Délmagyarország, 1943. május (19. évfolyam, 97-122. szám)

1943-05-16 / 110. szám

Juhász Gyula Pozsonyban ilovaa é» hatékony Juhász-kultusz virágzik ma b a szlovákiai magyarság karébon •Waiofc modá* kifejeaő nagy költői érzékkel megírva, milyen kár, hogy s nagy poéták rendesen rossz előadók. Költeményeit oly ásni kell, mert azok nem csak hangulatot adnak, hanem sok mélységes gondolatot is rejtenek magukban." Sza latnai Rezső ugyanitt utal Reményi Józsefre, az Amerikában élő magyar iróra, aki jó barátságban volt vele és aki sok mindent tudna Juhász Gyula pozsonyi vonatkozásairól elmondani. Valószínűleg e közlés alapján kereste meg Kilényi Irma. a Jnhász Gyulamnzeum lelkes megteremtője, Reményi Józsefet levelével, aki válaszában ezeket irja: „Hogy is találkoztam vele? Diák voltam Pozsonyban, ő Szakolca n tanitott. Első novellakísérletemet a világháborúban elesett Paál Balázs barátom küldte el nekié szeretetet és jóakaratot sugárzó választ kaptam tőle. Magára vállalta első novelláim elküldését a budapesti „Héf-nek, amelyek meg is jelentek... Pozsonyi diák és njságiró koromban ismételten megláthattam Szakolcán. Cellaszerft. szűk szobában lakott, amelyben minden lehető és lehetetlen kérdést megtárgyaltunk; ö meggyőződéssel és tudással beszélt, én hittel és hiszékenységgel hallgattam. Akkortájt nagy elragadtatással nyilatkozott Babits Mihály Dante fordításáról. amelyet tudtommal kéziratban olvasott. Lehet, hogy utóbbi kijelentésem tévedés, de igy emlékszem a dologra. Mikor bejött Pozsonyba. többizben vendégem volt együtt jártuk a kávéházakat s talán a nagyváradi „Holnap" atmoszféráját próbáltuk átvarázsolni a .koronázó város" polgárain kiegyensu lyozott levegőjébe. Két jellemző esetre emlékszem még. Az egyik hogy öngyilkossági kísérlete után levelezőlapon értesitetfe hogy még él; a másik, hogy táviratilag közölte velem Szegedről: Messzeségek cimü kisregényemről megalkotott véleményét. Az első eset azt igazol9Tértl OÉI MAfiTAZflUSZír, TASARNAP, 19« májns 18. 80. jótckonycélu m. kir. állam- £= sorsjáték s= as C a^jmi Jk m vsvmm ronytfiawiy 40.000 aranypengő § 29.360 nyaramény 420.000 pengő értékben. Nyeremények: 20.000 ar. P 10.000 ar. P == 2*5.000 ar. P 4x2.500 ar. P S 6x2.000 ar. P 33x1.000 ar. P S és még számos nagyobb és ki- EE sebb nyeremény, melyeket mind sz készpénzben fizetnek ki. Húzós junius 8-án | Sorsjegy árak: Egész: ar. P 3.0, fél: ar. P 1J0 = Kapható osztálysorsjegyföelárn- gg sitókná! és dohánytőzsdékben. = illlllilMIHililitlilitlIililllllllllllillllHiflintil ja. hogy tragikus érzékenységében sem felejtkezett meg barátairól, sót a magamfajta akkori kisérleteaő irodalmat annyira becsülte, hogy szegénységében sem sajnálta a távolságok áthidalásához szüksége* távirati költséget-" Reményi Józsaf valószínűleg meg is felejtkezett arról a sikkről, melyet az egyik német nyelvű pozsonyi lapban irt Juhászról talán 1913-ban. Mivel a cikket kivágva őrizték meg. sem a lap neve, sem a pontos dátum nem állapítható meg: ,Julius Juhász wohnt in Szakolca und das iat génug wiehtig. Niemand wünsche es voa mir. dass ich dieser Behanptung eine Erklarung anfüge. Es soll gentigen; Julius Juhász der Poetwohnt in Szakolca... (Julius Jnhász slavieche Demuth und der Itt régi nagy Magyarország történelmi városai ngy élnek bennünk, mirrt a gyermekek lelkében az apák meséi nyomán életrekelt ősök arcképei, Mi, a trianoni Magyarország bajdani kis diákjai, sohasem láttuk őket de az irodalom, a történelem olyan nagyszerű körvonalak arányait sejtették meg velünk, melyek örök vágyat ébresztettek szivünkben utánuk. Pozsonyt csak egyszer láttam, (Pozsonyt, hová Csokonai Vitéz Mibál y vitte álmait, hol Beethoven „Halhatatlan szerelmese" élt. hol mtnyi békét kötöttek, ahol Széchenyi István „felgyújtó az oltár szőahol Petőfi birkózott a •szerénységgel, Pozsonyt, melyen egy évezredes történelem kitörölhetetlen nyemai élnek. Még látom a várhegy ormán omladozó várromét, a mosszcnezo Dómot, a Miftóly-torony finom vonalát, a késő nyári nap vakítóan kék egén; érnem a Kiskárpátok hüs lehelletét, mely megingatja a dunaparti fák eürü lombjait és barokk paloták öreg. derűs, polgári házak között kanyargó utcákon snhan frissítően yégig és a város fölött hófehéren pompázó felhőket, amint délre kergeti. Valaha a nagy magyar költő, Jnhász Gyula is a nagy elődök nyomán Pozsonyba el-eljárogatott felejteni abba a Pozsonyba, ahol ha ma Szeged nevét emiitik, mindjárt hozzáteszik: Juhász Gyula városa. Juhósz Gyula 1912-ban kériilt a Morva partjára, Szakolcára, felettes hatóságának jóvoltából. Szakolca ódon. a mult nagy emlékeit lehelő város, hol valaha gróf Gvadányi József Lakott de ezük utcáin szorong a csönd, az unalom és lassan száll a kisvárosi Egy leány, aki mar mindent olvasott Nyelvünk izei gazdagon kiforrtak. A magyar szóból finom műszer lett zajtalan sebességű gép, melylyel as iró elméje könnyen alakit hatja fogalmaút. De a lélek homályos vidékeit i» lágyan kiemeli mélyeiből költőink ihlete. Nyelvünkkel megmintázhatjuk a kővágó motorok pergő zaját s az udvar sarkában gubbasztó maroknyi szalmaszemét alig-alig zizzenő rebbenését. Egyszóval nyelvünk ősi és modern, erdei-mezei és városi, ázsiai és európai Mi is ősiek és modernek vagyunk. európai magyarok. Mérnökök. üzletemberek, szántóvetők, költök népe. Bajokkal küzdöttünk mindig, Mükséggel, ingadozással, de mind s meggyötrő dolgok között ott élt • szellem is. Milyen nagy íróink vannak, milyen nagy költőink... Ilyes gondolatokkal mutattam a kölcsönkönyvtár polcain sorakozó könyvek között Melyiket vigyem hasa. melyiknek a soraiból árad értő sseretet intés türelemre. Melyik tanit meg keserűségeinkkel évődni és melyikben nem lelnék egyebet mint elmés és szívtelen kis mondatok laboratóriumai preparátumát a szellem gyenge sóoldatá>a& amiket qgz számító elme opepor. Jnhász Gyula akkor már orsaágofihírü poéta volt aki mint Babits, Tomiból a száműzött Ovidinskónt vágyódott a napsugaras Szeged után. Bús Morva mentén árva, kis Szakolca. Emlékszel-e régi vándorodrai Ki itt tanyázott két keserű évet, És ifjúból bölcs, öreg legény lett. Ki szelek szárnyán sóhajtottam vissza. A Tisza táját vágyó dalaimba. Szabolcsról azután néha menekülni kellett; hova, merre! Pozsonyira, ahol A vén utcákon szinte visszazengeti A régi léptek kongó moraja, Széchvnyi járt Ut és hónán merengett. Amely nem volt, de lesz még valaha. Csokonait itt várta a déta, Petőfit is és az a nyurga, méla, Szelid diák. Reviczky, itt j mtrengett... „Ott merengett a Dana partján Juhász is. hogy azután józanul a kötelességre gondolva, visszaosonjon Stakoleára, a hónapos szobába, a macskaköve? Béka-utcában, ahol estefelé végighajtják a tehéncsordát mert a polgáriházak egyre fogynak s egyre több és több a szlovák parasztgazda, végig minden utcában, még a Fő-téren is", — irja Szalatnai Rezső, Juhász Gyula Szakolcán cimü kitűnő tanulmányában. Tulajdonképpen ő a® első- aki Juháss Gyula-nyomokat keresett Pozsonyban. És talált is egy nagyon érdekes adatot, a Pozsonyi ToldyKör történetében. Juhász ngyanis 1912. október 27-én egy irodalmi esten, néhány versét felolvasta s ez alkalommal a beszámolóban ezt Írták róla: „Gyönyörű gonrált 1:1 a veszedelmes valóságból könnyű szórakozás céljaira. Mennyi könyv... Közien beszélgetni szeretnék Piroskával, aki gazdája a sokezernyi kőtetnsk, és tudja, hogy mit rejtegetnek a lapok. Nem sok szót válthatunk. mert a délutáni órákban szünet nélkül jönnek-menek az előfizetői. És figyelni kezdtek. Lám, ez is érdekes, a könyvtárban, az olvasó. A kölceönyvtári előfizető, aki havi egy pengő ötven fillérért mindent olvashat. Olvashatna szépet, jót. ha akarna. Fiatul nő áll a pult előtt ö elkeseredetten bizonygatja, hogy szeretne valami szépet, jót, okosat olvasni azonban sajnos, már olvasta valamennyit Piroska fáradhatatlanul hordja és rakja elébe a köteleket végül már csak a létra tetejéről mondja az iró nevét ós a könyvcimeket A fiatal nő mindről határozottan állítja, hogy már olvasta. Csodálattal nézek rá. Istenem, ilyen fiatal és máris! Végül, mintha derengeni kezdene valami előtte, amit talán mégse... — Hallottam egyszer egy könyvről — mondja eltűnődve — az a cime: Az ezred aszonya. Piroska lesiklik a létráról ós gyorsan elővesz egy könyvet Ennek a cime ugyan: A század aszszonya. Dehát — mint sok más esetbea v. es majdnem mindegy. Ifja hölgy átveszi a könyvet és sietve távozik. Többen várnak már sorukra. Az egyik urat nagyon idegesiti. hogy nincs semmi legeslegujabban megjelent könyv raktáron. Világért sem akar mást csak vadonatújat Mindegy, hogy ki irta, miről szól, az a fontos,, friss nyomdaszag áradjon a betűkből. És ő kapja legelőször kézbe. Kénytelen megelégedni egy tegnapelőtt megjelent könyvvel, ezzel mérgesen távozik. Egy másik ur komoly, súlyos olvasmányt óhajt. Már ott sorakozik előtte sokminden, ami időtálló, remek. Már negyedórája fontolgatja. melyik lángelme fényességével világítsa be maga körül a boron gós esti sötétséget Aztán hirtelen fordulattal megoldja dilemmáját: egy detektívhistóriát kaparint a kezébe. Pár percig mentegetőzik: kivételesen ezt viszi magával, oly fáradt jobb lesz egy iyen könnyű, semmi olvasmány. Megkönnyebbülten távozik. Ezalatt egy idősebb hölgy a pulton heverő könyveket lapozgatja. Mindegyiknek elolvassa az elejét és a végét Csalódottan teszi vissza őket és busán mondja, egyik se olyan, amilyet szeretne. Mert ő olyat szeretne olvasni, amilyen a Die Kathrxn wird Sóidat cimü regény volt Egy másik nő hasonló kiyán&ággal jelentkezik. &SK iái-. szik. sokan ugy vannak a könyvvel, mint az elhagyott szerelmes, aki a felejthetetlen kedvee vonásait tulajdonságait keresi minden feléje forduló arcon. Ezek az olvasók régi pillanatokat keresnek, mert emlékezetükben megrögződött egyszer egy regény hangulata, s azóta csak ennek az egyfajta érzelmi megrendülésnek kliséjére készült olvasmány után vágyakoznak. Talán ezért járnak kölcsönykönyvtárbaahol naponta cserélhetik a kicsinycsenevész. napi érdekességü olvasmányokat Amiket úgysem érdemes megszerezni és megőrizni. Záróra előtt elcsendesedik * könyvtár. Most végre beszélgethetünk Piroskával a könyvekről. Ií-l letve csak szeretnénk beszélgetni, de nem lehet. Jön a fiatal lány. aki már mindent olvasott az égvilágon. Hozza vissza a könyvet. -— Kérem, én már ezt is olvastam — mondja mélabúsan. — Ebben * huszadik század asszonyáról van szó. csak megtéveszt a cime. Azt hittem, hogy valami olyan história van benne, ahol egy asszonyba egy egész ezred szerelmes. Most mit fogok olvasni! Piroska megint eléje hordott egy halom könyvei A könyvtár kincseit: prousti bonyolultságokat, gi dei élményskálákat, máraii hzóarchitektúrákat, móriczi zsellérbánatot. _ fitt togaxwnlt az irodalom vö*-.