Délmagyarország, 1943. augusztus (19. évfolyam, 172-196. szám)

1943-08-08 / 178. szám

Turkonyi Mihály uram kalandiaiIsoí^T9™^ Jnek, se Magyar faluk nincsenek. A Mélyíöldnire. Táplál a reménység j mint pedig a Magyar Calendariumba hogy valamikor el hagyott édes ha- irja, hogy Aó 445. Magyarok vissza zamot, s Nemzetségemet meg lássam. | tértek Sycthiába, azon Magyarok le Ezen Farkas Máthé lliripi Emuét 40 telepödtck a krimi Tatárok között, esztendeig volt az kubán Tatar rab-'most is Krimbe a Tatár Chán proteo­ságáha, onnét pedig esett rabbá a ku-'tioja alatt hét magyar falu vagyon, lya fejű tatárok kehánnyánál, kmek' melyekben magyarul beszélnek, én Az alsóvárüBi kolostor könyv­tárában kutatva, az alábbi egyko­rú levélre akadtunk. Bizonyos Tur­kolyl Mihály ii'ta, aki a levél ta­nulsága szerint sokfelé megfordult, .lószemű megfigyelő volt, bár bizo­nyos tudákosság, sőt hárijánosi nagyítás sem idegen tőle. A levél egyébként minden valószínűség szerin| másolat. A benne leírt iz­galmas tudósítások miatt afféle szenzációnak számított ég a kor szokása szerint gondosan lemásol­ták és kéziratban olvasták, illető­leg terjesztették. B. S. Szerelmes Édes Atyám Istentől szerencsés jó egészséget és hosszú élefet kívánok. Elunván az heverést, 1715-ben elindultam szerencsém ke­resni Moldván által Kozák Ország­ban és a mint régi ChronikátnU tar­tyók, Scythiai birodalomba és azon esztendőben telelvén egy Kozák Ur­nái, Mirvod nevű városban. Ki is igen nagy gazdagságú Ember, mivel vagyon 600 fejős fehene 1700 juha, 1200 kaneza lova, 145 paripája, s meg mondhatatlan gazdagsága. Ezen Url Ember kegyelmetességciből menlcm a Ballieum Tenger mellett 300 Mély földnyire, Peferburg nevű városba, a holott találtam a felséges muszka csá­szárt és ezen felséges Ur parancso­lattvábó] kezdettem a Muszka nyelv­hez és írásnak tanulásához, mellyel meg is tanultam. Mivel jól tudok Ír­ni s beszélleni Muszkátil és azt meg­tanulván lettem jó hadi Tiszt s most Is azon Tiszttel fungálok. Fizetésem esztendei 154 magyar forintok. 8 pa­ripámra szénd s abrakom. 2 szolgám­ra fizetésem. Ezen Peterburgról co­mandéroztattam hajókon a Volga Ví­zin, mely is Scvthiában- a Tanals fo­ís neve Juka, raboskodott; onnét Is­ten Csudájára ki szabadult és szökött egy városba Asiában Asztrababa, én pedig ősszel ki szálvdn a Tengeri Gá­lyáról, mentem azon városba és vé­letlenül - ra találtam, meg örültem, hogy olyan idegen Országon engedett Isten énnékeni Magyart látnom, a ho­lott magyar Oi szagnak még hírei is ritkán ballatik és ezen szegény Em­iiért vittem Quártélyoinba, az holott azon hét falubau voltam is, Ollyan Or­szág pedig a hol magyarul beszélnek, Dincsen több, a mi Magyar Orszá­gunknál. Ezen az Országon sok bál­vány imádó Nemzetek vadnak: Csu­va, Mordva nevű Nemzetek, a kik imádság helyett kaneza lovakat és juhokat ölnek me.g az Istennek, a hú­sát magok eszik, a bőrit az Istennek adgyák és tüzfára teritik. Némellyek pedig a nyul bört meg töltik szénával tartottam és lápláltam, mellettem lé-,és attól mint Istentől szép időt kér _.„ o._x— xtí-í * éí^B^B * — x* • ppj^ j,a pedig esső talál lenni, erősen meg korbácsollyák és tűzbe teszik. Némellyek a holt Testeket fel akasz­tyák, Némellyek tűzbe vetik, Némely­lyek meg égetik, ki micsoda plánéta alatt születik. Az Itt való Indusok pe­dig Templomokba ördög képeibe ímát­koznak és azt mondgyák: az ördögnek a ki ellenségünk, annak kell imád­koznunk, az Istennek pedig nem kell. mivel igen irgalmas. Ezek a hol tes­teket nem égetik és a hamvát szóró Lapáttal széllyel szórják. Az mely Asszony pedig özvegységre marad, a többi férjhez nem mehet, hanem nagy rakás fát rakat, annak teteibe fel ül, azon fát meg öntözi olajjal és zsírral s magát elevenen meg égeti. Ezek • Teheneknek is imátkoznak, mivel te­jet és vajat adnak, az bugyát pedig nagy böcsűletben tartyák. Némelyek vő Strázsa Vitézeknek- szolgáimnak, író Diákomnak meg parancsolam, hogy senki bosszúsággal ne illesse és tavasszal mikor az Tengerre kellett hadakozni metuiem, el bocsátottam és el késéitettem mellette lévő rab tár­sával együtt 500 Mélyíöldnire és ad­tam neki útra való elegendő kőlcsé­get és én nekem erőssen meg esküit és magát is meg átkozta, hogy ezen levelemet Nemzetségemnek Szikszó városában el viszi. Én is őtet meg át­koztam, hogy az Isten őtet öl Ive meg hirtelen halállal, ha ezen levelemet Nemzetségemnek oda nem adgya. Az­ért a ki ezen levelemet olvassa, mond­gva meg neki hogy hitiről és átkáról emlékezzék meg s fogadását tellye­siese. Kegyelmeteknek, ha unalom nem lenne, ezen országnak dolgairól és szokásáról mulatságnak okáért írok HÍRNEVES ZONGORATERMI r BUDAPEST, VIIMQS CSÁSZÁR-ÚT 66 UcúfafájóoAtíemtfAtár egy keveset: Mivel az Históriák ir-;n döglött hust inkább szeretik, mint ják, hogy a Magyarok Hunnusokja friss hust, mivel azt tartyák: jobb Scythiábóí jöttek Európába, ér ezen a kit Isten maga meg ölt, mint a kit Országba tudakoztam, hol Inktanak. • Emberek ölnek. Némellyeknek pedig azon magyarok lakó hellyel reá'sem Templomok, sem Papjok, sem irá­lyé vizin lul 200 mély földnyire esik, jakadtam Lakások volt a Volga vizejsok nincsen, a Scythiai birodalomba a Caspiwm Tengerre, mclv tengeren is |mellett, igen fövenyes és erdőtien he-[sok féle Tatárok vadnak, a kik más féle Nemzetségeknek nagy ellenségei. Ugy: Cscmiszi. Csnvati. Moreival, C»­rapalkaji. Szarbamiei. kalmukl. kti­bánuski. torminelli, kitiniezi, Irirkizei. Csilamitlsmel. kiniszki Tatárok. 8 krimi, szuesáki. nohai Tatárokon kí­vül. A szokánrsi Pogányok avagy Ta­tárok miként imátkoznak. azokott 1AT­4 rettenetes szélvészek miatt kétszer szenvedtem Gálya törést, de Isten efl Szent Felsége életében meg tartott, mivel a Tengernek habjai ide. « tova Íven, mindazon által szép házakba laktuk, mivel ma is kályha darabok a földbe ollvanok találtatnak, kikből nállunk az Uj keresztvének korsót kapván, ki vettettem a partra Mos- csinálnak. Téglák pediglen szélvesek. tan felséges Ur hadaival lakom Per- szépek találtatnak. A magyarok k'­sióban, Szuláf nevű helvhen, a honnét irállyá pedig lakott Klíma nevű folyó sz Ararott hegye, mellyen a Noé bár-,Víz mellett, melvnek palotái noha ef Rája mer, akadoft, T-átrzik Mely is romlottak, de ma is fenn állanak és tam; mindeneknek a kezibe éles késinek jó egésséghe. Marvar országtól esik 700 vairv 800 imn falu heilvét ma is hiiák ott Oor- vngvon. ugranak és illven szókat szól-' lanak: Csaksai, sziksai. Valamikor ugrik, mindenkor homlokba vágja magát az éles késseL Hajtok igen csudálkoztam és azt gondoltam, mind meg halnak e rettenetes sebtől, dö meg kenvén magokat, harmad napon semmi gondgvok. Anno 1720-ba tanál­tam egy Moszkita nevű városba, a melybe sok ritkaságot obsensáltam: Ezen városnak kerületi 15 mélyföld, Templom vagyon benne 1600. Harang 900. Egy nagy kiváltképpen való ha­rangnak az kerületit meg mértem, mely is 89 arasz. Ebbe láttam isszo­jnyuan orditó Oroszlányokat, és csu­[dálkozásra méltó nagy Elephantokat, melynek az hátán ült 30 fegyver fog­ható ember, a kettőnek pedig az há­tán ült 60, egész élésivei és hadi ké> születivel együtt Én többet írnék, de nem lehet, mivel ezen órájában jöve hozzám a Gallya mester íródeákja, kt is azt mondgya, hogy Napkelet felől igen jó szél támadott, és a Gállya vi­torláit fel akarják emelni, Isten se­gítségeiből szándékozunk indulni Nap iivugotra a Pérsák ellen, azért ezen i levelemet hirtelen be is peesétlem a indulok a Gállyára, ajánlván mago­•mot Isten gondviselésének és szeren­csés szelének, mivel a Tengeren való hadakozásoknak társa szélvész és rettegés, mert a rettenetes habok egyik a másikra, mint a nagy begyek borulnak. Bizony az Istennek azért j hálát adok. hogy én a tengeren olvan Ihátor vagyok, mint a szárazon, akár lóháton. Atyámfiainak adassék, élye­Tnrkolyi Mihály. HANGERTEK Irta: Trrsánszky J. Jenő Azt hiszem, jelen soraimat leg­inkább énektanár barátaimnak ajánlhatnám. Ablakom és erkélyecském a barflindik emeletről a pályaudvar­ra szolgál ki közvetlen. Gyöngébb idegzetüek már is ri­adozhatnak micsoda borzalmas ta­nya ez? A vonatok zakatolnak, sí­polnak, csörömpölnek éjjel-nappal, a kazánjaik fojtó tustje bepiszkít­ja a levegőt. Szegény ott lakók vá­laszthatnak közte, hogy megőrül­nek ettól a hangzavartól, vagy megfulladnak, megkehesednek a szénfüstben. $ Még ehhez hozzáadhatom az is. hogy minden érkező, induló vonat földrengésszerűén rázkódtatja meg a bérház falait. Azonkívül a tola­tások lármá ja pontosan a polgári. iefekvési időben, esti tizenegy óra-i kor kezdődik és tart bele legtöbb-! ször a hajnalba, amikor is vagy, felváltja a vonat szállítmányaiért j éiekezö társzekerek tülkfllésének, dübörgésének, gyihózásának még embertelenebb zenebonája, vagy j rendesen vállvetve hangzik az a tolatáséval. Ez tény! De az is. hogy mind­eme förtelmes hangzavar a kör­nyéken tudtommal valakit alig za­var. Amikor idekölöztem. azt vél­tem, kell egy pár hetecske, amig megszokom ennek a helynek a lár­n áját. Megszoktam órák alatt. El­ső éjjel is kitűnően aludtam felőle. A vonatfüstnek oszló-foszló gomo­lyai pedig egyáltalán nem kelle­metlenkedtek. sőt néha egyenesen viditó, felhangoló az illatuk, mert az utazás képzeteit rebbentik föl az ember lelkében. Ellenben, ha a házban, a szom­széd lakásban, vagy még a szom­széd házban is megszólal a rádió, vagy a lakók csinálnak a pályaud­varéhoz képest elenyésző zajt, an­nak benyomásai már minőségük szerint vagy kellemesen, vagy kel­lemetlenül hatnak. Részemről a zenét minden válfajában elég jól bírom. Attól szeretnék néha a fal­nak menni, amikor' felolvasók, vagy szónokok afféle jólszinezett előadási modort vesznek föl és édeskésen, ólérzelme-k rezegtetésé­vel hangsúlyoznak. Ez tiszta zene füleimnek, amennyiben nem ér­te m. mit beszednek. De olyan zene, hegy a vonatfütty éktelen, fülha­sitó hangja föl se rezzent, a vona­tok kenetlen kerekeinek csikorgá­sát, az ütközők menydörgésszerü összecsapódását esetleg észre sem veszem, de a felolvasót hallom és utálkodom rajta. .Viszont itt térhetek rá. mi volt !az. amit a körülöttem kavargó ál­jlandó hangíorgatagbó! egyszers­mindenkorra emlékezetemben hor­dok. Budapest még e sorok Írásakor visszhangos egy kis könnvü, olasz eredetűtől átszármazott dal­tól. Akkor még ujabb volt az a dal. Pirkadat van. Szokatlanul nagy csönd. Ebben riadok föl arra ál­jmomból. hogy künn az utcán, vagy ja pályaudvaron egy ifjú férfihang jennek a dalnak éneklésébe fog. Á hang teljesen tiszta és nem is kel­lemetlen. De csak a dalnak egy bi­zonyos részében, amit az én éneke­!se uán is. Más hangok is énekeltek. 'Fütyült valaki. Autódudák, vonat­j lütty lónyerítés, kocsisgyühózás, vonatdübörgés, tolatás, csörömpö­lés, Verékcsikordulás, ródiótomaze­nekar, vasutasok ordítozása, mini, mind csak ugy hangzott a kis dal [ körül, mint megannyi kellemes I megváltó nesz. A kis dal áttört mindezen a hangversenyen, akár­csak valami dühös csorda bőgését Túlharsogná egy tücsökcirpelés. Hát persze, hogy fölvetődött bennem az a föltevés, hogy bizo­nyára csak egyéni beállítottságom [eredménye a türelmetlenség és ir­; tózat a fiatalember zengedezésével sem már megtanult. A végefelé! szemben. Ámde kinomban kimen­í em jegyezte meg jól a dalt. Itt a hangja bizonytalanná és hamissá válik. Amellett, hogy ezen a ké­nyes részen minél hamarabb tul le­gyen, meg is gyorsítja a dal üte­mét és igy fújja. Ez ébresztett volna föl? Vagy más? Azt nem állapíthattam meg. [1)» azt föllétlen, hogy se sipolás, se csörömpölés, se földrengés, se üvöl­tés. se bőgés, se harsonázás, se j vinnyogás nem izgatott, nem puk­kasztott, nem gyötört még meg ucy, mint a fönti kis dal, a fönti előadásban. Szűnni nem akart, mély csönd­ben kezdődött, de folytatódott a rendes hajnali hangok jelentkező­H-m az erkélyre Akkor egyik szom­szédos lakás erkélyén szintén künn 'atom a lakókat, egy fiatal házas­párt A férfi csillapitólag igy szól » hölgynek: — Ahhoz aztán drágára nincs iogod, hogy eszolj nekj: ne énekel­jen. Tcssékl Ez azt mutatja, hogy a pokoli lármából nem egyedül én hallom ki ez az éneket De máskülönben okvetlen hallom én is, senkit sem lehet abban hi­báztatni és meggátolni, ha saját hangját akarja mindenekközt első­sorban élvezni, akár operaénekes, 'akár a nép egyszerű gyermeke,sőt 'akár varjú, akár macska.

Next

/
Thumbnails
Contents