Délmagyarország, 1943. november (19. évfolyam, 248-271. szám)

1943-11-06 / 251. szám

elhasznált TUNGSRAM /ádiócsöveiért darabonként 10 fillérf) izzólámpafejekért darabonként 4 fillért. Beváltóhely: Egyesült Izzólámpa és Villamossági Rt. Újpest 4, vagy városi lerakatunk)' Budapest, VI., Eötvös-utca 11. TUNGSRAM © Régi szegedi polgár portréja gzóll Sándor tanyai költőtől, aki a poctáskodns mellett -jó gazda is volt, megkérdczit-ni egy régi gyenge gazdasági évben hogy mi jó termett? — Körülbelül niajd-majil semmi, — felelte az ő különös nyelvén. Ezt mondhatom én is, mikor azt keresem, hogy mi Jött át a régi Szegedből az újba? Egyáltalában megállapítani is nehéz, ki tartozik a résdbez, milyen korszakot jelölhetünk meg a jelzővel s hol uz ősicsség biztos határfalu? Szeretik azt mondani, hogy a Tisza egyszer elvitte a várost s együtt úszott el vele hajdani szokások, erkölcsök javarésze. Azután köveikesett a gyütt-mentek ideje, hivatalt hivatal mellé állítottak a játékos kedvű kormányok, mint Richterféle építkezési követ a gyermek. A hivatalok pedig csak olyanok voltak, mint ezek a kőkockákat rejtő skatulyák. Egyszer rájön a gyerek, hogy inár nem tud belőlük építeni, tessék neki megvenni a következő sorozatot, amelyikben több a kő. A víz előtt még ismerte egymást mindenki Szegeden aztán elérkezett az az idő, hogy az rgy-skatulyában levők ugy kérdezték a kollégától, mintha ügyfél volna. — Kihez van szerencsém? Mi tetszik ? Az alföldi vasul állomásán elosztozott húsz-harminc hosztos asszony sz érkező diákokon, később már internátusok szippantották fel az apró Irgénykeket, akik szinte különös karaktert adtak a városnak. — Idegenek, csupa idegenek, — mondta a mull emlékein élő elmaradott, akit beolvasztott magába a város, mintha eleit ezredév ota ajnározta volna, pedig valamikor ő is gyültment volt, átültetett virág az őstalajba. E sorok írója még ismert Torontálban hosszít életű svábokat, akik a századik életév határán, fogatlanut, franciául beszéltek, ha maguk közt voltak. Pedig még a nagyapjuk vándorolt be, — magyarnak. A Szegedre került délvidékiek már idegenbe voltak kénytelenek küldeni a gyermekeiket, hogy német szót tanuljanak s unokáikkal egyáltalában nem tudtak régi idiómák segítségével eszmét cserélni. A Kátayakat ugy tekintettük mindig, mintha mindnyájunknál régibb idők óta néznék a Szeged felé törő emberhullámzást öreg Kátay Sándor pláne a bennszidótt szegedit jelentette, akinek életmódja, felfogása mintha ezer esztendő egyforma megállapodottságáról beszélt volna. Nagyon kedves öreg ur volt. de semmi okunk kételkedni benne, hogy mar Mátyás királlyal is nem kifogásolható polgári reprezentálás igyekezett szegedi mutatásait kedélyessé tennt, aminthogy hisszük kézzelfogható bizonyítékok nélkül is. hogy nem csak ötlettel, de hazafiúi hévvel is fűszerezték hajdani szegediek Szapolyai János korszakát, mikor is ugyan kt ihatta a legtöbb bort? Mikor azt mondjuk, hogy Kátay Sándor régi maradi ember volt, ez nem a kisebbítése, hiszen a konzervatív jellem is egyenlő érték a másfajtával Másrészt ki biztos benne, bogy modern einber ,az, aki annak vallja mását s « haladás iránt való érzéke kimerül a lakás némely mellékhelyiségének praktikusabb elheiye.zésében? ; Kátay Sándor csak a maga korát j nem szerette, annyira ragaszkodott a i múlthoz, a pátriárkális egyszerüséjgutihez. Talán életében sem olvasott | regényt, de a gazdasági szakirodalom j minden müve ott volt, még hozzá gyűrött lapokkal, az állványán Minőén gondolata a földdé maradt, azt ajnározta, imádta, táplálta. Életének ulolsó lázórájában is a kárt okozö esővel foglalkozott s bár január járta, az aggasztotta, hogy kap-e elég munkáskezet nyárára? Nem kapzsiság volt ez, hiszen mai fogalmak szerint is gazdag ember voit, sosem garasoskodott, tele volt gavalléros tempóval. A kapzsiság, a maradiság ott válik ízetlenné, ahol ostoba életmóddal párosul. Kátay Sándor hat napon át dolgozott, a hetediket baráti körben szerette tölteni, akikkel lehet évődni anélkül, hogy sértődés származnék belőle. Még az édesapjához jártak vasárnap délutáni dominózásra Fluck Ferenc, a szabadságharc hőse, a Paszur Pistának becézett Fodor István, a rendkívül szigorú tekintetű Reviczky Tamás, — ö folytatta a szokást. Szívesen látott vendég volt tiszaparti házában minden jóismetöse. A bor az asztalon, akinek tetszett, az töltött magának, de semmi erőszakos kínálgatás, időt fecsérlő koccintás, vagy pláne részegeskedés, csakis diskurálás. A vasárnap estje volt csak a nyilvánosságé vagy a Prófétában, vagy a Kassban, sorrend szerint. Ázért az öreg ház elég gyakran 'látott más formában is Vendéget Meglesett. bogy vacsorával kezdődött a Károkozás t belenyúlt a másik nap vacsorájába Kufesez muzsikája mellett A ritka jó cigány sosem maradhatott el a dalt kedvelő házból, ieg. feljebb az történt meg vele, hogy kidőlt zenekarostul. Akkor aztán az erősebb fajtájú vendégek szórakoztatására józan bandát hozatott a figyelmes házigazda. Mulatság nem eshetett pezsgő nélkül. Ez volt a vallomása, azért <1 maga csak a parádi vizes rendes borát itta. Mikor a Makkoscrdö melletti régi tanyáján megmutatkozott a tavasz, >orgona-nap« gyűjtötte össze a vendégeket. De épp ilyen kiváló alkalom volt erre a Sándor-nap, vagy a gazdasági motívumokban fontos aratás, esetleg a csikóherülés. A vadászatai ugy rendeződtek, hogy a tanyájánál érjen véget az utolsó hajtás, mikorra is a helvszinen megjelenésükkel nem késlekedtek a Nimi ód-örömöket hajszoló egyéb városiak. De a <maradi< Kátay puskája a legfinomabb angol gyártmány volt. Szerette a színházat, állandó páholya volt a barátai számára, ellenben nem szívesen fizetett adót. A hivatalnokban éhenkórászt látott, aki a dolgozó polgár nyakán ül. A közügye,W nagyon halványan érdekelték s ba gyakorolta a virilista jogát csak nagyon intim embere érdekében jcler.t meg a közgyűlési teremben. Körülijeiül kihalásra érett embertípus volt a jól táplált, gömbölyű Kátay Sándor, udvarias, kedves és közvetlen minden régi makacs felfogásában is. Ámbár meglehet, hogy csak bolondította a világot, amelvben elhelyezkedni, azzal lépést tartani soha sem volt érkezése egyetlen nagy szerelme, a föld miatt. Talán azért maradt agglegény is, mert régi felfogás szerint kettőt egyszerre szeretni nem lehet. Látnivaló ebből is, mennyire nem volt modern lélek. Otthon petróleummal világított, a villanyt csak esztendők kunérozása után engedte bevezettetni. Természetes. hogy ezt a nagy napot is megünnepelték, világos reggelig ott szórakoztak a népek. — Hátha elfogy ennek a ravasz mcsterkedésnek a bele. Ugyan várjátok már ki. Épp ilyen ellensége volt a telefonnak, amíg rájött, hogy a vadásztársaságot sokkal kényelmesebb dolog dróton összeverbuválni, mint levelekkel. Pláne milyen konfúziók támadhatnak, ha Pálfy Dani lemond, vagy Endrényi Lajos nem meri a »Férfiuj-ia hagyni a lapot. — Isten neki. legyen telefon is, — adta meg az engedélyt, mikor megnyugtatták, hogy hamarosan ugy sem szabályozzák a Maros-utcát s a házát nem sajátítják ki. Sőt mit mondjak? Huszonöt évnél nagyobb ideje, hogy Kátay Sándor a másvilági szférák zenéjét hallgatja s a Maros-utca még mindig nem került sorra. Városi közéletünk jelesei talán ezekből a sorokból értesülnek róla, hogy valamikor milyen problémák nyugtalanították a hclvi kebleket. A problémáknak azonban megvan az a jó tulajdonságuk, hogy amint felvetődtek, épp ugy el is alusznak, mert setét lovasként követi őket az ujabb és mindig ujabb elgondolás. Hát igy élt Kátay Sándor, akiben nagy vonásokkal egy különös lipusát akartam megrajzolni a szegedi polgárnak. Senkinek nem ártott, csak barátai voltak, ellenségei nem, megvolt elégedve a maga életével. A huszadik század derekán élő nyughatatlan lélek ajkbiggyesztve mondja rá: — Maradi! Sándor bácsi Is elgörbítheti odafenn a száját s azt felelit — Modern! Mikor mindenki teljesiti a kötelességét a maga hivatásában egész munkát ad, egyébként ugy él, ahogy nek: jó, nem pedig másuknak tetszenék, — ki meri megállapítani, hogy melyik nek van igaza? Bob.