Délmagyarország, 1943. október (19. évfolyam, 222-247. szám)

1943-10-17 / 235. szám

Csuka János: A a kisebbségi élet eredményei Ha a bácskai magyarok és németek között az elmúlt századokban voltak is megbecsült érintkezési felületek, azok már az első trianoni években nem kizárólag a magyarság hibájából meglazultak s lassan teljesen elmosódtak. A németek minden igyekezete oda irányult, hogy az akkor különösen állandó gyanakvással kisért magyar nemzetiségi élettől mind távolabb tartsák magukat és bebizonyítsák, céljaik a változott viszonyok között nem azonosali a magyarság érdekeivel és céljaival. Az ilyen megnyilatkozások illetékes személyek részéről nem voltak ritkák és az kább erősödött az a belgrádi felfoI

és elszántsággal megvalósíthassák terveiket. A magyarságban is voltak értékes elemek, amelyek összegyűjtése és felhasználása esetleg némi eredményre vezethetett volna még ebben a kedvezőtlen időszakban is, de az anyaország közelsége, a közös határ és sok más ok nem nyújtotDÉLMAGYAROKSZAG , C V A S A R N A P, 15M3 október 17 ® • vi^ivi iii^iii ívniuk 11mai\ ot . inui a iiuj/ds CVCK eiejen egymasöncélú német törekvések gyakori után megszerezték a népi keretek emlegetése a nagy nyilvánosság megteremtésére azokat a szükséges előtt fokozatosan megváltoztatta a; előfeltételeket, amelyek zárt egykormánykörök véleményét is a ségbe segítették az egész délvidéki nemzetiségeket illetően. Mindin- • németséget. Hit hozott a németségnek ez a rugalmas és a magyarságtól és az ily módon rendelkezésre álló élesen elkanyarodó magatartás?[erő gazdaságosabb felhasználását. Kétségtelenül sok-sok haszonnal A különben is legendás német őszjárt s a nemzeti öntudat felszínre szetartás, áldozatkészség, kitartás hozásán kívül hozzásegített a teljes valóban csodákat művelt bácskai anyagi gyarapodáshoz cs független- vonatkozásokban is. S ha előkésziseghez is. Annak ellenere, hogy a másajkú népek számára egyoldalú gás, hogy a németeket cs a niugya-, ták számára ugyanazokat az előrokat nem lehet egyforma mérték- j nyöket, amelyeket a németség könykcl mérni és azonos elvek szerint! nyebben megszerezhetett. Ha a némcgmozdulásaikat kezelni. A né- 1 * - - ' ''— 1 "" — melek nein győzték hangsúlyozni, hogy csak az új államban adódott alkalom nemzeti életük eredményes kiélésére és nemzeti jellegük élesebb kidomboritására, tehát nem hozhatja senki őket abba a gyanúba, hogy visszakívánják a régi, számukra kedvezőtlenebb viszonvokat. Ez a német hírverés és viselkedés nem tévesztette el célját, mert már a húszas évek elején egymáséletrendjük és ütemes munkájuk nehezen volt követhető, csakhamar jelentkező kimagasló teljesítményeik a tárgyilagos bírálat és barátságos érdeklődés őszinte elismerésétett munkájukat sokszor meg is akasztotta az időként még feltörő barátságtalan ellenőrzés, a némel törzstől, a birodalomtól sokszáz kilométernyi elválasztó távolság és a magyarsággal szemben éreztetett szigorú elzárkózottság mindig le vei találkoztak. Amihez hozzányúl- küzdötte a felbukkanó nehézségetok. sikerült és meggyorsította azjket, hogv pjnanatn>j megtorpanás késő egyén felemeléséhez, összegyűjtését |ulán még nagyobb" eróveí, kedvvel szeri metség a magyarságához köti sorsát, kétségtelenül szintén nem jutott volna el falán meg a bizalom megszerzéséig sem. Nem maradt tehát más hátra a magyarság számára sem, minthogy bevárja azt az időt, amikor enyhébb és megértőbb elbírálás alá esik minden megmozdulása. Ezeket az értékes esztendőket viszont a németek bámulatos teljesítménnyel, dicséretes módon maradéktalanul kihasználtak, annál is inkább, mivel a délszláv nép két törzse, a szerb és a horvát túlságosan el volt foglalva egymással s figyelmét elsősorban a hatalom birtoklása kötötte le. A magyarság, amely eleinte rosszalóan és fejcsóválva észlelte az önálló német mozgalmat a csakhamar jelentkező eredmények láttán, megváltoztatta véleményét. Mást nem tehetett, mint helyeselt és dicsért mindent, hiszen a magyarság megkötött helyzetével, csonka vagyoni és sivár kulturális állományával összehasonlítva a német gyarapodást, igazolva volt a német különállás. A Kulturbund jelentette az első német seregszemlét és a tömörülésre irányuló szervezkedést. Már 1920 június 20-án Újvidéken alakult meg, mint ahogy őbb is mindig Újvidék irányító zerepben jelentkezik a németek eletében Első elnöke a bánáti származású Keksz János, aki közel két évtizeden keresztül épített és fáradozott azoii, hogy minden németet a Kulturbundban lásson. Aa egyesületet többször íelfüggesztetjték ugyan, de tartósan soha nem szünetelt működése. Már a felszabadulás előtt több, mint 300 fiókja állott fenn s úgyszólván nem volt olyan lakóhelye Jugoszláviának, amelyben fel ne kutatta volna a szétszóródott német családokat. A' nemzeti szocializmus megerősödése után, 1939 augusztus 8-án a németországi szellemet kifejezőbben képviselő dr. Sepp Jankó bánáti ifjúsági vezér váltotta fel Kekszet. A Ivullurbundot jóval megelőzte a Deutsches Volksblatt kiadása, amelynek első száma 1919. október 25-én jelent meg, a német ügy Puccini utolsó szerelme Irta: Dr. Dainoky Viktor Puccinibe minden nő szerelmes volt, ő nem mindenikbe, csak »sokba«. Szerelmeinek nagv része gyönyörű plátói viszonyokból állott. Olyan szerelmes tudott lenni, mint e<ry kis fiú; föl s alá sétált az imádott hölgy ablaka alalt, naponta háromszor virágot is küldött neki és oly nyelven beszélt vele, mint ha 'örökszép melódiáit öntötte volna elébe. Egy gyönyörű nyári estén egyedül ültem az asztalomnál a Via Reggioi Casino zsúfolt terraszán. Tizenegy óra lehetett, egyszerre belibegelt egy tünemény, gyönyörű arc, remek termet, kortársnőket pukkasztó toalett. Az egész Casino felfigyelt rá. Az urak majd elnyelték a szemükkel, a nők pedig ha nem lett volna olyan nagy falat, legszívesebben egészben lenyelték volna, lín is meg voltam lepve annyi bájtól, annyi harmóniától, mikor közelembe ért örömteljes kiálltássa! nyakamba ugrik, összecsókol. Akkor ismertem meg, hogy Lábass Juci volt. — Aznap érkezett. Mamát otthon hagyta és lejött a Casinoba kicsit szétnézni. Egyszerre csak a Pillangókisaszszony melódiái csendültek fel. remekül eljazzosítva, mint pillangótrott. A Casino zenekara ugyanis 16 remek fiatal zenész volt, akik télen a legelső színházaknál működtek és nyáron alkalmi jazzbandot alakítottak. Minden este meglelték, azt a tréfát, bogy amint Puccini belépett a kertbe, valamelyik operájából mintegy rögtönözve egy jazzosítolt melódiát játszottak. A mester mindig mosolyogva fogadta, azt a kedves figyelmet és az ö utolérhetetlen bújával intett nekik köszönetet Minden szem a bejáratra szegeződött, ahol az ünnepelt mester karcsú, ruganyos alakja jeleni meg. Amint asztalunkhoz ért és köszöntöttük egymást, megpillantotta Jucit; örökif jú szive rögtön lángralobbant és megkérdezte, szabad-e asztalunknál helyetfoglalnia? Egész este ott maradt nálunk. Törzsasztala. amelynél Fraccaroli, Forzano, Tiltó Ruffo és még egy egész sor olasz nevezetesség ült, ez este hiába várta a mestert. Juci hódító arzenáljának összes nagy ágyúit felvonultatta és egészen elszédítette a maestrot. Németül, ha egy kicsit nehezen is. megértették egymást. A búcsúzásnál megkérdezte Jucit, hogy melyik bagnoban fürdik? Miután megmondta neki, hogy a Grand Hotel fürdőjében, megkérdezte megengedi-e, hogy holnap olt megvárja és a habokból kiemelkedő Aphroditcre ő teríthesse a leplet. Szerencsére Juci nem kérdezte tőle, hogy mért nem fürdik ő is a tengerben? Ez a nyár ugyanis a mester életének utolsó nyara volt, előrehaladott gégerák gyötörte, hiszen alig négy hónap múlva meghalt. Napközben ha fájdlamak gyötörték felült egy direkt az ő számára készült motorcsónakba. A csónak orrában ült és kormányozott, hátul pedig a gépész kezelte a nenitudorn én hánv lóerős motort, mellyel villámgyorsan szelte a habokat. A leggyorsabb járatú hajókat is messze rnagamögölt hagyva. Igv inhalálta a sűrű sós levegőt, egy-két órán át örült iramban száguldva. Ezután néhány órára lecsillapodtak fájdalmai. Minden szabadidejét a művésznő társaságában töltötte, többször meghívta villájában is. Megint oly szerelmes volt. mint egy gimnazista. Ha Juci kirándult valahová, amig vissza nem érkezett, oly izgatott volt, hogy alig találta helvét. Persze tudatában volt bajának súlyosságával is, anii idegességét csak fokozta. Én ha négyszemközt voltunk, igyekeztem tőlem telhetőleg felvidítani és egv orvosi hazugsággal sikerült egy kis reményt kelteni benne a gyógyulás iránt Azt mondtam neki, hogy nekem, mint orvosnak elhiheti, hogy ha operálják a gégéjét az orvosok, a kioperált rész helvébe olyan platina gé; igét helyeznek, amellyel 15—20 évig is elélhet és hogy én nagyon sok | ilyen esetet láttam. Elhitte és egészen felvidult utána. Egy ízben azt mondta, hogy ő nem is a közeli halála miatt aggódik, hanem azért, mert nem tudja a Turandotol befejezni. Vigasztaltam, egészen bizonyos, hogy ö fogja befejezni azt még, de ha Isten ments nem volna képes rá, annyi sok jeles olasz zeneszerző van, hát valamelyik csak elvégzi majd. Erre azt felelte: csalódik. Ma rajtam kívül, csak egy olasz zeneszerzőt ismerek. A többi i Olaszországban születelt, de nem olasz zeneszerző, mert mind a fejével komponál és idegen példákat ] utánoz. Az igazi olasz zeneszerző a szívével komponál és nem utánoz senkit. Természetesen megkérdeztem ki az a másik akire az előbb célzott. Azt felelte: Riccitelli. Elmondta, bogy fiatal ember. Egy operáját adták a Scálában, melynek szövegét Forzano a Seala igazgatója irta, cime: »I Compagnacci«. Óriási sikerrel adlák elő és ismétlődött nála az eset, ami Rossinivel történt a Sevillai borbély premierjén. A konkurens és csekélyebb tehetségű komponisták szövetkeztek, hogv lehetetlenné tegyék. Csakhogy Rossini esetében nem sikerült, jRiccitellit azonban sikerült elhallgattatni. Azután beszélgettünk áriról, hogv ki lesz a Turandot ősbemutatójának címszereplője, erre