Délmagyarország, 1943. május (19. évfolyam, 97-122. szám)

1943-05-23 / 116. szám

TÖMÖRKÉNY Hamis minden igyekezet, amely be akarná skatulyázni, hogy hovatartozandóságát megállapítsa. A természetben vannak rokonságok, családok, hasonlatosságok és elágazások, őt azonban Írásaiban épp ugy, mint jellemében és egyéniségében csak a neve egye'len szavával lehet jellemezni: Tömörkény. Valami atyafiságot legfeljebb Sebők Zsigmond tart vele. Szerény és csendes szavú iró, akit nem méltá nyoltak eléggé a felnőttek, ellenben a gverekek bálványa lett a Maczkókönyvek révén. Amúgy keveset irt, de magával vitt Szegedről néhány olyan meglá ást, bogy ha a világ remekeiből akár csak husz novellát fűznének csokorba, Sebők nem hiányozhatnék közülük. A rövid idő alatt, amit Szegeden töltött, Felsötanyán, Vadász Lajos tanyai kapitány barátságában érezte magát a legjobban. BalásyáJian a legjátékosabb a szellő, gyenge mellüek Mekkája ez a homokkal együtt, amely csak ifjú temperamentumokban szít lázongást, de gondolkodóvá teszi az érettebbeket és megragasztja a szavukat, bogy a lelkükkel érezzék a fenséges szépe*. Tömörkényt is próbálták utáaoznl, de. a lelkét senki sem találta meg. Lázár György, mikor műsort szerkesztett a Dugonics-ülések számára, ráirt, hogy >olvassál fel egy rajzot*. Ebből aztán szinte általánosítás lett, hogy Tömörkény kis remekei rajzok. Csak az etnográfusok követelték mellékesen e magukénak. csak a poéták itták szomjasan nektárként, el-elakadó lélegzettel a prózában irt zengő szavait s a lélekbúvárok kutattak az után, amit manap • baráti felületesség derüre-borura, halotti sápadt vértelen frázissal, rejtőzködő szépségnek, vagy — uram bocsáss — mélyszántásnak dadog. A szépséget nem kell rejtegetni, a becsületes rnélyszán'ásnak pedig termése is mutatkozik. El tántoríthatatlan szerelmese volt • tanya magyarjainak, a vizén járó egyszerű népeknek, a kubikban görnyedő szegényeknek s ugy szórta rájuk kincseit, mint az igazi szerelmes, oki megelégszik a maga érzésével és nem vár viszonzást, hiszen talán nem 4s tud róla az, akit körülrajong. A sok szépet.a sok jót Tömörkény nem nekik mondta el, hanem róluk és másoknak, az ország népének s még csak célzatosság sem volt benne, hogy megmásítsa a Dépszinmüvek kieirkalmazott cifraságait. Az ő népe fdolgos vergődő, kutyaadón, földárenXián, malacbetegségen töprengő nép teolt, nem bízta a szántást a pacsirtára s nem dalolt lépten-nyomon pántii kával elhalmozott bokorugró ünnepi szoknyában, viszont a harisnyában a becsületes pamutot ismerte, nem szia liázi kisasszonyok pókselymét. Tragédiái aprók és belől vérzők, gyöngédségük egy hürnmögésben, meleg tekintetben virágzik ki, a lelkükben mégis olyan szineket bont a tavasz, hogy festő palettáján valamennyi el se fér. Első kötetének ez volt a cime: sSzegedí parasztok és egyéb urak* s ez a megtiszteltetést jeíen'ő titulus maradt a hitvallása róluk az élete végéig. Végeredményben azonban az a nép. amelvef aíyás szeretettel olykor megkorboít ugyan, de amelyet bán'almakkal, mpgróvással illetnie másnak Irta: Sz. Szigathy Vilmos sem ismeri Tömörkény áldozatbemutatását. Minden hibájára tudott mentséget s ugy lebegett felette, mint ahogyan a harangszó úszik békés vasárnapok csendjében a düllök között, kicsap a vetésekre, fecske szárnyához hasonlóan lehajol és megcirógatja a napszagu magyar földet láthatatlan hullámaival, amiket drótokba kényszerit az emberi furfang. Boszniában ts csak leginkább őket lát'a és rzerefte, száz és száz :zobrot állítva nekik és belőlük, _ nem esik hát ingyenbe az a szobor, amelyet ő kap most cserébe, vagy viszonzásul. Rosegger Pétert ismeri az egész müveit világ, Tömörkény lefordíthatatlan, akárcsak Mikszáth, mert ugyan mi lesz a tokaji aszúból, ha a régimódi cseppkövén szűrik á'? A megfelelő szavak is hiányosak hozzá, a vadvirágok méntaiilatát sem pótolja a párfőm .amelyet vegyi uton sajtolnak ki. Épp ugv gondolunk itt a naponta százszor hallott vitaminra, mennyire elvész, ha főzéssel konzerválni akarnak valamit! Egyszer baráti irói körben akad* vállalkozó, aki németbe akarta átültetni Tömörkényt, mondván neki, hogy ezt a nyelvet többen használják. r>em ugy, mint a szegény magyarokét. — Valóban, felség, félelte rá Tömörkény, ez igen alkalmatos tengeri herken'yü lesz. Ehun mingyárt a frissiben megjelent tárcám, egyelőre megelégszem, ha csak a címét fordítod le. — Mindent lehet! Viszont a cim ez volt: >A i üsző föltekintése*. Lett is nagy fejvakarás belőle, mert valami szivet szaggató szépség az, hogy »Das Aufschauen des Kalbes«, de ember iegye.n a talpán, aki megérti belőle, hogy mit akar mondani az eredetije. » A magyar ember feltekint az égre", de akkor is feltekint, ha megmér, értékel valamit Nem beszélve a baromnak becézett jószágról, amelynek annyi, de annyi elnevezése van, ahány hónapos, vagy éves, hogy a hozzáértő megtalálja pon'osan az életkorát aszerint, amint feltisztelik. Mennyire más a borjú, az üsző, meg a tinó! Nem ngy van ez, mint a németben, ahol a Glück szó szerencse is, meg boldogság is, mig minálunk Tömörkény szerint a vékacsapó zsidót hiviák igy. Kedves tréfái közé tartozott az angol nyelv nehézkessége is. — Hogy lehessen az' megtanulni, mikor ngy irják, hogy Boz, viszont kiejtve Dickensnek mondják I Az eredeti magyar stílusa, magyar lelke az oka, hogv nem lett belőle világhíres író, de az az igazi nagyember, aki megmarad egyetlen nemzet számára feiaprózás nélküL Elég szegények vagyunk hozzá, hogy ezt a luxust megengedjük magunknak. Szeged mindig sóvárgott valamely különállóságért, ezt Tömörkényben kapta meg 'ökéletesen. A hivatalos város nagyon keveset adott neki, azért is megszolgált becsülettel, csengő arannyal fizetve vissza a rézgarasokat. Ur volt lelkében, hitéhen, minden tevékenységében, az adósságot sem .gyűlölte, csak utálta. »célsze,rü szegény ember* maradt a haláláig, felbukkanó problémáival nem terhelt másokat, elintézte magában egy sóhajtással, mondván a mundért hoszEliás Csamangó nevü kedves figurájával: — Mert ha sóhajtani se tudna az ember, megfulladna. Az idők folyamán hatalmas irói rajokat bocsátott ki Szeged, asszimiláló erejének csodálalos példáit adta, r>er M AGY ARORS '/ A G VASARNAP, 1943 májas 83. levegőjét nem tudták elfelejteni rég idegenbe vetődötfek sem, (hiszen Mikszáth felvidéki történeteiben ott bujkálnak a szegedi nevek, rétek), — töretlen erejű egyetlen iróia a városnak azért csakis Tömörkény. A reve egyet ielent a városéval, ha n,ingyárt a külső részeket értve is, ahol magyar délibáb teszi széppé azt, ami idebenn borongósnak indult volna. Gulácsy Irén m ondra a szobor leleplezd beszédet a mai Tömörkény-ünnepen A szolcrfelap'ezéscn lépvi;alfati magát a Magyar Tudományos Akadémia és jalen lesznek az ország lec előkelőbb irodalmi társaságai (A Délmagyritország •munkatársától) A Dugonics-Társaság rendezésében ma tartják meg TömörIcAny István emlékezetének ünnepségeit, amelyek bárom részre oszlanak. Délelőtt 11 órakar kezdődik Tömör kény István szobrának leleplezési ünnepsége a muzenm előtti parkban. Az ünnepségen közreműködik az egyetemi énekkar és a tarárképző főiskola énekkara, megnyitó beszédet dr. Banner János egyetemi tanár, a Dugonics-Társaság elnöke, ünnepi beszédet Gulácsy Trén, a kiváló irónő mond. majd a lepel lehullása után dr. Tóth Béla helyettes polgármester a város hatóságának nevében átveszi a szobrot A leleplezési ünnepségen képviselteti magát a Magyar Tudományos Akadémia, a Kisfaludy-Táraaság, a Petőfi-Társaság, a Szent István Akadémia, a nagyváradi Szigligeti-Társaság. a zombori Szenteleki Irodalmi Társaság, a szegedi Tömörkény Irodalmi Kör, az egyetem, a város és a DMKE. A szobor leleplezése után megnyílik a kultúrpalotában rendezett Tömörkény-kiállítás, a Gábor Jenő és Dorogi Imre kópkiállitása, délután 4 órai kezdettel pedig felolvasó ülést tart a városházán a Dugonics-Társaság. Érdekes kéziratok a Tömörkény-emlékkiállításon nem volt szabad, nem ismerte és ma szadalmasan viselő tit. Káplár ur MV ellenőrző pénztárgép vffguonánah őre. Ellenőrzi minden bevételét, hiteltétclét. ipv Önnek évente sokezer pengőt takarít mee. Felvilágosítással készséggel rendelkezésére áll: 1 RU.CKNER ELIMÉR BSt^T" A Dugonics-Társaság nemrégen áldozott méltó keretek között nagy névadója Dugonics András emlékének. Ez alkalommal irodalmi kiállítást is rendezett, melynek impozánsan kiállított hatalmas könyvanyaga megfelelő módon érzékeltette Dugonics András irodalmi tekintélyét. Amikor a Dugonics-Társaság Szeged városának egy régi-régi tartozását rója le Tömörkény Istvánnal, nagy fiával szemben, szobrot adva néki, irodalmi kiállítást, valamint a vizenjárók és a kétkezi munkások illusztrálására képkiállitást is rendez Gábor Jenő, valamint Dorogi Imre fes őmüvészek müveiből. A féligmeddig elfelejtett Tömörkény István irói nagysága munkáinak gazdagságában és a nagyszámú rávonatkozó irodalomban meglepő erővel bontakozik ki. Látva ezt a hatalmas anyagot, elszomorodva gondolunk arra, hogy milyen különösek is vagyunk mi szegediek. Határtalan könyeímüséggel feledkezünk meg legigazabb nemzeti értékeinkről csak azért, mert ezek a nemzeti értékek szerencsétlenségükre szegediek voltak ÍA Dugonics-Társaság élén Banner János az, aki Szeged nagyjai iránti adósságot. törhetetlen munkakedvvel, bámulatos szervezőképességgel és mélyről jövő idealizmussal igyekszik leróni. A Tömőrkérry-szobor létrejötte, valamint a Tőmörkénv-irodalom művészi kiállítása is egyedül az 6 érde me. Banner Jánosnak nincs szüksége tömjénezésre, de ezt, ha szerény formában is, az igazsághoz híven meg kelle't mondanunk. A kiállítás irodalmi anyaga megdöbbentően szép képet ad Szeged nagy fiának egész életét betöltő munkájáról. A kiállított Szegedi Híradóban, a Szegedi Naplóban, a fővárosi lapokoan, valamint az áltála szerkesztett Hüvelyk Ma yiban az iró mellett az újságírót ismerjük meg, akinek rendkívüli ítélőképességé mellett utánozhatatlan, eredeti humora adta meg annak' a lapnak különleges értékét és ízét, amelybe irt. A Hüvelyk Matytnak régi, világháborús számait nézegetem. Azokban a nehéz időkben mennyi tiszta humor voltt Bizony az a régi. világ még ebben is különbözött a maitól. A »Gazdátlan kiszolásokban* találok néhány, Tömörkény tollából való egészen időszerű »szögedi megjegyzést*. FI.: >Azt tapasztalom, hogy a mi népünk séhogysé akar mögijedni a zamerikai háborútól. Sokkal nagyobb tudósok vagyunk, mink a zamerikázásban, sémhogy ijen csekéljségökre is figyelőmmel lőhetnénk!* ,. * Aszondod Wimmikém, bogy a háború után visszatérnek a régi viszonyok? Né aggjon ijet az a fölségös atyaúristen, biszón aa ujakkal sé tudunk mit csinálni. • Válasszatok inkább hét, mint hattagú közélelmezési tanácso. Jusson mindön napra egy egész embör, akt mögmondja, mit kéne önnünk, ba vóna. • És igy tovább, kiapadhatatlan az a csodálatos humor. Itt vannak a Tömörkény-müvek: Szegedi parasztok és egyéb urak, Betyárlegendák, Förgeteg János mint közerő, stb., stb. Ezeket a müveket látva, aztán Móra Ferenc, Juhász Gyula müeire gondolva, büszkeséggel vallom, hogy van szegedi irodalom, mely e sajátos vidék érdekes embereinek lelkivilágát mütvészi megvilágításban I

tükrözi; amott vannak Tömörkénynek, az etnográfusnak és a régésznek müvei. Bizony, Tömörkény az első tanyakutató nem egészen az ujjából szopta, amit irt, mint ahogy azt mostanában csinálják Pesten, meg tnásegyebült. Mégcsak azt sem irta Írásainak végére, hogy: > Mondta Czudar Erzsébet, 76 éves, lakik Tanyaközpont*, enélkül is elhitték és elhisszük neki A kiállításon szerepel két érdeke? kézirat Az egyik 1888-ból való. Amolyan búcsúzta'6 irá«. Dankó Pista. *