Délmagyarország, 1943. november (19. évfolyam, 248-271. szám)
1943-11-13 / 257. szám
Szombat Ara 16 «iu*r 1943. november I3.XIX. ÉTI. 25?. sí. Havonta 4.30 P. netfoedÉvre 12.40 v KERESZTÉNY POLITIKAI NAPILAP Kállai) miniszterelnök kft nagglelentősegtt beszéde Magyarország világhelyzetéről és a nemzetiségi kérdésről a Ház pénteki ülésén Senkit nem akarunk mestámadni, de határainkat megvédelmezzük — Nem mozdu* iunk semerre a kizárólagos magyar gondolat, cél és jövő vonaláról „Nem látom nyomát történelmi multunkban az asszimiiálásnah" Budapest, november 12. A képviselőház pénteki ülésén megkezdték az 1944. évi költségvetés tárgyalását. A miniszterelnökségi és kisebb tárcák költségvetését Huszovszky Lajos előadó ismertette. Megemlítette, hogy a Kormányzó ur őfőméltósága határozott kívánságára a kormányzói tiszteletdíj nem változott. Amikor az előadó hangsúlyozta, hogy a Kormányzó ur egész életét a nemzet nagy történelmi feladatainak szen.teli, a képviselőház tagjai helyükről felállva lelkes ünneplésben részesítették a Főméltóságu urat. Ezután Kállay Miklós miniszterelnök emelkedett szólásra. Kállay miniszterelnök beszéde — Ma, amidőn hosszabb szünet után az országgyűlés ismét együtt van, helyesnek és szükségesnek látom, hogy tájékoztassam a tisztelt Házat felfogásomról és az orsztíg vezetésének irányáról. Leszögezem elsőnek, hogy egész kül- és belpolitikai álláspontom, felfogásom és irányom a május 29-cn elmondott beszédemben nyert kifejezést, az akkor leszögezelteket tarlom ma is szem elölt és az abban lefektetett alapelvek képezik inagani és kormányom irányelvét. (Taps és helyeslés.) — Hangsúlyozni kívánom, hogy nines változás elsősorban külpolitikánkban. Változatlanul követjük hagyományos és a nemzet érdekeinek és becsülelének egyedül megfelelő külpoltíkánkat és ezzel változatlanul reméljük, hogy a jelenleg folyó harc fegyvereink és eszményeink győzelmével fog végződni. A mi sorsunk, bármennyire is kis jálékszernek is látszunk a világ nagy hatalmasságainak küzdelmében, porszemnek annak meretei közölt, hiszem cs vallom, nagyrészben saját magunktól lugg. (Helyeslés.) — Nem mozdulok semerre az egyedül biztos, becsületes sziklaalapról, kizárólagos magyar gondolat. oé] és jövő vonaláról. Hogy ezen maradhassunk, három dolog szükséges: t — Felismerése annak, hogv hovatovább az Európában megütköző három világhatalom gyújtópontjába kerülhetünk, a német, az orosz, sz angolszász világ katonai ereje körülöttünk vonult fel. a nagy harc minden oldalról közeledik hozzánk, de ellenséges lel! i és szellemi befolyása is egyaránt kihathat reánk, kikezdheti idegeinket, hiszen az idegbáboru, amely már közkeletű fogalommá lett és könynyen befolyásolhatja a könnyen befolyásolhatókat. — Nem gondolunk' arra, hogy ezekkel a kolosszus fegyveres erőkkel mi önmagunk erejével felvehetjük a harcot, dc annál fontosabb, hogy az ellenséges propaganda, az idegen befolyás meg ne bontsa egységünket, ne befolyásolja tisztánlátásunkat, visszavonást sorainkba ne hozzon. (Taps és helyeslés.) — Politikai vezetésük feladata, ezekkel a kétségbevonhatatlan tényekkel számolni, az országot erre minden vonatkozásban előkészíteni. — Második megállapítás, amit le kell szűrnünk a mai helyzetben, hogy katonai felkészültségünket minden rendelkezésünkre álló erő bevetésével a legmagasabbra kell hoznunk, mindent erre a célra áldozni és előteremteni kötelességünk. (Taps.) — Mert kijelentem, hogy semminemű támadó gondolnttal nem foglalkozunk, dc határainkat — ezt vegye tudomásul mindenki — meg fogjuk védeni. — Nemzeti kötelesség ez, a nemzeti nlenni vagy nem lenni* parancsa, (Viharos taps.) — Gyáva, hitvány hazaáruló, aki határainkat, országunkat és szabadságunkat nem védi és akárcsak mérlegeli is ebben az esetben az erőviszonyokat, a lehetőségeket. Senki sem gondolja, hogv ezt a feladatot bárki is helyettünk elvégzi. Ez a mi kötelességünk, nem is lehet másé. (Nagv taps.) Ez a két tény. amelyben tisztán kell látnia a nemzetnek, amire fel kell készülnünk és amiben sorsunk el fog dőlni. — A harmadik, ami a lehetőséget egyáltalán megadja, hogy ez a döntés kedvező lehessen, ez saját belső rendünk, ennek fenntartása és minden körülmények közötti biztosítása. Az előbb mondott két nagy ténynek eldöntése nem teljesen tőlünk függ. Az elsőben, a világhatalmak mérkőzésébe katonailag semmi, politikailag alig lehet beleszólásunk. De ez a kevés is semmivé válik magyar létünk és sorsunk ellenünk és nélkülünk dől el, ha a harmadik, a rendben nem adjuk meg mégis nemzetünknek, a magyar jövőnek azt a lehetőségét, hogy a kibontakozásnak politikai, katonai, gazdasági, társadalmi cs lelki erőink teljében álljon itten Középeurópának zűrzavaros problémái között és érvényesítse a maga szavát, akaratát. (Helyeslés.) — Ha a nagyhatalmak gigantikus ütközése elsöpörne bennünket, vagy olyan túlerő támadna meg, amelyet a legnagyobb magyar hősiesség sem tudna megtörni, lehet mentségünk a világ és önmagunk elölt. I)eha belső rendünk bomlik fel és ezzel súlyosbítjuk helyzetünket és kilátásainkat, ez dönti el ellenünk sorsunkat, ha életünket mi magunk adjuk fel — ugy nincs mentség számunkra —, ugy nincs irgalom ennek a generációnak a magyar történelem Ítélőszéke előtt. (Nagy taps.) — Még azt sem, hogy nem tudhattuk mi lesiz, nem tudhattuk, hogy ilyesmi bekövetkezhessek, mert a 18-as példa a tehetetlenség, a gyávaság, a hitványság uralomrajutásának példája már egyszer megmutatta, amit sohasem hittünk, hogy ez is lehetséges. (Helyeslés.) — Ennek megtörténnie nem szabad. Ami erőt és elhatározást az Úristen nekem adott, azt ezzel szembe fogom állítani. (Viharos taps.) De hogy ez tényleg sikerüljön, ahhoz az egész nemzet, az ország minden hü fiának segítségét kérem. (Viharos taps.) — Az ország kül- és belpolitikáját irányitom és viselem a felelősséget De a belső rendért és nyugalomért mindenki felelős és mindenkinek viselnie kell a felelősséget. Elsősorban ennek a parlamentnek és elsősorban e szent ügyben az ország törvényhozóihoz fordulok. Azt kérem, hogy mindnyájan, minden szavunkban, nyilatkozatunkban csak ezt az egyet mérlegeljük: használ, nem árt-e ügyünknek amit kimondunk és leírunk. Nem kérek kiméletet sem magamnak, sem kormányomnak, sem pártomnak, kérem ezt kizárólag az ország ügyének. Vannak máris tapasztalataink, hogy a meggondolatlan állásfoglalás minő elítélendő, ellenünk felhasználható következményekkel járhat. Készséges örömmel szögezem azonban le, hogy országgyűlésünket — meg vagyok győződve — ez a tiszta szellem halja át, emellett kitart a belső erőnknek, külső súlyúnknak pillére és az is marad. — Tudom, hogy a belső rendnek* ía nyugalomnak más tényezői vannak, közellátási, megélhetési lehetőségek, szociális kiegyensúlyozottig. Ennivalónk van és lesz elég — nem sok bőségről szó sem lehet, de kellő beszolgáltatással, beosztással és szétosztással baj nem lehet. Tudjuk mindnyájan, hogy az élelmezési áruk egyrésze a feketepiacon van, egyes kategóriája más cikkeknek a szabad piacon horribilis árakat ért el. Ez olyan háborús tünet, amely mindig jelentkezik, de a küzdelmet ezzel szemben felvenni éppúgy háborús kötelesség. Elsősorban a leglesujtottabbak segítségére kell sietnünk, ezek a t'ixfizelésüek, ahova sorozom az állami köz- és kis magántisztviselőkön kívül a kötöttbérü munkásokat és éppúgy a mezőgazdaságiakat, elsősorban a gazdasági cselédeket. Fcnzügyi helyzetünk sokkal jobb, semmin thogy a jelzet! kilengések ebben a találhatnának indokolást. Az élelmiszerekkel való ellátásban baj nem lesz, a tüzelővel is megleszünk, ha elég szűkösen is, lábbeli ellátásunkat azonban már csak a leg-