Délmagyarország, 1943. augusztus (19. évfolyam, 172-196. szám)

1943-08-01 / 172. szám

Egy szegedi béna kisSeany csodalatos (A Délmagyararszág munkatársá­tól) Vészlerhea időkben, amikor a lel­kek szorongása ínár-mór elviselhetet­len- kinyilik az emberi lélekben egy misztikus virág, amelynek illata vi­gasztaló és felemelő érzést kelt: a csodavárás virága. Beláthatatlan ere­je és hatalma van a hitnek, az Isten mindenhatóságába vetett hitnek, amely csodákra is képes. Ennek a hitnek lángja minden időkben ott izzik az emberi szivek mélyén, de — ilyen a gyarló embéri természet —^ akkor vet csak magas lángot, amikor eljön az ítéletidő, a kilátástalan szorongatta­tás ideje... Sulvos megpróbáltatásokkal teli napjainkban egyre többet beszélnek csodákról. Az utóbbi időben szinte ál­landó léma egy-egy csodálatos gvó gyulás történetének és lefolyásának megvitatása. Többnyire Kaszap István alakja köré fon glóriát egy-egy ilyen csodálatos gyógyulás hire, sírjához e/rek zarándokolnak, hogv gyógyulást nyerjenek, vagy vigasztalást valamely lelki fájdalnu nkrn A csodavárás érséi­se egyre jobban uralkodik a lelkeken és a hit valóban csodákat Is müvet. Vagy nem csodálatos dolog e az, ba egy gyönge emberi lélek türelmesen és megadóan tudja elviselni a legna­gyobb testi, vagy lelki szenvedéseket annak a hitnek erejével, hogy előbb­utóbb megszűnnek szenvedései és az Ur csodát tesz az ő hife kedvéért' Ilvcn >csodálatos gyógyulást-ról beszélnek már hetek óta Szegeden. Egy anya lelkében bomlott kl a cso­davárás virága néhánv hónappal ez­előtt és a »csoda« bekövetkezett. Az édesanya egyetlen leánya éveken ke­res/tűi feküdt bénán, tehetetlenül. A legnevesebb gyógyintézetekben meg­fordult és oly sokszor közel volt már « háláihoz, hogy senki sem hi(t többé gvógvulásában. Csak az édesanya hitt benne rendületlenül, hitt a csoda­várás erejében a abban, hogy a gyer­meki szivfiek legkisehhiéért is csodát fesz az Ur... fia a teányka egy reg­gel ngy érette, hogy szörnyű fájda­Icnibnn iii.iá«iille«etf: felkelt és járt... Azóta semmi baja itincsen és akik •rttják. találkoznak vele s régebben is­b>e»'£k, amikor tolókocsiban rólta a ráros utcáit, nem akarják elhinni, HUffy ö az. Mé?is. hinnlök kell a té nvekben és — vészterhes időkben erre fbff<'fcnnygbb a lélek, — csodái cmle­le|nek. Ilohka moobánu! Az ilyen osodálatosnak mondott történetek ismertetése mindig bálás és hasznos dolog. Hasznos arra, akivel megtörténj hasznos azoknak, akik talán hasonló szenvedéseken mennek keresztül és akikkel szinten megtör ténhet még. ha hinni tudnak fii hálás 11 téma mindazok részére, akiknek n mai súlyos időkben látniok kell. ho­gyan, milyen lelkierővel kelt türnj a szenvedéseket és hogyan kell hinni a szenvedések jobbrafordulásábun .., Felkerestük tehát a "csodálatos gyógyulás" hősnőjét, Kiss Ilonkát otthonában, ahol kettesben lakik öz­vegy édesanyjával. Egyszerű kispol­gári lakás, rend és tisztaság minde­nütt, amerre tekintünk. A kis olfho-' non meglátszik, hogy két szorgalmak nő csinosítja, teszi kényelmessé ön­magának és sok lelményességgel tün­teti el a szegénység nyomait. Mert Kiss Ilonka mngáramaradt édes­anyja csak kevés anyagi támogatást élvez és ez a kevés pénz is évek óta Ilonka ápolására ment állandóan. Ilonka édesanyját a nansütéses -udvaron kézimunkázva találjuk. Ilalk­szavu, szerénv. de urimodoru asz­szonv. aki valósággal megijed, amikor meghidln. hogy mi járatban vagvunk . Hiszen mi nem mondtuk el sen­kinek... — mentegetőzik. _ Alig gyógyulása .járunk valahová, hogy ne csodálkoz­zanak a kislányomon. Nem akaiunk mi ebből nagy esetet csinálni, hiszen csak hálával tartozunk mindenkinek, aki Ilonkámon az elmúlt évek során segített és legfőképpen az Úristennek, aki megengedte, hogy meggyógyul­jon... I Ilonkái a szobában találjuk. Ebéd után kissé lepihent, mert édesanyja óvja a megrőltető járkálástól. Első pillantásra látjuk, hogy a leányka egészséges. Hullámos barna hajjal ke­jretezett tolt arca és szép, fekete sze­me csak ügy ragyog a boldogságtól, egészségtől és életörömtőlI Fogadá­sunkra elénk jön és mosolyogva nyújt ja a kezét: Csak véletlen, hogy itthon tet­szik találni — mondja kedvesen —, mert sokat járkálok. Nem tudok be­telni vele, hogy járhatok! Most jöttem haza a megszállás alatt lévő Bánát­ból, ahol rokonaimnál töltöttem né­hány hetet. Ugy fogadtak, mint aki feltámadott! Ilonka édesanyját megkérjük, be­széljen a leányka betegségéről. Intel­ligens úriasszony, nagyon óvatosan I és megfontolva beszél, látszik rajta, hogy nem akar semmiféle "szenzá­ción csinálni a dologból. Elmondja, hogy 8 éve lakik Szegeden a kislá­nyával. A volt szerb megszállás alat­íti Bánátból jöttek annakidején és itt telepdtek ie. Ilonka akkor 14 éves volt, szerb középiskolát végzett s itt beiratkozott az alsóvárosi tanitónő­képzőbe. — Nagyon nehezen ment először a tanulás, — meséli most Ilonka. — Bár magyar az anyanyelvem, a szerb is­kolában elszoktam tőle és — miután magyarul beszélnünk egymásközött sem volt szabad —, csak otthon, az édesanyámmal gyakorolhattam az anyanyelvemet. A magyar nyelven ívaló tanulásba nehezen jöttem tehát bele s amikor végre belejöttem ugy, hogy a bizonyitvánvomban csak 3 kettesem volt, a többi jeles, akkor kezdődött a betegségem... Most az édesanyja veszi át a szót és halkan folytatja: — Elftbb csak bottal járt szegény­kém, aztán mankóval és végül telje­sen megbénult. Bevittük a belgyógyá­szati klinikára, itt ápolták 1988-ban néhány hónapig. Szivbelhártyagyulla­dást állapítottak meg ami izületi trvnl­ladással járt. Ekkor még tudott ülni és karjait mozgatni tudta Később a/onban valami gerincbetegség lépeti fel s akkor féloldalára teljesen meg bénult E-z azt jelentette, hogv egvedűl a jobb karját tudta használni, ülni nem tudott és lábai, valamint balkar­ja teljesen érzékellen volt Állandó láza volt és nagvon sokat szenvedett már kezdetben is, Bucfaoesten — Azt a tanácsot kaptuk, hogy vi gyük fel Budapestre — mondja továhb az édesanyja. — 1939—40-ben megjár­tuk a legnevesebb budapesti gyógyin­tézeteket Horváth Boldizsár és Bnkay klinikáján hosszabb ideig feküdt Ilonka majd Budakeszin volt szanatórium­ban. Mindenütt megpróbáltak mindent, amit csak az orvosfudománv megen gedeft Állapota nzonban egyre rósz­szahhodoft. A bénulás egy időben mflr a légzőszerveit is megtámadta és be­szélni sem tudotf, Budapestéit mAr mindenütt lemondtak róla és ugy In­dultunk el hazafelé. Szegedre, hogy az uton befejezheti szeeénvkém szenve­déseit... Csigolyaffv!iOadás. gertneve­lő-gyuBadás. agvbártvagvnBndás és két ízben Ifidögvnlladás ténett tel a bizonv n halál igen sokszor járt « közeiéhen. Az édesanva Kis büszkeséggel a i hangjában emie*ezn meg arról, hogy Tlonka milyen példás türelemmel vi­selte szenvedéseit A klinikákon, kór­házakban a kedves nővérek és lelki­pásztorok mindig a keresztényi türe­lem mintaképéül állították a többi be teg ©lé — Még ma Is kap leveleket otvan betegtársaitól, akik az ő példáján okulva, türelmesekké váltak s most hálákodnak. hogy ez segítette át őket a betegségen... • — Ilyen fiatal lélek honnao merí­tett ennyi erőt a szenvedések elvise léséhez? Ilonka halkan válaszol? Sokat imádkoztam. De sohasem azért, hogy meggyógyuljak. Mert biz­tosan tudtam, hogy meg kell halnom és belenyugodtam Isten akaratába. — A meggyógyulásáért csak én imádkoztam... — meséli az édesany­ja. A csodatévő Szüzanyához, árpád­házi Boldog Margithoz és Kaszap Ist­vánhoz. Árpádházi Boldog Margit ereklyéje háromszor 9 napig volt a kislányom betegszobájában. Budapes­ten a jézustársasági atyák hoz­ták be a kórterembe a kasai vértanuk ereklyéit... Itthon pedig az alsóváro­si kedves nővérekkel együtt imádkoz­tam Ilonka gyógyulásáért, A ayóoyulás Amikor Budapestről hazajöttek, is­mét felvették Ilonkát a belgyógyásza­ti klinikára, majd a szegedi idegklini­kán is ápolták, mint édesanyja el­mondotta. Ez utóbbi intézetben a bó­nulásnak idegekkel kapcsolatos jelen­ségeit kutatták, Ilonka édesanyjának elbeszélése szerint. Fel sem lehel so rolni mindazt a szenvedést, ami a fiatal leányt meglátogatta. Arcideg­zsábája is volt, ami nagyon fájaal mas betegség és egyéb idegekkel kap­'csolatos bántalmairól panaszkodott. És olyan tehetetlen voll szegény, hogy ha tolókocsiba tették, aeélfülzőt kel­i lett ráadni, hogy as ülve, egyenesen tartsa. Egyébként csak feküdni tudott, mozdulatlanul. Légzőszervi és nyelvi bénulása Itthon javult, de testének bé­nasága teljes érzéketlenséggel párn­snlt. — Sem szórást, sem égetést, sem­mit nem éreztem — meséli Ilonka —, teljesen érzéketlep voltam... — És hogyan következett be • gyógyulás? — Másfél évvel ezelőtt abbahagy­tunk minden kísérletezést. Hazahoz­tam a kislányomat — folytatja az 'édesanyja — és itthon, egyedül ápol­Itam. Égy ideig járt hozzá a kerületi 'MABI-orvos, de egy éve elmúlt már, hogy orvos egyáltalán nem látogatta Ugy hittük, mosf már csak lelki vi­gasztalásra van szüksége és az egyik jézustársasága atya nagy jósággal és sok lelki vigasszal állott mellettünk.. F.gy év telt el Így s egy reggel... Ilonka veszi át a szót. Szép, fekete szeme ragyog, ahogy lelkesülten me-1 séli: ' Egy reggel, amikor felébredtem, ugy éreztem, hogy a lábam retten­tően fájnak Olyan szőrnvü fájdalmat éreztem, hogy azt hittem, ezt már én sem tudom elviselni Eddig a lábaim teljesen érzéketlenek voltak s most fájdalom hasogatta mind a kettőt Ké­sőbb a béna balkaronira is átterjedt a fájdalom és két napig rettenetesen szenvedtem.. Aztán másnap este nffv éreztem, hogy •Mtlini bamat Felkeltem u ágyból «• - jár­ni kezdten. • Azóta egészéges vagyok, semmi fáj­dalmat nem érzek és járok, járok 1 Kis ideig csönd voH a lesötttiteU kis szobában, majd Ilonka édeoaayja szólt: — Nem tudom elmondani, mit érez­tem, amikor láttam, hogy a kislányom jár) De sokáig bennem volt még • rettegés: hátha csak ideiglenes ex m gyógyulás, hátha visszaesik és akkor még rosszabb lesz neki elviselni a szenvedéseket!? De hála Istennek, most már hetek, sőt hónapok áfa egészséges, nagyszerű étvágya van, jár kel és olyan ,mint a többi egész­séges, boldog fiatal lány! — Milyen pályára készül Ilonka? Hogy képzeli el a jövőjét? — tesszük fel az utolsó kérdést — Legnagyobb kedvem az orrosl dolgokhoz volna... _ mondja csönde­sen, elgondolkozva. — Szerettem vol­na elvégezni a laboratóriumi asz­szisztensnöképző tanfolyamot de eh­hez idő kell és nem akarom édes­aryámat tovább is annyira igénybe venni Ezért legszívesebbe® irodába mennek Hat középiskolám van és moet gyorsírást, gépírást tanulok majd. Dol­gozni akarok és segifeni édesanyám* t«ak minél előbb! Az anya elárulja még, hogy most is túlsókat dolgozik otthon, ő látja et a kis háztartást s a házimunka meg is erőlteti, mert néhány kilót le­fogyott, amióta fent jár. De boldog és boldogok mindaketten, hogy Ilon­ka dolgozhat és Isten kegyelméből ui­ra egészséges... Mit mond az orvot ? Az érdekes esettel kapcsolatosan beszélgetést folytattunk az egyik leg­kiválóbb szegedi belórvossal, aki — a belgyógyászati klinika diagnózisá­nak birtokában — kijelentette, hogy azok a betegségek, amelyek Kiss Ilon­ka bénulását előidézték (szivbelbár­tyagyuiiadás és gerincoszlopaiegbeie­gedés, amelynek következtében hosz­szabb ideig gipszágyban is feküdt), olyan betegségek, amelyek gyógyitha* tök. A bajok leküzdéséhez a fiatal szer­vezetnek hosszabb idő kellett, de mégis csak diadalmaskodott a fiatal­ság. Ugyancsak beszélgettünk egy in­mert Idegorvossal, aki a következőket mondotta: _ Vannak olyan lelki jelenségek­kel kapcsolatos ideebetegsége-k. ame­lyek lelki behatásra egyik napról m másikra meggyógyulnak. Ilyenkor bő­szélnek csodáról... De hisz nem is az a fontos, hogy csoda történt-e, vagy sem. hanem hogy a beteg, aklf elve­szottenek hittek, meggyógyult... Ilyen csodák — hála Istennek — manapság már igen gvakran történnek, mert a* orvostudomány — Isten kegyelméből — halad a maga utján... CSAVYT PIROPKA B U T O R fényezett és festett hálószobák, ebéd­lők. színes kombinált és konyhabúto­rok elsőrendű minőségben, olcsó áron. Nagy raktár BLASKO\IC ^-bútorüzlet rahor ntrn &. az aftob-vw»ai mellett. Wtmt, kikor ott, ciszakadt ruháit RfOTtsitesen mttslonpolOHi Szabók figyelmébe! Fordításnál szivarzsebet, gomblyukat nem gé­pelem és rantalirozom, hanem mű­vésziesen müstoppolom, győződje­nek meg munkámról és olcsó áraimról. Saivea pártfogást kér NAGY -né. Kolozsvári tér 8. szám

Next

/
Thumbnails
Contents