres mondása, hogy emlékezni csak annak érdemes, aki volt valamikor valaki s hivatásának mindig becsülettel megfelelt. Akik hijjával vannak az >emléktár<-nak s fiatalos elszántsággal kapaszkodnak a viharosan perdülő Ma szekerének küllőibe, természetesen lefitymálják ezt a visszatekintést. Nem érnek rá megtanulni a költő gyönyörű sorait, bogy >örök az élet szilaj futása, dal illanása, lomb hervadása®, — aminthogy örök a napfény is, mert nem olvad köddé. De vájjon mire tudnak majd egyszer visszaemlékezni, ha megadatik nékik, hogy túlfeszített buzgalmukban eljussanak a pátriárkái korba? Lesz-e ott pihentető oázis, megtartja illatát a könwbe préselt rózsalevél, avagy csak a tövisek meredeznek elő lélek látó, leszámolásra sarkalló hegyükkel? lendő ur mondta az ottani zsidoiemplotn felavatásánál az ünnepi heszédet. Hát ez csakugyan érdekes volt 47 év után. Nekem az emlék- annál kedvesebb ,mert Szabó Imre szombathelyi katolikus püspöknek voltam a i szállóvendége. Ragaszkodott hozzám, toktól, amik beidegződnek a kultur- az édesapámra emlékezve, akivel; lénybe, csak az uj beérkezendöben ol- együtt ült és barátkozott össze a sza-, vadnak fel makacs téli fagyhoz illői n.j badságharc alatti szereplésükért a Egy kilencven éves embernek márj Neugebaudéban. A zsidótemplom felmt'gvan hozzá a jussa, hogy ülve fo-; avatásának egyébként 32 más felekegadja a látogatóját s igy is bucsuz-? zeti pap-vendége volt. zék el tőle, De Lőw Immánuelt nem' — Márkás érák valódi és hamis ékszerek nagy választékban kaphatók Berta József oras, ékszerész. Kiss u. 3. Párisi Nagy Áruház mellett. BRILL1ANSOT, tört ezüstöt a legmagasabb árban ves/ek. ehet visszatartani, hogy elébe ne menj T Tgrálunk témáról témára, sok az mirákulum, ami filologiai tudást jen a vendégének, búcsúzáskor pedig emlék, hogyan férnének az ajtóig ne kisérje. — Nagyszerű fogadtatásban volt részem, jut eszembe egy nemrégen elhunyt jelesünk mondása, őméltósága, aki pedig tőlem kért szívességet, már ?z első percben megkínált egy pompás állóhellyel. A páratlan memória T Tgy indult tneg a beszélgetés tna^ gátol. Mi is szeretjük a régi dolgokat, bár szomorúan tapasztaljuk, bogy elfogynak a hiteles helyek, do Lőw Immánuelnél .jobban kevesen ismerik a szegedi multat. Talán ő az utolsó emlékező. Mert az aztán bámulatra méltó, hogy mi mindent tud s milyen töretlen maradt a stílusa, ez a zengő, minden ízében keresetien mafei* cl egy tár. £s amit tárgyköre néprajzából, cikk keretében? Gyarapodok a varos- gyógyászatából, költészetének peidataismében, sok összefüggést, kapcsolatot iáiból felsorol, mindez ősrégi mesebemost értek meg. Valahogy aztán Fe-1 h várkastélyhoz teszi hasonlóvá « renc Józsefre terelődik a szó, akirC müvet. Ember legyen a talpán, aki » Lőw Immánuel kegyeletes meghatottsággal emlékezik. — Igazán ruganyos és délceg volt. A szegedi árvíz után a főreáliskolában, (a mai központi egyetem) kaptunk néhány hónapig két helyiséget Hoffer igazgatótól. Az egyik volta zsidó imaház, a másik a lakásom. Őfelsége ellátogatott az intézetbe is, egyszer csak az Iskola-utca táján rám kiált mint ladikon közlekedőre egy másik ladikos. — Itt a király, megfordult a szobádban is, siess haza. Természetes, hogy siettem, még tiszteleghettem előtte. Akkor köszöngyar beszéd, a Duna—Tisza táj teg-jtötte Matskássy József föreáliskoszebb ídiómóival. Ennek az utcának a jai tanár, később Budapesten föigazÖriásí történelmi korszak áz, amit Lőw Immánuel átélt, születve az ország szomorú évtizedében, már serdülő gyermekként érezve a derengést, a megengesztelődést, majd férfiúvá érve a rohamos fejlődésben, amelyet dajkamesének hisz a kései Utód. Nagy nevek, hatalmas szellemek, örökké világosító magyar fáklyák állanak szinte kettős rendekben ezen a soron, meg lehet hát érteni, hogy Lőw Immánuel sok ezer híres prédikációja közül miért emelkednek ki toronymagasságban azok, amelyeket egyes centenárium, vagy megdicsőülés alkalmával mondott, hogy a szegedi szószékről kapjanak országos visszhangot. Nagyon szép a tudomány, ha egyetlen• mondja Lőw, arcán a kedves emlék ;serépdarabl)ól, falniaradvánvból, vagy derűjével. Mikor felsőházi tag letácska fémből korszakokat próbál idéz-i tem, bemutatkoztam a felsőház főpaphelyén mí volt, Kovács Albert egykori híres patikus kaszinójában, (ahol egyébként Tömörkény is a gyakornoki évét szolgálta), kik voltak a napos vendégek. Egyes családok mikor jöttek Szegedre, a família merre terebélyesedett el, kik élnek még belőlük és hol? Elfeledett nevek elevenednek meg, jellemző tulajdonságok, történetek, minden pontos megbízhatósággal, dátumszerűen, mintha fel lennének jegyezve. Fel is vannak, de abban a finom szerkezetű koponyában. Gyorsiró kellene mellé, aki mindent feljegyez az utókornak, mert utána nem lesz már senki, aki ezeket a dolgokat tudja. Mondják, talán mondják még, de kevés lesz benne a köszönet, hiszen a tegnap történtek reprodukálása is égnek mereszti akárhányszor a hajunkat. — A memória érdekes esetére emlékszem a magam életéből, — mondom én. A szazad elején nagyjelentőségű üpnepségen bemutatkoztam Rákosi Jenőnek. Aztán nem találkoztam vele vagy tizenöt évig, mikor Szegeden járt. Fontoskodó emlékeztetés helyett hát én is tisztelegtem s bemutatkoztam, mire azt mondja: Minek ez másodszor is ,hiszen találkoztunk mi már a csatádi Lenau-szobor alapkőletételénél. — Egy kissé el voltam hűlve, miesola arcisme ez, hiszen Rákosi ezer és ezer emberrel találkozott azóta! — Láttam én ennél különbet is, gató anyja igy a királyt. — Isten hozta a nagyságos urat! (Ezt egyébként megtette az Államvasutaknak egy igazgatója is, szintén tudás e gazdag tárházában kiismeri magát... A mának bibliakutatója, a nyelvész, a történetíró egyaránt meg* találja e műben a régi világ növényei* nek minden vonatkozását. Végül ak.inek érzéke van a német nyelv szép* ségei iránt, az azon fog bámufni, mi* nő ritka költöii tehetséggel fordítja le élő németre a középkori héber kól* tők remekeit a legmagyarabb tisza* menti város szülötte. H a y n a I d Lajos biboros, a nö* vénytan és a keleti nyelvtani vizsga* lódások tudósa, 1881-ben ezt irta a többek során Löwhöz intézett levélé* ben erről a munkáról. — Különösen tisztelt Tudós ur| Sokkal hangzatosabb neve a ludomá* nyos világban, mintsem hogy várni tudtam volna arra, hogy az igen tisz* telt szerző ur által ajándékoztassan* megnngvságozva Őfelségét. Végtére j meg vele. Meghozattam azt tüstént » azok voltak az erdélyi fejedelmek is!)'megjelenése után... s máris volt al* A társaságban volt Matskássynak ,katmam bámulni a jeles szerző ur lu egy rokona is, nyugalmazott őrnagy, jdományos nagy. készültségét és a de* nj, azért valami a kortárs tapaszfal.ia is. váltakozó korok levegőjének magáhaszívása. aminthogy többszáz éves ítéletek szerint bárkinek őszinte va" lontása ezer tanú bizonyságával fel. ér C emuti szándékunk nem volt azon az egyen kivül, hogy üdvözöljük a nevezetes születésnapi évforduló alkalmából a szegedi pátriarka-föpapot, akinek mégis csak volt valami része ennek a városnak kialakulásában s a magyar lélek hagyományait már a szülői házban szivta magaba. E sorok irója akkor is meneküli a politika elöl, ha kárvallottja maradt ezen politikájának, megrögzött szenvedélye az örök humánum, - már pedig a kellő nem született egy-anyanéhben. Következőleg kérdésünk sincs Lőw Immánuelhez, leszámítva a sablonokat. Milyen ilyenkor az egészség'' Mert látszólag sconm baj. A termeie még mindig a régi, lehetetlen visszatartani azoktól az udvarias mozdulatagjainak. A premontrei rendfőnök előtt tisztelegve, azt mondja az apát. — Oh, hiszen mi régen ismerjük ímár egymást! Egy pillanatra zavarba jöttem. — Bocsánat, nem tudom ... — Hogyne, határozottan, még 1880ból Szombathelyről, amikor főtiszterék munkába lerakott széles és mélfl ismereteit. Fogadja érette őszinte köszönetemet, várva várom az időt* melvben kiváló tudományos foglalko* Ferenc József ránéz s azt mondja: — Sie waren bei Santa Lucia. — Ja wohl, Majcstat. Ferenc József még mint trónörö- ' , •. , . ... kös 1848. tavaszán részt vett az olasz vsainak _ gazdag eredményélt saját háborúban s a santa-luciai csatában dolgozataimban érvényesíteni képe* Hadetzky Oldalán bátorságával tűn- j lesSEök. tette ki magát. Aztán harminc évig | A századfordulón Szegeden hár* megőrizte egy ott harcoló bajtársa man kapták meg a Magyar Tudoiriá« arcvonásait. !nyos Akadémiától nagy szótárának — A király 1883-ban újra eljött meg-jcímjegyzékét, amellyel élő nyelvkin* nézni, hogyan épül Szeged. A Jókai- csiinket akarták egybegyűjteni. Tő* utcai népiskola folyosóján sorakozott mörkény, Kovács János és Lőw lm* fel fogadtatására a papság, egyszerre í mánuel. nvilik az ajtó, megjelenik teljes kíséretével, megáll előttem és rám néz. örülök, hogy viszontláthatom. Négy év előtt láttam a reáliskolában. Aztán elbeszélgettünk, fejezi be a főrabbi, de természietesen csak ugv, ahogy király és alattvaló szokott. Az — Nem is tudtam, hogy ilyen szó* pen lehet magyarul beszélni! _ je* gyezte meg egv felsőházi felszólalásai után Hadik János gróf. A törvényhatóságban érthetően tt> közkerti bizottságban érezte magát st legjobban, de épp ilyen közel állt hozzá a zenedei bizottság is. Az uj zenepalota épitése érdekében a legelsők Akadémia gyűjteménye őrzi közt buzgólkodott, ő emlékeztette TvánA viUehirü tudós Nöldeke, a világ legnagyobb kele- kovics .Sándor főügvészt, bogy váltsál ti nyelvészének, egy levelét, amely- | be xégre a város fogadalmát a fogaben megemlékezik Lőw Immánuelről dajmJ templom felépítésével, ő indít* is, hangoztatva, hogy egy vidéki kis ványozta, hogy a közkórházban bizváros vallásos élete mégsem hódithát-J^jj a betegápolást apácákra s részO ja el öt a tudománytól, amely még voK benne, hogy az ujszegedi árvizteolyan sokat vár tőle. imetőben a város díszes " kőkeresztet Nöldeke aggodalmai hiábavalóak croeit. A Somogvi-könyvtár megszervoltak. A zsidók flórájáról irott négy vczése, katalogizálása annakidején n» kötetes munkáját (2667 ftldal) ismeri ö útmutatása szerint történik, az egész tudományos világ. Ludwig Kőhlcr. a zürichi egyetem teologusa azt irja róla nagy tanulmánya során: — Csodaszámba megy, valóságos Mensziiiilk a zománcedény hiány! Használt, levert, lyukas edények beszolgáltatása ellenében újat kap — Régi edények beszolgálta, , tási ideje: reggel 8—í óráig Bruchner Testvérek Vaskereskedelmi Rf. Telefonszám i 12—26, II -82. A felsorolt sok mindent a magún 12' emlékének tárházából szedtük elő, beismerjük, hogy hézagosan, kivonatosan. nagyjából, számolva a rendelkezésünkre'Álló hellyel. Egy ritka bősz* szu élet virágos kertjében csak egyeü szálak ezek s zengően beszélnek a tökéletesen eltöltött életről. Lőw főrabbi csak bólint az eléso* rolásukra, eondolnta messzire jár abban a múltban, amely a mi életünkben már nem tér vissza ,de valamikor tartalmat. szfnf, életkedvet adott. Nincs panaszos szava, a bölcsescgnek arral a masrnslatára jutott, abol hesvoromról néz afá az ember és boldog, ba felfedez a völgyben egv virágszfilat. KRÓNIKÁS •OB