Délmagyarország, 1943. július (19. évfolyam, 145-171. szám)

1943-07-15 / 157. szám

ICilcMCcUlt Miftfa az utca k&zeftÍH, a sztUUhfyUK „lakik" cfyy, feUavcUasi család (A Délmagyarorstág munkaldrsd- vetemedett, összerepedezett, az cső tél) \ felsővárosi utcák járókelőit különös látvány botránkoztatja meg több, mint egy hét óta a Qál­uteában- A 17. száinn ház előtt, a keréknyomoktól felvágott, hepehu­pás kocsiúton egy hálóazohabereu­flezés roncsai áznak az esőn és szá­ri tkoznak a tflzö naoon. Az egymás bogyóim rakott, bútorok körül riadt­rézósü, hiányosan öltözött apró gyermekek ugrándoznak, minden felügyelet nélkül. Hosszas várako­zás után végre előkerül a siralmas állapotban levő szobaberendczés tu­lajdonosa is. Halmi Mihály cigány­zenész személyéhen, aki kérdéseink­re elmondja, hogy a mult hét szer­dáján, jnlins 7-én délben lakol­ta tták ki négy gyermekével és min­denórás, várandós feleségével a 17­számii ház pincelnkásábóL — Ha kilakoltatta a hatóság, alighanem oka volt rá — jegyez­zük meg —, bizonyára nem fizette a házbért — Dehogynem fizettem kérem — mondja az ember —. két év óta la­kunk itt és mindig fizettem. A há­ziúr mégis kilakoltatott és azóta itt vagyunk az utcán. Megindul a szájáról a panasz, elősorolja, hol mindenhol járt már az utolsó nyolc nap leforgása alatt véglgkilinesolte az összes Illetékes és neroilletékes hatóságokat, dc se­hol sem tudnak segíteni a haján, nem tudnak lakást adni. Még a oserepessori szükséglakás-telepet is végigjárta, ott is zsúfolva van min­den hely. — Pedig volna lakás — folytatja » panaszkodást — a Tápal-utca 81. szám alatt találtunk megfeleld ki­adó lakást de azt nem adja házi­úr ttsaládos embernek, a hatósá­goknak meg nincs módjuk kénysze­ríteni rá. A szomszédok is megerősítik Hal­mai Mihály négygyermekes Család­apának azt az elŐdását hogy a rniilt szerda óta a négy apró gye­rek meg az asszony állandóan az •teán él. az ntközepére kirakott szekrénybe fekszenek he éjszakára, inert az ágyat nem lehet ott felállí­tani. A szerdára virradó éjszakát is itt töltötték és ngy a ma éjjeli, mint a mnltheti felhőszakadásszerű záporban dörgós-villámlás között ott verte az eső órákon át anyjuk kai együtt a dgányzenész négy ap­nú porontyát, pedig ők is csak em­berek. Szomorúan jellemző. Hogy nem akadt egyetlen szomszéd, aki meg­könyörült volna az apró gyermeke­ken és legalább a zivatar idejére helyet adott volna nekik. Kilence­dik napja fedél nélkül, aa utca kö­zepén szenvedik a szeszélyes nyári időjárás minden viszontagságát. A kilakoltatott muzsikus elpana­szolja még, hogy vadonatúj búto­rai voltak — „még nem is feküdtem az ágyban", mondja — ée az eső meg a nappali forróság teljesen tönkretette. Mutatja aa ágyakat, a leáztatta róla a fényezést, a metszett tükrü fésülködő asztalkát a szélvi­har felborította, a tükör összetört. Bemegyünk a házba, ahová Hal­mai Mihályéknak nyolc nap óta tilos a belépés. A házigazda — szin­tén zenész, Sörös Lajosnak hívják, azt mondja, joros volt a kilakoltatás, mert háromhavi ház­bérrel, összesen harminc pengő megfizetésével el voltak maradva, azonkívül más kifogás volt elle­nük. Már húsvétkor kirakhatta vol­na őket — mondja —, de háromszor egymásután egy-egy hónapra meg-1 ne rál SssswHiitsííiffl az Itt tartózkodn­sukat sajnálatból Most azonbn már maga a hatóság avatkozott hete és szerzett érvényt a jogerős kilakol­ta t'ási végzésnek. Megnézzük a megüresedett „la­kást", csak lehajtott fejjel lehet be­lépni a sziik, dohos, piszkos odúba, kcromlorakódástól fekete mennye­zet mintha minden pillanatban le akarna szakadni. Havi 12 pengőt Űzetett itt Halmai Mihály cigány­zenés® lakáspénzt. Eszünkbejut, hogy a varos kellős közepén, a Ti­sza Lajos-köruton ma s vannak harminchárom pengős havi bérért kétszobás, modern lakások... — Sajnálom — mondja Sörös La­jos, a háztulajdonos, aki egyébként világotjárt, jónevü zeuész —, de nem tudok rajtuk segíteni. A szomszédok is sajnálják, a ha­tósági emberek is és általában min­denki sajnálja az. ntcára kitett sze­rencsétleneket, segítség azonban egyelőre nem jelentkezik seminö irányból. Pedig nagy szükség len­Miért nem hívja össze a város a munkabérellenőrző bizottságot? Több halyan nem fixatilc ki a megállapított munkabéreket (A Délmagyar ország munkatársá­tól) Miniszteri rendeletre két évvel ezelőtt Szegeden is megalakult a munkabér ellenőrző bizottság, amely­nek munkaadók és munka­vállalók a tagjai. A bizottságot — n rendelet értelmében — legalább negyodévenkint egyszer ülésre kel­lene összhlvnl, ezenkívül pedig a bizottság kötelessége volna, hogy az ipari üzemekben ellenőrizze a munkabérek betartását. Amióta az új munkabérekről szóló törvény életbelépett, még fokozottabban szükség volna erre az ellenőrző bi zcttságra. Szegeden azonban az a helyzet, hogy a munkabéreket ellenőrző bi< zottság egyáltalán nem működik. Most Dáni János törvényhatósági bizottsági tag, aki a munkásokat képviseli a bizottságban, a ható­ságtól a munkabéreket ellenőrző bi zottság sürgős összehívását kéri. Az Összehívás okáról Dáni János a következőket mondotta: — Emlékezetem szerint • mun­kabéreket ellenőrző bizottság a múltban mindössze kétszer tartott illést Katona István köz rendészeti tanácsnok ár elnöklete alatt Ha hogy ezekre is vonatkozik a maga­sabb munkabért biztosító rendelke­zés, nem kapták meg a magasabb bérpótlékot. — Meg kell állapítani azt is, hogy sok helyen nincsenek teljesen tisztában a munkabérrendelettel ós emiatt tévesen állapítják meg az új alapbéreket, valamint az ehhez számítható bérpótlékot. Nemcsak kisebb műhelyeknél, de gyári üzem­ben is előfordult., hogy tévesen szá­mították ki az alapbéreket és a munkások felszólítására rendezték azután — a miniszteri rendeletnek megfelelően — a béreket és a pót­lékokat — Szóval a munkabéreket ellen­őrző bizottságnak- most volna ép­pen elég munkája és érthetetlen, hogy a hatóság miért nem bívja össze ezt a már meglévő bizottsá­got. A bizottság tagjai fel vannak jogosítva a munkabérek ellenőrzé­sére, szükséges volna azonban, hogy a hatóság megfelelő segítséget nyújtson mnnkánk elvégzésében és valójában módja is legyen ennek a bizottságnak az ellenőrzés teljesí­tésére. A munkások, de a munkaadók két évvel ezelőtt szükségesnek ts-j körében is érdeklődéssel várják, lúltnk ennek a bizottságnak az élet-jh°»y » hatóság megtegye a szük­rehívását, sokkal inkább szükség "égés intézkedéseket és a miniszteri volna arra a mai időkbon, amikor [rendeletileg életrehfvott munkabér­a munkabérek tekintetében számos ellenőrző bizottság, munkába lép­szakmában teljesen tájékozatlanok bessen. a munkaadók. A munkavállalók pa­naszából megállapítható, hogj) több szakma van Szegeden, ahol a mi­niszteri rendelet szigorú meghagyá­sa ellenében sem fizetik ki a meg­állapított legkisebb munkabéreket. Igy a bádogosszakmában, a vas­öntőknél és az építőiparosoknál sem rendezték megnyugtatóan a mun­kabérekot, több üzemben pedig nem a sz&wilékszerintl bérpótlékokat fi­zetik és az alapbéreket sem állapí­tották meg a rendeletnek megfele­lően­— A másik súlyos hiba, bogy Magyarország májusi népmozgalma (A Délmagyarország munkatársától) A Központi Statisztikai Hivatal most tette közzé Magyarország májusi nép­mozgalmaról szóló adatokat, amelyek­ből megállapítható, hogy az előző év május bávához viszonyítva, a házas­ságkötések száma visszaesett, s visz­szacsést mutat az elveszük-lesek szá­ma is, a halálozások száma pedig jó val kevesebb mint egy évvel ezelőtt volt. Házasságkötés 19-12 májusában 10.400, ez év májusában 0014, élveszü le tűs tavaly 26.064, az idén 23.446, ha­iákiaáa tavaly W az utón 16.803 vo&nak egyes ttunkaskate; _ _ . amelyek' már * múieiabárreadelet V^t. A tarwéwates szaporodás brány-' -..•ekrényt. valóban siralmas álla- megjelenése előtt, magasabb mun- i számában nincs lényeges eltérés, 1942­zmtbaa fc A fnrairnttog mag-[habért kgatak-és annak allenére.lbett 6846; 1943-ban 6643 volt. Kesztfi^y'1 Béta táblabíró halóla Hosszú hetek óta tartó szenvedte ufáu 43 éves korában, szerda hajnal­ban 5 órakor n városi kózkórházban meghűlt K. Keszthelyi Béla, a szegcdi Ítélőtábla nemrég kinevezett birája. Betegágyát aggódó szeretettel vette körül családján kivül nagy kar< társi és baráti köre, amely a kiegyen­súlyozott életű jó embert gyászolja benne. Régi szegedi család sarja, köz­szolgálatát kurta kivétellel Szegeden töltötte, itt emelkedett rangban én megbecsültctésben a legelsők közé. Az igazságszolgáltatás emberi jóérzéssel telitett birája volt, aki nem elégedeti meg a puszta tényekkel, hanem kiváló elődökhöz méitó buzgalommal kereste a szavak, az események megett a lés lek apró megrezdüléseit, magyaráz*­tot érihetetleneknek tetsző, kompli­kált külsőségé dolgokra, szóval mire denre, ami a világ legfurcsább te­remtményét, az embert, adja. Azalatt az fi szervezetének rejtélyes labirin­tusában folyt le a megmagyarázha­tatlan tragédia. Gyilkos kór támadt* meg, sulvos operációt kellett kiálta­nia, amikor is nyilvánvaló lett, hogy Isten kezében van és csak természet­feletti erö segitbet rajta. Az orvos­tudomány mindent elkövetett, bogy megmentse az életnek, de csak arr* szőritkozhntotl, hogy a fájdalmait enyhítse, hátralevő perceit órákra kt­nvujtsa. Azonban lepergett az ntolsfi óra is a város társadalma, amely ag­gódó szeretettel, kisérte betegségének fázisait, most meghatva veszi tudo­másul egy értékekkel teli fiatal élef korai elmúlását. Utolsó öröme le­gényke fiának úszta jeles érettségije volt. épp olvan boldogan fogadta a maga Ítélőtáblai bíróvá történt kt­neveztetósét. amikor betegágyánál tartották meg a tettes ülést, hotrv ki­vegyék tőle a hivatal! esküt Állapo­ta azófa hullámzott, néha könnvehbe* érezte macát, mig szerdán hajnalba* csendesen örök álomba merült. Tlr Keszthelyi Béta Ítélőtáblai btr* temetése ma. csütörtökön délután <1 órakor lesz a belvárpsf temető kupo­Inesnrnokából. FERENC JÓZSEF KESERŰVÍZ Az Olvasá írja Az uborka óra falmászó* a fára ... Igen tisztelt Szerkesztőség! A kö­ve Ikczfi eset történt velem az egyik vendéglőben: Húsételt rendeltem és hoztak mel­léje egy uborkasalátát. A saláta rem volt több. mint amit,az ember három­négy villányi fáradsággal könnyedén elfogyaszthat. Gyanutlanul el is fo­gyasztottam, mert természetesrek tar­tottam, bogy a húsételhez mint körítés jár. A számla fizetésénél azonban az a meglepetés ért, hogy az uborkasaiá­táért nem kevesebbet mint 1 pengd 54 fillért számítottak fel... Elsősoarbaa ts: az uborka kilója 70—80 fillér a pia­con, tehát az az uborkamennyiség, amit elfogyasztottam, legfeljebb 7—8 fillérbe kerülhetett. Az egész saláta nem kerülhetett többe a vendéglőnek, mint 10 fillérbe s ezért számítanak — étlapon feltüntetve! — 1 pengő 54 fil­lért- Mi ez, ha nem irdrágl'ás? Má­sodsorban a salátát én külön nem rendeltem, a hus mellé hozták, hál el­fogyasztottam Persze, utólag nem rek­lamálhat az ember, de ez elten fenni kell valamit, hogy ne érhessék ilye* meglepetések a gyanútlan éttermi ven­dégeket .., Soraim kézléséért fogadja •» ifff* tisztelt Szerkesztőség bálás kteiőne­tem kifejezését és maradok továbbra U hűséges olvasójuk: (aláírási.

Next

/
Thumbnails
Contents