Délmagyarország, 1943. augusztus (19. évfolyam, 172-196. szám)

1943-08-22 / 189. szám

íróságomat mcgnuHoítam! Dc!- ts hűlföldi szövetek nagfl vaiasztöhöan. - Teiefonhivó: 49-04' • Husztih Dezső íSSStSSS Csánvi Piroska Balatonfüredi történet A kétszázéves Balatonfüred öreg Tál alatt sok holdfényes szerelmi re­gény szálait szőtte már az idő... Me­sélik, hogy az első kis fürdőbodét pontosan 200 esztendővel ezelőtt is szerelmes szivü férfi állíttatta fel a szénsavas forrásnál, hogy szive höl­gye bámuló szemektől mentesen, nyu­godtan fürdőzhessen. Aztán meg ott áll ma is Blaha Lujza padkája a fusot legsötétebb, kgárnyékosabb he­lyén. Mondják, a fasorban az elsötéti­tés előtti boldog időkben sem volt pa­zarló lámpafény, éppen Blaha Lujza kivánsücára, aki Jelesen tudta, hogy a holdfény, vagy a csillagok pislogó fénye pontosan elég ahhoz, hogy a fin latonparti nyári est idilljét ne za­varja tneg... Újabbkor! szerelmi regényről aka­rok mesélni ezúttal, egy idillikus kis regényről, amelynek utolsó fejezete Balatonfüreden történt. Véletlenül is­merkedtem meg a regény hősnőjével a szénsavas fürdő épületének előcsar­nokában. Ide jártam ellenőrizni, hogv a hústalan füredi étkezések követkéz tében mennyit veszítettem a súlyom­ból. Az előcsarnokban áll at a pre­cíznek mondott, régi. bársonyszékes mérleg, amely reggelenként nagy nép­szerűségnek örvend a hölgyközönség körében. Gyakran sorszámot sem ár­tana osztogatni, olyan nagy közönsé­ge van a mérlegnek. Egy ilyen napon várakoztam tü­relmesen a sorbanállók között _ a háború türelemre és sorhnoallásra igazán megtanítja az embert —, ami­kor! s egy feltűnően csinos, fiatal nő rag h szomszédom. Mindketten jóízűen mosolyogtunk egv idősebb néni eröl­södése felelt, aki mindenáron fél ki­lóval kevesebb szeretett volna lennt, •nint amennyit a mérleg bizonyított. Egész családja: leánya, unokái se­gédkeztek a mérlegelésben, de az eredménnyel csak nem volt megelé­gedve. Mikor az idős hölgy végre •kény­szerleszállást® végzett — megjelent egj^ a vejének lálsxft szigorú férfi, akt felszólította a családot, hogy fe­jezzék be a mérkőzést —, fiatal szom­szédaőm került sorra. Kíváncsian vár­tam. hogy milyen lesz a rokonszen­ves, szép fiatal lány testsúly mérésé­nek eredménye. Nem volt vékony, de niolettnek sem mondhatta még a leg­jobb barátnője sem. . Fehér shottot viselt «s lebarnult bőre még jobban kiemelte szemének ábrándos kékségét. Az arca (inomvonásu volt és csillo­gó fekete haj keretezte. Amolyan (liétszépség* volt, ahogy nagyanyáink mondották volna... Egy ideig igazgatta az előre s hátra tolható súlyokat majd arcára olyan elkeseredett kifejezés vonult bogy szinte megijedtem: nem történt-e hirtelen valami baja? A szénsavas fürdőbe ugyanis többnyire szívbeteg emberek járnak és megfigyeltem, hogv a fiatal lány • fürdőből jött egyenesen. Kariján lógott fflrdrtköpe­nye és törülközője, amely vizesnek látszott Amikor leszállt a mérlegről, egy kicsit megtántorodott s majdhogy sl nom esett magassaik* parafatal­pu cipőjében. Megfogtam a karját és részvéttel szólítottam tneg: — Csak nem beteg? Nem érzi jól magát? Kék fényű, nagy szemével hálásan tekintett rám és belénikarolt. Kivezet­tem a friss, reggeli levegőre és le­ültünk egy padra, amely fölött hun­cutul csicseregtek a madarak. — Nem vagyok beteg, — mondot­ta, amikor egy kicsit kifújta magát — Csak nagyon elkeserít, bogy nem fogytam semmit, pedig egy hete alig eszem valamit... — Dehát miért kell fogynia? Nem udvariasságból mondom, — hiszen tudja, hogy egyik asszony a másik­kal szemben sohasem lehet udvarias — ,de nincsen szüksége rá. Elmosolyodott és apró, gyöngy­szerü fogai megvillantak barna kis arcában. — Azzal az orvosi utasítással jöt­tem el. hogy le kéli fogynom legalább két kilót é — Hát akkor mégis csak van va­lami baja? — Igen, a szivem... _ mondta hirtelen és oly furcsán mosolygott Igy kezdődött az ismeretségünk és tgv indult el az a beszélgetés, amely­nek során egy kedves, furcsa és nem mindennapi szerelmi regény bontako­zott ki előttem Megtudtam, hogy Ta­bunak hívják Ezt az egzotikus ne­vet még gyermekkorában szerezte, mert nagyon kénves kislánvka volt és nyombnn sirvafnkadt, ha valaki megsimogatta a haját. — Sok gátlás volt bennem. Fél­tem az idegen emberek érintésétől Sőt, meg az édesapám simogató keze elöl Is sokszor elszaladtam. Gyenee vézna kis csemete voltam, SOK ba­jom volt a fertőzéses náthával, man­dulagyuiladással. — Talán gennyes mandulái okoz­ták a szivhántahnnkat? _ kérdeztem részvéttel. _ Nem — rázta meg fényes, fe­kete fürtjeit és ismét oly furcsán mo­solygott. — Fordítva! A szivem tolt az oka. bogv kivétettem oiaaduiái­mat... Tizennyolc éves voltam, ami­kor az egyetemre beiratkoztam és nyomban beleszerettem az egyik ta­náromba Rendkívüli tenetségü orvos volt és egyetemi tanárnak igen fiatal. Pontosan kétszer annyi idős volt, mint én, dc diákos külseje és elragn dó modora eltüntette ezt a 18 évnyi különbséget is. A szívbetegségekről adott elő s ín nagyon jó tanítvány­nak bizonrultam Igaz hoigy kétév'g tartott, amig annyira Saladtant ta­nulmányaimban. nagy egy kiadós szívbetegség összes szimptómáit tud­tam és — nagyszerűen meg tudtam játszani azt, hogy heteg vagyok Í Másként ugyanis nem tudtam a köze­lébe férkőzni annak, akibe halálosan beleszerettem Az apám elvitt hozzá, hogy vizsgáljon meg. mert sáppadt voltam, étvágytalan, gyakran elájul­tam és szivbántalmakról panaszkod­tam. Negyedik. vagv ötödik reggeli sé­tánk alkalmával mesélte el a folyta­tást. f.assan és szinte akara'.a ellené­re beszélt, mint aki lelki kényszer alatt tesz vallomást Nem nézett rám. amikor kissé szégvenkezett. mert legbensőbb titkait tárta Tel egy ide­gen asszony előtt és szép a rés bol sáppadt volt, hói bedig természetel­lenesen éózsáa. — Sohasem tudom elfelejteni azt a délutánt, amikor egyedül voltam vele a rendelőjében és szigorú, »professzo­ros* hangon szólt hozzám: •Vetkőz­zék let® Ugy dobogott a szivem, hogy bármiféle varázsszerszám, elektrokar­diograf vagy más eféle okvetlenül el­változást kellett volna, hogy mu­tasson ... _ Aztán a klinikára is becitált és ott elkészítették az összes leleteimet. Folyton izgalomban éltem, attól fél­tem" állandóan, hogy kiderül a tur­pisságom cs felfedezik, hogy — semmi bajom sincsen. De talán a szerelmem irgalmas volt hozzám Hetekig jártam bozzá, vizsgált és megfigyelt, de so­hasem nyilatkozott a betegségemről Lehet, hogy megsajnált, lehet, hogv tudta: mi baja a szivemnek?... Nem küldött el. Olyan komoly arccal fi­gyelte az érvérésemet. mérte a vér­nyomásomat és hallgatta a szivem do­bogását. De soha, egyetlen mozdulat­tal, egyetlen szóval sem árulta el, hogy nem csak orvos, hanem érző­szivü férfi! _ Csak később, amikor már a manduláimat is kivetettem, lágyult nteg irányomban. Ugyanis a mandula­kivételre is elszántam magam, csak­hogy tovább húzhassam a dolgot. Apámnak azt mondtam hogy a pro­fesszor ur helyesli a manduláim eltá­1 volitását s ez meg is történt. Eskü­szöm,hogy nem szenvedtem, mert ar­ra gondoltam, hogy ezt is szerelmem miatt teszem. Nem fájt a műtét, nem fájt a kritikus 5 nap sem, amig nem tudtam nyelni, sem aludni, sem ennt. Csak az fájt, hogy Ö nem jött behoz­zam a sebészeti klinikára Lehet, hogv haragudott a »mütét« miatt, bér utólag helyeselte. »Nem Art, hogy k'®t van az a rossz manduláit — mondta és én boldog voltam. De sajnos, híz­ni Kezdtem és bármennyit is koplal­tam, felszedtem vagy öt kilót. Ujabb szenvedéa következett: »Egy Hatat littMnak nem szabad lg? elhiznil® — mondta ö és én azt mondtam az apám rak. hogy az orvosom fogyókúrát ren­delt, mm a szivemnek ártott a hí­zás Rengeteget koplaltam, mtg vagy S kilót lefogytam és akkor történt, hogy — megsimogatta a hajam...So­ha életemben ilyen boldog nem vol­tam pedig gyermekkoromban nem törtem el. hogy bárki ls simogassa a hajam _ A férfiaktól általában féltem. Csak tőle nem Ha néha. vlzssálat ntán szórakozottan végigsimított a karomon, vagy a kezemét hosszasab­ban fogta, mialatt a pulzusom flgvet­te olvan boldogság töltött el. amit el­mondani nem lehet! Es egyszer. ami­kor ttjabh röntgenfelvételre telentkez­t.-m a klinikán, bejött velem az elsó­tétitett röntgenterembe Egy másik kislány röntgen-álvilágltására vártunk és 6 a sötétben — talán, hogv ne fél­jek _ megfogta a kezem. Ha nvolr­van évig élek mós. akkor sem felel­tem e!. hogv miiven boldog voltam ott. a röntgenlaboratóriumban! Bár igv fogná a kezem mafd. ha egvszer elérkezik az utolsó órám. ha már azt nem kívánhatom bogv Így fogja a kezem az egész életen át... _ Miért nem? „ kérdeztem ismét Őszinte rokon-érzéssel. — Mert nős és két aranyos, szép kis fia van .., • Tftbb-aör láttam még a szép Ta­but Szorgalmasan járt az uszodába is és süttette magát az áldott balatoni nappal. Nem folytattunk több eszme­cserét azután, hogy igyekeztem kiver­ni a fejéből ezt a furcsa, nagy sze­relmet és lelkére beszéltem, hogy fiatal, szép, egészséges lány létére ko­molyabb szerelmi kapcsolat után kel­lene néznie. Ne éljen lélekben folyton a klinikák fehér világában, mert ez a furcsa spleen, ez az örökös vágyódás nem vezethet jóra. (Modernebb* gon­dolkozásunak képzelt és csalódott bennem a (prédikációk* után. Utaink tebát elváltak. Egy napon aztán megdöbbentő hirt hallottam róla. A szénsavas fürdőben rosszul lett. szívrohamot kapott. Sür­gönyözlek az apának, aki még az­nap délután érte jött. Elvitte magával haza, meghalni... A szanatórium ro­konszenves orvosától hallottam, hogy a szegény, szép. fiatal Tabunak su­lvos szervi szivbaja volt. Azóta iS­tünődöm a különös történet befejezé­sén. Vájjon amit nekem olyan él­ményszerűen elmesélt, fantáziájánaT szines játéka volt csupán s ezzel a történettel ringatta magát bele a* egészséges fiatal lány álomvilágába? Vagy a sors kegyetlen tréfát fizott vé­le és csakugyan nem tudott arról, hogy milyen súlyosan beteg a szive? • Egy szerelmes lánnyal kevesebb jár esténként a balatonfüredi öreg fák alatt. ik Csodaszer-e a vitamin? A népszerű tudományos leírások annyit foglalkoztak a vitaminok is­mertetésével, hogy a laikus közönség e vitamint va:anu dozisokban adagol­ható csodaszernek tartja. A vitamin nem valami csoda, nem is vaiami di­vat, hanem aí élelmiszerekben egy bi­zonyos rejtett anyagnak a tisztázása, amelyre szervezetünknek okvetlenül •szüksége van. »A vitamint nem divat­jcikk — mondja egy kitűnő orvospro­liesszorunk —, a vitamin az egészség éiiségbentnrtasának egyik koeffiense, amelv nélkül elpusztulhat a szerveset, de amely egymaga bármilyen tetssr­tös elméleteket olvasónk is laikus toh iából róla, egyedül megvédeni nem kó­pés sem az egészséget, sem az ellen­állóképességet®. Tudjuk, hogy a leg­nagyobb vitamintartalmú értékek a zöldfözelék- gyümölcsök és messze va­lamennyi tápanyag fölött a sör termé­ke, a szárított sftrélesztő. Tudjuk, hogy nélkülözhetetlen a szervezetben ezek­nek a jelenléte. Tudjuk, hogy a bénu­lástól a lelki zavarig, az ingerlékeny­ségtől az álmatlanságig, az őszülés­től a bőr különféle gyulladásáig ezer különféle hajt okozhatnak a hiányzó vitaminok, de mégegvszar leszögez­hetjük. hogv a vitamin nem csodaszer, nem tudományos divat, hanem olyan anyagoknak a szükséges jelenléte * szervezetben, amelvek egyéb tápanya­gokkal közösen segitik az egészséget de nem önállóan, egymagukban vécéz­nek javasasszonyszrrii csodát *agf bűvészkedést a szerveret gyógyításá­ban. Senki nem tartja csodaszernek á sörélesztőt, pedig ez a legtöbb vita­mint tárháza, ahogy senki sem neveri csodaszernek a sört, amelyben a sőr­élesztŐ valamennyi vitaminja mara­dék nélkül megtalálható. Nincsenek csodaszerek, esak olvan tápszerei vannak, amelyekből a raódern orvos­tudomány és rqgyészét a gyógyítás legfontosabb mai anyagait nyeri.

Next

/
Thumbnails
Contents