Délmagyarország, 1943. február (19. évfolyam, 26-48. szám)

1943-02-07 / 30. szám

Háború és „rózsartemesités" Herceg Ferenc legutóbb nyilatko­zott mostanában szinrekerülő vigjálé­saroL, a >Fecske és denevér«-ről s ogyebek közt ezeket is mondotta: — Lehet, hogv akadnak bírálóim kőzött, akik rossz néven veszik majd, hogy komoly időkben ko­molytalan komédiával lépek a nyilvá­nosság elé. De nekem más a vélemé­nyem. Több izbcn megírtam már, hogy rózsát nemesíteni a háborúban is kel!. Ebben a hitemben megerősítenek azok x levelek, amelyeket mint egy elter­jedt szépirodalmi lap szerkesztője a Harctérről kaDok, » 'A világhirü magyar író ezzel a né­hány mondatával olyan kérdésre tereli B figyelmet, amely nem is egy szem­pontból érdekes és főképp időszerű. Itt van mindjárt >a nagy időkhöz tnéltó*. általában >a komoly időkhöz Hlő* viselkedés kérdése nemcsak iro­dalmi vonatkozásban. Nem egyszer ol­vassuk ezt mint szigorúan összevont szemöldökkel, patetikus hangon el­szavalt követelményt rendszerint olya­vok részéről, akik semmiféle különö­sebb áldozatossággal, semmiféle >za­róndoki komolyság*-gal nem érvénye­sitik önmagukra, a maguk egyéni éle­tére nézve. Nem ügyvédeskedünk ezzel a meg­állapítással olyanok mellett, akik nemzetünk és az egész müveit világ Mai megpróbáltatása idején is válto­zatlanul a léha életfelfogásnak hó­dolnának s akikre mintha a nap hu­szonnégv óráján belül tiz-husz percre sem hatna mindaz a sok tragédia, .szenvedés, veszteség. nélkülözés, nmellvel a világ népeinek ez az óriási összeütközése egvütt jár. De ugvanak­kor nem tudnánk egyetérteni azokkal sem. akik az élet félreértéséből vagy bizonyos indulatok politikai kihasz­nálása végett mindjárt teljes lelki szakítást, szembenállást szeretnének költeni abból, hogy a frontok még vem egészen háborús az élet képe és hogy az emberi lélek a maffa változa­tosságra. a nagy gondokhói való idő­leges kikapcsolódás természetes igé­nyéből nem enged. A háború mai alak­jában éppen eléggé ránehezedik a pol­gári életre, hatása alól a legeldugot­tabb falucska sem vonhatja ki magát. — s ba városok és falvak mindennapi életéről nem lehet okvetlenül és min­dig a pusztulásnak, a halálnak" ugyan­olyan pillanatfelvételeit fényképezni, mint a frontokon, ha az emberek nem akarják, mert nem is tudják figyel­müket esztendőkön át minden pilla­natban szakadatlann) a háborúra, an­nak problémáira rögziteni, abból meg nem lehet 'léhaságra, komolytalanság­ra. tiszteletlenségre, a nagy időkhöz való méltatlanságra következtetni. Ebben a tekintetben — nemcsak irodalmi vonatkozásokban! — legjobb és legilletékesebb dokumentum a harc­téri katonák leveleinek egyező alap­hangja. Nem. a kalória sem akar min­dig és mindig háborút látni, hol való­ságban. hol képben, hol versben, hol regényben, vagy újságcikkben. Éppen eleget lát a valóságban — s ha igyek­szik arra való időben lehetőleg eífor dúlni a háborútól, attól még nem 1e«z gyáva, attól még nem dezertál lelkileg sem a maga kötelességének teljesítése alól. Sőt: a maga lelki felfrissülésé­nek. lelki kikapcsolódásának szorgal­mazásával hadászati érdeket is szol­gál A legerősebb emberi lélek sem oirja a folytonos, egyoldalú megter­helést s ha- derűs, könnyed, szórakoz­tató olvasmányokkal ismét ruganyos­sabbá teszi magát, akkor katonailag emberi idegrendszer alkata 'bíró képessége alapjában vén minden égtáj van ez a velünk fedezékeiben is. Éppen azért kissé meglepett az úgynevezett »ponyva regények * ezentúl követendő irányvonalaira nézve a hu­szonöt Íróból összeállított hivatalos lektorátus kiadványa, amelyet a buda­pesti sajtó ismertetett. Annyi mindent felsorol ez a tájékoztató arról: mi m-m lehet benne egy engedélyezendő regényben, mi mindenről nem szólhat, hogy jóformán semmi sem • marad, ami benne lehet, amiről szólhat, még pedig ugy, hogy a ma fokozottan lelki fürdőre, szórakozásra vágyó katonák és polgárok szívesen fogadják. Ha va­laki cl-elmélyed korunk legkomolyabb problémáiba, -az e sorok ivója. T'e aszkéta! komolyság dolgában nem látott éfetében valakit annál a Vro­hászka Ottokárnál, akinek saslelkc *« teher- annyiszor szárnyalt >* magasságok ságliarc véres fáklyája lobbant az ugyanaz lé-jfelét, do aki tudott időt szakitani a*égre. Petőfi Sándor szabadságéit égő alatt, nyilván igy I szinte gyermekded tréfálkozásra is s'lelke parancsain belevetette magát » ellenséges kaionák;aki mélységesen el tudott gyönyörköd- harcba s a lladak Ltjára sodorta cl ni a különösen tragikus emberi élet (a verőfényes történelmi vihar lorgószele. semmiségein, bohóságain j S az orvosi rendelőben halkan szi­is. Igen: háború alatt is kell rózsákat . tált Neuman Károly unokájának mul nemesíteni, szóval olyasmivel foglal-1lat idéző szava: kőzni, ami nem tartozik szorosan vé­ve a háborúhoz. — mi pedig éppen jhare azért, bogy minél jobban elbírjuk a szagba, háború nehézségeit s kár volna holmi 'a, névtelen hamis komolykodás rímén gáncsolni az iApdalmat, ha az egyébként becsű Amikor nagyatyám a szabadság­után visszaérkezett Magyaror. Petőfi már ott aludta álmát hősük tömegsírjában a se­gesvári -csatamezőn. Többé nem tal.il­jkoztak, de a szép barátság emlékeként letes-eszközökkel igvekszik a jókedv,' megmaradt családunkban a szórakozás rózsáit varázsolni lel­kekbe és arcokra. Természetesen mi is minél nemesebb rózsákra gondolunk átvitt értelemben, de a legnemesebb rózsa semmit sem veszít értékéből csak azért, mert levelei lehelletkönv­nyiiek. nem ólomsulyuák s mert nem a vér és ha.'ál illata árad belőlük. LÉNDVA1 ISTVÁN 'három Pe­a legértéke­Három Petőfi relikvia a vértanuk városában (A Délmagyarroszág munkatársi- ték cl a diákélet legszebb éveit, cgyüti, töl) Fehér orvosi rendelő tudományos" tanultak, együtt álmodoztak a jövőről könyvekkel zsúfolt könyvtárában akadtam rá Petőfi összes költemé­nyeinek első kiadására. Ugy bujt meg ott a komoly szakkönyvek és tudomá­nyos iratok közölt, mint a hajnal el­ső, szelid sugara a sziklabércek tö­vében... Kíváncsian forgattam az elsárgult, zizegő lapokat, amelyek a dicső múltról meséltek. Csak a régi kiadás nyomdatechnikája érdekelt s ekkor bukkantam rá a cimlap alján szerényen meghúzódó dedikációra: »Károly barátjának Petőfi Sándor*. A tinta, amellyel az aláírást Ír­ták rég elfakult, a múltba halkult, de j tűkkel: minden kirívó színnél elevenebb ha lást váltott ki lelkemből ennek a j ta. négy szónak jellegzetes . írása... Ili- ; szen ezeket a szavakat az a kéz irta az elsárgult papírra, melynek balk súrlódása nyomán születtek a leglel­kesítőbb költemények, a magyar köl­tészet legdrágább ékkövei! a fiatal Petrovics Sándor és nagy­apám: Neuman Károly. Nagyapám' Selmecről a csöndes teológia pályára; ment, Petrovics Sándor pedig elin­dult életének változatos s a halhatat­lanságba ívelő útján ... Barátságuk a/onban mindv égig v áltozatlanul fenn­állott, amelynek maradandó jele a csa­ládunkban ereklyeként őrzött három Petőfi-relikvia... Mintha csak tegnap tartottam vol­na kezemben azt a könyvet, úgy gvog ma is lelki szemeim előtt.. első lapján, amely megelőzte a apot. ez állolt világos, nagv rímbe­s lükkel: »PETŐFI SÁNDOR ' ÖSSZES | KÖLTEMÉNYEI*. A cimlap is tisz­Esy érdekes Petőfi-relikvia Tíz esztendővel ezeKítt tartottam kezeinben azt a költeményes-köíetet, tíz éve annak, hogy először pillantot­tam meg a magyar szabadság lánglel­kfi dalnokának kezeírását, de azt a pillanatot azóta, sem tudtam elfeledni. A román megszállás legkeményebb idejét éltiik akkor Erdélyben és a magyar szabadság kikeletet hirdető madara csak csöndben, a szívünk mé­lyén dalolta, a jövendő dalát. Száz­szorosán, ezerszeresen kedves volt, íer hát nekünk a Petőfi Sándorra vaio emlékezés s kimondhatatlan boldogsá­got jelentett, amikor áldott keze írá­sát láthattam . Az Orvos, aki valószínűleg most is ott él, ahol tilos a magyar szó —­ezért nevével ezúttal adós maradok —, tíz esztendővel ezelőtt ott, a ragyo­góan fehér rendelőszobában lyogva nézte meghatottság amellyel az elfakult relikviát 1 éltem s mesélni kezdett arrój, • töfi Sándorról, aki aszódi kisdf rában az anyai dédapjánál volt tos diák ... Petőfi Sándor aszódi diáRKp ban anyai ágon felmenő dédsziileTin­nél, a Poroszországból ide származott Neumann-családnál volt kosztosdiák. Dédanyám nagyon szerette a nielég­ÍS használhatóbbá teszi magát uj har- szívű, okos, kissé rakoncátlan Sándor cckra, mert idegroncsokból"csak rossz fiút, aki nálunk igazi, meleg otthon­•mboranyng telne ki Nem véletlen te-ria talált. Különösen bensőséges szere­cát, hogv a magyar katonák éppúgy let fejlődött ki Sándorka és a nála • minél kevésbé /háborús* irodalmat' két évvel idősebb nagyatyám: Neu­ígénylik leveleikben, mint ahogyan man Károly közölt. Amikor az aszó­némrég a német irodalom irányitói (di gimnázium padjaiból kinőttek, s a német frontkatonák hasonló ige-; együtt mentek Selmccre, az ottani rendezett és ízléses, őszintén meg­lepett a szedés gondossága és a nyomdatechnika akkori fejlett foka. A címlapon fent, nagv kerek címbetük­kcl: > PETŐFI*. majd alatta: >ÖSSZES KÖLTEMÉNYEI* s ismét Üejjebib: 'EGY KÖTETBEN*. A cím alatt tol­la! átszúrt hárfa rajza látszott, ame­lyet fehér rózsakoszorú övezett. Ez alatt volt Petőfi sajátkezű ajánlása és legalul a kiadatás helye: »Pest« volt látható. A következő lapon a kiadó szerepelt: »Enimieh Gusztáv sajátja* és a nvomtatás éve: 1847. Apró belükkel, de tisztán szedve ol­vastam a mottót a következő lapon: "SZABADSÁG, SZERELEM E kettő kell nekem! Szerelmemért Feláldozom az élelef, Szabadságért Feláldozom szerelmemet!* Tisztelet és szeretet jeléül Vörösmartynak ajánlva a SZERZŐ által*. tőfi-rclikvia. Az egyiket, sebbet nagyatyám felajánlotta a Nem­zeti Muzeumnak még 188ö-ben. Ezt tartogattam utoljára, mert ennek az írásnak felbecsülhetetlen értéke van. Uj adatokat sz.olgaltatolt Petőfi ifjú­k o rá na k te rlén etéhez. Ma sva r nevet- vesz fel Petrovics Ő-ndor Miután az Orvos ennyire felcsigáz­ta érdeklődésemet, íróasztalának íiók'­juból egy szürke tokot húzol! elő. •amely apró, elsárgult lapokkal volt tele. Az elsárgult lapok között mind járt legfelül megpillantottam a s/.ó­banforgó Petőfi-emlékírás másolatát, amelynek eredetije akkor elérhetetlen messzeségben, u budapesti Petöfi-niu zoumban volt látható... A papírlap nem volt nagyobb egy kártyalapnál jés öreges belükkel, elfakult tintával •ez állott rajta: j 'A Múzeum számára átvette, ere­di tiből szó szerint lemásolta dr. Tő­rök Aurél egy. tanár s a Petőfi-bi­zottság alelnöke. Arad, 1885. szep­; tember 23.* | A papírlapon Petőfi ismert cm lék­jversét olvashattam, ezt a verssza­' kaszt, amely többnyire ilyen cím (alatt látott napvilágot a Petőfi-kiadá­Az sokban: »N. N. emlékkönyvébe*,vagy Clm" La régebbiekben így: » Neuman Károly barátom emlékkönyvébe*. •Szeretlek, mint a hold a csendes \ ÉJÉT, ^ Miként a léget a szabad madár. Szeretlek, oh barátom, míg az élet Köréből a halál a sírba zaí*. •Selmecz, Ápr. 17.1841*. Az aláírás pedig >SóLYOM SÁN­DOR*. Ez az, ami meglepő, hiszen a 18 éves Petrovics Sándor ír"a ezt a zsenge költeményt, talán közvetlenül az érettségi előtt legjobb barátja és diákpajtása: Neuman Károly emlék­könyvébe, — Sólyom Sán.lor álnév alatt! A fiatal Petőfi lelkében taláír akkor bontott szárnyat az az elhatá­rozás, hogy — költő lesz. De magyar -I talan nevét nem érezte méltónak s elég hangzatosnak erre 3 uieső pályá­ra... Büszke, szabadságszei etet re val­ló, dacos ifjúi lángolás tükröző nett választott, amikor Sólyom Sán­dorra keresztelte magát. A két barát kettéválnak utjai Ezután szép sorjában következtek a, halhatatlan költemények, Petőfi löáf lel kének ifjú virágai, amelyek a •nau felé tárják kelyhüket... Az utol­, só ..oldal felirata markáns, jellegzetes. Uciyyiből áll: »Vége nz lSIÜ-ik ev­tttek*. A könyvet Reim élnél nyom­tak', Petőfi összes költeményeinek el­sőikiadása volt, amelynek ezt a de­JnRált példányát maga a halhatatlan költő tartotta kezében, amikor csak­rem száz évvel- ezelőtt Aszódon, egy kis családi otthonban átnyújtotta leg­jobb barátjának. A barát unokája pedig, a kitűnő magyar orvos tovább meséit nekem nagyapjáról. Midőn a két hü barát útja kettévált, Neuman Károly a jé­Petőfi és a névujitási láz... — Nagyapámat is rá akarta venni, hogy változtassa meg a nevét, — mesélte az Orvos, aki tíz évvel ezelőtt ezt az érdekes riportanyagot adta ne­kem. — "Meg kell magyarosítanod » nevedet, másként nem lehel®/, jó mn­gyar!» — mondta a családi hagyo­mány szerint nagyapámnak. S a költe­ményeinek első kiadásából még egy példányt dedikált számára, de ebbe már ezt irta be ajánlásként: <UJ KAROLY BAEATOMNAK PETŐFI SÁNDOR*. Ez volt a három Petőfi relikvia története. Tiz esztendő táv'.alábo' azért emlékszem most vissza rá. mert számon kell tartanunk magyar műve­lődéstörténeti kincseinkéit, amelyek hi­nem is idegen földön, de mégis — idegenben vannak... Nem tudom, hogv az Orvos, akinek tiszta vonása magyar arcát még ma is magam elő • látóin, él-e vájjon az á-nyékban m i radt földön s őrzi-e még szent kegye­jájeit közöltek, * ucwü, kokkal* Aí lsé ^aiükua íleciutfük nal teológiára került a seltneci gim-jlettel a Petőfi-relikviát, nmelybe kö­néziurn padjaiból.• Olt, a távoli- német ízei száz esztendővel ezelőtt írta bele földön áldozott » tudománynak, mi- a nevét iPetrovie«-Pctöíi-Sólyom S'á«­tt-Oitöl* 1 aL.AU, ÜtlilJ . jL (DÓIT*.*® X5IANYI RIROSEA-T

Next

/
Thumbnails
Contents