Délmagyarország, 1944. január (20. évfolyam, 1-24. szám)

1944-01-30 / 24. szám

Irpliosiiiiiigíivii forduljon bizalommal tanában kezdett mozgalmat néhány magyar közéleti férfiú. Nyugodtan, tárgyilagos hangon ismerteti a ma­gyarság köz- és magánéletének min­den megnyilvánulását s az a kép, amelyet róla könyvében rajzol, rend kivtil vonzó. Néha téved, de mindig igazságos. „A magyorok n®m ismerik a* elvakultságot" Minden sorából valósággal árad a szeretet a magyarság iránt s könyvé­nek nem egy részlete igazán megható. Például ez: >És itt hadd szóljunk — irja — néhány szót a magyar türel­mességrŐl, amely oly jellegzetes vo­nása a magyar szellemnek. Nincs nemzeti fanatizmus Magyarországon. Ez nem akarja mondani, hogy mentes a szenvedélytől, de az elvakultságot nem ismerik. Egy jelentéktelen kis eset sokat elmond erről. Jusson KlClllf ül-hárDMoslioi * lBI^ESHljIll I. r. munka, szolid árak' Mese-délután Pósa bácsiról és Szegedről (2.) iösa Lajos Szegeden köztudo­másúlag színházi titkár is volt, Gár­donyi József azt irja, bogy havi 8 fo­rint fizetéssel. A szám aligha lehet sajtóhiba, inert ismételten előfordul a könyvben ez a tétel. Módomban áll, hogy hiteles ada­tokkal igazítsam helyre ezt a tréfának is könnyű állítást. Nagy Vince szín­igazgató ugyanis 1883 őszén október elseje helyett csak 14-én nyithatta meg a színházat. A késedelmet a ha­tóság okozta a Ferenc József királyi látogatásával járó előkészületeivel. Nagy Vince ezért 5000 forint kártérí­tést kért a várostól, azzal indokolva igényét, hogy szerződ letelt tagjait a eszünkbe, hogy azoknak a franciák- várakozás ideje alatt is fizetnie kcl­nak, akiket a háboru Magyarországon lctt- Beadványa Pósa Lajos jellegzc­ért, meghagyták szabadságukat a bá- " ' ' " " ború alatt. A fegyverfogásra alkal­mas korú férfiakat gyüjtőtáborokba terelték. Néhány hét múlva szabadon eresztették őket. E polgári foglyokat maga a kormány ajánlta a lakosság jóindulatába. Sohasem zaklatták vagy sértegették őket. Éppen ugy kereshet­ték kenyerüket, mint a háboru előtt. F/rre nézve számtalan tanubizonysá­tes kezeirása, ö irta alá a direktor ne vet is. A kérvényhez mellékelve van a tagok fizetési listája, amely szerint Pósa Lajos havi fizetése 70 forint. Olyan érdekes és egyedülálló a sze­gcdi színtársulat akkori gárdája, va­lóságos szinészet-történcL hogy nem mellőzhetem közlését a havi fizetések feltüntetésével. Vadnay Vilma (Som­ló Sándorné) 200 forint, Ilunyady Mar­gót gyűjtöttem össze, köztük boldo- g't 180 forint, Nagy Ibolya 160, Lán­gú H barátomét, André Level ét, aki jczy "ka 130, Makó Lajos 130, Somló oly sokáig volt a Le Temps közép-,Sándor 100, Szathmáry Árpád 190, Me­európai levelezője s kinek a háboru jgyc" Dezső 140, Andorfi Péter 130, éveii Budapesten kellett töltenie. Kö- {Szirmai Imre 80, Ivacziányi ödön fes­vetkezéskép összeszorult szívvel szé-'1" (akkor szegedi föreáliskolai tanár) gyen be borult homlokkal olvastam ir,0> Müller Ottó ciső karmester 100, Kuncz Aladár magyar iró rettenetes Barna Izidor második karmester 60, odisszeáját, c franciaimádó szellemi 'Beödy Gábor rendező 120, Egri Kái­munkásét A hadüzenetkor éppen sza- man l-°> Hatvani Ede 80, Müller Fü­hadságát töltötte Bretagnéban s ott négy végtelen évig tartó iszonyú gyötrelmeket szenvedett el. A köztár­saság fömlöceiben töltött fogság alatt a szenvedés ugy megrongálta egészsé­gét, hogy fiatalon meghalt, de emlék­iratai mégmaradtak két vaskos kötet­ben s ezeknek olvasása a mai Franci­áknak valóságos lidércnyomás. S a magyar gondolkozó mindenekfölött álló hősiségére vall. hogy Kuncz még­sem gyűlölte meg Franciaországot, haláláig rendületlenül hitt a francia igazságban és a francia civilizáció felsőbbrendűségében'. >mozsárágyúk' durrogása töltötte b« a várost, az ifjúság az emelvényről letaszította az előkelőségeket, senki !stm volt kíváncsi a polgármester szob­rot átvevő beszédjére, egyedül Pósa szavalhatta el az ünnepi versét. Istenem, mi lesz ebből, ha gyöke­ret ver és forrássá alakul? Épp igy tudjuk meg, hogy Pósa alig tudott a* viselte, Ugy rémlik, hogy Hentaller Lajostól kapta. Reizner János Szeged történet- ünneplés elöl elmenekülni a városhá­irója, a város nagykulturáju föjegy- zán berendezett szállására, ahová át­zöje volt, aki a Posa bácsi emléké- • vitték a Kassból a holmiját. (Abból a nek kijáró minden rajongásunk mel-! Kassból, amelynek akkor még nem is lelt is jobban illett a Somogyi-könyv- (volt hotel-része.) A tár inaroatni cyáL-áhe mint - nxror- rovszpr lakott V városházán esak tár igazgatói székéhe, mint a gyer- 'egyszer lakott vendég, az is Fcreno mekversek feledhetetlen írója. Nem ! József volt. érdemli meg hát a csipkelődést, hiszen látnivaló, hogy szerző semmit sem tud róla. Nem- tudjuk kitalálni, hogy ki az a Burgcr Sándor lapkiadó. Volt Bür­ge r Zsigmond, aztán Bába Sándor, igy a könyvben túlzottan kereszte­ződnek, aminthogy Joanovics Jó­zsef vendéglős! pszeudonimja alatt is nyilván az öreg Juránovics Fe­Épp ilyen megható jelenet lehetett, mikor a szegedi ünnepségek után ment volna vissza Budapestre Pósa bácsi, a ceglédi állomáson zászlóer­dőből kibontakozik két gyászruhás magyar, fellépnek a vonatba s ősz­sze-yissza ölelik. — Kik vagytok, barátaim? — bá* mult rájuk az ölelésből kibontakozó költő? — Kossuth Lajos fiai vagyunk* rene húzódik meg. Azt, hogy 'Szeged szebb lesz, mint!felelte Lajos Tódor, volt' — sem Ferenc József nem inond-1 A rekrimináció elkésett ugyan, ta, sem Mikszáth nem találta ki. Szer-[mégis nehezményezzük, hogy a Kos­zője Sas vári Ármin egykori fővá- suth-fiuk nem vettek részt édesapjuk szegedi szobrának leleplezésén, hál rosi újságíró. Vegyék már végre tu­domásul, akik mindenhez jobban akar­nak érteni, bár alap nélkül. D á n i Ferenc alatt nem mozogha­tott meg a vármegye főispáni széke. Akármelyik tiszti címtár felvilágosí­tással szolgál a törvényhatóságok be-. osztásáról. (Bár szent igaz, hogy na- j helyreigazítást. Azonban ha már be*, gyot dobban a szivünk, ha egvik-má- ne vagyok, nem mulaszthatom el egy sik hatóság a Szegedmegye címével füst alatt az alkalmat, hogy ki ne tér* mar itt időztek a szomszédban, Ceg-< léden. De lehet, hogy nem értek rá* várták Pósa bácsit. , > L enne még egy sereg meg,jegyző, sem, de restellem már a sok! Sauvageot 1933-ig élt Budapesten. •»A magyar közvélemény akkor ugy Indfa róla, hogy kizárólag baloldali intellektuelek,, judeodemokráták kö­rében forgolódott', állapit ja meg az 'Egyedül Vagyunk', amelynek cikke Sauvageot könyvét időszerűvé tette, Megállapítását ugy kell érteni, hogy baloldaliak és judeodemokraták tájé­koztatták Sauvagot-t. Vajha minden magyar ügynek ilyen tájékoztatói akadnának! (ív. Oömöri Jenő 'RTESITEM a lisztéit hölqyközönséqet, hogy a cipészüzletem megnyi­tottam. készítek a legmoder­nebb parafás cipőket és ren­delésre uri és női cipőket. — Tisztelettel: Bugyi József aranyéremmel kitüntetett cipész­mester. Róka u. 9. Nagyállomásnál Nemeiül es magyarul beszóló K'sasTonvt keres hároméves gyermekem mellé Tisza-szálló 12 és 1 köz<[ löp 150, Beődy Gáborné 80, Bostagni Irén 80, Szöliőssy Ilka 60, Tarsszo­vits Margit 80, Teleky Emma 130, Müller Károly zenekari igazgató 70, a zenekarban Fehér PoldJ, — zsidó lé­lére a legjobb szegedi cigány, aki Pa­risban aranyérmet nyert, — továbbá Szornmer Endre, 42—42 forintot kap­tak havonta. A kardalosoknak 40—50 forint volt az ángáriája. Ila már most hozzávesszük a hajdani színigazgatók szokását, amely szerint két könyvet vezettek, az egyik a bevallott nyilvá­nos, mig a másikat a meltényzsebük­ben hordták kis notesz formájában, akkor is a humor szelid túlzása Pósa titkár havi 8 forintos gázsija. A zenészek fizetése 40—50 forint volt. Iluszuk között talán érdekesek ezek a tipikus esek nevek: Vojacsek, Halesch; Kopsiva, Cervenka, Boha­csek. Brodszki. Pospisil. Stasztny. Az egyik díszítőt Napfény Jánosnak hív­ták. a színházi borbély Kocsis Benus volt havi 100 forint fizetéssel. tisztel meg ma is bennünket.) A szegedi tanyai legények csak ak­kor viselnek pántlikás kalapot, ha sorozásra mennek, vagy vendpghivo­gató vőfélyekként szerepelnek lako­dalom szániára. Olyankor sok szines szalag boritja a kalapjukat, de a kö­zönséges pántlika sosem volt náluk divatban. llogy Hermán Ottó, Gárdonyi József szerint a képviselői ajánláshoz szükséges tiz szavazatot is kinnal szedte össze, ez egy pillanatra meg­döbbent. Különös választás lehetett azért az, amelyik mégis neki juttatta a második kerület mandátumát. Kál­lay ödön után, továbbá Iv&nkovics János, Babó Emil és Polczner Jenő előtt lá?9-től 1887-ig volt szegedi kép­viselő. Hentaller Lajos fedesége nem P a u 1 a y Erzsi volt, hanem P a u 1 i Mariska, kora egyik legnevezetesebb művésznője, viszont Lipcsey Ádám­nak csak élete, végén juttatott mandá­tumot a kormánypárt, amelynek 16 jek Gárdonyi József egy régebbi meg* állapítására, amit »Az élő Gárdonyii című könyvében jegyzett fel, márpe­dig ezt a könyvet az édesapja napló* ja alapján irta. A hort 1901 március 29-én mutat* ta be a Nemzeti Színház, Szegedet* április 20-án került először szinre. , G. J. nztán ugy mescli, hogy édes* apja a pesti premier után betegeske­dett, alig mozdult ki hazulról, mig végre a jó halászlé egyszer lccsaltai Szegedre. — A színházban aznap véletlenül A bort adták, nem is először. Gárdo* nvi nem tud erről, elhajtat a szinháa cíőtt, épp szünet van, az újságírók aá utcán cigarettáznak. Kulinyi Zsdgai észreveszi és elkiáltja magát. — Éljen Gárdonyi! , Erre a nép körülveszi, éljenzi, Gár-I donyi hiáha kiált a kocsisra, bogyf hajtson, végül is bemenekül a szín­házba, ott a zenekar a Himnusszal üdvözli. Hát engedelmet, nem igy yolL éves kora óta egyik legszenvedélye- Gárdonyinak a szegedi újságírók sür* sebb támogatója volt. gönyözték meg a bemutaló éjszaka-* — ján, hogy az előadás páratlanul jó, A/Teglepö romantikus oldalakat ta- nézze meg ö is. A szinház előtti el­Csak mellékesen említem meg, hogy lálunk arról, milyen titkos nagy ' haladása ugy tűnhetik fel, hogy rt hosszas huza-vona után Nagy Vincét'szerelem emésztette Nagy Ibolyát Kass-beli szállására igyekezett, raafl 3000 forinttal kárpótolta a város >ki-j Pósa Lajosért. Itt hallunk "róla elő- pedig mondtam már, hogy a rálv őfelsége fogadtatást költségei' címén. Az erre vonatkozó hivatalos és hiteles adatokat a városi levéltár orzi. H emzsegnek ebben a könyvben a folíUctAcnn nHave.trft arlnfrvb a ször, pedig ismerünk mi is a történei- akkor még nem volt hotelbeli része­mekböl egyet-mást, habár ilyen kom-, Azonkívül abban az időben, amikor at ponákhoz nem érkeztünk el. Pósa bácsi sosem tegeződött Dan­it ó Pistával. A költészetben minden­ki másnál különben kiegészítette egy­mást ez a két nagy lélek, Pósa Lajos j színházi előadások folytak, nem jött vonat Pest felül, tehát komp<jina ' az egész. Gárdonyi Gézát a szegedi sürgönjj hozta már másnap Szegedre s anriyi­felületesen odavetett adatok, a azérl arisztokratikus távolságban tud- ra elragadta a Nemzetinél jobb plő* •Jí — • . • • tar-!adás, olyan jól érezte magát, Kyigjf jvagv két hétig ittmaradt. •."VS3SBWB szegedi körüiinénvek tökéletes nemis­merése, én csak röptében kapok elő közülük néhányat. Bérczy Antal nem volt Szegeden várQsbiró', hanem nlkapitány és rendőri kihágást biró. A városbíró egészen mást jelentett a mult évszá­zadokban. Aki kíváncsi rá, keresse ki, én nem oskoláztathatok a végletekig mindenkit. Makó Lajos nr volt. már hazulról hozva magával ez! a tulajdonságot, tehát nem ripacskodhatott. A ripacsok nem terelték lovagias térre a dolgot, ha a szinügvi bizottságban tulmagas lóhátról beszéltek velük. Ilyen ügyben szerzett nárbaisebét Makó az arcán ta magát másokkal szemben is tani. — Pista, kérem... — Parancsoljon, Pósa nr. Gárdonyi Géza közvetlenebb tudott lenni, közte és a szintén sok versét megzenésítő Dankó közt meleg szemé­lyes barátság fakadt. ! (7 égezetül arra kérek minden bo* v moly embert _ a másik fajtat nem érdekel —, hogy ne vegyék ki­esinyeskedésnek a most felsorolt izé.» helyreigazításokat. Nem mindegy* hogy mit írnak, állítanak azokról, akik valamikor megszínesítették p* ifjúságiinkat. A szabad regényben sza® had csapongani, de életrajz nem vá!® hátik komponává. A mi elfcrdítéslt pedig hiteles adatok alapján jobbaty tudok, annak helvrebillentésében ! állított Kossuth-szobor 1902-ben tör-1 jövőben sem szünök meg buzgólkodni' tént leleolezose alkalmával, mikor Sz. Szigethy Vilm* I H ogy mennyire megy valaki tr\ KTPREÍELHEN RFIC*—R*TKER túl­zó szeretetben, dicséretben, di­csőségkcresésben, annak is példáját adja Gárdonyi József. Azt meséli — mert végeredményben kisül, hogy ő a mesélő toll —, hogy a Szegeden fel-

Next

/
Thumbnails
Contents