Délmagyarország, 1944. január (20. évfolyam, 1-24. szám)

1944-01-30 / 24. szám

Kreutzerszonáta Irta: Szántó Gförgy Ez a aeve a szonáták királynőjének, igy, egyszobau, inert nem Kreutzer ina, hanem a nangok süket fejedelme, Beethoven. Felületes ember létemre azt sem tudom pontosan, kivolt ez a Kreutzer, akinek Beethoven ajánlotta ezt a remekmüvét és ezzel halhatatlanná tette barátja Devét. Csak sejtem, hogy afféle karmester lehetett, ba jól tudom, etűdöket is irt. Mintha gyermekkoromban gyakorolta volna ezeket az etűdöket unokabátyám, Neubauer Fái, aki hegedűművésznek készült többek között, végül regényíró lett és >A hiányzó fejezet* cimü regényével megnyerte a yilágregénypályázatot. Most ö is itt ül mellettem és hallgatja azt a Kreutzerszonátát, ^melyről most akarok beszélni, ö játszotta nekem először, még kisdiákkoromban, mint az egész hegedüirodalom minden kimagasló termékét. Talán ennek az első Kreutzerszonátának az emléke él bennünk, amikor most, túl az ötvenen hallgatjuk unokaöcsém, Beutum János műépítész lakásán, két kongeniális fiatal "művész, Magyar Tamás és Nádas István interpretálásában. Eredetileg valami mulatt hegedű/Virtuóznak ajánlotta ezt a szonátáját Beethoven. Egyszer a süketek hirtelen indulatosságával megharagudott rá valamiért, formálisan kirúgta heiligenstadti lakásából, törölte nevét a szonáta kéziratán cs Kreutzer barátja nevét irta a helyébe. Ha az a szerencsétlen mulatt nem haragította volna meg, az ő neve vonult volna be a halhatatlanságba. Mint a Kreutzeré, vagy a mester halhatatlan (szerelmének, Brunschwick Terézia grófnőnek a neve, melyet nemcsak néhány müve fölé irt ajánlás, dc egy Halhatatlan Szerelmesem tnegszólitásu levél is azzá lett. A tizenhétévcs Guicardi grófnőnek Holdfényszonátáját ajánlotta. Lehetetlen ezt a zongoraszonátát anélkül hallgatni, hogy az ember maga előtt ne lássa ennek az olasz szépségnek ezüstös holdfényben foszforeszkáló tündéri arcát, egy park holdsütötte kavicsos utján tovalibegő, krinolinos karcsú alakját. Hiszen a zene bangokbavarázsolt szerelem, a leglégiescbb és legizzóbb, a legtitokzatosabb és legszenvedélyesebb szerelmi vallomás, amelyet női ideálnak, éleinek, mindennek tehetünk. Az Eorica szimfóniát is egy szerelmének ajánlotta a süket titán. A korzikai kis káplárnak, amint katonái becézték. Ezt irta a partitura fölé: Bnonaparte. Valamelyik marsallja kérte meg, irna róla egy szimfóniát, amikor Bécsben jártak a medvebőrsüveges gránátosok, a diadalmas aranysasos zászlók alatt. Azután, amikor az első consulból császár lett, a republikánus Beethoven Schuftnak nevezte és a Bounaparte nevet ugyanígy kihúzta egy dühös tollvonással a kéziratról, mint a mulatt hegedűművész nevét. Azt irta föléje: Egy hős emlékére és eltemette magában a korzikai káplárt, megirva a szimfóniába a zeneirodalom legfelségesebb halotti iédulóját. Persze, Napoleon ne.yc mégsem ment azért feledésbe, mint ama hegedűművészé, akinek eredetileg a Krcutzcrszonátát ajánlotta. Hallgatom a szonátát és eszembcjttf gróf Tolsztoj Leo regénye, melyet róla irt és amelynek cime is a Kreutzer szonáta. A nagy regényírónak eme különös müve nagy port vert fel megjelenésekor, még a cár is köhögött tőle, a cenzúra tanácstalanul állolt vele szemben és egyik ellentmonrtí jelentést küldte a másik után az liralkodónak. A zene érzéki hatását fikarja benne érzékeltetni Tolsztoj és én csodálkozva hallgatom ezt a nomps muzsikát, amtlv annyira ment minden érzékiségtöl. Mi mindent is álmodhat belé egy fantáziával telitett hallgató ebbe a zenébe, amely most szülőföldem tájait, gyermekkorom boldog éveit hozza elém ünnepi szinek pompázatos ragyogásában. Tgaz, egy megvakult festő hallgatja egy megsüketült zenész müvét és a iestö felfelbukkan bennem mindig regényírás közben is, mint ahogy Tolsztoj csodálatos vizualitásában, aki a Karenina Annában és a Háború és békében a festmények százait veti oda regényeinek lapjaira. Előttem a Vágvölgy bukkan fel, a zene szárnyain repülök ezen a poétikus szépségű, enyheromantikáju sikságon, melyet hullámzó dombok, sziklák és kis hegyek szegélyeznek. A sziklákon és hegyeken várromok, Csejthe, Temetvény, Oroszlánkö, Trencsén, imindmegannyi legenda, egy régen elzúgott Eorica ittfelejtett kőakkordjai ebben a Kreutzorszonátában. De maga a szonáta a sebes, örvénylő, sejtelmesen zúgó, ezer szint játszó Vág folyó, a napkelték fényharsogásával, a nyári délutánok aranyesőjével, az alkonyatok tragikus izzásával, a holdas éjsrakák ezüstfátylával, amelyben mintba a tejút viszfénye, földi tükörképe lenne ez a folyó, kedvenc festőm, a beckói várurak leszármazottjának^ Mednyárszky bárónak leggyakoribb" témája. És most már nem is a föléi tájakat látom a szonáta elragadó hangélményeiben,' hanem Mcdnyánszkv festmények sorozatát, ezeket a rejtelmes, döbbenetes tájélményeket, melyeket csak vágparti ember értbet meg a maguk" teljés mélységében. A szonáta hangjaiban ennek a magyar Rembrandtnak" a palettája, ecsete és vásznai gyúlnak' fel bennem, földöntúli szépségben, aztán ismét földi tájak, gvcrmekcmlékek. a mákföldek halvány,' ' nágv virágai, melyeknek szirma egy érintésre lehull, a pipaCsók vértfoltjai az aranyló búzában, a fehér margarétákkal sűrűn behintett smaragdmezők, melyeknek derékigérő füvében kószáltam diákkori szerelmeimmel, a furesaalakn piros templomtorony a várfalak felett, a prépostkert sokszínű virágai és gyümölcsfái, melyeket megdézsmáltunk, a kuruckorból ittfelejtett ódon kőházak Vágujbely főterén, a dombok közé futó narancsvörös utak, a kéklő hegyek és az ég, amelynek sehol sincsenek olyan változatosformáju, színdús felhői, mint a szülőföld felett. Fenyvesek előtt fehérlő nyírfák, mint egy-egy zenei gondolat, virágzó cseresznyefák, mint zenei álmok, béresek napbarnított, izmos karja, parasztgyermekek egykori játszótársaink kócos fejecskéi, maszatos arcocskái, türelmes lovak az istállókban, bronzlcgyek és szitakötök cikkázása, a legelőkről hazatérő csorda az országút aranyporában, a pilypalatty és fülemöle bangja, a pacsirta és csalogány éneke, vadludak a nádas felett és egy asztalosmester tündérszép, aranyszőke leánya, Ludmilla, akit kapualjakból lestem, amint fehér ruhában, csattos imakönywel ment a vasárnapi misére és akivel sohasem beszéltem. Variációk libbennek gyors egymásutánban, mint pillangók, vagy gyöngyházragyogásu felhők. Zenei analízis? Nem. Érzékiség? Nem. VaB«ÜM'A G YXRORSZ AQ VASÁRNAP, 1944 JANUÁR 30. Amíg Ön alszik, DARMOL dolgozik Mindezt A A nagypo'gárok társadalmi osztályok cimü fejezetben mondja Sauvageot. A riáeiók egy téma, az élet fölött, mint {•zsidókkal könyvének' A zsidók cimü ahogy Isten millió variációját is mind; fejezetében külön foglalkozik. >Bár a erre a fenséges témára alkotta. Mc- \ zsidósng — igy kezdi — a magyar los szigetén a mítosz dalol már, Hcs-; társadalom különféle rétegei közt vaperidák aranyalmái a melódiák. Aph- |<j megoszlása következtében nem rodjté most születik a babokból, Kni-; osztály bors classe), annak mégis dos fövényén látta igv egy szobrász. fontos alkotóeleme, dc sokféle szerevagy Parisban egy Cbanabell nevü pp„ck értékét nehéz meghatározni, festő. Vagy Heiligenstadtban egv Vannak gazdag zsidók, mi több: dúsgazdagok, kik el nem mulasztják, hogy ne dörzsölőzze.nek az arisztokráciához vagy a nagypolgársághoz. Még* ha nem is tagadják meg Istenüket, at szent és süket ember, aki szonátában manifesztálta az egész világ számára. Mert mi az élet szépség nélkül? Ezt kérdezi a szonáta és felel is rá. gvermekemlékek és festmények föl- ! valóság szerint a plutokrata polgárdöntuli tájain át. Felel könnvekben, sághoz tartoznak. Konzervatívok, melyek egy vak festő szemeiből Rz-i-, rendkívül Ízléses bazatiak (patriotes varognak, mint tavaszi eső csöppjei, du meilleur ton) s képviselőjük, a fősz alkony titokzatos fényeitől megvilágított ablaküvegen. Meg kell köszönnöm ezeket a könynyeket a két ifin művésznek, Magvar Tamásnak és Nádas Istvánnak. Sohasem hallottam ilyen szonátát, mint amilyen ez a Kreutzerszonáta volt. Mint ők mondták: viszonzás Stradivári regényemért. Mi van Sauvageot könyvében Magyarországról és a zsidókról? A legkitűnőbb magyar—francia szótár írójának, Sauvageot Aurélnak, 1937-ben Parisban könyve jelent meg Magyarországról s a könyv >sok viszontagság után, évek múlva* eljutott az >Egyédül Vagyunk* szerkesztőségébe. Legutóbbi számában a lap egy cikkben ismerteti a francia tudós könyvét. »Az 1937-ben megjelent könyve — Ölvassuk — bizonyára az egyik legátfogóbb tartalmú külföldi forrásmunka Magyarországról*. A pesti egyetem volt francia lektora őszinte képet ad a honi zsidóságról. Ez a óimé a cikknek, amely a béke lutolsóelőtti évében felhívta a müveit világ figyelmét Magyarországra. Saujvageot könyvét mi is láttuk. Cime: {Magyarország fölfedezése, terjedelme 210 oldal s ebből mindössze öt-hat oldal szőr! a >honi zsidóságáról. Az alábbiakban hadd szóljunk néhány szót arról is. amit az E. V. cikke nem tartott cmlitésre méltónak. Figyelmesen kell olvasni! A cikkíró legelőször is megállapítja, hogy a francia tudós szerint a zsidók. zsidósan beszélnek és szőrösebbek a többi magyarnál. Azután megírja a könyv nyomán, bogy a földeket az igazi földesurak kezéből >uj társadalmi klikk* (une oouvelle classe) veszi át, akik közé tekiijtélycs /számú zsiáé - elem szüremkedett: a plutokrácia. Az államhatalom alattorabbi, olt ül a felsőházban, a keresztyén egyházak fejedelmei és a kiváltságos osztály diszei mellett. Gyakorlati szempontból nehéz őket megkülönböztetni a többi nagy.polgártói, A magyarországi antiszemitizmus oVoi Sauvageot szerint a középosztályI

ban dul a nagy harc zsidók és antiszemiták között. >Ez a harc okai —» !

irja — gazdasági eredetűek. Addig, amig a polgárság, kivált a szabadpáI iyán levő, jómódban élt a háboruclőtti Magyarország keretei között, mindenkinek helye volt a napon. Keresztény és zsidó boldogult. Elég volt csatlakozni a kormányrendszerhez (sétre rallié au régime) s becsületesen dolgozni a magyar nemzeti állam keretei között. Az 1918—1920. évi szemos meghódítására törekszik, zsarol- írencsétlenség (désastre) fölborította a ja az államot, hálóját a kisgazdákra! magyar polgár társadalmi helyzetét, is kiveti, a terméseredményt rettentő' Kevesebb lett a kenyér és elhelyezkedezsmával terheli meg, a kis-, közép- dési lehetőség, túlságosan nagyszámú és nagybirtokost rákényszeríti, hogy kiválasztott osztály számára az Maolyan uzsorakölcsönökct vegyen föl, gyarország megcsonkított határai köami teljes romlását idézi elő. Az ek-'zött*. ként tönkretett birtokos végül potom Ennyiből is meg lehet állapítani, ad tul földjén. >Igy látta Sau- hogy Sauvageot nem faji ellentétben vageot — teszi hozzá a cikkíró —| látja a magyarországi antiszemitiza plutokrata zsidóság magyarországi j must. Az erről szóló fejezet végén ezt földszerzését*. Kinek a földszerzését? j a megjegyzést teszi: >Nem fontos, A zsidóságét? Dehogyis! Magából a hogy ez a tény igazságtalan emberiescikkben idézett részből sem olvasható ségi szempontból. Van és hatalmas ez ki, csak figyelmesen kell elolvasni szerepet játszik a mai magyar társnSauvageot ugyanis félreérthetetlenül dalom életében*. És könyve ezen a az uj osztályról beszél, a plutokráciá- ponton válik fölbecsülhetetlen értékről, nem a zsidóságról. Hiszen meg- ke Magyarországra nézve. Sauvageot mondja világosan azt is, bógv kik- ugyanis a magyarországi antiszemiböl áll a plutokrácia. >Ez a plűtpkra-jlizniusért is, éppen ngv, mint Magyarta nagypolgárság (liaute bourgeoisie, oszág minden társadalmi, gazdasági, ploutorrate) — irja Sauvageot igen kulturális és politikai bajáért a triasokrétü (trés composite). Mint mon-jnoni békét okolja és teszi felelőssé. A dottuk már, sok zsidó elem is van, nyugati knltnra előkelő munkása ő, benne, ragvrész.t kikeresztelkedettek, nagv tudós s tizenegy évig élt közakik — ha rákerül a sor — tizenhá- tünk, minden állítása tehát döntő 1aronipróbás antiszemitizmust hirdet- j nuvallomás abban a nagy perben, nek*. I amelynek ujrafelvételéért cnpen mosHOZOK arangáttól tárgyakat, Haríhapuurühet készítek saját műhelyemben, min. eng. alapján. Precíz óra, ékszer javítás. Régi ezüstérmeket, tört ezüstöt, p i« n, « aranymiivesmester brilBáns ékszert veszek. UaiIOY OaDOOr Mikszáth Kálmán-utca L i