Délmagyarország, 1943. július (19. évfolyam, 145-171. szám)

1943-07-23 / 164. szám

A vég kezdete Igy birodalom tragikus összeomlásénak előzményei (A Délim gyaror/zág munkatársa- a W) Ezekben a napokban van ne gVédszázados évfordulója annak, hogy II. Miklóst, a forradalom áltól trónjáról letaszitott orosz cárt Jekaterinburgban a bolsevisták családjával együtt kivégezték. A forradalmat, amely elsodorta őt és dinasztiáját és romlásba dyntötte » hatalmas birodalmat, a kortársak, az események szemtanúinak és részvevőinek egyhangú vélekedése SZérint a eárnák uralkodásra kép* télensége és tanácsadóinak helytelen irányítása idézte fel. f j A lavina első kaviesa Szasznnev Ditnitfievics Szergéj, a nagyképzettségü nrosz politikus aki a legkritikusabb években ~ 1910-től 1916 derekáig — intézte a birodalom külpolitikáját, emlékirataibán keserű elégtétellel állapítja meg, hogy már 1915-ben, a háború második évében mutatkoztak az orosz politika irányításában Olyan jelenségek, amelyek a kedvezőre fordult hadihelyzet ellenére is azt mutatták, hogy ha nem következik be gyors és gyökeres irányváltozás, ugy Oroszország menthetetlenül a forradalomba zuhan. Ssaszonovnak ez a célzása félreérthetetlenül a cárné klikkjére vonatkozik, Rasputinrá és a németbarát, békepárti udvaroncokra és miniszterekre. Ez az áhított irányváltozás nem kövekezett be, sőt, amikor Jusszupov herceg eltette láb alól Rasputint, »a cár rossz szellemét*, II. Miklós léikében a babonás és beteglelkü cárné tovább szította •szent paraszt* való ragaszkodást Maurice Paléologue, a szentpétervári francia nagykövet még meszszebbre néz vissza a forradalom okainak keresése közben, 0 már 1914 augusztus 12-én, a világháború tizedik napján felvillanni látja az elkövetkező forradalom első szikráját és erről a napról keltezett naplójegyzetében azt fejtegeti, hogy a história bizonysága szerint minden háború — még az is, amely győzelemmel végződölt — forradalmi megmozdulást érlelt ki az orosz népiélekben. Gróf Witte, a kiváló orosz államférfiú, akinek ügyessége 1905-ben a japánokkal szemben csúfosan elvesztett háborút igen tisztességes és Oroszországnak határozottan kedvező békére váloztatta, félreérthetetlen szabatossággal szövegezi meg nagy előrelátásról nemcsak a politikának és a históriának, de az orosz népléleknek is alapos ismeretéről tanúskodó véleményét, amikor rögtön a háború kitörése után nyíltan hangoztatja, hogy »Szerbia konfliktusát az Osztrák-Magyar monarchiával világháborúvá szélesíteni Oroszország részéről a legnagyobb őrültség, mert ez kikerülhetetletiül az orosz nép forradalmához vezet*, Oroszország sorsát a Monarchiának küldött hadüzenet pecsételte meg. Ez volt a nagy lavina első kavicsa. Ám a háború nem ok volt, hanem okozat, okozata annak a rövidlátó politikának, amelyet az orosz birodalom trónusán II. Miklós személyesített meg. hadiszálláson, vagy a GarszkojeSzelói palotában. Semmi kftpcsolata a néppel, semmi fogalma a birodalmat fenyegető veszélyről, amelyet pedig nem az istenadta útmutatásaihoz jnép, hanem saját miniszterei, kétbalkezes tanácsadói készítenek elő. A hosszurcnyúlt háború (okozza a belső zavarokai A" sorsdöntő időszak 1916 tele volt. Ekkor már két és féléve db f ögtek az ágyuk és ropogtak a fegy vérek, egyre fáradtabban és egyre kelletlenebből. Már ekkor nem csupa szálas, fiatal legény viselte a cár-szemet a sapkáján és hordta földszínű zubbonya zsebében a Kazáni Szűz képét, amit hiába szórt az Atyuska százezerszámra közéjük. Bizony, ekkor már a Kazáni Szűz sem Segített. A fiatalok elhullottak a volhiniai mezőkön és egyebütt és ékkor már nemcsak á hadiszerek voltak fogytán, de a lövészárkok lakói közül is eltünedeztek a szőke kis bajuszok Viselői és helyettük egyre több lesz a tömötten lengő, itt-ott ősz szálakat csillantó, bozontos szakáll. És mellettük, soraikban alig pelyhezőállu gyerekemberek, Fogytán á munició, fogytán az emberanyag. És jött az 1916—17-es kemény tél. Ofcdá-e, há mint Dénikin tábornok emlékirataiban feljegyzi — a Piipétmenü lövészárkokban ékkor már szordinótlánul ordították a jéghideg télbe fagyos lelhelletükkél az elkeseredett öreg parasztok: nyoma sem Volt a fiatalok lelkesedésének. A hosszuranyult háború elhasználta az ország gazdasági erőit, elvéreztette legértékesebb emberanyagát és á kedvezőtlenre fordult hadihelyzethez az általános elégületlenséget fokozó másik okként csatlakozott a zavaros belső helyzet. A memoáriók egyhangú megállapítása szerint a harctéri helyzet roszszabbodásánál is közvetlenebb provokáló oka a forradalomnak: Oroszország belpolitikai helyzete. Siralmas állapotok képét nyerjük a rendelkezésre álló adatokból. Nagy nyomorúság és kenyérinség az egész birodalomban. A batalmonlevek nemtörődömsége, hozzánemértése és sok esetben egyenes rosszindulata szitja az elégületlenséget, főként a városi intelligencia soraiban. ' A városi ember: a hivatalnok, iparos, kereskedő és munkás a maga bőrén közvetlenebbül érzi a gazdasági helyzet rosszabbodását, mint a termőföldek müvelője. És olvassa az újságot, a sok hazug, megnyugtató harctéri jelentést, de nem tudja . , ,, , „ - , , .veié csillapítani gyomrának korgó _ Miért harcolunk? Mj bent la- érzését. és másvalamit is olvas az künk öfószorszag uíiveben, az Ufal| ujságokban: minjszteri kinevezéseléjtojen, ahova a nemetek sóhá zét, olyan neveket, amelyek csöppet sem fognak elérni! |Sem alkalmasak a kedélyek megÉs Volt is válami igazuk. Az őre- nyugtatására, A »—us—> Ijek már hazavágytak a végtelen orosz steppékre a Dnyeper és a Volga mögé. Bennük, akikel a családi tűzhely mellől, az eke szarvától szólított él a behívó cári narancs. Talán nem is tudnak róla. Talán észre sem veszik: mit tesznek, amikor semmit sem tesznek. A felülről csinált forradalom Az elégületlenséget már el keseredés váltja fel, amelynek egyre erősbödő moraja már elhat a trón zsámolyához is. Nem holmi közönséges halandók juttatják el a nép óhaját és alázatos kívánságait a minden oroszok urához. Atyuska nagyon magasan trónol, sokkal magasabban, semhogy az éhségtől gyötört szegény muzsik sóhaja eljuthatna hozzá. Am a nagyhercegeit, akik nem élnek olyan elszigeteltségben, mint a dinasztia feje, inkább érintkeznek az emberekkel és hamarább megcsapja arcukat az a lehellet, amelyről borzongva érzik meg, hogy ez a halál fuvalma, előhírnöke a mindent elsöprő förgetegnek. Lehet-e megállítani? A nagyhercegek megpróbálkoznak vele. Először Vladimir nagyherceg fiai kiserlik meg jobb belátásra bírni a cárt 1916 őszén, amikor a készülő események már vésztjóslóan előrevetették árnyékukat, levelet írták a cáriiak, amelyben figyelmeztették az elhibázott országvezetés következményeire. Kérték, szabadítsa föl inagát tanácsadóinak ártalmas befolyása alól és cselekedjék ugy, ahogy az idők követelményei megkívánják. Jellemző a cár mentalitására, hogy a válasz erre az volt, bogy a hercegfiakat szétkergette és a birodalom különböző pontjain lévő birtokaira száműzte. Ezután a Mihajlovicsok próbálták meg felnyitni a cár szemeit. A Roinanov-csaiád akármelyik tagját is nevetséges volna forradalmi hajlandósággal vádolni. Az a tény, hogy már ők is észreveszik a közelgő veszedelmet és szótemclnek annak kivédése érdekében a cárnál, mutatja, hogy mennyire a levegőben volt már akkor a forradalom. Az a forradalom, amelyről ők maguk is látják, hogy nem a nép akarja, hanem felülről készítik elő. Mihajlovics Miklós nagyherceg a következőket irja és küldi el külön futárral a cárnak: •Bevallom, sokáig haboztam, hogy tudomásodra hozzam az igazságot, de környezeted és tanácsadóid szerepe arra készteti, hogy ne hallgassam el tovább előtted azt, amit közölnöm veled' kötelességem. Én, aki hallok és látok sok mindent, amit te nem láthatsz és nem hallhatsz, ugy érzem: valamennyien a forradalmak és merényletek korszakának küszöbén állunk. Ismerem álláspontodat és tudom, hogy győzelmesen akarod befejezni a háborút. Gondolod-e vájjon, hogy ezt megvalósíthatod, ha gyökeresen nem változnak meg a frontmögötti állapotok? Megismertették-e veled az ország belpolitikai helyzetét, van-e tudomásod róla. hogy milyen a hangulat a birodalomban? Az az érzésem, hogy A Stürmer-kabinettől ugyan hiába várja az olyanannyira szükséges intézkedéseket. Atyuska pedig, a oáinden oroszok w gjjrja él Vakon és szinte hermetiku-'gyökérét. Amíg csak zárt körben saa elzárva t néptőt a nJognevi fő- (suttogtak róla, hogy oxiiélé eóabeeltagadják előled a valóságot és igy nem is találhatod meg a bajok OBI.MAMYAROIWlTfH ^ PÉNTEK. 1943 ifllios 23. 3 rfek vannak most kormányon és kiket választottál tanácsadóidul, még csak hagyján volt. Most azonbáa már az egész országban tudják kormányzati rendszered súlyos hibáit és ezzel teljességgel tarthatatlanná vált a mostani rendszer folytatásaFeleséged teljesen a hatalma alatt áll azoknak a lehetetlen embereknek, akikkel körülvette magát. Amit tehát feleségedtói hallasz, az nem a valóság, hanem a fondorlatosan kigondolt hazugságok ügyes szövevénye. Szivemből kívánom neked, vajha sikerülne fölszabaditanod Házadat a fölötte most terpeszkedő sötét hatalom befolyásától.* „Borzalmas vég van elkövetkezőben" rA másik Mihajlovics: György nagyherceg, aki az orosz lovasság főfelügyelői tisztét töltötte be, ugyancsak levélben mulat rá a bajokra és megjelöli — nyilván mások tanácsára — azokat a módozatokat is, amelyekkel segíteni lehetne. Nyomatékosan hangoztatja a levélben a cár előtt, hogy »a közhangulat ugy az országban, mint a frontokon a lehető legkedvezőtlenebb. A nyugtalanság egyre nő és széltében beszélik már, hogy borzalmas vég van elkövetkezőben, ha az események robbanását meg „nem akasztják.* »Ezen a véleményen vannak leghűségesebb embereid is —* irja a továbbiakban. — A hadseregnél ugyanaz a vélemény, mint szerte az országban. Nem térhetek ki azelől, hogy megszólaltassam előtted a közhangulatot, amelyei gondosan ellepleznek előtted §zok, akiknek ténykedése kiprovokálja. A nép és a hadsereg óhaja, hogy bocsásd el Stürmert és erélyes Kilépéseddel mentsd meg az országolt* Az összeomlás elkerülhetetfea Mindkét levél süket fülekre talál éppúgy, mint a harmadik, amelyet Mihajlovics Sándor irt, az orosz légiflotta parancsnoka és apósa aunak a Jusszupov hercegnek, aki — sajnos, eléggé későn — próbálta megmenteni Oroszországot a Mihajlovics levelében emiitett »sötét hatalomtól*, amelynek földi inkarnációja a Rasputin nevet viselte, • Isten és teellened vétkeznék és Oroszország ellen is, ha tovább hallgatnék — irja Sándor nagyherceg. — Tanácsadóid a menthetetlen összeomlás felé visznek téged birodalmaddal együtt Az elégedetlenség ma már óriásivá növekedett és a szakadék egyre tátongóbb és áthidalhatatlanabb lesz te és néped között Kétségbeesetten látom, hogy nem vagy hajlandó meghallgani azoknak a tanácsát, akik tudják, milyen veszélyben forog ma Oroszország és a dinasztia. Pedi» talán ezek még tudnának kivefcetcr utat találni. Bármilyen különösei* hangzik is, az az igazság, hogy az országban az egyetlen szervezet, amely a forradalom előkészítésén! dolgozik, maga a kormány. Népünk irtózik a forradalomtól, azonban a kormány minden erejével azon van, hogy fokozza aí elégületlenséget és elkeseredést. Sajnos, ez Várakozáson felül sikerül is neki. Páratlan dolognak vagyunk szemta\