Délmagyarország, 1943. november (19. évfolyam, 248-271. szám)

1943-11-06 / 251. szám

Tízévi fegyházat ás iftév! fogházat szabott ki a statáriális bíróság a vásárhelyi »!elta!álá« betörőkre (A Délmagyarország munkatársa- lak keresni, nem is adtak el azok­tól) Beszámolt a Délmagyarország ból semmit. azokról a sorozatosan elkövetelt Dr. Mecsér József ügyész vádbe­betöréses lopásokról, amelyeket szédében hivatkozott a vádlottak Hódmezővásárhelyen követett el beismerésére, valamint a tárgyi bi­egy fiatalokból álló háromtagú zonyitékokra, egyúttal ugyanezt másodrendű vádlott a társaság. A társaság tagjai közül felhozta mentségükre is, valamint ruak fogházában fogja kettőt, ifj. Buzi Bálint 19 éves_azt, hogy a lopott tárgyak kivétel büntetését divatszücssegédet és egy fiatalkorú ácstanoncot statáriális biróság elé állították, mert a büncselekménvek . „ , egyrészét az elsötétítés ideje alatt CSOH^I pAlósUa: nélkül mind megkerültek ée risz­szaadhatók jogos tulajdonosaik­nak. A statáriális biróság félórás ta­nácskozás után hirdette ki ítéletét Bűnösnek mondották ki ifj. Buzi Bálintot többrendbeli, egy esetben folytatólagosan elkövetett lopás bűntettében, ogyanigy fiatalkorú társát is és Buzit 10 évi fegyházra^ a másikat 5 évi fogházra ítélte- Aj fiatalko-' D*LMAGYA*0*SZ*r? SZOMBAT, 1948 november S letölteni követték el. Dezső László nevü társuk felett a rendes biróság Ítél­kezik, mert magatartásával hozzá­járult, hogy a bűncselekményre fény derült. A szegedi törvényszék rögtön­itélő bírósága pénteken délelőtt 9 órakor ült össze vitéz dr. S z a 1 a y Zoltán tanácselnök vezetésével, hogy Ítélkezzék ifj. Buzi Bálint és fiatalkorú társa felett. Fegyőrök vezették elő a két gyerekarcu vád­lottat, a vézna, alacsonytermetü Buzit, meg hórihorgas, 16 éves társát. Dr. Mecsér József ügyész is­mertette a vádiratot, amely szerint » fiatalkorú vádlott október 18-án leszerelte egy ártézikut kifolyó­ját. hogy abból méhitatót készítsen méhese számára. A következő •stiklit* már ketten követték el; Bizalmat érdemét Chlorodoni fogpaszta Agnis ÓK^á mesél Jlózsa Sándouét, a négg UoUiaiáwá*y4ét * a lépt iMknU, amdu* nem uotí olya* Uöhhi+ü ok étet, (nini ma . • . Iga a hus, (A Délmagyarország munkatársától) beszél s egyenletesen, jóizü zamatos- laÍat­Kissé hajlott járású, vékonytestü, szi- sággal folyik ajkáról a szó, a színes, — Akkor nem volt olyan jóvilág, kár öregasszony Ágnes néni. Fe- virágos mese, amelyben mégis annyi- mint most _ mondja ki a meglopó kete kendővel keretezett arcú csupa- ra benne izzik az élet s az, ami immár megállapítást Ágnes néni. — Kedve­ránc, de a szeméből még mindig élénk történelem... jseim megbocsássatok a szóért, de ak­fénnyel tör elő az elevenség, a lélek — Kicsi gyermekkoromra sokkal kor nem voltak ugy kipofázva az em­I arra nem jutott. Pedig nem volt drá­ga a hus, 10—16 krajcárért mérték lti­s a sziv ereje, kedélye. Ágnes néni hi- jobban emlékszem, mint arra, ami teg­res asszony ám, nem kisebb tollfonga tó ember, mint Móricz Zsigmond hallgatta néhány évvel ezelőtt órákon át, mit tud mesélni a régi alföldi élet­ről, a letűnt időkről, amelyeknek nem sok olyan fürgeszellemü tanuja van ma már, mint Agnis ángyó. Így napelőtt történt _ kezdi s hangja szin­te átforrósodik az emlékek melegétől. _ Nagyon szegények voltunk, hét gyereket hagyott itt apám. Mindent el­berek. Megelégedtek a kevéssel is. A főidet se használták ugy ki, mint ma­napság. Csak seprőt termesztettünk, semmi egyebet... Most könnyebb megkeresni és kiadni 10 pengőt, mint nevezte egyik novellájában Móricz már ketten követték ei; Zsigmond5 aki nagyon szerette s ^ Schlosser Ignác adóhivatali csültc az öregasszonyt. Halála előtt tisztviselő házának hátsó részéről Agncs néni unokaöccséhez.- dr. Bá­Október. 1 i n t Sándor egyetemi magántanárhoz leszerelték 14-én egy gyott kerékpárról a villanyórát vendéglő előtt kint ha-! intézett leveleiben gyakran emlegette leszedték a di- Í kedvenoét, Agnis ángyót és Ígérgette. namót Két nm múlva ciszaka Sa-ihogy aminl felépül beteSséSéböl, Sze­namot. ivet nap muiva éjszaka Na <)gedre ^ hogy meglátogassa s e]be_ lajkó Mihály műszerész üzleté­nek lakatját álkulccsal kinyitották ós néhány villanyégőt, villanykap­csolót, villanyzsinórt és egyéb ap­szélgessen vele. Egy egész hónapot szánt arra, hogy ujabb alföldi regény­terve kapcsán kifaggassa Ágnes nénit pusztított tőlünk, aztán elcsavargott, jakkoriban 10 krajcárt! senki sc tudta hova, merre... Alsóta­nyán laktunk és ha nincs a közelünk­ben Sándor bácsi, éhen pusztulhattunk volna. Hamarosan megtudjuk azt is, bogy ki volt az a Sándor bácsi. Senki más, gvon messze, ahonnan többé., nem tér meg róságokat loptak. Október 23-án mond azonban máshová utazott, na Szabó Sándor műszerész üzleté­be hatoltak be olyanmódon, hogy a kirakat ablaküvegét benyomták, innen két Super-Phillips rádiót, gramofonlemezeket, rádiólámpákat és egyéb holmikat vittek el, mint­egy 1000 pengő értékben. A követ­tákolt bennünket Rózsa Sándor. Nagy garabolyban küld­te mindennap az ételt, kenyeret, sütött nekünk s minden héten eigv nagy cipót küldött, vagy ö maga hozta el hoz­, . . , - . • n • , zánk. Nagyon jó ember volt, a szegé­a reg, idok dolga, elől. Moncz Zs,g- kre G£NDOT VISELT ÁM FE\CM B£N. MOND OVONHON MOCBATRO I,ROVAIT V»«S_ ' U Agjies néni gyermekkori emlékeit idézve elmondja, hogy négy kolerajár. j ványt ért meg Szegeden. — Ha a kisebb kolerákat is hozzá­számítjuk — meséli olyan természetes mint az alföldi "híres betyár:' Rózsa >angon, mintha csak nátháról beszrl­Sándor. !re —> akkor négy kilerujárványt ,8 _ Három évig tákolt bennünket megértem. Jól emlékszem kolerajár „Hác&n évig. táUoU. Ágnes néni ebben a hónapban lép kező napon a Hegedüs-féle müsze-i82- életévébe s ma is annyi vitalitás réarüzletbe hatoltak be, innen is Phillips rádiókat loptak. Október 27-én a kiskorú vádlot­tat felkereste Dezső László nevü barátja. A fiatal betörő megmu­tatta barátjának a műszerészektől összeszedett gazdag zsákmányt, mire Dezső is kedvet kapott a be­törőmesterséghez és ajánlkozott, hogy legközelebb ő is elmegy éj- ] a legérdekesebb emberek egyikével, szakai »munkára«. El is mentek akivel valaha beszéltem. Meglepő és hármasban mégegyszer a Szabó (imP<>náló az a természetesség és szín­folt az senkit, csak az olyan betyárt, aki nem olyan helyre ment, ahol ju­tott is, maradt is. Azt mondta mindig a legényeinek, olyan helyre be ne te­gyétek a lábatokat, ahol csak annyi V - ! L 7%'i f * J " van> hogy felveszik, meg leteszik. Két bCHMCHyCCt /UtíZ&O Jútftítói fia volt, velünk nőttek fel, együtt ját­szottunk a tanyán. — És mi lett a fiaiból? — kérdez­zük. Az egyik korán elhalt A másik lobog benne, hogy nem csodáljuk, ha ő maradt itt cs Móricz Zsigmond ment el... Pedig az utóbbi hónapokban so csak tavaly halt meg Tápén. Olyan, ta­° paszto ember volt Becsületes munkás­ember lett mind a kettőjükből... „ItígigétUm négy. UoUioíáwáfyt,.,* (kat betegeskedett, nagyon lefogyott és fájlalta a derekát is. De azért nem hagyja el magát és éppen egy vendé­'gét kiséri kt, amikor belépünk a püs­pöki tanoncotthonnal szemközt levő földszintes épület kapuján. Dr. Bá­lint Sándorné vállalkozott a feladat­ra, hogy megismertet Ágnes nénivel, ványra, amikor a halottakat csomóba bordiák a Kálváriára Ott feküdik a kápolnában és ml, gyerekek — lehet­tem vagy 6—7 esztendős —, keresztül­ugráltuk, meg kitakargattuk őket és mögnéztiik az arcukat, mög a sTsömü­ket. Volt olyan, amelyik igen-igen rosszalólag nézőit ránk.., — Aztán egyikük se kapta meg * kolerát? — Nem, hála Istennek! Pédig azok­ban az időkben nem ettünk szentjános, kenyérnél egyebet Négy sor szentjá­noskenyérfa volt Alsóvároson, oda­jártunk ebédelni, meg vacsorázni. A fáról őttük a kenyér után a gyümöl­csöt is: epret. Az is Alsóvároson ter­mött a legszebb.., JM>tl Utustem. miht OK Ohtyátn. kor elfogták és bebörtönözték Rózsa Sándort _ Sajnáltok Sándor bácsit, mert Sándor "üzletéte^és Timét* elloptak ] je társaságbeli hölgyhöz méltó kedves ... . 1 közvetlenség, ahogyan bennünket, ven- gondolkozva. _ Aztán a varosba ke­nenany ramot. (dégeif fogad. Első gondolatunk az, rültünk és az anyám mosni járt De A vádirat ismertetése után a hogy talán sehol a világon nincsenek nehéz is volt a sora akkor egy mun­vádlottak kihallgatására került ilyen nagyszerű öregasszonyok, mint kásnak, aki két kezével kereste a ma­sor Ru7t társa is kérdezés nél- , rzen » homokos, magyar talajon, eny- ga, mög a csaladja kenyerét Már baj­sor HÚZ, IS tórsa ,s, kérdezés nel természetes bölcsességet s ennyi nali 3 órakor elment a munkába és kulu bevallottak mindent a leg-, J ^ sem ^ a föid legtöbbször elő se jött, amig este 9, apróbb resztetekig. Mentsegukre háta> > Mcrl Agnes nénj mlajdonkép-1 meg 10 óra nem lett. És ezért a napi azt hozták fel, bogy »két fontos ]>en a legegyszerűbb származású, isfeo- munkáért nem kapott többet mint 30 találmányon* dolgoztak és ehhez lát nem járt asszony volna, ahogy krajcárt. Mi volt az a 30 krajcár? Heti volt szükségük műszaki anyagokra.'mondani szokták: a föld gyermeke. De 1 forint 80 krajcárt de nehéz volt ugy Fel akarták találni a vízzel hajt-leselkedése, cszessége és szivélves jó- beosztani, hogy mindenre teljék! Mit ható automobilt és a sugárral irá- '™dora a kulturált ember nemesi lehetett rajta venni? Egy fertály zsirt, nvitbató tornedót s mivel nénzük ranSJara cnich- Ab°gy Zulunk tiszta, egy liter paszulyt, egy garaboly krum­nyitnato torpedót s mivei penzim kényelemmel berendezett plit, egy kis gyökeret, répát, egy cso­nem volt, lopás utján szereztek be szobájában egy régjniódi plüsskaros- mó hagymát, egy-két liter tejet s egy a találmány gyakorlati kivitelező- székbc, mesélni kezd önmagáról, régi kiló sót Ennek ötégnek kőllölt lönni séhez szükséges műszaki anyago- idők eseményeiről, furcsaságairól. Dr. egész hétre... Hust sokszor egy hó­Agnes néni rendkívül életrevaló .eleven gvermek volt Amióta az rs»é« Agnes néni arra is emlékszik,^ami- j tndja> dolgozott. Először a .tallasbac í- ^-v.-.,-.^. járt, tollfosztóba, azután meg a •rongy­ba ment* rongjot válogatni, majd amikor az édesanyja piaci árus lett, akkor a piacon kereskedett Segített hazavinni a kosarakat, cipelte a nehéz kiumpliszsákokat, meg elment a lutri­ba, ahol kihúzta a szerencsés számo­kat. _ Mindig kaptam érte 1—2 kraj­cárt s aki nyert, attól is valamit. Töb* bet kerestem, mint az anyám. Én tar­tottam el a családot, ugy igaz! A szeme felvillan és kedves, meleg hangjában benne forrósodik a magyar föld gyermekének életrevalósága, el­pusztíthatatlan életereje. Még sok mindenről mesélt nekünk Agncs néni szép tiszta, meleg szobács­kájában. abban a karosszékben, ahol nem is olyan régen Móricz Zsigmond ült és figyelt... A többit majd legUv­kat. A lopott tárgyakon nem akar- Bálint Sándorné felkérésére szívesen napban ezerszer se kósWttmt *»ért isetebh mondluk el.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents