Délmagyarország, 1943. március (19. évfolyam, 49-72. szám)

1943-03-20 / 64. szám

Egy szerelmes makói ^atalember öngyilkossági kísérlete Csantavéren B/abadka. március 19. Megdöbbentő öngyilkossági kísérlet történt tegnap Csantavéren. S z e n ti r m a t László makói fiatalember, aki a verbászi cukorgyár tisztviselője, zsilettel felvágta karján az ereit Szentirmai László már régebb idő óla odvarolt egy elvált esantavéri asszonynak Mindenki ugy tudta, bogy a szerelmesek rövidesen házasságra lépnek. Az asszony azonban egyre halasztotta az esküvő napját s nz utóbbi napokban már arról is sokat beszéltek a faluban, hegy a szerelmesek között nézeteltérések támadtak. Szentirmai a napokban felkereste menyasszonyát, hogy mi történt kö zcttük. azt senki sem tudja. de a szerelmes fiatalember feldúltan távozott imádottjátől és epyrnesen a községházára sietett A községháza udvarában, ahol akkor senki sem tartózkodott, Kzenttrinni elővette zsebéből a magánál tartott zslleftpengéket éB felvágta karján az ereket. A vérző fiatalembert az egyik rendőr, akt a folyosón teljesített szolgálatot, észrevette a azonnal segítségére sietett. SzetiUrmat azonban meg akart halni, nem engedte bekötözni sebét és inkább ettntott. Az uteán azonban a sulyas vérvesWeségtÖl eszméletét vesztette éa összeesett. A járókelők orvost hívtak, aki bekötötte, majd a szabadkai kórházba szállította. Szcntirmai^ól búcsúlevelet talállak, amelyben bocsánatot kért Imádottjától. Levelében arra kérte a hatóságokat, hogy Csnntnvéren temessék el, hogv ímádottja minden nap meglátogathassa sírját. AZ ÉDESIPAR KESERVEI Az Olvasó irja kórházaknak és hadikórházaknak (A Délmagyarország munkatársától) Az üzletek fo'galmában manapság kétségtelenül a cukrászdák vezenek. A nap minden szakában egymásnak adják a kilincset a vevők és a forgalmasabb órákban valósággal tolonganak a vásárlók az édességek halmaival megrakott pultok előtt. — A mi szakmánkban az áru értékesítése ma ncm művészet — raondotia a napokban egy bírót tárgyaláson a szakértőként kihallgatott egyik helybeli cukrász — A kereslet má olyan óriási, hogy ncm tudunk eleget produkálni, mert nincs az a menyryiség, ami szinte órák alatt el ne fogyna. Alaposan tévedne azonban, aki ebből a nyilatkozatból és az üzletek zsúfoltságából arra következtetne, hogy akkor hát mostanában ragyogóan mehet a cukrászoknak és nagyszerűen keresnek, A cukrászdák háborús koniukturája csak látszólagos és emögött a kirakati látvány mögött az édesipar nagy keserűsége és tömérdek gondja húzódik meg Ezekről a gondokról és keserűségekről megkérdeztük dr. Virágh Bélát, a helybeli cukrászok egyik vezetőegyéniségéit. A jogtudo| mányi doktorátussal rendelkező cukrászmester, aki ezidőszerint, mint ... , . ... tartalékos százados szolgálja a hazát, 18 *»»««* * - A„ " szakmának. Számos fontos cikket mint aminő például a vaj. a tojás, a dió, mák csak nagy utánjárással tehet megszerezni. íev azután annak ellenére, hogv szigorúan ügveltiek bevásárlásaiknál a maximális árak betartására. méffts drágábba jön a nversnnvagok beszerzése, mert a sok után'árás. levelezés, telefonálás és utnzeatás knl'sége telente Ven ven' megnöveli a rezsit. Egyébként ményt szállítanak a klinikáknak, Így a is. A nagy forgalom és az uj tömegekkel megnevekedett vevőkör ellenére is a cukrászat helyzete ma nem fenekig tejszin, sőt tejszínről egyáltalán nem is lehet beszélni, mert az ismeretes rendelet a tejszin használatát már közel két esztendővel ezelőtt eltiltotta. A nem tilalmas és nem zárolt nyersanyagok beszerzése is sok gondot okoz manapság a cukrászoknak. Erre nézve a következőket mondotta informátorunk: — A legnagyobb hálával és köszönettel kell megemlékeznünk a főispán ur és a polgármester nr. valamint a közellátási hivatal vezetőségének arról a megértő, iparpártoló gesztusáról, amellyel lehetővé tettek, hogy a szakmánk folytatásához nélkülözhetetlenül szükséges nyersanyagokat, úgynevezett alapanyagokat, mint amilyen a liszt és a cukor, hatósági kiutalás alapján rendszeresen knphassuk. Állíthatom. hogy ennek az intézkedésnek a további fenntartásán áll, vagy bnkik az egész eukrászszakma és vele sokszázónk egzisztenciája. Ezután arról beszél dr. Virágh. hogy a hatósági gondoskodás mellett Forgács István k pklállitása a Múzeumban. D. e. 9—l-ig, d. u. 3—5-ig. Tessék tudomásul venni, hoqy itt a tavasz! Tekintetes Szerkesztőség! Talán tv in ts vették észre, mert hiszen igazán ncm nagy Jelentőségű, hogy Késő ősszel a város leszcdelte müköoszlnpairúl a fapadokat valamennyi sétatéren és apró kis várost közkertekben, ahol nyaranta a város öregjei és leg(LUlahbjai szokták a nap áldó sugarait élvezni ahogy azt a kői ők mondják. A padok elbontását persze nem valami költőt szempontok Irányították. Ámde most már vagy két hét óta itt a tavasz és ha reggel és esténként meg egyáltalán ncm is kívánkozik le rólunk a télikabát és jót is esik a fűlött szoba, délidőben mégis oly melegen süt a nap, hogy az embernek jo érzés magát díjtalanul süttetni vele. Igen ám, de hogyan csinálják c»t az öreg nyugdíjasok és a gyermekekre vigyázó nénikék és kisasszonykák, ha se a Stefánián, se a Dngonics-téron nincs pad és nem lehet leülni. Az a gondos előrelátás ugyanis, amely megnyilatkozott a padok leszerelésénél, egyáltalán nem Jeleni kezük most, amikor azokat felszerelni kellene. Ugy látszik, azok a padok olyan sktával kerültek a téli pihenőre, hogy majd a tavasszal — már mint hivatalos tavasszal — iijra előszedendők és nem számoltok azzal, hogy a nap nem igazodik az aktákhoz és ha kedve lartja, elflbb is kisüt, mint azt jegyzőkönyvbe vették. Arra szeretném tehát a Délmagyarorszác utján felhívni az Illetékesek figyelmét, hogy Itt az Ideje a padok kirakásának és hogy kár minden percért, amelyet nem tőilünt napsütésben ebben a vitaminszűk világbon. különösképpen nz olyan emberek, akiknek fűtött szobáink sínes Soraim Míves közlését megköszön ve, vngyok a tekintetes Szerkesz'őség fit zfelője *ty Wntttrtos nvugdilnc sőtVérező. érdeklődésünkre a következő felvilágosítást adta: — Békeidőkben a cukrászda többékevésbé luxusüzemnek számított, a háborús viszn-nvok ózonban lényegesen módosították ezt a szerepét és valósé sírni népélcímevési intézménynyé léptették elő. Az anyagbeszerzési nehézségek következteber a magánháztartások számára egvro nehezebben megoldható felada' az édes'észták készítése és a vendéglátóipari fizemekhen ts csak zsirjegv és tésztajegv eltemében szolgálhatnak kl tesztanemfieket. A cukrászda az egyedüli helv. ahol jegv nélkül tehet süteményt kapni. Ezzel a magánház-tartások eayik legsúlyosabb gondfától mentesítjük a közönséget, ami azálfal vált tehetővé, hogv az illetékes körök a sertészsír felhaszná'ásáröl való lemondásunk ellenében engedélyeztek a a cukrászké szitménvek jegyszolgáltatási kötelezettség nélkül való árusítását. Ezzel mpumentettek ezt az ipari szakmát a biztos pusztulástól, mert nem kétséges, hogy a Jegyrendszer bevezetése egyik napról a másikra nemcsak meg1 ámította de meg is ölte volna a cukrászipart — A cukrászipar át is érzi teljes mértékben ennek a bölcs kormányzati intézkedésnek a jelentőségét és a legnagyobb erőfeszítések árán is igyekszik megfelelni azoknak a kóvetciménveknek. amelyek a megváltozott idők következtében reá hárultak. Érdekes megfigyelni, hogy a kora délelőtt' Órákban valóságos babakorzó van a cukrászdák előtt. A legkülönfélébb társadalmi osztályhoz tór'özó anyák hozzák gyermekeiket, kit karjukon. kii kézen vezetve, kit meg kocsiban tolva, hogy tejjel, téfeskávévat piskótával, vagy más táplátó készfménnve' pótolják kicsinyeik otthoni élelmezésének esetenkénti hiányait. — A csecsemőkön cs kisgyermekekéit kívül sz öregek és a betegek, főként a gvomorbajosak adják a cukrászdák délelőtti és délalatti közönségének nagvrészét fiokan vannak, akik rbédproblérnáikat is a enkrászfiasentoken keresztül oldják meg. Az élelmiszrriegykérdés mellett a diétikus koszt követelményei is szorepet játszanak a cukrászdák vevőkörének eziirányú kibővülésénél. A betegek ellátásába egyébként is szervesen belekapcsolódnak a nagyobb eukfásrftee(nek. Kwrt naponta.. _ többezw nem mfnrl cuVor ami éde«?, mert a kiutalt cukormennyiség az üzem fenntartásának csupán az alaplehetőségéi biztosítja, ahhoz azonban, hogy a közönség igényeit legalább megközelítő mértékben kielégíthessék, a cukrot mézzel keti pótolni. Más édesítő szert, igy például szahaiint egyáltalán ncm használnak, aminthogy általában idegenkednek a cukrászok a mostanában divatbajött különféle pótanyagok'ól is. Virágh doktor nyilatkozatából kiderül, hogy a szegedi cukrászok pótanyag helyett in eredeti anyagokat használnak és inkább beszüntetik egyes süteményfajták készítésé'., semmint hogy a megszokott és a használatban bevált anyagok helyett pótlékokkal kísérletezzenek. Ez természetesen nem 611 a margarinra, amit szivesen használnának egyes tésztafajokhoz, ba — lehetne kapni Ma azonban az a furcsa helyzet, hogy olyan tésztákhoz, amelyekhez békében a margarin volt használatos most — vajat használnak. Arra nézve, hogy mennyire idegenkednek a cukrászok uj anyagok bevezetésétől. jellemző, hogy amikor pár héttel ezelőtt hatósági felszólítás formájában megnyílt annak a tehetősége. hogv szó .falisztet Igényelhessenek amely óriási tápértékénél fogva számos más anvagot, igv főként a tojást is helyettesíti, a szegedi cukrászok nem éltek az igénylés jogával. — Nem ismerjük a szójalisztet, nem akarunk kísérletezni vele a közönség bőrére — mondták és megmaradtak a régi anvagok mellett. Néhány szegedi enkrász ugvan használta magát a szójababot szemes állapotban és durván őrölve a mogyoró' helvettesitik vele. azonban ez sem vált általánossá Uffvanigv néhánv cukrászüzem használja a hablkztet is ezeket azonban a többiek azzal esiifotláV ki számukra igv v«-iállíK.ju: támeM .Kíss Mtótyl-slijíeff; . „Taj de jo a babot sütemeny!" — Ma ném haszonra dolgozunk — hangzik tovább a nyilatkozat —, mert a beszerzés és üzemfenntartás rezsije megeszi a bevételt, de emiatt ncm panaszkodunk. A eukrászszakma minden egyes tagja kell, bogy ótérezze mai megváltozott szerepének nagy szociális jelentőségéti és áldozatkészen álljon a közönség szolgálatára. Minden igyckeztünkkel azon vagvunk, hogy megtartsuk vevőkörünket és reméljük, hogv ha majd visszatérnek a normális állapotok, a ma hozott áldozataink is megtérülnek abban, bogy amire ma 9okan kény-.zerüségből szoktak rá, arról nem fognak majd leszokni akkor sem, ha majd luxusüzemnek számítónak a cukrászdák. Akkor majd ismét gonddoihatunk arra, hogy haszonra dolgozhassunk. Addig azonban állunk a posztunkon, vállaljuk a reánk háruló feladatot és örülünk, ha bevételeinkkel egyensúlyban tarthatjuk a kiadásainkat. — Manapság a hozzáértésen, a szakmai tudáson kivül sziv. áldozatkészség és lelemény, találékonyság is kell a cukrászüzemek fenntartásához. Az anyagokkal dolgozni ma valóságos művészet és azokat ngv kell variálni, hogy készítményeink minőségileg is kielégítsék a közönség Igényeit. Ezért van nz. hogv sztote naponta uj süteménykreáeiók születnek, a cukrászok azt készítenek, amit anyagkészleteikből éppen össze tudnak állítani Am a szegedi cukrászok produktumai országos viszonylatban is megállják a helyüket és a városunkban megforduló idegenek, de a fővárosi és vidéki látogatók számára (s kellemes meglepetés a szegedi cukiászdák készi ményeinek sok változata és minőségbeit kiválósága. Ez nem cgves cukrászoknak, banem sz egész szakmának együttes érdeme, mert vállvetve és ahol lehet, egymást segítve dolgozunk a közönségért és szakmánk jóhirnevének megóvásáért, A cukrászok leleményességének é* találékonyságának egyébként érdekes bizonysága, hogy az egyik Tisza Lajos-köruti /nagyüzem s-ben nemrégiben föltóláliák. "hogy a betiltott tejszínhab szintetikus uton, almaiéból. cukor hozzáadásával készülő sürü és nagy tápértékü habbal sikeresen pótolható. Az uj eljárással készülő hab, amol.v tökéletesen pótolja a tejszínhabot és Ízben ts kiváló, számos sü'eményfajtához felhasználható és máris több budapesti és vidéki cukrász megszerezte a /gyártási titkot*. A cukrászdák forgalmát illetőleg érdemes följegyeznünk, hogy most a főszezonban van olyan nap, araikor a kórházi megrendelésekkel együtt 2.1— 30.000 sütemény is készül Szegeden, a rapi fogyasztás átlaga azonban »» erősen csökkenő forgalmú nyári hónapokat is figyelembe véve. körülbelül 14.000 körül van. Ez más szóval azt jelenti, hogy a száznegyvenhétezer lakosú Szegeden átlag tiz emberre esik eev pütetrrény Terészictesen nem a valóságban (kár, ugye?), hanem a statisztika megállapítása szerint. Az édesipar szegedi mesterei tehát ma te dolgoznak, kifogyhatatlan leleménnyel és közben arról az elkövetkezendő világról álmodoznak, amikor mindenkinek meglesz a napi betevő habos süteménye. Habbal, de bab k. h-