Délmagyarország, 1943. augusztus (19. évfolyam, 172-196. szám)

1943-08-11 / 180. szám

D F, L M A GYA FORSZA A ItM't aiii(u*'lil* It lá siigyi minisztérium illetékes iigv­osztályainak vezetőivel, fi megbe­szélések rtoő eredményeképpen az idegklinika személyzeti szárnyának részletes terve teljesen elkészült, még n folvó héten kiírják a ver­senytárgyalási és az építkezés a legrövidebb időn belül inrg fog in­dulni. Az egyetem másirányu to­vábbfejlesztésére vonatkozó láigva­lások még folyamatban vannak.* Az építkezések előkészítése és re­mélhető közeli megindulása általá­nos megelégedést kelt a városban és ugv a városházán, mint az egye­temen hiznak benne, hogy ez a lé­pés nem marad elszigetelt jelenség, hanem elindítója lesz at összes egyetemfejlesztési tervek megvaló­sításának. „IWnapok" lesznek augusztus utolsó hetében (A Déltnagvarország munkatár­sától) A háborús anyaggazdálkodás megtanítja a széles tömegeket a ja­vakkal való takarékosságra és ar­ra. bogv a hnlladékanyagok is fel­használhatók. A már esztendőkkel ezelőtt bevezelelt papir-, rongy- és vnsnapok évről-évre halalmas mennyiségű ócska hulladékanyagot eredményezlek, amit azután a ha­dianyaggyártás kitűnően fel tudott használni. Ezek mintájára most hasonlóképpen szervezik meg orszá­gnsan az üveganyaggyüjtést is S/e­geden auguszlus 23-tól 28-ig ren­dezik meg az »iivegnnpokíit». a he­lyi levonteifjuság bevonásával. Az üveganyag összegyűjtése tel­jes mértékben honvédelmi érdeke­ivel szolgál, a Szegeden összegyűj­tésre kerülő minden fajtájú és bár­milyen méretű fiveganvag a várof honvédkórházainak flvegszüksésle­lél fogja fedezni. Manapság, ami­kor az egyre növekvő üvegbiány olyan méretekéi ólt. hogy a köz­szükségleti és honvédelmi célokat szolgáló üvegcikkek beszerzése is sulvos nehézségekbe ütközik, igen nagy jelentősége van az nveguapok megrendezésének. A papírhulladék rongy- és ócskavas gyűjtése után most az üvegre került a sor Bizo­nyosra vehető, hogv a szegedi há­ziasszonyok. akiknek lelkessége és áldozó (készsége az eddigi gvnjtések siketét is biztosította ezúttal is megértéssel fogadják majd az aitő­kon kopogtató leventéket, lekerül­nek n padlásról, kamrák és pincék homályos zugaiból a semmire sem használt különféle üvegek. A gyűj­tők minden fajin és méretű üveget elfogadnak, tinlásüvegtől és orvos­ságos üvegcséktől kezdve a nagy ugorkás üvegekig és demizsnnokig. \z előkészületeket ajánlatos már most megtenni, hogv mire elkövet­kezik a gvüjtés napja, az előkere­sett üvegek, amelvek nagvrészének i bázlarlásban már ugy sem ve­szik semmi hasznát, kéznél legye­nek. Nyári rapszódia — Üzenet a Banátba — DELMAGYARORSZAG minden toia^jj? W éide-icet A becskereki harangok kondulása bc­Icsujgolt A szívembe. Mióta várom, mennyi ideje játszom vele haiagszom­rádot s milyen hirtelen megenyhül az elkeseredett szivl Az érti csak ezt, aki volt már hasonló sorban Nwn is tudom hamarjában, mi lepett volna meg kellemesebben, mint a »Tor«ntál« cimü újság Jelentkezése. A gyermeki szárnypróbálgatások első területe, amikor még hittünk a betű varázsá­ban, szentségében, — bár való Igaz, hogy ezt a hitet hosszú évtizedek se tudják kiirtani a hívő lelkéből, tör­ténjék akármi a nagyvilágban. A vérperzselő forró nyár, augusz­tus szikrázása, Igy ragad egyszerre vissza a gyermekkor uteáira, erdejé­be, vizére, ártatlan kis lankáira s ke­resem hosszú éjszakákon az egykori arcokat, olyan redőfleneknek képzelve el. amilyenek akkor tollak. Vinozehidy Ernő az utolsó to­rontáli magyar főjegvző, szeretelt Kedves halvám is épp mostanában lulldfe meg > féltve őrzőtf, legkedve­sebb kincsét*, a klshídnak egy hajda­ni képét s írja hozzá, hogy tezzel az aprósággal egv egész letűnt Világ gazdagsága rajz.ik elém. _ tán eléd is és akkor helyben vagyaink* — Islenem, a hajdani fahíd körül a régi házak menn.Vire megelevenednek egvszerre! Talán éppen én vagyok aZ a homályba vesző kis fiú, aki a híd­ról a halászokat figyeli és vágyait öntudatlanul hizz.a a habokra, amik csendes türelemmel hömpölyögnek to­vább, mintha azt akarnák mondani, hogy semmit sem ér az a nagy sietés, várj, várj, szorítsd össze az öklödet és valljad magadban, hogy azért sem akarsz elmúlni a habokkal. AATigkéidezek egv kis fiút, aki vignn •'• •''poroszkál, mikor én már dülön­gélek a forróságban, pedig nem szo­kott kifogásom lenni a meleg ellen, — Bíród? Szörnyű a kánikula! Ugv néz rám, mint aki értelmet­lenséget hall. — Hogyne bírnám! Nincs is olyan ineteg Barna kis válla kivillan a trikó­ingből. egy csepp verejtéket nem le­het látni rajta. S akkor rájövök, hogy igy voltam annak idején magam is, pedig a vakációból kő riilbelül csak az alvásra szánt kurta órákat nem töl­tői tem a szabadban A gyerek. — strand hijján. — vagy az uszodában tartózkodóit, vagy flóbert puskájával járta a mezőket, keresve a tocsogó­kon ödölő szárnyasokat Egy-egy bíbic, vagy pláne szarka egész órán áf el tudott csalogatni, el­lenben sosem várt be ftn pedig az­ért ls mentem utána virágos tarló­kon, mert hogy aratás után nagyon hamar kivirágzik a tarló s szerel szedret rejtegetni kuszán elburjánzott indáin. Hazulról már ebéd után eltűntünk, mikor az állat ls pihegve kidőlt, de a búzát cséplő gépek muzsikája volt a legizgatóbb zene, a félig meztelen tes­tű munkásokat alig lehetett felismer­ni • rójuk tapadt polyvától, portól, kévekötő fiatal lányok pedig daloltak a 40—50 fokos melegben is. Sok szépsége, áldása volt a nyár­nak, de ezt a gyermek csak később tudja megemészteni, őszi ködök ide­jén. A megadott időben habzsol, gyfl.it s a pillanat kihasználásán túl mit sem vesz észre. Ezért nem mulasztom el soha nyá­ron, hogy legalább egyszer kt ne men­jek a szabadba. Ha én azt el tudnám mondani, mit íálok Isten újajándékú áldásában, mi.l hallok a cséplőgép bű­gásáhanl í V/í Pfivártnak-é még á régi erdeim? A I lVlvén fák a hajdani meséket dufifcr z«olják, avagy új panaszokat tudnak? Áz erdőben 6ökat gázolják a föl­I elet egyforma kíméletlenül emberek, és vadak, mindössze óz őzek suhannak jel felette pillangó könnyedségével. jEső, sár éri, csupa seb lesz, de jön az ösz és a s-ánalmas szívű fák le­veleket küldenek rá. Tele vannak napsugárral, amit tavasz óta szívlak magukba, azért sórgultak meg. A mé­hikék gyógyító orvosságot csókoltok rájuk, a madarak tanáccsal szolgál­tak, hogy beheggedjen a felhasított keblű föld a levéltakaró alatt. Egyéb­ként Is tapasztalt, komoly, öreg teve­lék voltak, már nem érezték jól ma­gukat a gallyakon, ahol rsak favnsz­szal van nvugtolankndás. mikor búj­ni kezdenek a rfigyekből az ifjú sar­jak. — Mit csináltok, az Istenért! Ha tudnátok ... Igy szeretnének szólni a megsár­gult aggok, de nem teszik, mert a ta­vasz még messzire van és egyébként is hiába beszélnének a fiataloknak. T) égi nyarak szép tiszta hangulata AVölel körül, amikor megállok a barackfa alatt és nézem a sárga szín­ből pirosba árnyaló kajszit Alacsony növésű volt a miénk, akárcsak az édesanyám, de épp olyan dús gvúmöl­csfl. A nyitott verandánk előtt állt az udvaron ,amit virágos kertnek is le­hetett nevezni néhány tő dupla vio­lája jussán. Hógy azoknak miiven gyilkosan forrö és édes Illatuk volt este. amikor pedig jót tett minden kis szellő! Nem Is érezfe ezt más any­nyira, mint én. A hozzám tartozók korán lefeküdtek, de az én szobám ablaka az udvarra nyílt és nem tud­tam aludni. Délután a temetőket jártuk Jenő­vel. Mind a kettőnknek megvolt leg­fiatalabb korunkból a szomorú regé­nyünk, kis hatoltunk. _ Istenem olvan szörnyű már a távlat, hogy nem ártok vele senkinek, ha elárulom. Jenő szerelmó Szathmáry Margó volt, borzalmas bajban halt meg tíz éves köriiii korában. Ott laklak, ahol ma a református templom van a papi ház­zal. A törvénykezési palota helyén pedig hatalmas telkével a kameráüs kocsma terült el. Vendéglőnek nem a jegfinomahb lokál, elleniben vidékiek jóformán egyetlen koesibeálló helye. Néha zsúfoltig völt az udvar, Margó pedig áthajolt az alacsony vályögke­Htésen és megsimogatta a játszadoz­va odaugráló Csikókat, hiszen azok is gyerekek. Csengő a nyakukban, hogy fel lehessen fedezni, merre ha­szontalankodnak, azonfelül ez a esen­gő nyilván játék ls, szerelik hallant a hangját, vidámabbak lesznek tőle. Mikor a kocsi bejött a faluról, el kellett hozni a csikót is, mert nem marad egyedül otthon. Bánatában, az anyja nélkül, bolondot csinálhat, vi­szont az anyja igy nem nveriti magát ágyon, a kocsit ls szívesebben húzza, ha látja, hogy ott futkos mellet!", táncfigurákra illesztve lábát, a kis haszontalanja Gyere ide, — szól rá 'néha, aztán odadörzsölt a száját a 'pofájához. Miért ne csókolhatná meg a ló ts a gyerekét? Hát egy tlyen be­teg csikót cirógatott meg a kerítésen át a kis Margó és ebbé belehalt. MM "NJTyárl alkonyokon, amikor már nem AN égetett úgy a nap, mintha dézsából öntölje volna a lávát. — hozzá láto­gattunk ki először a református te­metőbe Jenő ptros szekfüvel tűzdel­te telt a sírbolt ezüstözött rácsát, az­tán leöltünk á fűbe és hallgattunk so. káig. A halál misztikuma vált ben rünk úrrá, a legnagyobb hatalom amely elvitt és megőrölt egy bodros szőke hajú gyereket Hogyan lehetne aZ ilyesmit megérteni? A reformálus temetőből a katoli­kusba vágtunk át á földeken, az én kiz halottamhoz MaftísknviCs Vilmá­ba®, fit éves völt fl la. ttükor meg­halt, az első lánypajtás, csupa ked­vesség és finomság, ügy £1 aa emlé­kemben, mint jólnevelt társasági hölgy, soha szeleburdi pajkossag, helytelenség a játékában. A játék fő­zőcske, vagv boltosság s azt hiszem, akkor szoktam illedelemre, gyöngéd­ségre. Vtlmáék szemközt laktak, on­nan járt ál, oh, nem hozzám, hanem kis háromszögünk másik, tagjához, BabiczkV Lizához, akit lestvéri sze­retetlel öveztem már akkor is, hiszen a kis húgom még csak totyogott kö­rülöttünk. Liza komoly okos barna hnjkoszorus arca, tiszta tekintefft a megbízható Jóság, értelem. A Griit­chen-frizurát azóta is föléje helye­zem minden hajviseletnek. Tiz évvel később ott laktak, ahol a redakclónk volt, a lestvéri barátságunk, egymás­hoz való őszinteségünk pedig, amely­nél tisztábbat soha nem ismertem, a régi Hosszú évtizedek óta nem tudok róla semmit azon kívül, hogy boldog asszony lett De ha emlékszik még rám, ma emlegethet már »a Vili* né­ven. Akkor volt, akinek ez nem let* szett Colia meg nem tudom, mt kifogás ^VOlt ellenem a Vilma környezeté* ben, de egyszer csak azt tapasztal­tam, hogy nem engedik át. Hogyan juthatna tíz éves gyerek az ilyen rej­tély nyitjára? Vilma azonban nem jött, az utána való kérdezősködés mindennél szörnyűbb lett volna, mlg egyszer csak azt hallom, hogy beteg, aztán meghal, öt évtizednél hosszabb ideje ugy él az emlékemben, — kitől tudom, beszámolni róla képtelen vol­nék, esetleg Liza mondta el, — hogy látni szeretett volna s nem hívtak át hozzá A temetésén is órafos messzi­ségből kísértem a koporsóját, béna szárnyú, strva kullogó, kis fiú, a sír­jáf pedig csak másnap kerestem meg. Mint azután is hosszú éveken kérész­liil nagyon sokszor. Sarokhelyen volt, íilfordníónál, lombos fa védte a nvár forrósága, az ősz Jeges szele ellen, Hogv aztán nagv Idők után hazaláto­gattam. már nem találtam meg. Köz­ben rendezték a temetőt, üj sorok niesgvék nVitfak, régi csontokat ha­lomba dobáltak, az új halottak pedig kitúrják helvükhői a régieket. Ki hin­né ezt ölt, ah öl örök nyugalomról be­szélnék? Akkor tettem temlőjirő. ma ls a* vngvok bánatos nvárt délutánokon mikor belebámulok a leáldozó napha' s próbálom találgatni, járt-e már »arw ra< a most bucsUzó sugara, kiket ci­rógatott me.f az enyimek kfizfil. ml* kOr köszönünk él végkép e.gvmásfiM? A temetőben bámulom meg az arnr száguldó gyorsvonatot. ezt a szörnvt! ellentétet, ámetv a legelevenebb éléfet fetentl Hngvan igyekeznek, törtetnek rnlta az emberek, keresik vadul II­flegva mindazt, amire oktalanul rá­fogják. hogv szénség. mintha nem Ide érkeznének el úgy is. Az emlékek egyébként Is csal? szunnyadoznak, de nem fakulhatnak' P! soha. különben nem lerttie érteimé a megszületésüknek. BOB Horthy István emléktarát rendez a Maíyar Aero Szövetség Budapest, augusztus 10. A Ma­gyar Aero Szövetség Marosvásár­helyeit augusztus 15-én megrende­zendő repülőnappal kapcsolatosan vitéz nagybányai Horthy István re­pülőemlékturát rendez. A gépek au­gusztus 14-én, szombaton indulnak. Első napi utvonaluk Nagyvárad. Aknaszlatina, Kolozsvár. Kolozsvár­ról vasárnap reggel indulnak a gé­pek. A turareptilés második napjá során végigrepülnék a székelyföld úgyszólván valamennyi nagy váro­sa felelt. Vasárnap délután 5 óra­kor kerül sor Marosvásárhelyen a nagy érdeklődéssel várt székelyföl­di repülőnapra, amely • magyar katonai és polgári repülés nagy se­regszemléjének ígérkezik. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents