Délmagyarország, 1943. június (19. évfolyam, 123-144. szám)

1943-06-27 / 143. szám

A Némát Birodalom szén és acéltermelése az 1937. évi adatok alapján millió tonnákban és százalékarányokban : Termelő ország Széntermelés Acéltermelés vagy vidék mill. t. 1937 1Ö39 1943 mill. t. 1937 r.'.k) 1943 •/. % •/• '/• Ruhrvidék 133.5 72.4 57.0 41.0 13.6 70.0 57.0 35.5 Saarvidék 15.8 85 6.5 4.9 2.4 12.0 10.0 6.3 Szilézia és Kózépnémetország 34.0 18.4 14.0 11.0 2.1 11.0 8.7 55 Szászország 05 0.3 0.2 0.2 0.6 3.0 2.4 16 Egyéb 0.7 0.4 0.3 0.2 0.7 4.0 2.9 1.8 Németország 1937. évi termelése 181.5 100.0 .„ 19.1 100.0 .. . ---,., Ostmark 0.2 0.1 0.1 07§ 2.9 1.8 Protektorátus 17.0 _ 7.0 5.2 2.3 9.6 6.0 Lengyelszilézia 36.2 — 15.0 11.0 1.5 _ 6.3 3.9 Német Birodalom 1039. évi terület >399 _ 100.0 23.9 100.0 Franciaország 44.3 — — 134 7.9 20.7 Luxemburg — — — — 2.5 — 6.5 Belgium 29.7 — mm. 9.2 3.9 _ . 10.2 Hollandia 14.3 , , 4.3 _ _ Az 1943-as német hatalmi kör 328.2 — 1000 58.3 — _ 100.0 Noha Németország csak ElzaszT.othuruigiat én Luxemburgot kebelezte be, a német hatalmi kör csoportíjába belevettük egész Franciaországot, valamint Hollandiát és Belgiumot is; ezek nem német területek, de a háború folyamán termelésük a német haditermeléssel együtt és annak vezetése alatt dolgozik. A weimari Németországban a Ruhrvidék a, német széntermelésnek 72.4 százalékát, az acéltermésnek 70.0 százaiékát szolgáltatta. A Itubrvidék után követkccztt az 1937. évi adatok szerint a Saarvidék a széntermelés 8.5 százalékával és az acéltermelés 12.0 százalékával. Ez a két nyugati terület tehát együttesen a német széntermelésnek 81 százalékát, az acéltermelésnek 82 százalékát jelentette. Közép-Németország, Szászország és az egyéb területek jelentéktelenek voltak, mert hiszen a Goring-müvek kohói és bányái még csak épités alatt állottak. Csak Szilézia számított a széntermelés 18.4 és az acéltermelés 11.0 százalékával. Ai Anschluss és a lengyel háború után • • Ruhrvidék részesedése a széntermelésben és az acéltermelésben egyaránt 57 százalékra csökkent. A Saar. ndek részesedése 6.5, illetve 10.0 százalékra esett. A nyugati területek szerepe .tehát együttesen ti&5 százalék lett a szénnél és 57 százalék az acélnál. Az Ostmark, a Protektorátus és az egyesitett Szilézia együttes részesedése a széntermelésben S7 százalék', az acélnál kereken 28 százalék volt. A Ruhrvidék termelési részesedésének csökkenése természetesen nem jelenti a termelés mennyiségének csöknésót, sőt valószínű, bogy a háború folyamán a termelés még inkább emelkedett. Erre vonatkozóan azonban érthető okokból már nincsenek adatok ós ezért vagyunk kénytelenek a Ruhrvidék jelentőségét mindég as* 1937. évi adatok alapján elemezni. A nyugati hadjárat ulán a Ruhr és * Saar viszonylagos jelentősége újból csökkent Luxemburg, Elzász és Lotharingia bekebelezése, a francia, belga és hollandi termelésnek német vezetés alá való helyezése újból nyugat felé tolta el a német hatalmi érdekkör nehézipari termelésének súlypontját. A Ruhrvidék részesedése a német hatalmi kör termelésében már csak 41 •/• a szénnél és 35.5 V»-a az acélnál. A Saar részesedése 4.9. illetve 6.3 %. A keleti és déli területek arányszáma természetesen szintét) csökkent. A régi Franciaország széntermelése 13.4 »/•-« a jelenleg német hatalmi körbe eső széntermelésnek. A Németországba bekebelezett területek termelése a francia termelésnek kétharmad része volt, a jelenlegi német érdekszféra termelésének pedig kereken 10 »/»-a lehet. Ide kell számítanunk még Belgium MVcoa éa Hollandia 4.3e/o-os termelését. Az acéltermelés terén Franciaország 20.7®/o-kal szerepel, a bekebelezett francia területek szintén a volt francia termelés kétharmadával, a jelenlegi német érdekkör termelésének 6.5%-ával szerepelnek. Luxemburg arányszáma 6.5, Hollandiáé 10.2'/.. Noha a német nehézipar termelésének súlypontja a két első keleti eltolódás után most újból nyugat felé tolódik, ez nem változtat azon a számszerűen megállapítható tényen, hogy a Ruhrvidék és általában a Rajnavidek jelentősége vjszonylag csökkent a német hatalmi kör nehéziparában. Mindez természetesen csak a szfborubban vett nehéziparra, azaz a széntermelésre és vaskohászatra, valamint az acélöntésre vonatkozik. Más megítélés alá esik a tágabb értelemben vett neházipar, Illetve hadiipari szerszámgépgyártás, jármüvek gyártása, ágyú-, fegyver- repülőgép-, páncélos- és egyéb hadiszerek gyártása. Mig a széntelepck, amelyek a föld mélyén vannak, elmozdithatatlnnok, a kohók és öntőművek áthelyezése azok teljes újjáépítését jelentené, addig a feldolgozó üzemek több-kevesebb nehézséggel áthelyezhetők védett, vagy legalább is védettebb területekre A nyersanyag, tehát itt a szén- és acélkérdés jelentősége nem becsülhető le. de igen fontos a feldolgozó szervezel deeeiitralizAlódása. Erről a decentralizálásról természetesen nincsenek adataink, mert hiszen az a legszigorúbban őrzött haditttok de éppen az a decentralizálás biztosítja a ^ német fegwerek ütőképességét Csupán a szállítás kérdését kell megoldani, ami nem csekély, de feltétlenül megoldható feladat, ha megfelelő mennviségü vizi és szárazföldi szállítótér áll rendelkezésre A távolabbi jövőre vonatkozó német tervek a Donyec medence nehéziparát is bekapcsolják a német nagvtérgazdálkodás rendszerébe. A tervek szerint a győzelmes háhorn ulán a Donyec medence és a sziléziai nehézipar szorosan együttműködnének olvan módon, hogy a nversebh és 1ömegmnnkákaf a Donyec medencében vécéznék, a finomabb munkákat Sziléziában. amelyet részben a Donyec medence látna el nyersanyaggal. Itt Is a szállítás kérdése a legfontosabb Ezek a tervek az utóbbi időben elhallgattak. mert Göring marsait mindennemű hábnrn titánra vonatkozó tervezgetést beliltott, hogy az ősszeg erőket a győzelem szolgálatába lehessen állítani. Különben ls PZPV a tervezgetések esak a távoli jövőre vonatkoztak és ma nem a jövő problémái. hanem a jelen adottságai mérvadók. Markos György „Délvidéki Háziipar Tnrmelö és Értékealtö Sxövntknznt MINTABOLTJA julius 1-én, csütörtökön nyilik meg a városi autóbuszállomás mellett (Zsótér-ház) Állandó háziipari kiállítás. Ajándéktárgyak és háztartási cikkek nagy választékban. Nemzeti Takarékosság könyvecskére mindent kiszolgálunk. A régi Szeged paprikakulturája 13' Szeged nevetői, hírétől a paprika elválaszthatatlan. A többi szegedi különlegességet: tarhonyát, szalámit, halbicskát, kubikos-talicskáf, papucsot is szokták emlegetni, de a paprika hire mindegyikéi meghajazza. A paprika meghonosodása, szegedi gyökérverése még nem áll világosan előttünk. Rapaics Raymuod szerint a XVII. században az Alföld déli részére betelepült bunycváeok hozták magukkal a Balkánról. Erre utal a paprik® szó délszláv eredete is. Ezt a föltevést Szegedre nézve megerősíti az a körülmény, hogy a bunyevácok ide is beszivárogtak, továbbá, hogy a szegedividóki paprikatermelés föfészke az ősi Alsóváros melleit ma is Röszke, amely a XVIJI. század elején délszláv batprőv-ivadékokból települt, korán elmagyarosodott és már a század végén virágzó kertkultúrája volt. Az sem lehetetlen azonban, hogy a paprikát a szegcdi barátok plántál ták be török földről és ismertették meg az alsó városiakkal. Először talán a hideglelés, malária orvosságául használták. A szegedi nép laikus orvosi eljárásaiban különben hideglelésről még ma is paprikamagot nyelik. Első Írásbeli bizonyságaink a szegedi paprikáról csak a XVIIL század köze patájáról vanmak. A paprikafeldolgozás legrégibb tudatos leírását egy idegen utazónak, Hofmannscgg grófnak köszönhetjük (1791): »ltt (Szegeden) mindig a legkellemesebb volt előttem egy magyar nemzett étel. hus paprikával, mely igen pompásan ízlett és igen egészségesnek kell lennie, mert habár este elég sokat ettem, mégis legkevésbé sem ártott meg. Másféle húsból nem lett volna szabad ennyit ennem, Ha már megérett, felfűzik és felakasztják, azután a sütőkemencén megszárítják és őszszetörik*. E, szűkszavú jellemzésből is megállapíthatjuk, hogy már a XVIII. században is felfüzjék az érett paprikahüvelyeket füzérekbe, a nyers füzéreket napos, szeles helyen rögtönzött állványra, a szérgiára tették, hogy szikkadjanak. Ez igy van még ma is. A harmadik mozzanat, vagyis a kemencében való szárítás és törés azonban már megszűnt, de éppen erről akarunk szólani. Még a mult század derekán issze gényebb családoknak rendes, házliparszerü foglalkozása ez. Naponta kétszer is. reggel és este fűtötték a ke mencéhe. A fűtés után ugy egy félórát vártak, amig q heve le nem esett. Ekkor kihúzták a parazsat, kisöprötték a kemencét « pem'líWvel, vagy vizbemártott nagvnvelü söprüvel. Utána pedig a kemence nagysága szerint 5—10 füzérj beraktak Egy kis fertályóra múlva megeresztették a gőzét, azaz az előtét lenyitották Ezt néhányszor megismételték, azután pedig a paprika bennmaradt estéig. Ekkor kiszedték, a kemencéi újra fűtötték és a paprikát mégegyszer berakták, Éjszakára kis pálcikát tellek az előte alá. hogy a gőz kijöhessen. Ha a paprika most sem száradt mem, akkor a fűtést az elmondott módon harmadszor, negyedszer is megismételték Csak tavasz felé kellett kélszer fűteni, mert már akkor a böll »»elck jól megfújták a füzért és igy a hüvely szikkadt volt Ha a füzér már jóra megszáradt, akkor mindjárt a papnkalörobe, a külübe tették. A külüt néha lónak » nevezték. Szamuk egy-egy háznál 3—. 12 között váltakozott és az udvarolt külön szin alatt állottak. Egy külübe egyszerre csak egy füzér szántott paprika fért bele. A többi a kemencében maradt, még sor került rá. A küiü emelőjének volt hasaalj*, ez megfeküdte a külü deszkáját E deszkára helyezték először a füzéres paprikát és mögkocolták, azaz megveregették cs emelővel, hogy füzér csizmáját és zsinegét könnyen el tudják választani az )gazi paprikától. A paprikát a deszkáról aztán a külü mozsarába söpörték bele. Ekkor vettí aztán kezdetét a tőré*. A külü emelőjét lábbal hozták mozgásba, a végéra erősittet furkó pontosan belejárt * mozsárba. Amikor a paprikát már jó puhára törték, átszitálták. Amit a rosta szeme keresztül ejtett, az volt a lángpaprika, ami benne maradt, az volt a esörmőpaprifca, vagy rövidebben csörmő. A csörmőt újra beleöntötték a külübe, megint törték, majd újra átszitálták. A műveletet háromszor, négyszer ismételték. Az rlső&tszitálást Ián© néven árulták. Ez igen csípős volt, inkább csak rácok vásárolták. A többi átszitálás együttes eredményét nevezték csörmőnek. A magvarság körében annakidején ea terjedt el. A paprika utolja már megdarásodott, azaz már nem volt lángja. meg is szivósodott, ezért újra betették a kemencébe. Amikor megszáradt, újra kitörték. Ezt is a többi csörmő közé öntötték A piaci értékesítés szintén a gazdassaonv dolga volt. Ekkoriban még nem súlyra, hanem térfogatra teérn mérték a paprikái. Voltak olyan kulák, akik ekhós szekéren messze vásárokra is elmentok. Ezek ugy vették a többiektől a paprikát, hagy a zsákból ponyvára öntötték és ugy mérték ieéívként meg. természetesen jól tel*" jére rakták. Később fölkerült az öreg fent. amikor TS rudas mázsán mérték a paprikát. Ennek az újításnak csak a kofa nem őrült. Egyik másik tágabb lelkiismeretű kofa teritött paprikát árult. A földes házban (tiszta szobában) éjszakára njjnyi vastagok beteritették a paprikát egy abroszon az ágy elá. A paprika a nyirkos föld hatása alatt kinyilt, kidomborodott, azaz szemcséi megnőttek és megduzzadtak. Egy icéből másfél k* lett. Ezt az ősinek mondható eljárást a hetvenes évek elején a cnipődés váltotta fel. Lényege az, hogy a megszájritott füzéres paprika hüvelyeit egyenkint összeroppantották, lecsipkedték • a csumájáról. furkóval összezúzták CS j rendszerint a vizimalomhan őrölték meg. Forradalmi újítást jelent a szegedi paprika életében a hasitás, továbbg ja efizmalmt őrlés, az értékesítés pedig a nagykereskedelmi organizáció. Szögedi Bálint. FERENC JÓZSEF keseruvii r: