Délmagyarország, 1943. augusztus (19. évfolyam, 172-196. szám)

1943-08-22 / 189. szám

íróságomat mcgnuHoítam! Dc!- ts hűlföldi szövetek nagfl vaiasztöhöan. - Teiefonhivó: 49-04' • Husztih Dezső íSSStSSS Csánvi Piroska Balatonfüredi történet A kétszázéves Balatonfüred öreg Tál alatt sok holdfényes szerelmi regény szálait szőtte már az idő... Mesélik, hogy az első kis fürdőbodét pontosan 200 esztendővel ezelőtt is szerelmes szivü férfi állíttatta fel a szénsavas forrásnál, hogy szive hölgye bámuló szemektől mentesen, nyugodtan fürdőzhessen. Aztán meg ott áll ma is Blaha Lujza padkája a fusot legsötétebb, kgárnyékosabb helyén. Mondják, a fasorban az elsötétités előtti boldog időkben sem volt pazarló lámpafény, éppen Blaha Lujza kivánsücára, aki Jelesen tudta, hogy a holdfény, vagy a csillagok pislogó fénye pontosan elég ahhoz, hogy a fin latonparti nyári est idilljét ne zavarja tneg... Újabbkor! szerelmi regényről akarok mesélni ezúttal, egy idillikus kis regényről, amelynek utolsó fejezete Balatonfüreden történt. Véletlenül ismerkedtem meg a regény hősnőjével a szénsavas fürdő épületének előcsarnokában. Ide jártam ellenőrizni, hogv a hústalan füredi étkezések követkéz tében mennyit veszítettem a súlyomból. Az előcsarnokban áll at a precíznek mondott, régi. bársonyszékes mérleg, amely reggelenként nagy népszerűségnek örvend a hölgyközönség körében. Gyakran sorszámot sem ártana osztogatni, olyan nagy közönsége van a mérlegnek. Egy ilyen napon várakoztam türelmesen a sorbanállók között _ a háború türelemre és sorhnoallásra igazán megtanítja az embert —, amikor! s egy feltűnően csinos, fiatal nő rag h szomszédom. Mindketten jóízűen mosolyogtunk egv idősebb néni erölsödése felelt, aki mindenáron fél kilóval kevesebb szeretett volna lennt, •nint amennyit a mérleg bizonyított. Egész családja: leánya, unokái segédkeztek a mérlegelésben, de az eredménnyel csak nem volt megelégedve. Mikor az idős hölgy végre •kényszerleszállást® végzett — megjelent egj^ a vejének lálsxft szigorú férfi, akt felszólította a családot, hogy fejezzék be a mérkőzést —, fiatal szomszédaőm került sorra. Kíváncsian vártam. hogy milyen lesz a rokonszenves, szép fiatal lány testsúly mérésének eredménye. Nem volt vékony, de niolettnek sem mondhatta még a legjobb barátnője sem. . Fehér shottot viselt «s lebarnult bőre még jobban kiemelte szemének ábrándos kékségét. Az arca (inomvonásu volt és csillogó fekete haj keretezte. Amolyan (liétszépség* volt, ahogy nagyanyáink mondották volna... Egy ideig igazgatta az előre s hátra tolható súlyokat majd arcára olyan elkeseredett kifejezés vonult bogy szinte megijedtem: nem történt-e hirtelen valami baja? A szénsavas fürdőbe ugyanis többnyire szívbeteg emberek járnak és megfigyeltem, hogv a fiatal lány • fürdőből jött egyenesen. Kariján lógott fflrdrtköpenye és törülközője, amely vizesnek látszott Amikor leszállt a mérlegről, egy kicsit megtántorodott s majdhogy sl nom esett magassaik* parafatalpu cipőjében. Megfogtam a karját és részvéttel szólítottam tneg: — Csak nem beteg? Nem érzi jól magát? Kék fényű, nagy szemével hálásan tekintett rám és belénikarolt. Kivezettem a friss, reggeli levegőre és leültünk egy padra, amely fölött huncutul csicseregtek a madarak. — Nem vagyok beteg, — mondotta, amikor egy kicsit kifújta magát — Csak nagyon elkeserít, bogy nem fogytam semmit, pedig egy hete alig eszem valamit... — Dehát miért kell fogynia? Nem udvariasságból mondom, — hiszen tudja, hogy egyik asszony a másikkal szemben sohasem lehet udvarias — ,de nincsen szüksége rá. Elmosolyodott és apró, gyöngyszerü fogai megvillantak barna kis arcában. — Azzal az orvosi utasítással jöttem el. hogy le kéli fogynom legalább két kilót é — Hát akkor mégis csak van valami baja? — Igen, a szivem... _ mondta hirtelen és oly furcsán mosolygott Igy kezdődött az ismeretségünk és tgv indult el az a beszélgetés, amelynek során egy kedves, furcsa és nem mindennapi szerelmi regény bontakozott ki előttem Megtudtam, hogy Tabunak hívják Ezt az egzotikus nevet még gyermekkorában szerezte, mert nagyon kénves kislánvka volt és nyombnn sirvafnkadt, ha valaki megsimogatta a haját. — Sok gátlás volt bennem. Féltem az idegen emberek érintésétől Sőt, meg az édesapám simogató keze elöl Is sokszor elszaladtam. Gyenee vézna kis csemete voltam, SOK bajom volt a fertőzéses náthával, mandulagyuiladással. — Talán gennyes mandulái okozták a szivhántahnnkat? _ kérdeztem részvéttel. _ Nem — rázta meg fényes, fekete fürtjeit és ismét oly furcsán mosolygott. — Fordítva! A szivem tolt az oka. bogv kivétettem oiaaduiáimat... Tizennyolc éves voltam, amikor az egyetemre beiratkoztam és nyomban beleszerettem az egyik tanáromba Rendkívüli tenetségü orvos volt és egyetemi tanárnak igen fiatal. Pontosan kétszer annyi idős volt, mint én, dc diákos külseje és elragn dó modora eltüntette ezt a 18 évnyi különbséget is. A szívbetegségekről adott elő s ín nagyon jó tanítványnak bizonrultam Igaz hoigy kétév'g tartott, amig annyira Saladtant tanulmányaimban. nagy egy kiadós szívbetegség összes szimptómáit tudtam és — nagyszerűen meg tudtam játszani azt, hogy heteg vagyok Í Másként ugyanis nem tudtam a közelébe férkőzni annak, akibe halálosan beleszerettem Az apám elvitt hozzá, hogy vizsgáljon meg. mert sáppadt voltam, étvágytalan, gyakran elájultam és szivbántalmakról panaszkodtam. Negyedik. vagv ötödik reggeli sétánk alkalmával mesélte el a folytatást. f.assan és szinte akara'.a ellenére beszélt, mint aki lelki kényszer alatt tesz vallomást Nem nézett rám. amikor kissé szégvenkezett. mert legbensőbb titkait tárta Tel egy idegen asszony előtt és szép a rés bol sáppadt volt, hói bedig természetellenesen éózsáa. — Sohasem tudom elfelejteni azt a délutánt, amikor egyedül voltam vele a rendelőjében és szigorú, »professzoros* hangon szólt hozzám: •Vetkőzzék let® Ugy dobogott a szivem, hogy bármiféle varázsszerszám, elektrokardiograf vagy más eféle okvetlenül elváltozást kellett volna, hogy mutasson ... _ Aztán a klinikára is becitált és ott elkészítették az összes leleteimet. Folyton izgalomban éltem, attól féltem" állandóan, hogy kiderül a turpisságom cs felfedezik, hogy — semmi bajom sincsen. De talán a szerelmem irgalmas volt hozzám Hetekig jártam bozzá, vizsgált és megfigyelt, de sohasem nyilatkozott a betegségemről Lehet, hogy megsajnált, lehet, hogv tudta: mi baja a szivemnek?... Nem küldött el. Olyan komoly arccal figyelte az érvérésemet. mérte a vérnyomásomat és hallgatta a szivem dobogását. De soha, egyetlen mozdulattal, egyetlen szóval sem árulta el, hogy nem csak orvos, hanem érzőszivü férfi! _ Csak később, amikor már a manduláimat is kivetettem, lágyult nteg irányomban. Ugyanis a mandulakivételre is elszántam magam, csakhogy tovább húzhassam a dolgot. Apámnak azt mondtam hogy a professzor ur helyesli a manduláim eltá1 volitását s ez meg is történt. Esküszöm,hogy nem szenvedtem, mert arra gondoltam, hogy ezt is szerelmem miatt teszem. Nem fájt a műtét, nem fájt a kritikus 5 nap sem, amig nem tudtam nyelni, sem aludni, sem ennt. Csak az fájt, hogy Ö nem jött behozzam a sebészeti klinikára Lehet, hogv haragudott a »mütét« miatt, bér utólag helyeselte. »Nem Art, hogy k'®t van az a rossz manduláit — mondta és én boldog voltam. De sajnos, hízni Kezdtem és bármennyit is koplaltam, felszedtem vagy öt kilót. Ujabb szenvedéa következett: »Egy Hatat littMnak nem szabad lg? elhiznil® — mondta ö és én azt mondtam az apám rak. hogy az orvosom fogyókúrát rendelt, mm a szivemnek ártott a hízás Rengeteget koplaltam, mtg vagy S kilót lefogytam és akkor történt, hogy — megsimogatta a hajam...Soha életemben ilyen boldog nem voltam pedig gyermekkoromban nem törtem el. hogy bárki ls simogassa a hajam _ A férfiaktól általában féltem. Csak tőle nem Ha néha. vlzssálat ntán szórakozottan végigsimított a karomon, vagy a kezemét hosszasabban fogta, mialatt a pulzusom flgvette olvan boldogság töltött el. amit elmondani nem lehet! Es egyszer. amikor ttjabh röntgenfelvételre telentkezt.-m a klinikán, bejött velem az elsótétitett röntgenterembe Egy másik kislány röntgen-álvilágltására vártunk és 6 a sötétben — talán, hogv ne féljek _ megfogta a kezem. Ha nvolrvan évig élek mós. akkor sem feleltem e!. hogv miiven boldog voltam ott. a röntgenlaboratóriumban! Bár igv fogná a kezem mafd. ha egvszer elérkezik az utolsó órám. ha már azt nem kívánhatom bogv Így fogja a kezem az egész életen át... _ Miért nem? „ kérdeztem ismét Őszinte rokon-érzéssel. — Mert nős és két aranyos, szép kis fia van .., • Tftbb-aör láttam még a szép Tabut Szorgalmasan járt az uszodába is és süttette magát az áldott balatoni nappal. Nem folytattunk több eszmecserét azután, hogy igyekeztem kiverni a fejéből ezt a furcsa, nagy szerelmet és lelkére beszéltem, hogy fiatal, szép, egészséges lány létére komolyabb szerelmi kapcsolat után kellene néznie. Ne éljen lélekben folyton a klinikák fehér világában, mert ez a furcsa spleen, ez az örökös vágyódás nem vezethet jóra. (Modernebb* gondolkozásunak képzelt és csalódott bennem a (prédikációk* után. Utaink tebát elváltak. Egy napon aztán megdöbbentő hirt hallottam róla. A szénsavas fürdőben rosszul lett. szívrohamot kapott. Sürgönyözlek az apának, aki még aznap délután érte jött. Elvitte magával haza, meghalni... A szanatórium rokonszenves orvosától hallottam, hogy a szegény, szép. fiatal Tabunak sulvos szervi szivbaja volt. Azóta iStünődöm a különös történet befejezésén. Vájjon amit nekem olyan élményszerűen elmesélt, fantáziájánaT szines játéka volt csupán s ezzel a történettel ringatta magát bele a* egészséges fiatal lány álomvilágába? Vagy a sors kegyetlen tréfát fizott véle és csakugyan nem tudott arról, hogy milyen súlyosan beteg a szive? • Egy szerelmes lánnyal kevesebb jár esténként a balatonfüredi öreg fák alatt. ik Csodaszer-e a vitamin? A népszerű tudományos leírások annyit foglalkoztak a vitaminok ismertetésével, hogy a laikus közönség e vitamint va:anu dozisokban adagolható csodaszernek tartja. A vitamin nem valami csoda, nem is vaiami divat, hanem aí élelmiszerekben egy bizonyos rejtett anyagnak a tisztázása, amelyre szervezetünknek okvetlenül •szüksége van. »A vitamint nem divatjcikk — mondja egy kitűnő orvosproliesszorunk —, a vitamin az egészség éiiségbentnrtasának egyik koeffiense, amelv nélkül elpusztulhat a szerveset, de amely egymaga bármilyen tetssrtös elméleteket olvasónk is laikus toh iából róla, egyedül megvédeni nem kópés sem az egészséget, sem az ellenállóképességet®. Tudjuk, hogy a legnagyobb vitamintartalmú értékek a zöldfözelék- gyümölcsök és messze valamennyi tápanyag fölött a sör terméke, a szárított sftrélesztő. Tudjuk, hogy nélkülözhetetlen a szervezetben ezeknek a jelenléte. Tudjuk, hogy a bénulástól a lelki zavarig, az ingerlékenységtől az álmatlanságig, az őszüléstől a bőr különféle gyulladásáig ezer különféle hajt okozhatnak a hiányzó vitaminok, de mégegvszar leszögezhetjük. hogv a vitamin nem csodaszer, nem tudományos divat, hanem olyan anyagoknak a szükséges jelenléte * szervezetben, amelvek egyéb tápanyagokkal közösen segitik az egészséget de nem önállóan, egymagukban vécéznek javasasszonyszrrii csodát *agf bűvészkedést a szerveret gyógyításában. Senki nem tartja csodaszernek á sörélesztőt, pedig ez a legtöbb vitamint tárháza, ahogy senki sem neveri csodaszernek a sört, amelyben a sőrélesztŐ valamennyi vitaminja maradék nélkül megtalálható. Nincsenek csodaszerek, esak olvan tápszerei vannak, amelyekből a raódern orvostudomány és rqgyészét a gyógyítás legfontosabb mai anyagait nyeri.