Délmagyarország, 1943. április (19. évfolyam, 73-96. szám)

1943-04-11 / 82. szám

S OELMAUY A K ORSZÁG Vasárnap, hm3. áprtn» 11. lyow öböl vidékéről elhoztok Csóká­ra, vagy a középázsiai jadeitot el­szállították a svájci tavak cölöpcpit­méuyeinek lakéihoz. A monopólium későbbi idők találmánya. Mindazok a tárgyak, amelyeket a csókái leletek kapcsán példaként fel­soroltam, bizonyára csak igen kis ré­szét tették ki a legősibb, történelem előtti kereskedelemnek. A helyzet azonban az, hogy a kagyló, a boros­tyán, az ékkő, az ón éá a cscrépíör­melélt anyagának állékonyságánál fog­va megmaradt, a fa, a szőrme és a textilipar kezdetleges termékei ellen­ben, amelyek bizonyára szintén tár­gyai voltak a kereskedelemnek, az évezredek folyamán megsemmisültek. Egyáltalán nem túlzás, ha azt tételez­zük fel, hogv csak nagyon kicsiny ré­sze, elenyészően csekély töredéke a történelem előtti idők kereskedelmé­nek, amit mi ismerünk, illetőleg ami­nek nvomait a csókái halom és más lelőhelyek emlékei alapján ki tudjuk mutatni. Móra Ferencet, aki a legegyetáme­söbb magyar irói tehetségek közétar­tozott s akt utolsó nagy regényével, az Ar.mykoporsóval jutott el pályája (lelélőjére, nemcsak mint régész, ha­nem mint irót is erősen foglalkoztat­ta a csókái ősember problémája. Mi­kor irói pályafutása derékban tört kel é és örökre elment közülünk, egész sor meg nem valósuilt terv maradt vissza utána. Mert voltak tervei, ké9z, megérett tervek, melyeknek már kész Volt a meséje, megvolt a háttere, csak a megírása hiányzott Regényt akart irnj Katona Józsefről, de "nem az Iro­dalomtörténet mclodramatikus színe­zésében, hanem ugv, ahogy az ai­ügvész ur valószínűleg élte napjait a hirős város uri társaságának köré­tien. Készen volt Höbiárt basáról szó­ló regényének a meséje, a törökvilág kora heh Szeged életével És regény formájában meg akarta írni a Tisza kiöntései között tanyázó csókái ősem­ber élefét, de még küzdött a problé­mával. hogv miként oldja meg n be­széd kérdését. meghatóan kezdetleges ősünknél, akinek sokkal kisebb volta szókincse és kezdetlegesebb a mon­datfűzése. mint a miénk. Egyszer a szegedi muzeum csó­kái szekrénye előtt erről a megírandó regénvéről beszélgettünk és azt la'ol­gbrtlik. hogv milyen őskorba átplán­tált kalandorlzt lehetne adni a regény egvik fejezetének, amelyik majd el­mondja, hogy milyen viszontagságo­kon keresztül jutotf' a cardium-kngy­lóhól készült nyaklánc az egyik csó­ka) szépség nyakára. Pár esztendővel későhh Sacha Gnitry ugvanerre az öt­letre építette fel a Szerelem gyöngyei Cimü nagy filmjét. Meg vagyok gvő­z.ődve róla, hogv Móra Ferenc irodal­milag is, tartalmilag is sokkal szeb­bet. de különösen sokkal Igazabbal produkált volna, ha ideje marad csó­kái regénve megírására. Mondom, erről a megírandó re­gőnvről beszélgettünk. A szerszámok, fegwerek és gyöngyök közöf ott he­vertek a koponvák. Az egyik kopo­nván hatalmas forradás 3 jobb hom­loktól a koponya tetejéig. Ember le­hetett. aki ezt a vágást kiáltotta. Hir­telen eszembe jutott valami: — Ezt a koponvát is bele kellene vinni n regénvbe Ez a vágás legyen 1 kereskedelemellenes tendenciák első tnei-nvílvánnlás.a. Hiisvétra! Sándor l«r«», llkSrfk #t »ittit»ft megbízható minőségben olcsó árban beszerezhetők Hal áruflzletében, « Főportánál. é 1 a Ismeretlen adatok Posonyi Ignácról, a szegedi közkórház megalapítójáról lói Iá* ü n is, »FILLE« gyókényfoBatn cipőben jár! Pehelykönnyű, szines, tartós és ol­csót Kérje cipőkereskedőjétől. Vi­gyázzon a védjegyre! óvakodjék az wtáuza'oktöl! Kizárólagos készítője: Háziipari Vállalat Szeged, tioeskai-utca 179 (A Délmagyarország munkatársi tói) A szegedi kórház megalapítójá­ról, Posonyi Ignácról az idők fo­lyamán többen irtak vagy tartottak előadást. Posonyi személyi körül ményei és élete is többféle megvllá gitósban kerül az érdeklődők elé. Be kell azonban vallani, hogy ezek a be állitások nem egyszer hibásak, ami nek az lehet a magyarázata, hogy Posonyi szsmólyi adatai mind a mai napig sem tisztázódtak teljesen, másrészt pedig az, hogy a kutatók vagy csak egvéni véleményüket nvil­vánitották. vagv ped'g nem végeztek elég alapos forrás'anulmányt. Ki vo't Poevnvi Icnác? Most alkalmunk nvilt beszélgetni dr C s a i k á s Bódog kolozsvári esve­temi tanársegéddel, aki szegedi mű­ködése ideién hosszú éveken át bú­várkodott a szegedi városi levéltár­ban s hatalmas, még kiadásra váró. munkában irta meg a város régi egészségügyi történetét. Párját ri kító mű ez. hasonló — tudomásunk szerint — esak Ovőrről Jelent meg A kutatók szokásához hiven Psaf­kás doktor is meg-megálb egves érde­kesnek tptező részletkérdésnél s Jgv Izgatni kezd'e fantáziáját Posonyi Ignác élete — Ki lehetett ez az ember, akiről utcát is neveztek el. még oedig köz. vetlenül amellett a kórház mellett, nmelv az fí áldozatkészségéből szüle­tet' mei,? Bennünket, szorosan szegedi tér-én a téma. az érdekelt, mire Jutott CsaJ­kás? — A szegedi régi isoofátv adatai­nak feldolgozása során _ felelte kér­désünkre a tanársegéd — sok. eddi" ismeretlen adattad találkoz'am. ame Ivek ni TnPgvilágPásba balvezik Po­sonvit Ezek alanián elmondok né­hányat és ezek alanián vázolom » személvi viszonyait. — A nevével legelőször 1771-her találkozunk a közirézeatási levéltár adatai között. Az ánrttts 29-én kelt ieevzőkönw feljegyzéséből megtud­juk, hogv Posonyi a nyitramearrei Wo­CSonok községben született, de nem kapunk felvilágosítást a születése iilőnonttáf illetőleg. Erre vonatkozólag ő. maga ad útba­igazítást 1800-ban kelt szerződésében, amelyben nz» irta: «Is'en eő szent Felsége kegyelméből már ülőmnek 66-ik esztendeit szerentsésen elér­vén...* Ebből az következnék, hogv 1734 körül született. A felsővárosi mi­norita atyák halotti anyakönyvének Posonvira vonatkozó feliegvzései azonban nem egyeznek az általa meg­íelfVIt szüle'ési évvel, mert eszerint 1810-ben. halálának esztendeiében, 72 éves volt, tehát 1738-ban kellett szü­letnie. — A tanács jegyzőkönyvének fel­jegyzése szerint római katolikus val­lású A magyar nemesség elnyerése fi méhen a tanácshoz, intézett beadvá­nyában ő maga jegvezte meg. hogv ö római ka'olikus vallásban született * Springer, vagv Posonvi7 — Meg kell jegyeznem — folytatta Csa|kás Bódog — hogy Jászai Gé­za belvárosi plébános e. sebenicóí püspök, a rókusi plébánia története Írójának közlése szerint a moesono­ki katolikus plébánia keresztelés! anyakönyvében az 1734 körüli időben npm szerepel Posonvi Ignác, vagy akár a tanácsi jegyzőkönyvben etfi"­fett Springer Ignác név A Snrin­ger névből különben egyesek azt. a látszatot igyekeztek kelteni, hogy Po­sonyi nem született katolikus, vagy legalábbis nem magyar. Vallási ho­vá'artozóságát illetőleg 6 maga adott félre nem érthető felvilágosítást fen­tebb emiitett beadványában. Ami pedig a nevét illeti, nem valószínű az a feltevés, hogy Posonyi eredeti neve Sprin­ger volt és azt magyarosittat­ta. E feltevésnek ellentmond a* a körülmény, hogy Í77t-ben, vagy azt megelőzően aligha voltak névmagyarosítások. Az akkori paraszti, vagy polgári osz­tályban nem is élt olyan nemzett ön­érzet, hogy az erősen németesi'ő Habs­burgok idején felcserélték volna ere­deti német családi nevüket magvar­tal. Valószínűbb, hogy • Spr'n­ger név afféle ragadványnév, talán éppen az anya után maradi ragad­ványnév. Viszont nem tudjuk okát ad­ni annak, hogy Posonvi a polgárok sorába való felvétele alkalmával mi­ért használta ezt a nevet, holott n ra­gadvánvneveket valószínűleg abban az időben sem vették az érdekeltek szívesen. Posonvinak a mai napig fennma­radt sajátkezűi Írásai 'nkább szláv, valószínűleg tót anvanvclve mellett tesznek bizonyságot. Ami a foglalko­zását illett, a polgárok sorába való felvételéről szóló tanácsi beiegvzés nem mond sokat, értelmezhettük, aho­gyan akarjuk. Annvi azonban bizo­nvos. hogv főleg kereskedéssel, k«e» mntartóssnl. dézemnhértósfiel, nénzVI. helyezéssel foglalkozott. A fnnáesj lervzőkörvv szerint tórvénves házas­sásból született, de szüleiről semmit sem tudunk Esvedfll errv M fl t v á « nevű testvéréről van tudomásunk. Er­re az ndatra a tanács teirvzőkönwő­ben bukkantam. Posonvi Máfvá« uffvanis 1815-ben Ze 1 en a v József uttán Pécsváradról levélben tudako­zódott a tanácsnál, hogv testvére ha­gvott-e valamit neki. vagv Borbála nerfi leánva részére? Az eredeti le­vél nem található a srocedl közigaz­gatási levéttár irafai között, miyel sok társával egvflt' áldozatni esett a régi rendszertelen iratselejtezés­nek. — Posonvi Ignácunk « polgárok sorába való felvételét m»"őrökitö fc'­ieffvzésso' knucsolath'an olvan Titalás is hangzott el hoiffv Molnár András városi főteirvző, aki Posonvit felvé­telre niánlotta, néirityrvi srahólv'a­lansfigok miatt hnffyta el állását Fz a körülménv azt a Tátszntof kelti mintha a megvesztegethető városi f­iegvzfi igaznak fognd'a volna el Po­sonvinak a valósöutó' eltórő ndatbe­mondását és TWTTl kérte a bemondott adatok okmánvszerü hizonvifását Rár miként áll'on is az ügy, mindenesetre különös, hogy mfg n polgárok Boríha fetro­endőkpf két városi POlr-ár «zok­tn niánlnni shhsn sz Időhen. továbbá két kiküldött tanács­tag vlzagátfa me* a személyi körütménveiltrt. addte Poso­nyi felvétele esrvedfil Molnár András főles-vvő ajánlatára történt — Nem tudjuk pontosan azt sem hogy Posonvi mikor telepedett le Sze­geden. ft maga a nemesítése ügyében Vészül' beadványában 1790-ben azt említi hogv húsz esztendő óta lakosa e városnak E szerint a letelepedés 1770-ben lehetett Emellett szól az !*. hogv 1771 Szent Gvörgv naniától vet­te bérbe Szen t-K i r' * V Györgynek házát borkimérés oéljából. t a *m _ Végrendeletében azt irta, hogy otyJátöM egy fillért sem kapott JVÍMÜ fejében. Ez azt látszik bizonyítani, hogy szülei szegények lehettek. Min*­azonálta) Posonyi szegedi letele­pedése idejében rendelkezett valamely pénzösszeggel, mert a borkereskedés­hez és bérletkő'éshcz pénz kellett V»> gyona aztán hamarosan már akkora lett, hogy 1778-ban redizeneionális há­zat, bútorokat, evőeszközöket vásá­rolt. Talán erre az időre esik házas­ságkötése is. — Posonyi házasságára vonatko­zólag sincsenek pontos adataink. Fe­lesége Tóth Anna volt, mivel a sze­gedi belvárosi római katolikus plé­bánia szüle'ési anyakönyvében több Tóth Anna szerepel, igy nem tudjuk melyik Tóth Anna lehetett az élettár­sa. A felsővárosi minorita atyák ha­lotti anyakönyvének bej"gvzés« sze­rint 1824-ben halt meg 90 éves korá­ban egy özvegyi sorban élő Tóth An­na, valószínűleg ez lehetet Posonyi felesége. Ennek születési éve körül­belül 1734 Tóth Anna 1753-54 táján köthetett először házasságot, de való­színűleg nem Szegeden, mert ilyen tartalmú bejegyzés nem található a belvárosi plébánián, pedig abban as időben ervedül ennek a plébániának volt tulajdonjoga. Tó'h Anna első férjének neve Szabó volt. Ebből a házasságból 1755 táján egv leánygyermek szárma­zott: Szabó Anna fizahóné asszony özvegységre jntott é« ekkor ment feiesáarül Posonyi Tgnóchoz, talán 177S­halt. Ezt a házasságot sem köthették Sze­geden, mert ilven tar'nlmn feljegvné* sincs a belvárosi házassági suya­könwben. de nem található Felsővá­roson és Alsóvároson sem Abban a* időben pedig mind a piaristáknak, mind a minoritáknak, mind pedig a ferenceseknek már volt Plébántajo­guk. Posonvi tehát özvegvasszonvt vett feleségül, aki nem lehetett ép­r.en fiatal, amin' Posonyi maga sem. Talán egvkoraak. de az is lehet, hogy az asszonv az idősebb Posonvi fele­ségének első házasságból származó ' leánvát. Szabó Annát nvilván adop­tálta. " mert a leány 1785-ben Posonyi Anna néven köt házasságot Vrábel Jánossá), akrt a tanács 1791-ben vesz fel a polgárok sorába. Vrábel János és Posonyi Anna házasságából 1787­ben született Vrábel Ignác, akit a később nemessé lett Posonyi Ignáo adoptált, átruháztatva rá a nemessé­gét is. Posonyi Ignác és Tóth Anna házasságából nem született gyermek. — A minorita atyák halotti anyakönyvének bejegyzése sze­rint Posonvi Ignácot 18lf augusztus 8-án temették el 79 esztendős korában a betegek szentségének felvétele utá*. Holtteste a Deszkás-temető va­lamelyik, ma már jeltelen ain­jában pihen. Eletére és körülményeire vcmPtko­zó adataink meglehetősen hiányosak és sokszor ellentmondóak. A zavart csak növelik a vele foglalkozó kuta­tóknak sokszor teljesen önkényes, vagy téves megállapításai amelyek olykor kegyeletsértők is. Posonyi éle­tének és körülményeinek feldolgozá­sát éppen azért tűztem ki magam elő célul, hogy emléké megvédjem as igaztalan megállapítások ellenében. Megérdemli, hogy Szeged közönsége megismerje őt és nemes lelkületét, hi­szen egész élete fotyam&n gyűjtött va­gyonát a kórházra hagyta, ami ab­ban a korban igen ritkán fordult elő. A majd közzéteendő életrajzzal, amely tárgyalja éle'ének apróbb mozzana­tait is leróni igyekezem a személyé­nek szóló kegyeletes hálát, amivel a város meglehetősen szűkmarkúan bánt, amikor róla volt szó. A Desz­kás-temető sírjának íeltelenségét azon­ban még ez sem pótolta!

Next

/
Thumbnails
Contents