Délmagyarország, 1943. július (19. évfolyam, 145-171. szám)

1943-07-17 / 159. szám

Hatalmi érdekek és személyi klikkek csatája a legyőzött Franciaország felett Mi húzódik meg Gircud és De Gaulle késhegyig menő ellentéteinek hátterében ? Páris. julius 16. A nemzetközi politikai élet vezető személyiségeinek helyváltozásait, az úgynevezett diplomáciai utazásokat mind'g nagy érdoklődéssel és figyelemmel kísért a közvélemény. Természetesen többféle diplomáciai ufazás is van. Ünnepélyes aktusok, amikor lobogódíszt öltenek t pályaudvarok és paloták s százezernyi tömeg rivalgó sorfala kózöU diszhintóban vonulnak végig az utvonalakon a diszbeöltözött előkelőségek. Ezek nagyobbrészt udvariassági látogatások, mintegy kifejezői a nagy nyilvánosság számára egy-egy már régen fennálló és működő kapcsolatnak, hiszen a személyes érintkezés, tgy-egv jelenlékeny személviség személyes jelenléte mindig többet és világosabbat mond, mint valami csavaros alamuszisággát megfogalmazott nyilatkozat, amely igyekszik hangzatosan senimítsem mondani. A diplomáciai ntazások másik" fajtája az, amikor a nevezetes, irányító szerepet játszó személyiség minden ünneplést és feltűnést kerülve kel útra. Rendszerint repülőgépen utazik néhány titkér és személyes biztonságának megőrzésére kirendelt nr kíséretében. Ezekről az utazásokról rendszerint csak akkor értesül a közvélemény, amikor már megtörténtok. Általában ilyen alkalommal szokták a már előkészített fontos ügyeket letárgyalni. Az európai államvezetök látogatása a német főhadiszálláson, a Duce és a Führer találkozásai és Churchill ntjai általában ilyen természetűek voltak. A harmadik Válfajról, a titkos diplomáciai lutazásokról általában vagy nagyon keveset, vagy éppenséggel semmit sem tud meg a nyilvánosság. Pedig egy-egy ilyen szürke és ismeretlen diplomata utazás gyakran többéi dönt el, mint a teljes nyilvánosság fényében lejátszódó ünnepélyig látogatás. Giraud tábornoknak, a francia »zak»dárok afrikai vezérének útjáról bőven ir a világsajtó. Közölték utazásának időpontját is. de hogv tulajdonképen miről is fog tárgyalni, arról világszerte esak találgatásokat lebet olvasni. Annak, aki figyelemmel kiséri ellenfeleink táborában az erőviszonyok és a helyzet változásait, arra a meggyőződésre kell jutnia, hogy abban « gyakran késhegyig menő haroban, amit a két szakadár francia tábornok, Giraud és De Gaulle folytat immár hosszú hónapok óta egymással, az előbbi kerekedett felül. Kétségtelen, hogy a szövetségeseknek az úgynevezett »egyesü!t nemzeteknek* meglehetősen sok gondot okoz a táborához tartozó emigráns Kormányok és csoportok. A lengyelek vitát, a Jugoszláv emigránsok összebékithetetleu csoportjai, a csehek Beaes—Hodzsa ellentétei egyaránt kellemetlenségek forrásai. Legkomolyabb és legnehezebben megoldható kérdésnek azonban a francia szakatárok ellentétei látszottak. Mértaniig a csehek semmi, a szerbek pedig egészen jelentéktelen tényleges erő fölött rendelkeznek, a francia szakadárok kezében tényleges hatalom, terület. ember és anyagi bázis van. Az ts közismert, bogy a Girand— De Gaulle vita és ellentét mögött a két angolszász nagyhatalom, Anglia és USA versengése huzödik meg. akik a szövetséges Jóviszony és fegyver barátság ellenére Igyekeznek hatalmi pozícióikat erősíteni. A vezetésért való küzdelemben Giraud tábornok előnyére szolgált «z Egyesült-Államok támogatásán kivfil az is, hogy jóval nagyobb terület és lévai több ember áll teonha tósága alatt, mint De Gaulle-nak. A >Comilé 'de la Francé combattante* (Harcoló Franciaország Bizottsága), amelynek élén Giraud áll, körülbelül 75 millió négyzetkilométer és harminc milliónyi lakosság felett rendelkezik, migGaulle uralma alatt 4.1 millió négyzetkilométer terület áll 13 millió főnyi lakossággal. Giraud algiri bizottsága tehát olyan gazdasági és katonai erőt képvisel, amit semtlyen körülmények között sem lehet figyelmen kivül hagyni. Emellett az amerikaiaknak azzal is számolniok kellett, hogy De Gaulle és csoportja iránt rendkívül kevés rokonszenv nyilatkozott meg Északafrikéban. Az angolok mégis De Gaulle-t támogatták. Ugyancsak De Gaulle mellett áll a Szovjetunió is, A Krem! ugyanis 1041 szeptemberében De Gaulle-t ismerte el >az igazi Franciaország fejének*. Anglia tehát nem is szakithatna De Gaulle-al anélkül, hogy bizonyos kedvetlenséget, vagy éppen ellenállást ne keltsen orosz szövetségesénél Anglia álláspontját magyarázza többek között az, hogy Giraud munkatársai közül jónéhányan közismertek angolellenes érzelmeikről. Mindezek ellenére Anglia kénytelen volt bizonyos mértékig elejteni De Gaulle-t. Harcos lapját, a »Le Marseillaise«-t betiltották s Eden legutóbb kénytelen volt olyan kijelentéseket tenni, amt Giraud-t jelölte meg, mint a »francia egység* zálogosát. Anglia álláspootváltoztatásának cgvik magyarázata minden valószínűség szerint az USA nyomásán kivtt) az Is, hogy az esetleg sorra kerülő inváziónál Giraud csapatait is fel lehetne használni, a tábornok azonban a minden számítás szerint rendkivül véráldozatokat követelő akcióban esak megfelelő ellenszolgáltatások árán hajlandó feláldozni alakulatait. A két egymással szemben álló tábornok, akik a francia emigráció homlokegyenest ellenkező irányba huzó csoportját képviselik, valamikor azonos álláspontról indult el. Mind Giraud. mind De Guelle hithű katolikus és meggyőződéses királypárti. Mindketten tanítványai voltak Pétain marsallnak, barátai Catroux tábornoknak s egyformán szoros kapcsolat fűzte őket a franca politika jobbszárnyával kacérkodó Paul Reynaud-hoz. Hogyan történhetett, hogy De Gaulle ma kifejezetten baloldali politikusnak látszik, mig Giraud megmaradt a régi vonalon? A magyarázat igen egyszerű. Egy-egy politikai vezért, hacsak nem egészen kivételesen nagy egyéniség, aki maga is tud irányt és határokat szabni, erősen befolyásolnak a körülötte állók. De Gaulle munkatársai, bár londoni •főhadiszállását* teljesen katonai mintára szervezte meg s az egyes reszortokat összekötőtisztek látják el, mégj is "polgáremberekből ÜL Ezek nagyobbrészt a baloldalról kerültek ki s majdnem kivélel nélkül antiklerikálisok. Lelkes hivei a harmadik köztársaságnak és a parlamentárizmusnak. Természetesen valamennyien angolbarátok, sőt nagyrészük a Szovjet iránt is igen meleg érzelmeket táplál. Ezzel szemben Giraud táborában ma is jó számmal akadnak a vichy-i rendszer emberei közül, akik hallant sem akarnak többé a harmadik köztársaságról s Pétain által elindított nemzeti újjászületésben és forradalomban látják a jövendő írtját Ez a tábor majdnem teljesen homogén cso portot foglal magiban, akik og&rtwn határozottal) a francia politika jobboldaláé állasak. De (rantte Táborának pofitikai nézetei viszont meglehetősen zavarosak, hiszen az uralkodó baloldali elemek mellett De La Roeque ezredes füzkeresztesei, tehát a legszélsőbb jobboldalra tartozó elemek közül is sokan vannak benne. Nem tagadható, hogy a két vetélkedő nagyhatalom, Anglia és az Egyesült-Államok nyomására Giraud tábornok is kénytelen volt bizonyos engedményeket tenni. Igy például fel kellett függesztenie a vichy-i kormány zsidóellenes intézkedéseinek egy részét s a >Francia Állam* elnevezés helyett vissza kellett térnie a »Francia Köztársaság* elnevezés használatára. Giraud azonban Pétain kormányénak legtöhb törvényét és intézkedését ma is érvényben tartja és törvényerejüket elismerte. S bár kénytelen volt feláldozni néhány személyes hivét. mlnf "Yves l-e Cbatel-t, Bergeret és Rigaud tábornokokat- akik közismertek voltak royalista felfogásukról, mindmáig sem volt hajlandó szakítani ITogwa tábornokkal, Peyrore ton-nai, akik etteu a deganllisták pergőtüzszerü támadásokat intéztek. Boissorit is csak a napokban, hosszas bozavona ntán ejtette el. Az ellentéteket azonban nem sikerült véglegesen áthidalni • amióta ujabb szélsőbaloldali csoportok csatlakoztak De Gaulle mozgalmához, nem lehet számifani arra, hogy a két csoport valaha is azonos nézetekre jusson. Giraud tábornok amerikai tárgyalásai alkalmából bizonyára Igyekezni fog megerősíteni pozícióját, ám De Gaulle sem nyugszik. így harcolnak és vetélkednek a legyőzött Franciaország fölött hatalmi érzések és személyt klikkek. S bárhogyan alakuljon Is a világ jövendő sorsa, a széttöredezett francia birodalmat sohasem fogják tudni ismét eggyé kovácsolni ezek az pgvmást falán még ellenségeiknél Is jobban gyűlölő érdekszövetségek. kiir VAD 1 gazdasági küzdelmeinek és «Srtfe«4* HAVJ I Alt v I mének legsajátosabb terméke. Ecért NYILVÁNOSSÁG PARRAGI GYÖRGY irja »A szocializmus problémái* cimen A Mai Napban: A szociáldemokrata párt a napokban adta ki annak a bárom vitaelőadásnak szövegét amelyet Mónus Illés tartott a Cobden-szö•etségben 1904 telén, amikor Kovrig Béla egyetemi tanárral vitatkozott a szocializmus problémáiról. Nem csak hosszú, de nagy idők, nagy események és megrázkódtatások multak el 1984 óta és mégis Mónus Illés előadásaiban felvetett kérdések és feleletek ma is időszerűek, az olvasóból pártállása és világnézete szerint szenvedélyes helyeslést vagy heves ellenállást "váltanak ki. Még a háború félelmetes élménye cs könyörtelen valósága sem Volt képes, érdeklődésűnket elterelni a Mónus- óságáért Kovrig féle vitaelőadás során érirv, minden ország munkásmozgalmának' kialakulására nagy befolyással vannak az ország társadalmi és politikai viszonyai és az, hogy szegy«s osztályok küzdelmüket milyen e«akőzókkel, milyen körülmények közolt vívják meg. Nyomot hagyott a pártokon az a szellem is, amely • velük szembenálló társadalmi rétegeket eltöltötte. Másként alakult ott, ahol, mint Angliában, felismerték a munkásosztály törekvéseit és a felvetődött kérdések megolására megfelelő reformokkal sietLek. Vannak szociáldemokrata pártok, amelyeken fel lehet ismerni a nemzet függetlenségéért a polgársággal közösen megvívott harcok nyomait t* hatását*. Ilyen például a finn szociáldemokrata párt, amely megalakulása óta, vagyis még a cári idők* ben mindig első vonalban harcolt a finn nemzet függetlenségéért ésszaMónus szerint minden ország tett problémákróL sőt he kell val-j szociálflemokráciája olyan, mint lanurk, ma ezek a problémák idő-j amilyenné az illető ország politika). szerübbek, mint valaha Mindenki érii, hogy a háború dinamikus erői nagy mértékben siettetik a társadatmi erők átalakító munkáját, hogy a háboni torlaszt épif a inult és jövő közé, uj utakat tép fel, a jövő felé' gazdasági, társadalmi erötényezöi fejlesztették. Hangsúlyozza, hogy már azért sem lehet minden párt teljesen hasonló, mert » mozgalom m-m vehet fel idegen ruhát, sem n gyakorlati politikát, sem az alkalhaladó emberiség számára. Amikor \ mázott taktikát nem lehet egyik orv a Jelen gondjai és nvomásai közben is lázas nyugtalansággal számontartjuk a háború után kialakuló nj világ lehetőségeit, akkor szívesen veszünk kezünkbe minden olyan eligazító könyvet, amely a jövő felé vezető utak labirintusban igyekszik eligazítani bennünket, amely a jövő képét festi elénk. Ilyen időszerű könyv foglalja öszsze Mónus Illés három vitaelőadását. Az élő beszéd közvetlenségével, egyszerűségével fejtegeti bennük Mónus a ma is időszerű problémákat: a demokrácia, szocializmus, többletérték, történelmi materializmus, a vallás és a szocializmus, nacionalizmus és szocializmus problémáit. Annak ellenére, hogy az elvekhez görcsösen ragaszkodó pártpolitikus szói hozzánk, mégis előadásmódját a hajlékonyság, a rugalmasság, a más felfogás ós meggyőződés elleni lisztelet és elismerés jellemzi, ami már szinte kiveszőben lévő erény. Kézenfekvő és logikus magyarázattal szolgál Mónus sok olyan ellenvetésre és kritikára, amelyekkel lépten-nyomon találkozik nálunk az ember. Csak egyet kívánok ezek közül kiragadni: Á magyar szociáldemokrata pártnak sokszor szemére vetik, hogy merőben más, mint az angol Labour Partv vagy a finn szociáldemokrácia. Erre szagból a másikba étüitetni. Más szóval ez azt jelenti, hogy a magyar szociáldemokrata párt szellemisége* összetétele, gyakorlati politikája • sajátos magyar viszonyok terméke, azért nem lehet szolgai ntánzójí sem a Labour Partynak, sem más munkáspártnak. Mónus előadása még sok hasoail* vitakérdést vet fel és igyekszik megadni rá a szabatos választ Ha new is fogadjuk el minden érvelését, mégis meg kell állapitanunk, bogy könyvét a mostani korfordnlón nagy haszonnal forgathatja az is, aki nem áll ugyanazon az elvi állásponton, mint Mónus IUés, Agyonlőtték az ntcán a párisi rendőrfőnök egyik munkatársát Párig, julius 16. (NST) Páriebwl csütörtökön ismeretlen tettesek re\ olverlövésekkel megölték az utcán hazafelé tartó Frank Martineatt rendőrbiztoet, Martineau munkatársa volt Busset párisi rendőrfőnöknek éa közismertjén erélyes el_ . lensége a kommunistáknak. A renda tmn szociáldemokrácia. Erre a,., 7 ai-l l .. szemrehányásra Mónus i«y érvel: »a ,or|?izto8 testebe hat furodott, ízed41 demokrata pártok gyaJcorllM wiiléseihe belehalt ki dpelitikij*, alkalmazott taktikája 'menekült tettesek kézrekeri tétére szelleme az ország kulturális és (megindult a nyomozás.