Délmagyarország, 1944. január (20. évfolyam, 1-24. szám)

1944-01-20 / 15. szám

tstlfSrfOft 1944. tonnár 20. xx. e?i. is. sz. Kra 16 siller •ÜLTE Havonta 4.30 £». nclucdÉfre 12.40 P KE R ESZ TE NY PO LlTIKAI "NAPILAP Eden ngilalhozoff a icnggel-orosz Kérdésről és a spanyol légidről Az angol sajtó nyomást gyakorol Spanyolországra és állásfog­lalása tisztázását követeli — Churchill váratlanul megjelent és felszólalt az alsóházban — Göbbels cikket irt az invázióról Clorh fábornoh mindenáron űmttst ahnr KiicsIHarni Mb Olaszországban - Német ielenfés a leningrádi nagy offen­zíváról Berlin, január 19. A német véderő főparancsnoksága közli: — A nikopoli hídfőnél és a Kirov­grádtól északnyugatra a szovjet gyen­gébb támadásai kedden is eredmény­telenek maradtak. Ellentámadással le­zártuk a legutóbbi napok egyik oetö­rési helyét Zsazskov térségében és IPogrebiscenél egészen Novográd-Vo­ilinszktól délnyugatra a súlyos harcok •változatlan hevességgel tartanak to­vább. Neveljtől északnyugatra és északra a bolsevisták megismételték támadásaikat, de visszavetettük őket. Az egyik betörési helyet ellentámadás­sal kemény harcok után megtisztítot­tuk. Az Ilmen-tótól északra, Lenin­grádtól délre és Oranienbaumtól dél­re a szovjet fokozódó hevességgel folytatja áttörési kísérleteit. A táma­dásokat elkeseredett harcokban visz­szavetettük vagy felfogtuk. — Az olaszországi arcvonalon az ellenség a gaetai öböltől keletre erős tüzérségi előkészítés után több had­osztállyal támadást intézett balszár­nyunk ellen. A harcok folyamatban vannak. (MTI) Az oroszok is elismerik a leningrádi n agy offenzívát Berlin, január 19. Most már az Oroszok is beismerik", hogv Lenin­grád térségében nagyobbszabásu offenzívát kezdtek. Az offenzíva első négy napjában mindössze egyetlen hadosztállyal végrehajtott támadást jelentettek. Á német ha­dijelentés fokozott tevékenységgel megismétlődő áttörési kisérletekről számol be az Ilmen-tótól Lenin­grád oranienbaumi térségbe, ame­lyet azonban a német csapatok el­keseredett harcok után meghiúsí­tottak. (MTI) Clark ki akar'a csikarni a győzelmei érzékeny veszteségek Berlin, január 19. 'Az Interinf jelenti: A délolaszországi hadszín­térről a következőket jelentik: A tirreni tengerparton folyó Kar­fok rövid idő alatt igen nagy he­vességüekké fokozódtak. Clark tá­bornok hadműveleteiből megálla­pítható, hogy kedden egyetlen ne­kirugaszkodással a Garigliano, il­letve a partvidék felől indítandó harapófogómozdulatlal körül akar­ta zárni Mintornót. A terv végre­hajtására barcba vetett földi erő­ket azonban a német biztositó csapatok ezek után nő előkészületeket, amelyekről eddig sejtelme sincs. Az ellenség az elözön­léssel kapcsolatban maga is óriási reményeiket * A miniszter a továbbiakban megál­lapítja, hogy London és Washington elhibázta 1943. évi számadásait. A há­ború eldöntése az ellenfél számára ma még messzebb van, mint valaha. Ez­ért kell megkísérelni a döntést kikény­szeríteni. Képzelhető, hogy Németor. szág is minden elképzelhetőt megtesz, hogy ez alkalommal ezután teljesen ki­józanítsa a túlsó oldalt. — Kilencven napon belül raegKez­dődik az invázió — kiáltják a londoni zsidók ök semilyen veszélyben nem forognak, mert közülük senki sem lesz ott a nagy rohamnál, amikor az angol naszádok az Atlanti-óceánon parthoz közelednek és a német ágyuk tüzet okádnak rájuk. Nekik, ugy gondolják, legalább is semmi bajuk sem lehet. Ha az angolok győznek, az események veszteségekre számit, pedig a német [ őket igazolják, ha az angolokat vissza­oldalon az általa már ismert normá- [verik, a Szovjet betörésében bíznakéív lis védelmi eszközöket veszi figyelem- 'villámgyorsan átállanak a bolsevisták! be. Ezek a veszélyek komoly esetben oldalára. Mit törődnek az angol nép­az eddigi becsléseket sokszorosan fe-jpel, hiszen Angliában éppen olyan lülmulják. [hontalanok, mint bármely más ország­Göbbels egyébként kételkedik ab-[ban. ök tehát nem kockáztatnak tul ban, hogy Roosevelt hajlandó a vállal­kozás számára rendelkezésre bocsá­tandó csapatlétszámból 73 százalékot valóban viselni. De még akkor is elő­re lehet látni, hogy az amerikaiak és angolok kénytelenek lesznek többszáz­ezer emberüket feláldozni, hogy a né­met csapatokkal egyáltalán rákerül­hessen a sor az élethalálharcra, az igazi kockázat pedig éppen akkor kez­dődik. Hiszen talán csak nem hiszik, hogy a németek miDdent egy kátryára tettek fel. A miniszter szerint téved­nek az angolok és amerikaiak, ha össz­pontosított bombatámadásaikba vetik sokat, ha egy egész nemzet létét koc* kára teszik. És Churchill az ő embe­rük. Mit törődnek vele, ha Roosevelt és Sztálin kajánul állnak a háttérben és az angol birodalom, bukására vár­nak, hogy átvegyék örökségüket — Mi — mondja befejezésül a mt* niszter — mindenesetre hidegvérrel nézünk az eljövendő események elé. Mindent megtettünk, amit csak lehe­tett, hogy vértezzük magunkat a ve­szély ellen. Ezenfelül a mi életünkért harcolunk. Ez a meggyőződés pedig mindeukor a legjobb és a leghűbb szö­vetséges volt és marad. (MTI) Az angol alsóház ülése igeit kénytelenek voltak magukat beás­ni. Ujabb meg ujabb inváziós kö­telékek szakadatlan felvonultatásá- ki, lehetséges, hogy a kedden meg­ból arra lehet következtetni, hogy nyitott ülésszak az utolsó a válasz­Clark mindenáron ki akarja esi- i tás előtt. Az ősszel esedékes vá karni a győzelmet J lasztás megtartása az általános ka Az arcvonal középső szakaszáról tonai helyzettől függ. A Manchester London, január 19. 'Az alsóház Olaszországban mindenesetre kedden — először a karácsonyi 1 kedvezőtlen az időjárás, szünet óta — ismét összeül. Tekin-I Churchill válaszát az alsóház tettel arra, hogy a jelenlegi alsó­ház az 1935. évi választásból került érkező jelentések szerint az invá­ziós csapatok háromizben kísérel­tek meg támadást a német hegyi állások ellen Castel San Vincense­tól nyugatra. A német csapatok­ezeket a kísérleteket meghiusitot­feltartóztatlák, úgyhogy! ták. (MTI) Göbbels az invázió kérdéséről Berlin, január 19. A Német TI je--mentesítésére a legkockázatosabb ka­lenti: A Das Reich cimü hetilap leg [land, amilyent az angol-amerikai ve­utóbbi számában megjelent cikket zetőség egyáltalán magára vállalhat Göbbels birodalmi miniszter az in- és hogy Anglia és Északamerika rain­vázió kérdésének szenteli. 'Kilencven dent egy kártyára tesz fel, a háborút nap leforgása alatt* cimü cikkében a miniszter mindenekelőtt utal arra a tényre, hogy ellenséges részről az el­következő invázió kérdéséről a sejte­tcsek egész tömegét hozták forgalom­ba, amivel nyilvánvalóan az a szán­dékuk, hogy Németországot idegesít­sék, vagy megtévesszék. Ez azonban nem fog sikerülni. Az ellenség — irja Göbbels ­vjs/ont a leggyorsabban elveszti, ha ezzel az egy kártyával nem tud ütni. Aligha kell utalnunk arra, hogy a má­sodik arcvonal megteremtésének kísér­leténél bennünket nem találnak készü­letlenül, hanem ellenkez.leg, a legna­gyobb mértékben felkészüliünk. Az el­lenség a németeknek csak az előké­letlenül, hanem ellenkezőleg, a legna­gyobb titoktartás mellett sem lehetett éppen olyan j.ól tudja, mint mi, hogy előttük rejtve tartani. Komoly eset­eg'y nagyszabású katonai vállalkozás, ben azonban meg fogja ismerni a vi­pyugaton • bolsevista arcvonal teher-Hág. .azokat az ismert dolgokon talme-Lszolla a miniszterelnök —. de Guardian véleménye szerint sikeres invázió esetén a választást bizto­san megtartják. Az alsóház kétségtelenül többet foglalkozik majd a háboruutáni kérdésekkel, mint bármikor a há­ború kitörése óta. A következő he­tekben öt pótválasztásra kerül sor s ezeknek kimenetelétől bizonyos tekintetben következtetni lehet majd a választók és a pártvezérek hangulatára. A keddi i'Xés eseménye Churchill miniszterelnök váratlan megjelené­se volt. Sir Herbert Williams kon­zervatív képviselő azt a kérdést tette fel, vájjon Montgomery tá­bornok legutóbbi nyilatkozata, amelyben annak a véleményének adott kifejezést, hogy a szövetsége­sek hamarosan bevonulnak Rómá­ba, nem volt-e túlságosan derülátó. — Nem tudom, vájjon a beszéd túlságosan derűlátó volt-e — vála­nagy derültséggel vette tudomásul. A parlamenti szünet alatt nenj kevesebb, mint 300 interpellációt nyújtottak be az alsóházban. Churchill visszatéréséről az Ex­change Telegraph tudósítója rész­letesen beszámol. A miniszterelnök november elsején hagyta el Ang'iát. Először résztvett a kairói és tehe­ráni értekezleten, majd hosszabb üdülési szabadságot töltött a dél­marokkói Marakesben. Alig másfél órával Londonba való visszatérése után megjelent az alsóház ülésén. A pályaudvaron Churchillt öcs­cse, John Churchill őrnagy, Attlee helyetles miniszterelnök, a kor­mány tagjai és a vezérkar képvi­selői fogadták. Churchill főképpen Sir Cunninghammel, az admirális első lordjával, Sir Allan Brooke, tábornagy, vezérkari főnökkel cs Eden külügyminiszterrel beszélge­tett. Féltizenkcttő felé a minisz'er­elnök meglepetésszerűen megjelent az alsóházban. Megérkezése pilla­natában éppen megkezdődtek az interpellációk. Az egyik képviselő felhasználta az alkalmat, hogy megkérdezze a miniszterelnököt, milyen lépéseket szándékszik tenni egészségének megóvása érdekében?

Next

/
Thumbnails
Contents