Délmagyarország, 1943. október (19. évfolyam, 222-247. szám)

1943-10-17 / 235. szám

zöldferme megnyílt. Minden vasárnap táncos tea délután. Asztalrondelés telefon: 10-34 Az utolsó királylátogatás p gy királylátogatás mindenütt nagy izgalommal jár, hál még kis helyen, ahol csak a mesékből ismerik a királyokat. Sokan emlékezhetnek még 1918. októberére, mikor IV. Károly készült látogatásával megtisztelni Szegedet s ezt a tervet csak a világtörténelmi események rohama hiúsította meg. Sosem volt Szeged olyan lázban, mint akkor, de minden örömet felülmúlt az a rengeteg energia, amely hol nyiltan, hol titokban dolgozott azon, hogy kik ne jelenhessenek meg a király színe előtt. Egyszerre jelentőségteljessé klasszifikálta mindenki önmagát, dühös köztársasági érzelműek faragták az ódát, társadalmi rangokat domborítottak ki mások lecsökkentésével, míg aztán azzal csillapodtak le, hogy elmaradt a vizit és nem haj, bógy valaki nem részesül a kitüntetésben, ha elesik attól a másik is. Igy már el lehet viselni a veszteséget. Valamikor sokat citálták egy jótékonyságban tevékenykedő nőígyleti urnő mondását, de hangoztatta azt ő maga is, akár volt aktualitása, akár nem. Kitüntetést mentek megköszönni Ferenc Józsefhez, a kurta kihallgatást ecsetelték azlán itthon. — Boldog vagyok, mondta őnagysága, hogy felfoghattam a király (gy tekintetét. Amiből nyilvánvaló, bogy a boldogság mértéke meglehetősen különféle. Hát még ha Kállay Albert főispán nem kötölte volna a szivükre, hogy aztán viselkedjenek »ildomosan« s csak akkor szólaljanak meg egész kurtán, ha kérdeznek tőlük valamit. Qzegeden' éppen most, októberben mult hatvan éve, hogy utoljára volt részünk királylátogagatásban. Akkor fordult meg nálunk negyedszer Ferenc József, bogy meggyőződjék, mennyire heverte ki a város az árvízkatasztrófát. tlószőr még mint császárt láttuk 18.r>7-hen, kurta volt a második vizitje 1872-ben. Abban az évben ugyanis nagy vizek gyűllek össze az alföldön, nálunk megtöltölte a Fehértót és megrongálta a vasúti töltéseket. Felsőtanyára csak nagy kerülővel lehetett eljutni, a szöllőültelvények kipusztultak, jelentkezelt már a nyomor is. Ezt akarta a maga szemével látni a király, azért L ó n y a y miniszterelnök és természetesen nagy kísérete társaságában május 9-én délután 3 órakor Hódmezővásárhely felül Szegedre érkezett. A Szeged-Csongrádi takarék Helyiségében levő Szegedi Kaszinó termeiben fogadta a törvényhatóság iisztclgését, megtekintette a veszé'yczletett helyiségeket, az iskolákat, majd 3000 forintot adva a legsúlyosabb károsodást értek megsegítésére, még aznap este 9 érakor visztzautazott Budapestre. n Kurta volt a harmadik látogatása is, mikor az árvíz pusztításáról akart meggyőződni, de negyedik izben, akkor utol jára, három teljes napot töltött Szegeden. Négy és fél évvel voltunk már az árviz után, a rohamosan újraépült város nagy keretekben kialakult, folytatódott a megszakított élet. Lakosztályt akkor a királynak a városházán rendeztek be s természetesen azalatt szünetelt a közigazgatás gépezete, amely csak a Felség szolgálata körül működött. Mondta is egy akkoriban híres »oszlop«, aki az életet a legszívesebben árnyékos kis kocsmák udvarán tudta elképzelni, szincerizálva manapság már meg nem érthető ártatlan problémákon: — Az én loyális szívem akkor érezné magát a legjobban, ha a felséges úr legalább egy teljes esztendőt töltene a körünkben. A színházban díszelőadás volt a tiszteletére. Szabados Jánosnak, a költőtanácsnoknak versét Nagy Ibolya szavalta. — Szép a költeménye, dicsérte meg Szabadost. Foglalkozik ön sűrűbben a költészettel? Szegednek ezt az értékes és eléggé nem méltányolt fiát azonban akkoriban különösen lekötötték a közigazgatási teendők, a Múzsa karjába csak pihenő óráin kapaszkodhatott, amint azt válaszában ki is jelentette. A színházat egyébként ugyanaz a Fcllner építette, aki a bécsi Ringszinházat. Kevés műépítészt ért az a szerencsétlenség, hogy két ilyen szép alkotása leégjen. líárhol fordult meg Ferenc JóIzsef, az iskolákat mindenütt meglátogatta. A szegedi leányiskolában lis éppen felfelé halad a lépcsőkön, 'mikor egy izgatott kislány furakodik el közlük, nem néz senkire, csak rohan előre. — Miért sietsz annyira kis lányom? — «ímogalta meg a király a gyerek fejét. — Muszáj, bácsi, mert elkéstem. — Hat mii csináltál eddig? — A királyt néztem az ablakunkból s most kikapok, ha nem vagyok a heiyemen. Újszegeden nagyszabású népünnepélyt rendeztek a tiszteletére, rengeteg ember gyűlt ott össze. Zsótér főhalász remekelt a halpaprikással, amiből a királynak ú kelleti ennie. Határozottan jól érezte magát 9 Felség, megszólított egy magyar parádéba öltözött halászlegényl is. Azonban a tömeg akkor már sodródott, nem tudni ilyenkor, mikor szakad át az ember-gát. Azért a legény nem is válaszolt a kiIrály kérdésére, hanem elkezdett kiabálni. — Jaj, a halam! Vigyázzanak a bográcsra, bele ne lépjenek. JTllátogatott Alsólanyára ís, ahol változatos programot dolgoztak ki a tiszteletére. Az első, természetesen az iskola. Egy parasztgyerekkel akartak üdvözlő verset szavaltatni, lássa a Nagyúr, milyen jól tanítanak a külső részeken is, de hiába kerestek megfelelő médiumot a dinnyefejű kis magyarok sorában, nem találtak senkit. Azt mondja akkor a híres Sári Mátyás tanító. — Itt van az én kis fiam, nagyobb ugyan valamivel, mint az elemisták, de ha ráhúzzuk a paraszt mundért, senki sem veszi fezre a származását. Ebben aztán meg is állapodtak, a Sári gyerek elmondta a verset, a király megcirógatta érte a fejét. — Nagyon szép volt, jó katona leszel! Nyilvánvaló, hogy a Felség régi híres katonaköltőinkre gondolt, akikben egyesült a két tehetség, illetve tulajdonság. Ott volt azonban TótK János népiskolai felügyelő is, a nagyon kiváló piarista atya. akinek papi lelkülete irtózott minden hazugságtól, azért odafordult a királyhoz. — Felséges uram, nem bír ja el a lelkiismeretem. Nem parasztgyerek ez, hanem a zabosfai tanító fia. Azonban a király nem háborodott fel a kegyes csaláson, csak mosolygott. — Azért mégis szépen mondta a verset. , Utána bementek az iskolába. — Olvassál. Bubori Szilveszter, adta fel a szót Sári mester. — Az ám, ha könyvem volna! — felelte a gyerek. Végezvén a pedagógiával, haladtak kifelé, mikor minden előzetes megállapodás ellenére előugrott azt öles nagyságú Pálfy Antal doma-l széki tanyai kapitány amúgy iskolázott és igen jófejű ember és szónoklatba kapott. — Arra kérem a felséges urat, engedje meg, hogy ezt a helyet, ahol király még sohasem járt, emlékoszloppal örökítsük meg. Addig Asotthalomnak hivták a helyet, azóta viseli a Királyhalmi titulust. Ez a története az iskola ud* varán ma is látható királyemléknek. Pálfy Tcni bátyánk, akit a népi himlőhelyes arca miatt Kupának tisztelt, mindíc naay volt a szónok-1 latok rögtönzésében. Mikor 1900 őszén a csanádi egyházmegye za-j rándoklatot vezetett Velencébe, el-' ső szent püspöke, Szent Gellért ? hamvai tiszleletére, a Szent Márk templomban egyszerre csak kiugrott a piacra Pálfy és megragadva a nemzeti zászló rúdját, olyan be* szédet vágott ki, hogy nem csak a magyar hívőket ejtette ámulatba, hanem kitáttatta az idegenek száját is. Az akkori velencei pátriárka, a későbbi szelíd lelkületű X. Pius is megilletődve nézte a lelkesedést. A Isótanyán is volt népünnepély, amelynek keretében páratlan, azóta sem látott, virtust mutattak be a juhászok. Tizenkét hatalmas bográcsban főtt a legfinomabb bürgepaprikás. Mindegyik mgllett hófehér díszmagyar-népiesbe öltözött embernyi számadó. — Vigyázz! — kiáltotta a közülük elüljáró, majd kellő pillanatok után elhangzott a másik vezényszó is, hogy: rajtal Erre mind a tizenketten megragadták a hatalmas bográcsok kan* tárát, teljes ivet kanyarítva önmaga körül megforgatták, aztán viszszatctlék a tűzre. Nem folyt ki ott egyetlen csepp lé sem, ami mindenképen istenkísértés lett volna. Lázár György feljegyzéseiben egy kedves, szegedi zamatú, apróságot említ meg ezekből a napokból. — Ki az a szép szál generális a fölséges úr mellett? — kérdezték a künn élő magyarok. — Hát a főhadsegédje, a Mond e 1 tábornok. — Honnan vehette azt a szép parasztos nevét? — Nem parasztos az, hallják-e. — Már bogyne volna az. Münk se érünk rá, hogy mindenhol ott legyünk, hát elküldjük megbízatásba a béresünket, csinálja ezt, meg amazt. Mikor aztán hazagyün, buzdítjuk a beszámolóra: Mondd el... hogy volt? Mi volt? Ennek éppen hatvan éve. Azóta se járt Szegeden király. Krónikás. I. r. kivitelben a legújabb külföldi mintákkal vállal: Szohafesigsf. mázolási C 7 9 H A iQfllán sw^^ffl'tóí^eífcr, fÚÉkfttótedJ. UIIIUU I 0 I V a II Telefen: 18-33. - Refórmátus-oalota. Kooflískocsit gázolt a villamos (A Délmagyarország munkatársától) Pénteken este fél 10 óra tájban majdnem végzetes villamosgázolás történt a színház sarkán. A jelzett időben a pénzügyigazgatóság felől teljes sebeséggel közeledett a gedói villamos, a színház felől ugyanekkor egy bérkocsi tartott a Hungária felé. A kocsi át akart jutni a síneken a villamos előtt, de még mielőtt teljesen luljutott volna a sínpáron, a villamoskocsi odaért és elkapta a konflis hátsó részét. A kocsi recsegve-ropogva összetört, ugyanakkor a villamos nagy csikordulással leállt A kocsiban Kovács Elemérné ült, aki az összeütközés következtében jobb könyökén zuzódásokat szenvedett, J ój á r t Imre 49 éves konfliskocsis pedig leesett a bakról és a fején sérült meg súlyosan. A mentők Kovács Elemimét a Hungária-szállóban levő lakására vitték, ahol sebét bekötözték, Jójárt Imrével pedig a közkórházba roboglak. A vizsgálat megindult apnak njegállapitisárá) hogy kit terhel á felelősség a szerencsétlenségért A