Délmagyarország, 1943. augusztus (19. évfolyam, 172-196. szám)

1943-08-11 / 180. szám

D F, L M A GYA FORSZA A ItM't aiii(u*'lil* It lá siigyi minisztérium illetékes iigvosztályainak vezetőivel, fi megbeszélések rtoő eredményeképpen az idegklinika személyzeti szárnyának részletes terve teljesen elkészült, még n folvó héten kiírják a versenytárgyalási és az építkezés a legrövidebb időn belül inrg fog indulni. Az egyetem másirányu továbbfejlesztésére vonatkozó láigvalások még folyamatban vannak.* Az építkezések előkészítése és remélhető közeli megindulása általános megelégedést kelt a városban és ugv a városházán, mint az egyetemen hiznak benne, hogy ez a lépés nem marad elszigetelt jelenség, hanem elindítója lesz at összes egyetemfejlesztési tervek megvalósításának. „IWnapok" lesznek augusztus utolsó hetében (A Déltnagvarország munkatársától) A háborús anyaggazdálkodás megtanítja a széles tömegeket a javakkal való takarékosságra és arra. bogv a hnlladékanyagok is felhasználhatók. A már esztendőkkel ezelőtt bevezelelt papir-, rongy- és vnsnapok évről-évre halalmas mennyiségű ócska hulladékanyagot eredményezlek, amit azután a hadianyaggyártás kitűnően fel tudott használni. Ezek mintájára most hasonlóképpen szervezik meg országnsan az üveganyaggyüjtést is S/egeden auguszlus 23-tól 28-ig rendezik meg az »iivegnnpokíit». a helyi levonteifjuság bevonásával. Az üveganyag összegyűjtése teljes mértékben honvédelmi érdekeivel szolgál, a Szegeden összegyűjtésre kerülő minden fajtájú és bármilyen méretű fiveganvag a várof honvédkórházainak flvegszükséslelél fogja fedezni. Manapság, amikor az egyre növekvő üvegbiány olyan méretekéi ólt. hogy a közszükségleti és honvédelmi célokat szolgáló üvegcikkek beszerzése is sulvos nehézségekbe ütközik, igen nagy jelentősége van az nveguapok megrendezésének. A papírhulladék rongy- és ócskavas gyűjtése után most az üvegre került a sor Bizonyosra vehető, hogv a szegedi háziasszonyok. akiknek lelkessége és áldozó (készsége az eddigi gvnjtések siketét is biztosította ezúttal is megértéssel fogadják majd az aitőkon kopogtató leventéket, lekerülnek n padlásról, kamrák és pincék homályos zugaiból a semmire sem használt különféle üvegek. A gyűjtők minden fajin és méretű üveget elfogadnak, tinlásüvegtől és orvosságos üvegcséktől kezdve a nagy ugorkás üvegekig és demizsnnokig. \z előkészületeket ajánlatos már most megtenni, hogv mire elkövetkezik a gvüjtés napja, az előkeresett üvegek, amelvek nagvrészének i bázlarlásban már ugy sem veszik semmi hasznát, kéznél legyenek. Nyári rapszódia — Üzenet a Banátba — DELMAGYARORSZAG minden toia^jj? W éide-icet A

becskereki harangok kondulása bcIcsujgolt A szívembe. Mióta várom, mennyi ideje játszom vele haiagszomrádot s milyen hirtelen megenyhül az elkeseredett szivl Az érti csak ezt, aki volt már hasonló sorban Nwn is tudom hamarjában, mi lepett volna meg kellemesebben, mint a »Tor«ntál« cimü újság Jelentkezése. A gyermeki szárnypróbálgatások első területe, amikor még hittünk a betű varázsában, szentségében, — bár való Igaz, hogy ezt a hitet hosszú évtizedek se tudják kiirtani a hívő lelkéből, történjék akármi a nagyvilágban. A vérperzselő forró nyár, augusztus szikrázása, Igy ragad egyszerre vissza a gyermekkor uteáira, erdejébe, vizére, ártatlan kis lankáira s keresem hosszú éjszakákon az egykori arcokat, olyan redőfleneknek képzelve el. amilyenek akkor tollak. Vinozehidy Ernő az utolsó torontáli magyar főjegvző, szeretelt Kedves halvám is épp mostanában lulldfe meg > féltve őrzőtf, legkedvesebb kincsét*, a klshídnak egy hajdani képét s írja hozzá, hogy tezzel az aprósággal egv egész letűnt Világ gazdagsága rajz.ik elém. _ tán eléd is és akkor helyben vagyaink* — Islenem, a hajdani fahíd körül a régi házak menn.Vire megelevenednek egvszerre! Talán éppen én vagyok aZ a homályba vesző kis fiú, aki a hídról a halászokat figyeli és vágyait öntudatlanul hizz.a a habokra, amik csendes türelemmel hömpölyögnek tovább, mintha azt akarnák mondani, hogy semmit sem ér az a nagy sietés, várj, várj, szorítsd össze az öklödet és valljad magadban, hogy azért sem akarsz elmúlni a habokkal. AATigkéidezek egv kis fiút, aki vignn •'• •''poroszkál, mikor én már dülöngélek a forróságban, pedig nem szokott kifogásom lenni a meleg ellen, — Bíród? Szörnyű a kánikula! Ugv néz rám, mint aki értelmetlenséget hall. — Hogyne bírnám! Nincs is olyan ineteg Barna kis válla kivillan a trikóingből. egy csepp verejtéket nem lehet látni rajta. S akkor rájövök, hogy igy voltam annak idején magam is, pedig a vakációból kő riilbelül csak az alvásra szánt kurta órákat nem töltői tem a szabadban A gyerek. — strand hijján. — vagy az uszodában tartózkodóit, vagy flóbert puskájával járta a mezőket, keresve a tocsogókon ödölő szárnyasokat Egy-egy bíbic, vagy pláne szarka egész órán áf el tudott csalogatni, ellenben sosem várt be ftn pedig azért ls mentem utána virágos tarlókon, mert hogy aratás után nagyon hamar kivirágzik a tarló s szerel szedret rejtegetni kuszán elburjánzott indáin. Hazulról már ebéd után eltűntünk, mikor az állat ls pihegve kidőlt, de a búzát cséplő gépek muzsikája volt a legizgatóbb zene, a félig meztelen testű munkásokat alig lehetett felismerni • rójuk tapadt polyvától, portól, kévekötő fiatal lányok pedig daloltak a 40—50 fokos melegben is. Sok szépsége, áldása volt a nyárnak, de ezt a gyermek csak később tudja megemészteni, őszi ködök idején. A megadott időben habzsol, gyfl.it s a pillanat kihasználásán túl mit sem vesz észre. Ezért nem mulasztom el soha nyáron, hogy legalább egyszer kt ne menjek a szabadba. Ha én azt el tudnám mondani, mit íálok Isten újajándékú áldásában, mi.l hallok a cséplőgép bűgásáhanl í V/í Pfivártnak-é még á régi erdeim? A I lVlvén fák a hajdani meséket dufifcr z«olják, avagy új panaszokat tudnak? Áz erdőben 6ökat gázolják a fölI elet egyforma kíméletlenül emberek, és vadak, mindössze óz őzek suhannak jel felette pillangó könnyedségével. jEső, sár éri, csupa seb lesz, de jön az ösz és a s-ánalmas szívű fák leveleket küldenek rá. Tele vannak napsugárral, amit tavasz óta szívlak magukba, azért sórgultak meg. A méhikék gyógyító orvosságot csókoltok rájuk, a madarak tanáccsal szolgáltak, hogy beheggedjen a felhasított keblű föld a levéltakaró alatt. Egyébként Is tapasztalt, komoly, öreg tevelék voltak, már nem érezték jól magukat a gallyakon, ahol rsak favnszszal van nvugtolankndás. mikor bújni kezdenek a rfigyekből az ifjú sarjak. — Mit csináltok, az Istenért! Ha tudnátok ... Igy szeretnének szólni a megsárgult aggok, de nem teszik, mert a tavasz még messzire van és egyébként is hiába beszélnének a fiataloknak. T) égi nyarak szép tiszta hangulata AVölel körül, amikor megállok a barackfa alatt és nézem a sárga színből pirosba árnyaló kajszit Alacsony növésű volt a miénk, akárcsak az édesanyám, de épp olyan dús gvúmölcsfl. A nyitott verandánk előtt állt az udvaron ,amit virágos kertnek is lehetett nevezni néhány tő dupla violája jussán. Hógy azoknak miiven gyilkosan forrö és édes Illatuk volt este. amikor pedig jót tett minden kis szellő! Nem Is érezfe ezt más anynyira, mint én. A hozzám tartozók korán lefeküdtek, de az én szobám ablaka az udvarra nyílt és nem tudtam aludni. Délután a temetőket jártuk Jenővel. Mind a kettőnknek megvolt legfiatalabb korunkból a szomorú regényünk, kis hatoltunk. _ Istenem olvan szörnyű már a távlat, hogy nem ártok vele senkinek, ha elárulom. Jenő szerelmó Szathmáry Margó volt, borzalmas bajban halt meg tíz éves köriiii korában. Ott laklak, ahol ma a református templom van a papi házzal. A törvénykezési palota helyén pedig hatalmas telkével a kameráüs kocsma terült el. Vendéglőnek nem a jegfinomahb lokál, elleniben vidékiek jóformán egyetlen koesibeálló helye. Néha zsúfoltig völt az udvar, Margó pedig áthajolt az alacsony vályögkeHtésen és megsimogatta a játszadozva odaugráló Csikókat, hiszen azok is gyerekek. Csengő a nyakukban, hogy fel lehessen fedezni, merre haszontalankodnak, azonfelül ez a esengő nyilván játék ls, szerelik hallant a hangját, vidámabbak lesznek tőle. Mikor a kocsi bejött a faluról, el kellett hozni a csikót is, mert nem marad egyedül otthon. Bánatában, az anyja nélkül, bolondot csinálhat, viszont az anyja igy nem nveriti magát ágyon, a kocsit ls szívesebben húzza, ha látja, hogy ott futkos mellet!", táncfigurákra illesztve lábát, a kis haszontalanja Gyere ide, — szól rá 'néha, aztán odadörzsölt a száját a 'pofájához. Miért ne csókolhatná meg a ló ts a gyerekét? Hát egy tlyen beteg csikót cirógatott meg a kerítésen át a kis Margó és ebbé belehalt. MM "NJTyárl alkonyokon, amikor már nem AN égetett úgy a nap, mintha dézsából öntölje volna a lávát. — hozzá látogattunk ki először a református temetőbe Jenő ptros szekfüvel tűzdelte telt a sírbolt ezüstözött rácsát, aztán leöltünk á fűbe és hallgattunk so. káig. A halál misztikuma vált ben rünk úrrá, a legnagyobb hatalom amely elvitt és megőrölt egy bodros szőke hajú gyereket Hogyan lehetne aZ ilyesmit megérteni? A reformálus temetőből a katolikusba vágtunk át á földeken, az én kiz halottamhoz MaftísknviCs Vilmába®, fit éves völt fl la. ttükor meghalt, az első lánypajtás, csupa kedvesség és finomság, ügy £1 aa emlékemben, mint jólnevelt társasági hölgy, soha szeleburdi pajkossag, helytelenség a játékában. A játék főzőcske, vagv boltosság s azt hiszem, akkor szoktam illedelemre, gyöngédségre. Vtlmáék szemközt laktak, onnan járt ál, oh, nem hozzám, hanem kis háromszögünk másik, tagjához, BabiczkV Lizához, akit lestvéri szeretetlel öveztem már akkor is, hiszen a kis húgom még csak totyogott körülöttünk. Liza komoly okos barna hnjkoszorus arca, tiszta tekintefft a megbízható Jóság, értelem. A Griitchen-frizurát azóta is föléje helyezem minden hajviseletnek. Tiz évvel később ott laktak, ahol a redakclónk volt, a lestvéri barátságunk, egymáshoz való őszinteségünk pedig, amelynél tisztábbat soha nem ismertem, a régi Hosszú évtizedek óta nem tudok róla semmit azon kívül, hogy boldog asszony lett De ha emlékszik még rám, ma emlegethet már »a Vili* néven. Akkor volt, akinek ez nem let* szett Colia meg nem tudom, mt kifogás ^VOlt ellenem a Vilma környezeté* ben, de egyszer csak azt tapasztaltam, hogy nem engedik át. Hogyan juthatna tíz éves gyerek az ilyen rejtély nyitjára? Vilma azonban nem jött, az utána való kérdezősködés mindennél szörnyűbb lett volna, mlg egyszer csak azt hallom, hogy beteg, aztán meghal, öt évtizednél hosszabb ideje ugy él az emlékemben, — kitől tudom, beszámolni róla képtelen volnék, esetleg Liza mondta el, — hogy látni szeretett volna s nem hívtak át hozzá A temetésén is órafos messziségből kísértem a koporsóját, béna szárnyú, strva kullogó, kis fiú, a sírjáf pedig csak másnap kerestem meg. Mint azután is hosszú éveken kérészliil nagyon sokszor. Sarokhelyen volt, íilfordníónál, lombos fa védte a nvár forrósága, az ősz Jeges szele ellen, Hogv aztán nagv Idők után hazalátogattam. már nem találtam meg. Közben rendezték a temetőt, üj sorok niesgvék nVitfak, régi csontokat halomba dobáltak, az új halottak pedig kitúrják helvükhői a régieket. Ki hinné ezt ölt, ah öl örök nyugalomról beszélnék? Akkor tettem temlőjirő. ma ls a* vngvok bánatos nvárt délutánokon mikor belebámulok a leáldozó napha' s próbálom találgatni, járt-e már »arw ra< a most bucsUzó sugara, kiket cirógatott me.f az enyimek kfizfil. ml* kOr köszönünk él végkép e.gvmásfiM? A temetőben bámulom meg az arnr száguldó gyorsvonatot. ezt a szörnvt! ellentétet, ámetv a legelevenebb éléfet fetentl Hngvan igyekeznek, törtetnek rnlta az emberek, keresik vadul IIflegva mindazt, amire oktalanul ráfogják. hogv szénség. mintha nem Ide érkeznének el úgy is. Az emlékek egyébként Is csal? szunnyadoznak, de nem fakulhatnak' P! soha. különben nem lerttie érteimé a megszületésüknek. BOB Horthy István emléktarát rendez a Maíyar Aero Szövetség Budapest, augusztus 10. A Magyar Aero Szövetség Marosvásárhelyeit augusztus 15-én megrendezendő repülőnappal kapcsolatosan vitéz nagybányai Horthy István repülőemlékturát rendez. A gépek augusztus 14-én, szombaton indulnak. Első napi utvonaluk Nagyvárad. Aknaszlatina, Kolozsvár. Kolozsvárról vasárnap reggel indulnak a gépek. A turareptilés második napjá során végigrepülnék a székelyföld úgyszólván valamennyi nagy városa felelt. Vasárnap délután 5 órakor kerül sor Marosvásárhelyen a nagy érdeklődéssel várt székelyföldi repülőnapra, amely • magyar katonai és polgári repülés nagy seregszemléjének ígérkezik. (MTI)